Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

1966. január 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

n

4

Már öreg este lett, amikor harmadszori próbálkozás után végre otthon leltem. Az istállóból jött elém és e szavakkal tessékelt a lakásba:

— Parancsolj édes öcsém, lépj be válaszfal nélküli összkomfortos lakosztályunkba. Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy most egy általam átalakított istállóban állsz. Tehát a tanácstól jöttél a kérvényem miatt, amit a lóadó elengedéséért írtam, ugye. — Nem a tanácstól? No, nem baj. Rólam is sokat írtak valamikor az újságok, de az már régen volt. Majd később elmesélem, előbb hallgasd meg, mit írtam a tanácsnak.

A dobkályha mellett ült a sámlin és még a kabátját is kigombolta, mielőtt a kérvény mesélésébe kezdett.

— Tisztelt Tanács! — így kezdtem. — Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy a rám kiszabott lóadót elengedni szíveskedjenek. Teszem ezt azért, hogy legye- ne ktekintettel nyolcvan évemre, meg arra, hogy szerény keresetemből, meg a feleségeméből, aki a Rózsa Sándor bandájában dolgozik, szerény kis létfenntartásunkat fenn tudjuk tartani. Mert a feleségem bizony a legnagyobb dologidőben sem keres napi húsz forintnál többet, jómagam a rossz lóval alig boldogulok. Aki kérvényem elfogadására szavaz, annak azt kívánom, hogy olyan erőben, egészségben éljen nyolcvan éves korában is, mint én, aki pedig ellene szavaz, annak is azt kívánom, hogy olyan erőben és egészségben éljen nyolcvan esztendős karában mint én meg azt, hogy egy ilyen lóval keresse meg a kenyerét. Maradok túsateiettel Gombos Imre.

Olyan egyszuszra mondta el, hogy még lélegzetet sem vett kettőnél többet. Én közben azon törtem a fejemet, hogyan adjam tapintatosan tudtára jövetelem célját.

— Nem is tudom, hol kezdjem — mondtam.

— Az elején kezd édes öcsém, az a legkönnyebb. Tudom, biztosan elmondták már, ki voltam, ml voltak. Lótolvaj, betörő és kasszafúró voltam. Várjon csak, mindjárt mutatok valamit.

Az öreg bicelábú sublóthoz ment és a felső fiókjából régi, megsárgult újságkivágást vett elő és s kezembe adta. „Elfogták és a budapesti rendőrkapitányságon őrzik Gombos Imrét, a betörőkirályt” — ez állt a címben. A cikkben azután felsorolva mindaz a sok bűnös cselekedet, ami a betörőkirály lelkiismeretét terhelte.

— Nem voltam én rabló- gyilkos, nem tapad nekem embervér a kezemhez, erre büszke vagyok. Egész Európát végigraboltuk, a gazdag urak százait kifosztottuk. de gyilkosságra sohasem vetemedtünk. Aztán meg a magam jószántából nem lettem volna betörő meg lótolvaj, higgye el. De úgy adódott.

— Mesélje el, Gombos bácsi.

— Na jó, csak azután meg ne unja kivárni a végét. Egyetlen gyerek voltam, apám tehetetlen vak ember volt, anyám nyolc

ߣFŐRÖKIG¥

Szerencsétlenségünkre olyan sűrű köd szállt a vidékre, hogy az orrunk hegyéig sem láttunk. Három napig bolyongtunk egy falat ennivaló nélkül, a hátamon meg ott lógott egy batyu, tele vadonatúj bankóval. Végre a harmadik nap délutánján leesztendős koromban hah

meg. Olyan szegénységben éltünk azután, hogy elmondani sem lehet. Ügy koldultuk össze a legszükségesebbet, hogy fel ne forduljunk éhen. Állandóan csavarogtam, s ott háltam, ahol rám esteledett. Szalmakazalban vagy trágyadombon, mindegy volt nekem. Tizennégy esztendős koromban azután a Horto- bágyra kerültem csikósbojtárnak. Hej, nehéz volt a szolgálat, de én nagyon szerettem. Mindenem volt a ló.

— Akkor biztosan ismeri azi. a nótát, hogy: „Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót...”

— Nem ismerem. Ez akkor jött már, amikor én a „nagyházban” voltam. Amikor kiszabadultam sem tanultam meg. Ezt nem tudom. A betyámótákat nagyon szeretem; hogy azt mondja: „Zsandár urak

mit akarnak, talán vasalni akarnak...?” Vagy azt, hogy „Ütött, kopott öreg csárda nagyon árva. Ablaka is, ajtaja is nyitva tárva...”

nyát, s a rózsadombi villákból „kértük” el a pénzt, meg az ékszert. Végül már csak hárman maradtunk. A Szabó Sanyi, aki nyírbátori gyerek volt, Siska Józsi, az angyalföldi, meg én. A Szabó Sanyi öt nyelven beszélt. Ezért tudtunk külföldön is megélni.

Közben megjött a felesége, aki Imre bácsi szerint a „Rózsa Sándor bandájában” dolgozik, ö már csak így mondja, mert a kunmadarasi Kossuth Tsz elnökének az a becsületes neve. A feleség — lehet, hogy sokan el sem hiszik — mindössze harmincöt éves fiatalasszony, Gombos Imre harmadik asszonya.

— Imre bácsi, a sok betörés közül melyik volt a legemlékezetesebb?

— Melyik? Azt hiszem, a gróf Hartyányiéknál tett látogatás örökké emlékezetes marad. Az úgy történt, hogy megismerkedtünk egy sofőrrel, jól össze is haverkodtunk vele. Egy liter, két liter, könnye« ment ez

Ezt azután végigénekelte. A hangja is, mint egész maga, friss, fiatalos.

— Két évig voltam bojtár, azután bekerültem Debrecenbe Jámbor János urasághoz parádés kocsisnak. Emlékszem a házra is. Miklós utca 15. szám alatt állt. Itt is voltam pár esztendeig, azután tovább álltam. Na végre sikerült olyan helyet kifognom, amihez nagyon fűlt a fogam. A hatvani cukorgyár tulajdonosához, báró Hatvaniék- hoz szegődtem lovásznak. Ez volt ám az aranyélet Nem is mozdultam volna én onnan, ha nem jön tizennégyben a háború. Az uraságok jó ha egy évben négy vagy öt hónapot otthon töltöttek. A többit utazták, szórakozták. Mi meg, a személyzet, éltük a világunkat. Csinos szobalányok, komornák...

Nagyot csettintett a nyelvével és egyenesre húzta a derekát.

— Én sem voltam eldobni való legény, az igaz, de vigyázni azt nem tudtam magamra, mert amikor tizennégyben elvittek katonának, már fiatal házas- ember voltam. Hej, sehogy- sem ízlett a katonaélet. Gondoltam, hamarosan hát- raarcot csinálok én, ne féljetek. Aztán úgy adódott hogy nem egyedül léptem le, hanem pesti, angyalföldi gyerekekkel. Katona- szökevények lettünk. Na itt kezdődött az én betyár- ságom. Haza nem mehettünk, mert a csendőrök azonnal lefüleltek volna, hát bujdostunk. Mivel enni kellett, hát lopásra kényszerültünk. Először lovakat loptunk. Szép hátas, meg versenylovakat, amit olcsón továbbadtunk. Azután egyre nagyobb lopások, egyre több pénz. Lassan beleszagoltunk a jólétbe is. Később Budapesten ütöttünk tanálunk. Azután megkérdeztük, hogy mikor nem lesz otthon az ura, mikor tudna minket az autóval egy helyre elvinni; Megmondta, melyik nap. Akkor este már a megbeszélt helyen vártuk, szépen, elegánsan kiöltözve. Ütközően elmondtuk, hogy nail kell tennie. — Amikor megérkezünk, ne kapcsold ki a lámpákat, világítsd meg az ajtót, ahol m! csöngetni fogunk — magyaráztam neki. Ügy Is tett. Jön a komornyik, kinyitja az ajtót, mert a kémlelőn meglátta; hogy fényes autóval érkezett egy elegáns társaság, és kérdezi, kiket jelentsen be. Benyúlok a belső zsebbe, mintha a névjegyért nyúlnék, s a következő pillanatban már az orra alá Is nyomtam a gtukkerh

— Itt a névjegyem uram, fáradjon előttünk a konyhába — szóltam rá erélyesen. Rövid idő alatt az egész személyzet a konyhában állt a falnak fordulva, ég felé emelt kezekkel. — Józsi, aki mozdulni mer, lődd keresztül, mint a veszett kutyát — utasítottam Siskát, mi pedig Szabó Sanyival az ebédlőbe indultunk, miközben a telefonvezetéket előzőleg elvágtuk.

— Kérem, mi az erélyes fellépésre alapoztunk mindent. Megmondtam a fiúknak, hogy csak a végső esetben használják a fegyvert és akkor is lábba vagy vállba lőjjenek, nehogy valakinek kioltsuk az életét. Ott folytatom hogy az ebédlő ajtaja előtt álltunk. Lenyomtam a kilincset és egy erélyes mozdulattal kivágtam az ajtót A grófnő háttal ült. hátra -em fordult, csak indulatosan felkiáltott:

— Ki az a maaha, kékem?

— Majd mindjárt bemutatkozunk. Fel a kezekkel! — ugrottunk be az ajtón.

Hű, ekkor hökkentünk csak meg. Arra nem számítottunk, hogy a grófék- nak mind a két katonatiszt fia otthon tartózkodik. Nem volt viszakozz.

— Aki mozdul halál fial — kiáltottam rájuk. A barátom megmotozta őket. A két tiszt úgy remegett, mint a nyárfalevél. Én a grófnőhöz léptem és gyengéden megérintettem a vállát:

— Asszonyom, kövessen a dolgozószobába! — utasítottam. — A folyosó végén már nekem kellett támogatni, mert a félelemtől elhagyta az ereje, s minduntalan össze akart esni, miközben ilyeneket lebegett:

— Ugye, kedves uhaim, az életünket nem kívánják?

— Dehogy kívánjuk, grófnő, nekünk csak a pénz, meg az ékszer kell. Ebbe a táskába méltóztas- son bepakolni. így ni, most. pedig fáradjunk visz- sza a társasághoz, mert már biztosan hiányolnak bennünket. Végül megfenyegettük őket, aki fél órán belül hátranéz, vagy gyanús mozdulatot tesz, az halálfia — azután halkan leléptünk;

— És utána?

— Az újságokat figyeltük. Meg is jelent a cikk: „Intelligens betörők jártak íffóf Hartyányiéknál ;.Jól kiszínezve megírták látogatásunk történetét. Egy mondatra világosan emlékszem: „...aki valószínűiéig a banda vezére, odalépett a grófnőhöz, gyengéden megérintette a vállát és így szólt hozzá: — Asszonyom, kövessen a dolgozószobábaP

— Ezt szóról szóra így mondtam — nevetett.

— Ami azt illeti, pénzünk volt dögivei. Kivált a nagy fogás után — mondta.

— Mi volt az a nagy fogé»?

ereszkedtünk egy kis hegyi faluba, s mindjárt be a kocsmába. A szemünk kopogott az éhségtől, de hárman kapartuk össze fillérekből a rántottára valót. Fél évig nem nyúltunk a „gyári” pénzhez, mert tudtuk, hogy minden bankónak nyilvántartották a számát. Azután is nagyon óvatosan külföldön kezdtük költeni. Hát ez volt a legnagyobb vállalkozásaink.

— Azt mondta, külföldre is jártak.

— Jártunk bizony mi Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Csehországban, Romániában, egyszóval egész Európát bekalandoztuk.

— Imre bácsi sohasem próbálta meg abbahagyni ezt az életet, és mondjuk álnéven munkához jutni?

— Megpróbáltam én, de akkor is hogyan jártam... Pávai Imre néven beálltam parádéskocsisnak Ráth János miniszteri tanácsoshoz. Nagyon jóba volt az én gazdám gróf Tisza Istvánnal és minden héten egy alkalommal ott vacsorázott. Tisza István villája a Hermina úton volt, a valamikori Rochen villa volt az övé. Egyik késő délután is viszem az urat, s megállunk a kapu előtt. Két fegyveres csendőr állt a kapuban, négy meg bent a szuterénben tanyázott. Az to bement, a két csendőr meg elkezdett velem beszélgetni. Eltelt már több mint fél óra, amikor érdekes dologra lettem figyelmes. A villa sarkon volt és a másik utcában a deszka- kerítésen fegyveres katonák másztak keresztül. A főne tudja, eszembe sem jutott a csendőröknek szólni. Magam sem tudom, valami olyan gondolatom támadt, hogy biztosan gyakorlatoznak. A csendőrök a villának háttal gyanútlanul beszélgettek velem egyszer csak négy katona ugrott mögéjük és a hátukba nyomtak a puskát

— Amikor „megcsináltuk” Auiumöcoanyat. A pénzverdét. Nagyon izgalmas volt. Hosszú ideig tartott az előkészítés, de végül is másodpercnyi pontosságra kidolgoztuk a tervet. Ment is minden egészen addig, míg a páncélszekrényhez nem fogtunk. Itt csúszott be a hiba. Nehezebb lett a „mackó”, mint gondoltuk, kicsúsztunk az időből és le- késtük a vonatot. Nem vök más választás, gyalog neki az erdőknek, hegyeknek.

— Kezeket fel! Fegyvert eldobni! — kiáltották. Pillanatok alatt lefegyverezték a két csendőrt, s nemsokára hozták kifelé a másik négyet és elvitték őket. A meglepetéstől moccani sem tudtam, amikor a kastélyban lövés dördült. A következő pillanatban a miniszteri tanácsosom rohant keresztül a kerten, nyakában az asztalkendővel, fel ■ rántotta a kocsi ajtaját és eltorzult arccal lihegte: — Gyorsan, gyorsan, Imre

fiam meggyilkolták Tisza Istvánt. Ez 1918. október Itt-én történt:

— Haza vágtattunk, az úr berohant a háátoa, én meg angolosan távoztam Szabó Sanyi tizenkilencben azután kiment Amerikába, ketten maradtunk. Sokáig nem felejtett el, többször küldött ötven, száz dollárt, persze a feleségem címére. A család jól élt, arról mindig gondoskodtam. Egyszer csal' elmaradtak Sanyi dollárjai — Na, gondoltam, ez vagy meghalt vagy a Sing-Sing- be került. Amikor 1923-ban lebuktam, előzőleg már az asszony vett egy hatalmas villát, meg egy hóid gyümölcsöst Győrben. Akkor olyan törvény járta, hogy ami a feleség nevén volt, azt nem lehetett elvenni. De akinek nincs szerencséje, ezt megette a fene. Egyszer is jött a feleségem beszélőre és az* mondta: — Te, apus, úgy gondoltam, eladom a villát, meg a kertet, azután Pesten veszek egy kis házat Mégis jobb lesz, apámék is mondták. Megegyeztünk, hogy eladja; Nem sokáig volt a bankban a pénz, de elég volt ahhoz, hogy elértéktelenedjen. Akkoriban pecsételték le a pénzt. Nem maradt abból még egy Kis házra való sem.

— Imre bácsi azt mondta, hogy lánya van. ö hol él?

— A kislányom? Pesten laknak. Férjhez ment egy postatiszthez. Nem fiatal már, ötven felé jár. Az ősszel voltam náluk. Milyen jól is élnek a pesti emberek. Nekik is tele van a lakásuk mindenféle gépekkel. Az előszobában áll a jégkredenc, a szobában a televízió, meg a magneton. Olyan is van. hogy ki sem tudom mondaná. Valami turmic vagy a jófene tudja. Habos fröccsöt csinálnak vele. Eh, bolondságok.

— Egyet még megkérdezek. Nem nyitott fel pán- céUzekréngt, mióta kiszabadult?

— De. Nyitottam én. Egyszer.

— ...?

— Ne lepődj meg, öcsém, mert megkértek rá. ötvenhat előtt történt, hogy a madarasa reptér nagy páncélszekrényének elvesztek a kulcsai. Valakinek eszébe jutott az öreg Gombos. Jöttek, hogy kinyitnám-e. Kinyithatom, de csak egy feltétellel. Ha egyedül leszek a szobában. Kikutathatnak, nem teszek el semmit, de azt nem láthatják, hogyan csinálom. Ügy is történt. Egyszerű kis mackó volt. Tíz nerc alatt végeztem vele. Ha kasszát látok, most már nem az jut eszembe, hogy vajon mi lehet benne, hanem az, hogy az anyad erre meg arra, miattad ültem tizennégy esztendőt.

— A harmadik társáról nem beszélt. Vele mi történt?

Lehajtotta a fejét és hallgatott. Amikor megszólalt, érezni lehetett, hogy az el- érzékenyülés ellen küzd.

— A Jóska? A Siska Jóska? Négy éve halt meg szegény Budapesten. Most mór csak én vagyok hátra;

A megsárgult újságcikket forgatta.

— Hm... A betörőkirály...

Bognár János