Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

1966. Január 16, SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 5 Araiás szakadozó jégen Olcsó építőanyag — nehéz munkával Nádpallóval védik a hideg ellen télen az építke­zéseket. Nádpallóból készítenek kisebb raktárakat, az­zal lednek meszesgödröket, téliesítenek istállókat és lehetne még hosszan sorolni mi mindenre használják ezt az olcsó építési anyagot. Olcsó és hasznos. Milyen nehéz munkával készül a nád palló, azt csak a minap tudtam meg, amikor az Alsótiszai Nádgazdasagi Vállalat cibakházi telepén jártam. Október 19-én kezdték a nádaratást a telep munká­sai, s eddig 32 000 kévét szállítottak be a feldolgo­zó üzemükbe. Van egy RS—09-es gépük. Rendes körülmények között ezzel dolgoznak, s így megköny- nyül munkájuk. Ám a ta­valyi sok esőzés őket is hátráltatja. Nem olyan a nád, mint lennie kellene. Azután a várható tavaszi belvízveszélyre tekintettel a holtágakból, a vízgyűjtők­ből a jég alól a vízügyiek kiszívatták a víz nagy ré­szét. Repedezik, töredezik az aratók alatt a jég. — Még szerencse, hogy nem mély, de így is sokszor megmerül a gumicsizmá­juk. Ennek a telepnek több mint ezer holdnyi terület — nádasok, holtágak, idő­szakos tavak — nádtermé­sét kell betakarítani. Leg­távolabbi területük Jászbe- rény-hajtán, s Mezőtúron van. Az aratók késő ősztől amíg az aratás tart, úton vannak. S munkájuknak megvan a haszna: nem­csak a megye építőipari vállalatainak, termelőszö­vetkezetednek, TÜZÉP te­lepeinek, földművesszövet­kezeteinek, hanem Csong- rád. Békés és Bács megye egy részének Is tudnak szállítani nádpallót és nádszövetet. Ugyanis az úgynevezett stukatort is ők gyártják Ez részben annak is köszönhető, hogy ezen a télen a termelőszö­vetkezetektől és — akik­nek saját kezelésükben is jelentős területű nádasok vannak — sikerült jelen­tős mennyiségű nádat fel- vásárolniok. Csupán a ci­bakházai Vörös Csillag Tsz-től 14 000 kévét. Négy géppel készítik a nádpallót. Gép? Emberi erő hajtja azt is. Kezdet­leges szerszámokkal, szinte manufakturális jelleggel dolgozik a nádfeldolgozó üzemük. S nemcsak az a gondjuk, hogyan lehetne ezen ésszerű javaslatokkal, újításokkal segíteni. Prob­lémájuk van állandóan a szállítással is. Nem kapnak a MÁV-tól elég vagont. — Ősszel is teherautóval szál­lították termékeiket meg­rendelőiknek. Ezért múlt évi kötelezettségükből 2300 négyzetmétert csak az idén tudták leszállítani. Eck- bauer János, a telep veze­tője azonban bízik abban: a következő hónapok vagy a közeli évek megoldják ezeket a problémákat. An­nál is inkább, mivel az idén a cibakházi telep is­mét gazdagodik valamivel: kibetonozzák az udvarukat és betonrakodót kapnak. Ez is egy lépés a fejlődés útján. V. V. a jaszktséri községi bőt csődé kis la kői január i -től tíz fő­vel SZAPORODTAK A TAVALYI HÚSZAS LÉTSZÁMOT HARMINCRA NÖ­VELTÉK Feledtetik a múltat, sikerrel zárják az évet Az utóbbi években jó- néhányszor kedvezőtlen, — sőt rossz híreket hallot­tunk Törökszentmiklós vá­ros termelőszövetkezetei­ről. A hivatalos fórumo­kon is többször elhangzott: a miklósi közös gazdaságok korántsem produkálják azt, mint amire képesek lenné­nek Tény, hogy 1961-ben ezek a tsz-ek magas hoza­mokat (búzából 11,60 má­zsás átlagot) értek el. Az egy redukált szántóegység­re jutó gazdálkodási ered­mény is ekkor volt a leg­magasabb (2066 forint). Ezután — a tsz-ek több­ségében — visszaesett a gazdálkodás színvonala, — csökkentek a hozamok, ke­vesebb jutott a tagok ré­szesedésére. A több mint 22 ezer holdon jelenleg gazdálkodó hét szövetkezet közül csak az Aranykalász, az Alkotmány és Rákóczi Tsz fejlődése volt töretlen Három közös gazdaság mérleghiánvos volt. A Bú­zakalász 1962-ben (azóta beolvadt az Aranykalász­ba). a Dózsa és a Kossuth 1963-ban zárt deficittel. Mi okozta a gazdálkodás ingadozását? E kérdés jog­gal vetődik fel, hisz a vá­ros földiéinek többsége jó minőségű, kevesebb a szik. mint másutt. Tffaz, az utób­bi évekig alig volt öntö­zési lehetőségük, több szö­vetkezetben még most sincs. Ezt is figyelembe kell venni, hisz 196?-ben és 1963 ban aszályos év kö­szöntött ránk. Ám az objektív tényező­kön kívül egveb»k is ha­tottak. Murányi Istvántól, a Dózsa Tsz párttitkárától hallottam: —■ Nálunk a meoolnku- lástől számítva tizenöt el­nök volt. Működési idejük átlaaa eau év• és.három hór nav. Mi 19R?-hen mérleg- Mámiosak voltunk, de ak­kor ..eltüntették”. A követ­kező éx^hon már nem lehe­tett. a deficit hatványozó- dott. A személyi kérdések, a vezetés lazasága is hozzá- iárult ahhoz, hogy hullám­zott a gazdálkodás eredmé­nye Törökszentmiklőson. Az egvik elnök a növény­termelés. a másik az állat­tenyésztés feüesztését szor­galmazta. Az eevoldabísáe ■azonban igen káros. Az is visszaütött, hogy az oszt­hatóság rovására több gaz­daságban felélték a követ­kező évi alapokat. De 1964-ben már nem Í<?V volt. A '"ét millió forintot tartalé­koltak a szövetkezetek. A múlt. évet tehát szilárdabb pénzügyi alapokkal kezd­ték. A városi pártbizottság és a tanács tavaly hatha­tósabban segítette a szövet­kezetek vezetését, gazdál­kodását. A tsz-eket a na­gyobb tervszerűségre, az előrelátóbb gazdálkodásra, a kampányfeladatok alapo­sabb megszervezésére ösz­tönözték. Ä vezetés megszi­lárdult. — A kampányok után a szövetkezeti vezetőkkel együtt rendszeresen érté­keltük a munkát — emlék­szik vissza Magyar János, a városi pártbizottság első titkára. — December végén elemeztük a gazdálkodás évi eredményeit, megemlé­keztünk az emberek helyt­állásáról, oklevelet adtunk a legjobb traktorosoknak, kombá jnosoknak. Volt miért. Tavaly elő­ször arattak le a megyében Törökszentmiklós szövetke­zetei. S a megye első tíz kombájnosáből öt a város gépészei közül került ki. A szövetkezeti gazdák helyt­állása, szorgalma szintén dicséretet érdemel. A város közös gazdasá­gaira — eredményeik lát­tán — szinte alig lehet rá­ismerni Hozamaik, kiug- róak. Nincs olyan szövet­kezet, amely ne teljesítet­te volna túl — minden nö­vényből — a tervezettet. Nyolcezer holdon 3 5,34 má­zsás átlagot takarítottak be búzából. A Dózsában 18.94, a Rákócziban 19.70 mázsás átlag lett. Az őszi árpa 19,74. a kukorica 16, a cu­korrépa 180 mázsa termést hozott holdanként. A növénytermelés ered­ménye kihatott az árbevé­teli többletekre. A szövet­kezetek 867 vagon kenyér- gabonát értékesítettek, s tervüket 168 százalékra tel­jesítették. Az állattetnyésztést sú­lyos csapás érte. mégis 12 százalékos többlettel zár Csaknem hatezer hízott sertést értékesítettek, eb­ből a Rákóczi Tsz ezer­négyszázat adott él. A szövetkezetek milyen­ségét jól érzékelteti az egy redukált szántóegységre ju­tó gazdálkodási eredmény. Ez 1962-ben 1046 forint. 1964-ben 1405 forint volt. most 2000 et is meghalad­ja. A tsz-ek tiszta vagyo­na 1964-ben 22 százalékkal nőtt, tavaly tovább gyara­podtak. összességében a török­szentmiklósi tsz-ek 1.0 millió forint terven felüli tiszta jövedelmet várnak. Mi legyen ennek a sorsa, ho­gyan osszák szét, mennyit tartalékoljanak? Mint má­sutt, Törökszentmiklőson is megvitatták ezt. Jellemző a két évvel ezelőtt mérleg­hiányos Dózsa Tsz tagjai­nak állásfoglalása. — A 2,4 millió forintos többletnek 70 százalékát tartalékoljuk, 30 százalékát kiosztjuk. A vezetőség javaslatát s családlátogatás során so­kan elfogadták és helyes­lik ezt. Az Aranykalász a módosabb, legjobban gaz­dálkodó szövetkezetek egyi­ke. Lakatos László elnök így vélekedik: — Négy-ötmillió forint­tal többet helyezünk a ter­melési alapba, mint 1964- ben. Az egy tagra jutó ért átlagos jövedelem 15—16 százalékkal nő. A tavaim gazdálkodás legfőbb ered­ménye: a forgóeszköz állo­mányt sikerült előteremte­nünk. Ez a biztonságos termelés feltétele. A város szövetkezetei azt tervezik, hogy a 10 millió forint pluszból hatot tar­talékolnak, négyet kioszta­nak. A tagok részesedése gazdaságonként eltérő. A Rákóczi Tsz-ben a meg­felelő tartalék után az egy tagra eső évi átlagos jöve­delem fölözi a 19 ezer fo­rintot. Városi átlagban a tervezett 12 797 forintot mintegy másfél ezer forint­tal meghaladják, A megyében neon sok szövetkezet van, ahol ne lenne takarmány hiány. Tö­rökszentmiklós hét közös gazdaságában sehol sincs hiány. Sőt a tervezetthez képest abrakból 210 va ­gon, szálasból 120 vagon a többlet. Az újig mindenütt elég a készlet, 9 ez igen nagy biztonságot ad. A törökszentmiklósi szö­vetkezetek az idén igen nagyot léptek előre. A nö­vénytermelés magas hoza­mait részben a kedvező idő­járásnak tulajdonítják. De hozzáteszik: az emberek szorgalma, helytállása nél­kül lehetetlen lett volna. Igazuk van, A zárszámadó közgyűléseken erről részle­tesebben szólnak majd. El­ismerésre méltó a tavalyi eredmény. Benne van a va­ros és a tsz-ek vezetőinek, tagjainak együttes erőfe­szítése, Máthé László A mozdonyvezető Az alsókonyhában jó melegben újságot olvasott. Olvasni nagyon szeret, négy lapot járat rendsze­resen. Pedig nem tesz jót a sze­mének, ha a sok olvasással erőlteti. Pontosan a szeme miatt nem dolgozhat már több mint nyolc éve. ötvenhét december 13-án elsötétült előtte a világ. — Megoperálták a jobb szemét és azóta közelről már felismeri az arcokat. Távolabbról csak homá­lyos körvonalakat lát. Nemré­gen a bal szemét operálták, az is rendbejött úgy, ahogy. Patai Ferenc mozdonyvezetőt nagyon sok vasutas ismeri az országban. Szerették a munka társai, a főnökei, neki a forga­lom dolgozóival sem volt soha semmi baja. Öt nem „fogták meg” óraszámra esy-egy állomá­son. Nem azért, mert hízelgő, dörgölődző természetű volt, for­dítva. Egyenes, gerinces, nem kötekedő. Ha úgy tudták csak átengedni állomásokon, horv át kellett állítania egy vonatot, szó nélkül megtette. így szerzett minrUg iö^c'őnyt azokkal szem­ben. akik órákig vitatkoztak — átállítják vagy nem állítják át r vonatot. Ahogyan ő mozdonyvezető lett, az ma szinte már elképzelhetet­len. Akkor, — 1922-től—1940-ig — megszokott, mindennapi tör­ténetnek számított. Kisiparosnál szabadult, a géplakatos és mo­torszerelő szakmát tanulta ki. — Azokban az években lehetetlen volt állandó munkához jutni egy fiatal segédnek. Azaz lehetett, de megkövetelték a négy polgárit vagy az ennél magasabb iskolát. Mivel a napot nem akarta lopni odahaza, örült minden munká­nak, csakhogy valamennyi pénzt keressen. Szerződéses lett a fűtő­háznál. Sokáig minden év vé­gén elbocsátották. Ha állandó munkás akart ma­radni. el kellett végeznie a négy po1 sárit. Csakhogy abban az időben a továbbtanulás sok pénzbe került. Patai Ferencék nyolcszáz pengő előleget vettek fel a banktól. Ennyibe került „magánúton az iskola. Ha nem számítjuk hozzá hóm- hete-'Vént kétszer a délelőtti gyors indu­lása előtt már az egész napi nunkáját el kellett végezni. — Hajnalban ment ki a széntérre hogy huszonnégy csille szene! betoljon. Utána mehetett Pestre tanulni. Megnyomorogta, hogy moz­donyvezető lehessen, állandó munkához juthasson. Persze előt­te tíz és fél évig még fűtő volt. Ezt már boldogan csinálta. Mi­kor a harmadik polgárit járta­ikkor már felvették lakatosnak 1940. január 23-án vizsgázott mozdonyvezetésből. — A háború alatt is gépen volt. Visszaemlék­szik, havonta átlagban hatszáz órát volt szolgálatban. Nem is tudja, mikor aludt. Sokszor na­pokig sem hunyta le a szemét Erre gyanakszik, ez tehette tönkre a szemét. Patai Ferenc olyan erős fizikumú ember még most is. hogy hatvanöt éves ko­rában is sok fiatal mozdonyveze­tőt „zsebre dughatna”i A felszabadulás után is na­gyon sokat dolgozott. Négyszáz, négyszázötven órákat. Nem is­merte a sok munkát. Ha leszállt a gépről és valaki megkérte, hogy menjen el az útra helyet­te, szó nélkül visszament. Aztán jöttek a túlsúlyos vonatok. — A pesti mozdonyvezetők még ész­be sem kaptak, amikor ő 2800 tonnás szerelvényt vitt. Micsoda nagy felhajtás volt. Zenekar, énekkar, ő meg a feldíszített mozdonyon kihajolva várta az indítást. Meg sem állt Rákosren­dezőig. Nagyon sok pénzt kere­sett. Volt úgy, hogy csak a túl­súly után két és fél ez rét kapott. Amikor a szeme miat! leszázalé­kolták, majdnem ötezer forint volt az átlagkeresete. Keveset szórakozott, az igaz, de mikor is lett volna rá ideje? Azt mondja a mozit nem szereti, néha színházba mentek. Három gyerek volt. A család semmiben sem szenvedett hiányt. — Mások többször kérték helyettesítse őket. Patai mindig, mindent vál­lalt. Aztán egy napon már nem merte vállalni az utat. Azután ereje teljében az állandó utazó, állandóan otthonülő nyugdíjas lett. Az egyik fiú szintén moz­donyvezető. a másik a járműja­vítóban esztergályos, a kislány pedig férjhez ment egy moz­donyvezetőhöz. Most már nem­csak őt, de a család valamennyi tagját erős szálak fűzik a vasút­hoz. Ezért érthetetlen és meg­magyarázhatatlan az. ahogyan most a fűrőlvWól irtózik az idős mozdonyvezető. Ha a kislány iák­hoz megy, akik arrafelé laknak, nagy ívben elkerülj a volt mun­kahelyét. — Nem mondja meg. miért. Csak. Ha régi cimborák­kal találkozik, örülnek egymás­nak nagyon, de hogy a nyolc év alatt egyszer is kilátogatott vol­na... Olyan nincs. Bevallja, ha nem is szívesein, hogy sokat dolgozott. Tálán egy kicsit többet is, mint amennyire a családnak szüksége volt. Volt ebben egy kis kapzsiság is — mondta ki nehezen. Társai, akik­kel több mint egy évtizedig együtt dolgozott azt mondják, nem tehet róla. Olyan volt akkor is, amikor a sok papírpénzért jó­formán semmit sem lehetett kapni — az infláció alatt. Akkor is hajtotta magát. Miért? Ilyen a természete. Van egy szerény háza, majd­nem kétezerháromszáz forint nyugdíja. A fiának, a mozdony- vezetőnek házat vett. — A Feri csak kétszáztíz órát dolgozik egy hónapban — mondta. — Nekik jobb, úri hely lett a vasút. Meg­keresik azt a pénzt, amiből szé­pen megélnek. Aztán arról mor­fondírozott, hogy biztosan a sok éjszakázás miatt ment tönkre • szeme, Mi mástól lehetett volna? «- bognár -»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents