Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-13 / 10. szám
1*46. január 13., SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Uj burgonyatermesztési módszert kísérleteztek ki megyénkben A hazai burgonyatermés az utóbbi években — jórészt az alacsony hozamok miatt, — nem fedezte a lakosság ellátását. A kereskedelem csak kisebb- nagyobb importtal tudta- biztosítani, hogy a piacokon mindig elegendő legyen ebből a fontos tömegélelmezési cikkből. A probléma megoldását keresve meglepő eredménynyel végződött kísérletek kezdődtek az elmúlt évben Szolnok megyében. A kísérleti parcellákról az országos termésátlag több mint háromszorosát takarították be, nemcsak a rózsafajtákból, de a piacokról már általában hiányzó gül-ba- bából is. Az új módszer legfontosabb „kelléke” a szakszerűség. A kísérletező üzemek határában alapos tanulmányozás után választották ki a burgonyatermelésre legalkalmasabb táblákat, elemezték a kiválasztott táblák talajának szerkezetét, s ennek függvényében állapították meg a leghatékonyabb szerves-, illetve műtrágyaadagot. A nagyjelentőségű kísérletben alkalmazott és bevált termesztési módszereket az idén már nagyüzemi arányokban alkalmazzák Fejér, Somogy, Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok, Tolna és Veszprém megye négy-négy közös gazdaságáHarminc MTZ-t javítottak ki Törökszent- mikióson A Törökszentmiklósi Gépállomást a középnehéz univerzális gépek — MTZ — javítására profilírozták. December hónapban a terv 26 szövetkezeti traktor főjavítását írta elő. A gépállomáson azonban 30 gépet hoztak rendbe. Az idényterv szerint további 63 traktort kell a tavaszig ki- javítaniok. A gépeket a szövetkezetek traktorosai, szakembered veszik át a gépállomáson. Elégedettek a javítás minőségével. Mindössze egy cseremotorral volt baj, rosz- szul javították ki a Hódmezővásárhelyi Gépjavító Üzemben. ban, például a jászfény- szarui Béke Tsz-ben is. Az új módszer bevezetésére, illetve az ehhez szükséges részletes és állandó szaktanácsadásra a Szövetkezetek Országos Felvásárló és Értékesítő Központja a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskola szakembereit kérte fel. A szaktanácsadók díjazását a munka eredményéhez kötötték. A kitűzött összeg egyharmadát az említett előzetes vizsgálatokért fizetik ki, a második harmadára akkor tarthatnak igényt, ha a termésátlag legalább 25 százalékkal meghaladja az adott üzem utóbbi öt évben elért termésátlagait, az utolsó harmad pedig akkor kerül kifizetésre, ha a terméstöbblet minimálisan 45 százalékkal haladja meg a megelőző öt év átlagos terméshozamát. A gyártmányok minősegének további javítása A c'pőinar ezévi legfontosabb feladata Az elmúlt tervidőszakban egy milliárd forintot fordítottak a bőrcipő és a szőrmefeldolgozó gyárak korszerűsítésére, bővítésére. Több új gyártástechnológiát vezettek be, s a kőn ’"ű- iparhoz tartozó gyárt. • az 1960 évi 16 millió párral szemben tavaly már húsz millió pár bőrcipőt állítottak elő. Az export négy millióról hat millió párra emelkedett A költségszint alakulása nyomán évente átlagosan tíz-tizenöt napi bérnek megfelelő nyereség- részesedést osztottak az üzemek. 1966-ban a cipőipar termelését 4—4.5 százalékkal, a bőripar termelését 3.5—4 százalékkal kell növelni. A cipőipar ez évi tervében különös hangsúlyt kap az export. Az export mennyiségét csupán négy százalékkal növelik, azonban lényeges változást kell elérni a termékek minőségénél, hogy magasabb árakat érjen el az exportáló Tann- impex vállalat Próbaúton as első 1300 tonnás uszály A MAHART dunaharaszti üzemében elkészítették az első 1300 tonnás uszályt. Az új óriás uszály a dorogi szénvidékről szenet szállít a Csepel Vas- és Fémművek részére. Próbaútja közben ellenőrző mérésekkel vizsgálják teljesítményét. (MTI foto — Fényes Tamás felvétele) Jászfényszaru és környéke A központi faivak kialakulásának folyamata Az eltelt évek alatt egy-egy jobb adottsággal, jobb közlekedéssel rendelkező szerencsésebb fekvésű, nagyobb lélekszámú ‘ község a közelében fekvő kisebb települések természetes központjává vált. Ez nem jelenti azt, hogy a kisebb, kedvezőtlenebb körülmények között lévő községek visszafejlődtek volna. Még a legkisebb faluban is kigyúlt az elmúlt húsz évben a villany és nem igen tudunk olyan községet a megyében, amelyben ne épült volna jelentős hosszúságú betonjárda, bekötőút, közkút. A következő lépés szükségszerűen erős vonzási központok kialakítása egy-egy járáson belül és ezeknek a központoknak a többi községhez viszonyított gyorsabb fejlesztése és fejlődése lesz. S ezt a törvényszerű folyamatot egy gyorsan fejlődő község, — Jászfényszaru példájával érzékeltetjük. A falu közlekedése jő, könnyen megközelíthető vonattal és autóbusszal. A legközelebbi kisebb község, Pusztamonostor felé és afelől szinte óránként közlekednek. Jászfelsőszent- györgy felől már csak autóbusz jár, naponta egyszer, de úgy gondoljuk, ezen lehetne változtatni. A község lakosainak száma hét és félezer, míg Felsőgyörgy — ahogy rövidítve hívják — háromezerötszáz, Puszta- monostor ezernyolcszáz lakossal szerepel a statisztikában. Teljesen nyilvánvaló, hogy mind kereskedelmi, mind egészségügyi, mind kulturális vonatkozásban rentábilisabb a nagyobb községbe összpontosítani a beruházásakat, amelveket azután a környező kisebb helvségek is kellőképpen kihasználhatnak. A kereskedelemben a fejődés útia ez esetben a szakosítás. Bő választék, jelentős árukészlet csak a szakboltokban képzelhető el. Ilyeneket viszont csak megfelelő lakösságszám esetén kifizetődő létesítenie a földművesszövetkezetnek. Jász- fénvszarun jelenleg korszerű ruházati, vas-műszaki és cipő-konfekció szakboltok működnek. A jelenlegi kultúrotthon épületében üzletházat kívánnak kialakítani, ha az új művelődési központot átadják rendeltetésének. Bővítik az áruválasztékot és a közeljövőben önkiszolgáló élelmiszerboltot is kap a község. Nem mindegy a pusz- tzmonostoriaknak, vagy a ií<!7ft,l''őS7entffyörgyieknek, i hogy hét, vagy — Jászberény esetében — tizennyolc-húsz kilométeres távolságra kell utazniuk vásárolni. Az egészségügyi ellátás hasonló módon koncentrálódik a természetes vonzási központokba A három község közül csak Jászfény szarun van korszerű rendelő, két körzeti orvos és fogorvos. A rendelőben külön fogászati és csecsemőrészleg működik. — Még ebben az évben tető alá hozzák a fogorvosi lakást és a harmadik körzeti orvos számára is lakást kívánnak venni a közeljövőben. Elképzelhető, hogy a fogászati és gyermekrendelésre nem kell beutazniuk a betegeknek a városba a két szomszéd községből, ami számukra igen előnyös. A kulturális é(et is egy-egy vonzási központban alakul ki jobban. Ismeretterjesztési előadógárda, öntevékeny művészeti csoportok, művészeti vezetők inkább akadnak a nagy lélekszámú községekben. — Nem is szólva arról, hogy a nagy beruházással készülő modem művelődési házak is elsősorban egy- egy közoonti fekvésű faluba épülhetnek. Jászfénvszarun most épül a négyszáz személyt befogadó, korszerű, minden igényt kielégítő művelődési ház. — Klubhelyiségek, nagy könyvtár (a jelenlegi tízezer kötetet tizenötezerre bővítik), színházterem áll itt rendelkezésre. És ami igen lényeges: függetlenített kultúrotthonigazgar- tó és könyvtáros végzi a munkát. A másik két községben ugyanakkor tiszteletdíjasok működnek. — Könnyen elképzelhető, hogy az instruálás, a segítség- nyújtás fontos munkája lesz a jászfényszarui függetlenített kultúrmunká- soknak. A távlatban: négytantermes gimnázium építését tervezik a községben és a másik két falú gyermekei is itt tanulhatnak majd. Ugyancsak a közeljövőben megvalósuló tervek közé tartozik az OTP-fiók és a korszerű postahivatal létesítése. Végül a kialakítandó központi falvak szélesebbkörű közigazgatási hatáskörrel rendelkezhetnének, ezzel megtakarítanák a környező községek számára is a járási székhelyre való gyakori beutazást. Jászfényszaru e tekintetben is szerencsésebb helyzetben van, mert a vb minden tagja — magas közigazgatási, illetve közgazdasági képesítéssel rendelkezik, így hasznos segítséget tudna nyújtani adott esetben a környező falvaknak. Mindez természetesen nem jelenti, nem jelentheti a kialakuló faluközpont körül elterülő községek elsorvasztását, Azoknak is meglesz a maguk fontos gazdasági, kulturális feladata és ezután is megkapják a szükséges kommunális beruházásokat. Éppen ellenkezőleg, egy kulturális — közigazgatási — kereskedelmi — egészség- ügyi központ közel léte jótékonyan hatna a kis községek fejlődésére is. Lakosságuk számára pedig kimondott előnyt jelent a központ közeli volta. Ügy gondoljuk, ennek a kérdésnek gazdasági, közlekedési, kulturális kihatásaival érdemes lesz foglalkozni a közeljövőben. Hernádi Tibor MINDENNAPI KEN VÉR A nyáron történt. Már javában dolgoztak az aratógépek a jászárokszállási Táncsics Termelőszövetkezetben. Az asszonyok hordták a kévéket, rakták keresztekbe. Faragó Alajosné munkacsapata három hétig vett részt ebben a munkában. Az egyik reggel mentek a brigádtanyába. A szövetkezeti kombájnok ott álltak indulásra készen Kerek Béla brigádvezető megkérdezte: — Vállalja-e valaki a! asszonyok közül kombájnok mellett a munkát? Ilyen még nem fordult elő a közös gazdaságban. A férfiakra máshol várt a munka. Akkor Czudarik Mária, Kókai Imréné, Faragó Béláné és Faragó Alajosné jelentkezett. — Ha más nincs, mi elvállalnánk. — Jók lesznek nekünk asszonuok is, csak lássák el a munkát — mondták a kombáinosok Ezzel elintéződött. Odamentek a hatalmas gépekhez. A kombájnosok megmagyarázták. mit kell majd csinálniuk. — Ez nagyon porzik. asszonyok — jegyezte meg ttrtaki. — Vállaltuk, önként jelentkeztünk. Nem csupán a keresetért A kenyerünkről volt szó. A termést be kellett takarítani — emlékszik vissza Faragó Alajosné. — Amikor kezdjük a munkát, megmosohiogick bennünket. A nyugdíjasok is kijöttek, Kársor Imre bácsi, meg a többiek, éppen arrafelé rakták a kereszteket. — Felültek az asszonyok a kombájnra — i'dságoltcik egymásnak. — No, nem jöttök már ti holnap — mondták Faragónénak. — Nehéz nap volt az első Porzott. Alig láttunk. Ob'anok lettünk, akár az ördögök. Alig ismertünk egymásra. De kitaláltuk, vékony kendővel bekötöttük a szánkat és aztán porozhatott. Másnap reggel, amikor a harmat felszállt, kezdték az asszonyok újra. Megállás nélkül dolgoztak, a vasárnapokat kivéve, míg be nem takarították a termést. Hajnalban az örsi út sarkánál megvárták egymást és úgy indultak a határba. Késő este ismét keréknárra ültek és vissza a faluba. — Egyszer nagi/on megszeppentünk. Valaki mondta, vasárnap is dolgozni kell. A kombájnok nem állhatnak. De a családok, a férjeink vártak. Legalább vasárnap lényünk együtt. Üzent az elnök: süssenek, főzzenek sokat és nihevdenek. mert héttőn aztán ni ■ars varion. Belenőttünk Kicsit furcsa volt. de menszok+vk. Minden munkát meg kell csinálni. hétnek bonnitnket — bi- zonveatja Faragó Alajosné. Augusztus 20-a után megkezdődött a közös gaz- decágh^n az a1őn<nfr ftohr,r^ szétosztása. Egyik este ohogy hazament Faragó Alajosné. édesanyia várta. — Hozták a bórádat fiam. Leöntöttem a verandára — szólt. — Szaladtam megnézni. Felnvfiitnttam a vHl"nut. Belernnri-oltnrn.. vadon ned- ves-e De nem volt nedves. szép. tiszta szemekül merítettem a markomba. Oluan volt. mint amit a nn.lam h összehordott. A gyerekekkel egvütt még akkor este panfre-ákokha szedték a búzát Betették a kamrába. Szombaton kerékpárra raktak egy-egy zsákkal és Faragó Alajosné férjével kettesben két zsák búzát vitt cserélni. Üj búzából kapták a lisztet a cseretelepen. — Ez meg a mi búzánkból lett. A nullásliszt gri- zes, sárga volt, szép, örült, ha látta az ember. A kenyérlisztből is olyan kenyér sült, mint a kalács. Vasárnap sütöttem. Reggel korán keltem. Négy kenye- ret sütöttem és egy cipót az uramnak, vigye a városba, ahol dolgozik. Délelőtt szedtem ki a kemencéből. És a déli ebédhez a levesbe is új lisztből készült a tészta. A férjem szegre meg a kenyeret. Boldogság volt. Eszembe jutott a kombájn, a tömérdek por .. És mégis. Sírni tudtam volna. Faragó Alajosné munkacsapatában heten dolgoznak Tavaly tavasszal 23 hold kukoricát. 7 hold cukorrépát és 3600 négyszögöl napraforgót vállaltak megművelésre. Cukorrépából 20 mázsával, kukoricából pedig 10 mázsával (májusi morzsolt) takarítottak be többet holdanként a vál lalt átlagnál. Nem ment könnyen. Tavasszal a Szarvágy patak vízzel borította a vidéket. Pár hétig állott a vállalt torü1e,ten is. nem tudtak mihez kezdeni. Erősen sütött a nap, a vízben szinte főtt a növény. A munkacsapat tagjai kimentek a táblához. Kapával nyitottak utat a víznek, lehetőleg a sorok, a barázdák között, hogy mentsék a termést. — Végtelenül elkeseredtünk. Nem láttunk olyat még soha, mint egy hatalmas tenger Víz, víz mindenütt. Mi lesz velünk? Szégyenben maradunk‘ Ahogy a víz levonult, olyan kemény lett a föld. mint a vas. Kapával fellazítottuk és pétisót szórtunk a növényre. Talán ha kedvezett volna az idő, a 220 mázsát is elérjük répából holdanként — így a munkacsapat vezetője. Április végén Kóczián Lajosnét kórházba vitték. Egy asszony kiesett a munkacsapatból. Sajnálták. Az 5 területét is megművelték Valamennyien hat-hat órát segítetek kukoricáiénak megkapál ásában. Gyöngyösre vitték, a szemét operálták. — Amikor először mentünk Kaszab Alajosnéva' látogatóba, még mellette állt az orvos. Előtte való napon operálták. Magánkívül volt, nem ismert meg bennünket sem. A munkacsapat ajándékát, a bonbont, letettük az asztalra. Különszobába helyezték el, a fejét teljesen bekötötték, még most se szeretek visz- szagondolni rá. Elkeseredtünk. Sírtunk. Pénteken ismét látogatni mentünk. De nem tudtuk eldönteni, ki menjen, mert senki sem akart itthon maradni. Az egész munkacsapat elment. Akkor már megismert bennünket. örült nekünk. Utána. ha mentünk, az ápolónők megismertek és soron- kívül beengedtek, öt hétig ment ez így. Hetenként háromszor utaztunk be Gyöngyösre. A cukorrépát már együtt szedte fel a munkacsapat Nem hiányzott Kóczián La- josné sem. — Olyan ez a csapat, mintha testvérek lennénk. Együtt keressük meg a pénzt, s együtt költjük el. Ősszel a cukorrépából kapott járandóságért Pesten vásároltunk. Kinek ezt vettünk, kinek azt. Televíziót, bútort, rekamiét. Nagyobb így az öröm. Mert azt is megosztjuk egymással, mint a sorsunkat, kenyerünket. Minden esztendő meghozza a maga harcát. Faragó Alajosné munkacsapatára is új feladatok, munkák várnak az idén. És együtt kezdik az évet. Fehérebb, szebb, jobbízű így a mindennapi kenyér, Sz. Lukács Imre