Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

1*46. január 13., SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Uj burgonyatermesztési módszert kísérleteztek ki megyénkben A hazai burgonyatermés az utóbbi években — jó­részt az alacsony hozamok miatt, — nem fedezte a lakosság ellátását. A ke­reskedelem csak kisebb- nagyobb importtal tudta- biztosítani, hogy a piacokon mindig elegendő legyen eb­ből a fontos tömegélelme­zési cikkből. A probléma megoldását keresve meglepő eredmény­nyel végződött kísérletek kezdődtek az elmúlt évben Szolnok megyében. A kísér­leti parcellákról az orszá­gos termésátlag több mint háromszorosát takarították be, nemcsak a rózsafajták­ból, de a piacokról már általában hiányzó gül-ba- bából is. Az új módszer legfontosabb „kelléke” a szakszerűség. A kísérletező üzemek határá­ban alapos tanulmányozás után választották ki a bur­gonyatermelésre legalkal­masabb táblákat, elemezték a kiválasztott táblák tala­jának szerkezetét, s ennek függvényében állapították meg a leghatékonyabb szer­ves-, illetve műtrágyaada­got. A nagyjelentőségű kí­sérletben alkalmazott és be­vált termesztési módszere­ket az idén már nagyüze­mi arányokban alkalmaz­zák Fejér, Somogy, Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok, Tolna és Veszprém megye négy-négy közös gazdaságá­Harminc MTZ-t javítottak ki Törökszent- mikióson A Törökszentmiklósi Gép­állomást a középnehéz uni­verzális gépek — MTZ — javítására profilírozták. De­cember hónapban a terv 26 szövetkezeti traktor fő­javítását írta elő. A gép­állomáson azonban 30 gépet hoztak rendbe. Az idény­terv szerint további 63 traktort kell a tavaszig ki- javítaniok. A gépeket a szövetkeze­tek traktorosai, szakembe­red veszik át a gépállomá­son. Elégedettek a javítás minőségével. Mindössze egy cseremotorral volt baj, rosz- szul javították ki a Hód­mezővásárhelyi Gépjavító Üzemben. ban, például a jászfény- szarui Béke Tsz-ben is. Az új módszer beveze­tésére, illetve az ehhez szükséges részletes és ál­landó szaktanácsadásra a Szövetkezetek Országos Felvásárló és Értékesítő Központja a Nyírségi Me­zőgazdasági Kísérleti Inté­zet és a Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskola szak­embereit kérte fel. A szaktanácsadók díjazá­sát a munka eredményéhez kötötték. A kitűzött összeg egyharmadát az említett előzetes vizsgálatokért fi­zetik ki, a második har­madára akkor tarthatnak igényt, ha a termésátlag legalább 25 százalékkal meghaladja az adott üzem utóbbi öt évben elért ter­mésátlagait, az utolsó har­mad pedig akkor kerül ki­fizetésre, ha a terméstöbb­let minimálisan 45 száza­lékkal haladja meg a meg­előző öt év átlagos termés­hozamát. A gyártmányok minősegének további javítása A c'pőinar ezévi legfontosabb feladata Az elmúlt tervidőszak­ban egy milliárd forintot fordítottak a bőrcipő és a szőrmefeldolgozó gyárak korszerűsítésére, bővítésére. Több új gyártástechnológiát vezettek be, s a kőn ’"ű- iparhoz tartozó gyárt. • az 1960 évi 16 millió párral szemben tavaly már húsz millió pár bőrcipőt állítot­tak elő. Az export négy millióról hat millió párra emelkedett A költségszint alakulása nyomán évente átlagosan tíz-tizenöt napi bérnek megfelelő nyereség- részesedést osztottak az üzemek. 1966-ban a cipőipar ter­melését 4—4.5 százalékkal, a bőripar termelését 3.5—4 százalékkal kell növelni. A cipőipar ez évi tervében különös hangsúlyt kap az export. Az export mennyi­ségét csupán négy száza­lékkal növelik, azonban lé­nyeges változást kell elérni a termékek minőségénél, hogy magasabb árakat ér­jen el az exportáló Tann- impex vállalat Próbaúton as első 1300 tonnás uszály A MAHART dunaharaszti üzemében elkészítették az első 1300 tonnás uszályt. Az új óriás uszály a do­rogi szénvidékről szenet szállít a Csepel Vas- és Fém­művek részére. Próbaútja közben ellenőrző mérések­kel vizsgálják teljesítményét. (MTI foto — Fényes Tamás felvétele) Jászfényszaru és környéke A központi faivak kialakulásának folyamata Az eltelt évek alatt egy-egy jobb adottsággal, jobb közlekedéssel rendelkező szerencsésebb fekvésű, nagyobb lélekszámú ‘ község a közelében fekvő ki­sebb települések természetes központjává vált. Ez nem jelenti azt, hogy a kisebb, kedvezőtlenebb kö­rülmények között lévő községek visszafejlődtek vol­na. Még a legkisebb faluban is kigyúlt az elmúlt húsz évben a villany és nem igen tudunk olyan községet a megyében, amelyben ne épült volna jelen­tős hosszúságú betonjárda, bekötőút, közkút. A következő lépés szükségszerűen erős vonzási központok kialakítása egy-egy járáson belül és ezek­nek a központoknak a többi községhez viszonyított gyorsabb fejlesztése és fejlődése lesz. S ezt a tör­vényszerű folyamatot egy gyorsan fejlődő község, — Jászfényszaru példájával érzékeltetjük. A falu közlekedése jő, könnyen megközelíthető vonattal és autóbusszal. A legközelebbi kisebb köz­ség, Pusztamonostor felé és afelől szinte óránként köz­lekednek. Jászfelsőszent- györgy felől már csak autó­busz jár, naponta egyszer, de úgy gondoljuk, ezen le­hetne változtatni. A község lakosainak száma hét és félezer, míg Felsőgyörgy — ahogy rövidítve hívják — háromezerötszáz, Puszta- monostor ezernyolcszáz la­kossal szerepel a statiszti­kában. Teljesen nyilván­való, hogy mind kereske­delmi, mind egészségügyi, mind kulturális vonatko­zásban rentábilisabb a na­gyobb községbe összpon­tosítani a beruházásakat, amelveket azután a kör­nyező kisebb helvségek is kellőképpen kihasználhat­nak. A kereskedelemben a fejődés útia ez esetben a szakosítás. Bő választék, jelentős áru­készlet csak a szakboltok­ban képzelhető el. Ilyene­ket viszont csak megfelelő lakösságszám esetén kifi­zetődő létesítenie a föld­művesszövetkezetnek. Jász- fénvszarun jelenleg kor­szerű ruházati, vas-műsza­ki és cipő-konfekció szak­boltok működnek. A jelen­legi kultúrotthon épületé­ben üzletházat kívánnak kialakítani, ha az új mű­velődési központot átadják rendeltetésének. Bővítik az áruválasztékot és a közel­jövőben önkiszolgáló élel­miszerboltot is kap a köz­ség. Nem mindegy a pusz- tzmonostoriaknak, vagy a ií<!7ft,l''őS7entffyörgyieknek, i hogy hét, vagy — Jászbe­rény esetében — tizen­nyolc-húsz kilométeres tá­volságra kell utazniuk vá­sárolni. Az egészségügyi ellátás hasonló módon koncentrá­lódik a természetes vonzási központokba A három község közül csak Jászfény szarun van korsze­rű rendelő, két körzeti or­vos és fogorvos. A rende­lőben külön fogászati és cse­csemőrészleg működik. — Még ebben az évben tető alá hozzák a fogorvosi la­kást és a harmadik körze­ti orvos számára is lakást kívánnak venni a közeljö­vőben. Elképzelhető, hogy a fogászati és gyermekren­delésre nem kell beutaz­niuk a betegeknek a vá­rosba a két szomszéd köz­ségből, ami számukra igen előnyös. A kulturális é(et is egy-egy vonzási központ­ban alakul ki jobban. Is­meretterjesztési előadógár­da, öntevékeny művészeti csoportok, művészeti veze­tők inkább akadnak a nagy lélekszámú községekben. — Nem is szólva arról, hogy a nagy beruházással ké­szülő modem művelődési házak is elsősorban egy- egy közoonti fekvésű falu­ba épülhetnek. Jászfénvszarun most épül a négyszáz személyt befo­gadó, korszerű, minden igényt kielégítő művelődé­si ház. — Klubhelyiségek, nagy könyvtár (a jelenlegi tízezer kötetet tizenötezer­re bővítik), színházterem áll itt rendelkezésre. És ami igen lényeges: függet­lenített kultúrotthonigazgar- tó és könyvtáros végzi a munkát. A másik két köz­ségben ugyanakkor tiszte­letdíjasok működnek. — Könnyen elképzelhető, hogy az instruálás, a segítség- nyújtás fontos munkája lesz a jászfényszarui füg­getlenített kultúrmunká- soknak. A távlatban: négy­tantermes gimnázium épí­tését tervezik a község­ben és a másik két falú gyermekei is itt tanulhat­nak majd. Ugyancsak a közeljövőben megvalósuló tervek közé tartozik az OTP-fiók és a korszerű postahivatal létesítése. Végül a kialakítandó központi falvak szélesebbkörű közigazgatási hatáskörrel rendelkezhet­nének, ezzel megtakaríta­nák a környező községek számára is a járási szék­helyre való gyakori beuta­zást. Jászfényszaru e te­kintetben is szerencsésebb helyzetben van, mert a vb minden tagja — magas közigazgatási, illet­ve közgazdasági képesítés­sel rendelkezik, így hasz­nos segítséget tudna nyúj­tani adott esetben a kör­nyező falvaknak. Mindez természetesen nem jelenti, nem jelentheti a kialakuló faluközpont körül elterülő községek el­sorvasztását, Azoknak is meglesz a maguk fontos gazdasági, kulturális fel­adata és ezután is meg­kapják a szükséges kom­munális beruházásokat. Ép­pen ellenkezőleg, egy kul­turális — közigazgatási — kereskedelmi — egészség- ügyi központ közel léte jó­tékonyan hatna a kis köz­ségek fejlődésére is. La­kosságuk számára pedig kimondott előnyt jelent a központ közeli volta. Ügy gondoljuk, ennek a kérdés­nek gazdasági, közlekedé­si, kulturális kihatásaival érdemes lesz foglalkozni a közeljövőben. Hernádi Tibor MINDENNAPI KEN VÉR A nyáron történt. Már javában dolgoztak az ara­tógépek a jászárokszállási Táncsics Termelőszövetke­zetben. Az asszonyok hord­ták a kévéket, rakták ke­resztekbe. Faragó Alajosné munkacsapata három hétig vett részt ebben a munká­ban. Az egyik reggel men­tek a brigádtanyába. A szö­vetkezeti kombájnok ott álltak indulásra készen Kerek Béla brigádvezető megkérdezte: — Vállalja-e valaki a! asszonyok közül kombáj­nok mellett a munkát? Ilyen még nem fordult elő a közös gazdaságban. A férfiakra máshol várt a munka. Akkor Czudarik Mária, Kókai Imréné, Fa­ragó Béláné és Faragó Ala­josné jelentkezett. — Ha más nincs, mi el­vállalnánk. — Jók lesznek nekünk asszonuok is, csak lássák el a munkát — mondták a kombáinosok Ezzel elintéződött. Oda­mentek a hatalmas gépek­hez. A kombájnosok meg­magyarázták. mit kell majd csinálniuk. — Ez nagyon porzik. asszonyok — jegyezte meg ttrtaki. — Vállaltuk, önként je­lentkeztünk. Nem csupán a keresetért A kenyerünkről volt szó. A termést be kel­lett takarítani — emlék­szik vissza Faragó Ala­josné. — Amikor kezdjük a munkát, megmosohiogick bennünket. A nyugdíjasok is kijöttek, Kársor Imre bácsi, meg a többiek, ép­pen arrafelé rakták a ke­reszteket. — Felültek az asszonyok a kombájnra — i'dságoltcik egymásnak. — No, nem jöttök már ti holnap — mondták Faragónénak. — Nehéz nap volt az első Porzott. Alig láttunk. Ob'anok lettünk, akár az ördögök. Alig ismertünk egymásra. De kitaláltuk, vékony kendővel bekötöt­tük a szánkat és aztán po­rozhatott. Másnap reggel, amikor a harmat felszállt, kezdték az asszonyok újra. Megállás nélkül dolgoztak, a vasár­napokat kivéve, míg be nem takarították a ter­mést. Hajnalban az örsi út sarkánál megvárták egy­mást és úgy indultak a határba. Késő este ismét keréknárra ültek és vissza a faluba. — Egyszer nagi/on meg­szeppentünk. Valaki mond­ta, vasárnap is dolgozni kell. A kombájnok nem állhatnak. De a családok, a férjeink vártak. Leg­alább vasárnap lényünk együtt. Üzent az elnök: süssenek, főzzenek sokat és nihevdenek. mert héttőn az­tán ni ■ars varion. Belenőt­tünk Kicsit furcsa volt. de menszok+vk. Minden munkát meg kell csinálni. hétnek bonnitnket — bi- zonveatja Faragó Ala­josné. Augusztus 20-a után megkezdődött a közös gaz- decágh^n az a1őn<nfr ftohr,r^ szétosztása. Egyik este ohogy hazament Faragó Alajosné. édesanyia várta. — Hozták a bórádat fiam. Leöntöttem a veran­dára — szólt. — Szaladtam megnézni. Felnvfiitnttam a vHl"nut. Belernnri-oltnrn.. vadon ned- ves-e De nem volt ned­ves. szép. tiszta szemekül merítettem a markomba. Oluan volt. mint amit a nn.lam h összehordott. A gyerekekkel egvütt még akkor este panfre-ákokha szedték a búzát Betették a kamrába. Szombaton ke­rékpárra raktak egy-egy zsákkal és Faragó Alajos­né férjével kettesben két zsák búzát vitt cserélni. Üj búzából kapták a lisz­tet a cseretelepen. — Ez meg a mi búzánk­ból lett. A nullásliszt gri- zes, sárga volt, szép, örült, ha látta az ember. A ke­nyérlisztből is olyan ke­nyér sült, mint a kalács. Vasárnap sütöttem. Reggel korán keltem. Négy kenye- ret sütöttem és egy cipót az uramnak, vigye a város­ba, ahol dolgozik. Délelőtt szedtem ki a kemencéből. És a déli ebédhez a le­vesbe is új lisztből készült a tészta. A férjem szegre meg a kenyeret. Boldogság volt. Eszembe jutott a kombájn, a tömérdek por .. És mégis. Sírni tudtam volna. Faragó Alajosné munka­csapatában heten dolgoz­nak Tavaly tavasszal 23 hold kukoricát. 7 hold cu­korrépát és 3600 négyszög­öl napraforgót vállaltak megművelésre. Cukorrépá­ból 20 mázsával, kukoricá­ból pedig 10 mázsával (má­jusi morzsolt) takarítottak be többet holdanként a vál lalt átlagnál. Nem ment könnyen. Tavasszal a Szarvágy patak vízzel bo­rította a vidéket. Pár hétig állott a vállalt torü1e,ten is. nem tudtak mihez kezdeni. Erősen sütött a nap, a víz­ben szinte főtt a növény. A munkacsapat tagjai ki­mentek a táblához. Kapá­val nyitottak utat a víz­nek, lehetőleg a sorok, a barázdák között, hogy mentsék a termést. — Végtelenül elkesered­tünk. Nem láttunk olyat még soha, mint egy hatal­mas tenger Víz, víz min­denütt. Mi lesz velünk? Szégyenben maradunk‘ Ahogy a víz levonult, olyan kemény lett a föld. mint a vas. Kapával fella­zítottuk és pétisót szórtunk a növényre. Talán ha ked­vezett volna az idő, a 220 mázsát is elérjük répából holdanként — így a mun­kacsapat vezetője. Április végén Kóczián Lajosnét kórházba vitték. Egy asszony kiesett a mun­kacsapatból. Sajnálták. Az 5 területét is megművelték Valamennyien hat-hat órát segítetek kukoricáiénak megkapál ásában. Gyön­gyösre vitték, a szemét operálták. — Amikor először men­tünk Kaszab Alajosnéva' látogatóba, még mellette állt az orvos. Előtte való napon operálták. Magánkí­vül volt, nem ismert meg bennünket sem. A munka­csapat ajándékát, a bon­bont, letettük az asztalra. Különszobába helyezték el, a fejét teljesen bekötötték, még most se szeretek visz- szagondolni rá. Elkesered­tünk. Sírtunk. Pénteken is­mét látogatni mentünk. De nem tudtuk eldönteni, ki menjen, mert senki sem akart itthon maradni. Az egész munkacsapat elment. Akkor már megismert ben­nünket. örült nekünk. Utá­na. ha mentünk, az ápoló­nők megismertek és soron- kívül beengedtek, öt hétig ment ez így. Hetenként há­romszor utaztunk be Gyön­gyösre. A cukorrépát már együtt szedte fel a munkacsapat Nem hiányzott Kóczián La- josné sem. — Olyan ez a csapat, mintha testvérek lennénk. Együtt keressük meg a pénzt, s együtt költjük el. Ősszel a cukorrépából ka­pott járandóságért Pesten vásároltunk. Kinek ezt vet­tünk, kinek azt. Televíziót, bútort, rekamiét. Nagyobb így az öröm. Mert azt is megosztjuk egymással, mint a sorsunkat, kenyerünket. Minden esztendő meghoz­za a maga harcát. Faragó Alajosné munkacsapatára is új feladatok, munkák várnak az idén. És együtt kezdik az évet. Fehérebb, szebb, jobbízű így a min­dennapi kenyér, Sz. Lukács Imre

Next

/
Thumbnails
Contents