Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
IM. január 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Londontól tószegig Ti%enkét testvér találkozott Ritka családi összejövetelre került sor a napokban Budapesten. Tizenkét testvér első alkalommal találkozott egymással. A tizenkét Kovács-testvér — ugyanis többhelyütt nevelkedett, s az évtizedek egymástól távol sodorták őket. A legfiatalabb az 53 éves Kovács Imre, most látta először a legidősebb testvérét, a 73 éves Rózát. Egyikük, a 71 éves Erzsébet negyedszázada Angliában él és most a családi találkozóra Londonból utazott haza A tizenkét testvér között egy ikerpár is van: Eszter és Róza, akik 73 évesek, ők voltak a szülők első gyermekei. A tizenkét testvér életkora 53 és 73 év között van. Együttes életkoruk 774 évet ad. A tizenkét Kovács-testvérnek 26 gyermeke született. A ritka családi találkozót házavatás alkalmából rendezték. Az egyik testvér Budapesten épített házat, s az új házban az első esemény a tizenkét testvér találkozója volt. Hat nő: Eszter, Róza, Mária, Erzsébet, Zsófia és Zsuzsanna, hat férfi: József, Gábor, Sándor, Károly, János és Imre közül hatan Budapesten élnek, — egy Londonban lakik, a többiek Békésen, Csókmőn, Sarkadon, Békéscsabán és Tószegen. A nem mindennapos „testvér-találkozó” részvevői azzal búcsúztak egymástól: két év múlva újból összegyűlnek. T, A..L L 0 l Á.S könyvek között A téli ünnepi könyvvásár alkalmával több mint tízezer kötet fogyott el Szolnokon a Ságvári úti könyvesboltban, negyvenféle kiadványból adtak fel utánrendelési. Az ünnepek elteltével csendesedett a forgalom, de vásárló most is akad elég. Az üzletben sok középiskolás keresi a Diákkönyvtár sorozat legújabb kiadványait: Maxim Gorkij Anya című regényét és a Görög drámákat. A napokban jelent meg a Muzsikáló Zenetörténet második kötete 12 hanglemez melléklettel. Kárpáti János, a szerző a bécsi klasszicizmus kialakulásával, közvetlen előzményeivel s e korszak három nagy mesterével ismerteti meg az olvasót. — Haydn, Mozart, Beethoven művészete a zenetörténetemnek talán a leggazdagabb, máig is elevenen ható korszakát idézi fel, a zenei képzelet és kifejezőerő olyan kiteljesedését, melynek ereje azóta is töretlen. A könyv szerzője kitűnő pedagógiai érzékkel, komoly tudományos alapossággal és gonddal kalauzolja végig olvasóját a korszak zenéjén. Remélhető, hogy ez a sorozat további jelentős segítséget ad majd a zenei kultúra fejlesztéséhez. Régi hiányt pótol a Kis Világatlasz megjelenése, amelyik felnőtteknek, diákoknak egyaránt hasznos kézikönyv. A Szépirodalmi Kiadó új Petőfi összes költeményeket adott ki piros vászonkötésben. Még az üzlet antikvár részében is akad „újdonság”. Itt fedeztünk fel többek között egy teljes Balzac Emberi színjáték sorozatot, Csehov összes műveit bőrkötésben, tíz kötetből álló Mikszáth sorozatot, a sokat keresett Művészettörténeti ABC-t és a Pattantyús Gépész és villamosmérnökök kézikönyvét. Ténagy Sándort ARCOK A BRIGÁDBÓL reménytelen Érettségi után, hogy „szem előtt legyek”, nagyapám behozott a gyárba. Biztosan ismeri, Turbai Antalnak hívják, itt dolgozik a galvanizáló műhelyben, művezető. Csak azt nem tudom, mért kell szem előtt lennem. — Ügy veszem észre, kirúgtak rám odahaza. Képzelheti, milyen pipás vagyok. Azt mondják, ha nem vigyáznak rám, nem lesz belőlem rendes ember. Jöjjek csak ide, kóstoljak bele az életbe, hátha valami szakmát is megkedvelek... Na. mit szól hozzá? így beszélnek a jövő generációjáról... Nem mondom, az öreg, mármint a nagyapám. nagyon rendes ember. Képzelje, már vagy harmic évet lehúzott ebben a nyavalyás gyárban. Már csak ezért is tisztelem. De azért ő is ugrat. ..Majd megtudod, mi az élet, te nyavalyás!” — Ilyeneket mond. Mit lehet erre válaszolni? Semmit. Nem is szólok soha semmit. Jóformán csak aludni járok haza, nincs kedvem a fanyar képükben gyönyörködni. — A bizonyítványom?... Hát... hát... Éppen csak átcsúsztam az érettségin. Leginkább a matektól fáztam, valahogy nem megy, nem arra van beállítva az agyam. A történelem és a magyar... az nem volt veszélyes, ott csak dumálni kell. Anyám mindig azt akarta, hogy „vigyem valamire”, dehát... istenem... nem lehet mindenki főmufti. Nem igaz? De azért... higyje el... néha nagyon el vagyok ke- nődve. Bejövök, óránként egy hatosért trógerolok, és kész. Van ennek értelme? Olyan kilátástalan ez az egész. És az a legszörnyűbb, hogy nem nagyon érdekel semmi. Nincs semmihez tehetségem, de kedvem se. Nagyon rossz dolog tehetségtelennek lenni... A srácok sem érdekelnek. Velük vagyok, mászkálunk nagyokat röhögünk, néha táncolunk, aztán semmi. — Unom őket. Olyanok, mini én. „Reménytelenek.” Mert már ezt is mondták rám itt a gyárban. Komolyabb srácok meg nem is fogad nak maguk közé, talán én sem érezném jól magam velük Magam sem akarom elhinni, de néha ldsebbséKilencszáz négyzetméter aranylemez Műemlékeink nagyarányú restaurálásának megkezdése óta reneszánszát éli az épületaranyozó szakma. Az Országos Szakipari Vállalat mesterei az idén különösen nagy és jelentős munkát végeztek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjának műemléképületében, az egykori Wénc- kheim palotában. A háborús sérülések miatt tönkrement neobarokk. és rokoko ornamentikák, az Esterházy-kastély díszeinél is gazdagabban aranyozott gipszfaragványokkal fiatalították meg új nemesfém bevonattal. Egy karát híján szín- aranyból, vagyis 23 karátos nemesfémből készül a bevonat. Alig fél tenyérnyi aranylemezekből kell kivágni, összeilleszteni és felragasztani, de ezek a lemezek hihetetlenül vékonyak, szinte meg sem mérhetjük közismert esz- • közeinkkel. Vastagsága csu- I pán a milliméternek egy tízezred része. A vékony fóliát kézzel nem szabad megérinteni, mert nyomban ujjúnkra tapad, elszakadozik és menthetetlenül ösz- szegyűrődik. Az aranyo- zónak a lélegzetvételre is ügyelni kell, hiszen • a legkisebb légmozgás is felkapja, eliibbenti és tönikre- teszi az aranylapot. Ezért a huzatosabb helyeken, vagy a szabadban ponyvatakaró védelme alatt aranyozzák a díszeket, a különleges eszközöket, többéle között mókusszőr-pamacsot használnak, nehogy összegyűrődjék. elszakadjon a nemesfém-fólia. Tíz gramm aranyból, — vagyis ezer féltenyérnyi aranylapból csaknem hat és fél négyzetméternyi bevonat készül. Egyedül a-, Szabó Ervin Könyvtár első emeleti olvasótermében mintegy százezer aranylapot ragasztottak fel a faldíszekre. Az idén aranyozták a Műcsarnok főbejáratánál álló embermagasságú korinthoszi oszlopfej eket ••• ....Y'''; E LŐTANULMÁNY Az ablak másik oldala Milyen az ablak másik oldala? Mit lát, mit érez a-'ntocipénítárös, a vasúti jegypénztáros, a postai „ablak” mögött ülő és végül a negyedik, aki süket és néma. Von nekem lexikonom is .,. — Kettő darabot a hatórásra kérek! gi érzésem van... Nekem!... A gyár? El tudnék képzelni istenibb helyet is. — Alig várom, hogy négy óra legyen... Most meglepődik?... Ez az igazság. Persze, amikor nagyon unom magamat s amikor nem akarok semmire gondolni, szinte jólesik bent lenni. Dolgozom, mint egy gép, kifárasztom az izmaimat, hogy ne legyen kedvem elégedetlenkedni... Csutak beszervezett a brigádba is. Csak azért, hogy szemmel tartsanak Nem is titkolta. Biztosan szólt neki a nagy fater. — Először nem nagyon lelkesedtem, de. aztán már élveztem a helyzetet, örültem, hogy foglalkoznak velem. — Néha szándékosan „rosszalkodtam”, nehogy megfeledkezzenek rólam. Ha mentek valahová, mindig magukkal vittek. Most legtutóbb a „Tizedest...' néztük meg. Csuda klassz film. Előadás után egv vitát is rögtönöztünk, közben a hasunkat fogtuk, mindig eszünkbe jutott egy jó be- köpés... De már unom a brigádot is. Nem is unom, nem ez a helyes kifejezés., csak néha kellemetlenü’ érzem magam. Mostanában állandóan piszkálnak. — Erős vagyok, egészséges vagyok, nem élhetem le segédmunkásként az életemet, tanuljak valami szakmát, meg ilyesmi... Nem mondom, nekik is igazuk van, akárcsak anyámnak Valamit szakmát kéne ta- ''"ini, de mit?... Tudja, az a legborzasztóbb, amikor rájön az ember, hogy nem neki van igaza... Na, mondtam nekik. hagyjatok most egy darabig, van egy ötletem Nagyon kíváncsiak lettek, de csak annyit mondtam: Majd ősszel... Hogy mi lesz ősszel? Bevisznek katonának. Nem szívesen gondolok rá, de nem is nagyon rettegek tőle. Mindegy, lesz ahogy lesz. Kibírom azt a két évet, más is kibírta. Ha sikerül, talán még szakmát is tanulhatok. Szeretnék gépkocsivezetőként leszerelni. Nagyot néznének á fiúk, nem gondolja?... Persze, ez még csak terv. Ez is belefér a szolgálati időbe... Most csodálkozik, hogy nekem is vannak terveim?... Ez csak azért van, mert lassan én is belefáradok a reménytelenségbe... Apropó! Nem is tudom, mért faggat maga engem, csak nem akar rólam írni? Nem vagyok ón jő káder. Ez a brigád tele van menő srácokkal, róluk írjon. Ott van, ni, Barcsik Pali, az a magas, szőke gyerek... az... az... KISZ-vezetőség: ' tag, kitűnő szakmunkás, most technikumba jár... Mellette. az a tömzsi, jogász akar lenni... Vagy ott van a ..fiatalúr”, bocsánat: a Osekő Gyula bácsi: csoport- vezető. kiváló újító, csuda kiasz ötletei vannak... — Vagy Csutak, a szervezőmasina... Róluk írjon... Én csak egy szürke muki vagyok itt, sokat kell még fejlődnöm... Mindig ezt mondiák rólam. Az a baj, hogv már igazat is adok nekik... — .Én meg egy interjút kérek — mondom a szol noki Tisza mozi pénztáránál. — Sallai Ildikó vagyok Türelem kell ide. Van úgy. hogy valaki a legolcsóbb jegyet kéri, mikor kikeresem neki, akkor meg azt mondja, az elől van. Keresek neki másik helyet, az se jó, megjegyzi: „A kedves kartársnő ideges?” — Kérdezik a film tartalmát is? — Azt is, de egyszer felhívtak telefonon. Konyakban fogadtak, hogy volt-e egy Aranypolgár című film. És én megmondtam, hogy volt egy ilyen amerikai film valamikor... — Maga így tud? — Van ám nekem filmlexikonom is... Ahol „állandó kunosaitok" vannak... — Tessék... — Tudja, hova szoktam én utazni... Békés Istvánná visszamosolyog az „állandó kuncsaftra” a szolnoki állomás pénztárából és már adja is' a jegyet... — Sok utast ismer? — öt év alatt sokat meg ismertem. Van egy jászberényi utasom, az előre veszi meg az összes jegyet egy hónapra. Zárás után szoktam neki elkészítem — Hogy innen kívülről milyen az „ablak”, azt mindenki tudja. De milyennek látszanak onnan az utasok? — Látom, hogy tolakszik előre valaki, s amikor ideér, akkor kezdi a pénzt előkotorászni... — Milyen a jó utas? — Mint a nyíregyháziak akik már azt is bemondják, hogy kétszáznegyveneset. vagy kétszázhatvanasot kérek — aszerint, hogy pontosan meddig akarnak menni. „Tafáljja ki*'-játók a postán Az ablak mögött Kovács Tiborné. Benyújtanak neki egy boritéköt. Nézi. Aki (»eadta, az is nézi. — Mi legyen véle? — Ó, hát ajánlottan akarom feladni! Csoda, hogy ezt nem tudják itt. Miért nem goii- dolatolvasók? — Tessék feladóvevényt kitölteni... — Akkor jó lesz express is. Ilyen és hasonló játékok. De van nehezebb is. — Akkor mit tesz? — Türelmesen megmagyarázom, hogy ötféle feladás van. Ha én nem fogyok ki a türelemből ezeo az oldalon, rendszerint be- látóbbak lesznek az ablak másik oldalán is. — De ha sürgetik. Miéit nincs kész még! — úgy látszik innen. — Ha látják, hogy az ember igyekszik, türelmesebben várnak. Aki süket, néma, de nem van Megfordulok, mert m< göttem egy kiáltás hangzott, amit meg nem ismetelhetek s utána egy tompa ütés. A süket és néma tisztviselő áll mögöttem. Öt sértették meg szóval és tette.. De az néma, mozdulatlan, csak éppen nem hajlandó elfogadni a csorba húszfillérest. Miért nem alkalmaznak többet belőle? Azért, mert csak' néhány dolgot tud? Mondjuk negyven és hatvan filléres bélyeget adni, vagy képeslapot? De hány ember munkáját megtakaríthatnánk vele. S idővel még többet is tudna, ha fejlesztenénk... De azért az automata sohase pótolhatná teljesen az éló tisztviselőt, akinek lexikonja is van, aki végtelenül türelmes és aki fejből tudja, mit kívánnak az állandó ügyfelek. • L. L.
