Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

1966. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Hírünk az Országban A Tisza Cipőgyár újdonságai Jó hír a hölgyeknek. A martfűi Tisza Cipőgyár 1966 első negyedévében a bel­földi kereskedelem részére is megkezdi a Golf nevű könnyű, gumitalpú női cipők gyártását. Ezt a modellt az elmúlt évben csak kizárólagosan exportra gyártották és külföldön nagy keresletnek örvendett. A kereskedelem kérésére új modelle­ket, tetszetős formájú vulkanizált gumi­talpú száras- és félcipőket tervezett és gyárt az üzem. A körülbelül 22 ezer pár cipő 25 cipőboltba kerül. A régebben gyártott gyermekcipőktől annyiban kü­lönbözik, hogy a jelenlegi könnyebb és hajlékonyabb. Az új gyermeklábbelikből a szolnoki cipőszaktizletek is többszáz párat kapnak. Valószínű, hogy keresett lesz nyáron a mezőgazdasági dolgozóknak készülő ara­tószandál is. A vulkanizált talpú strapa­bíró dullbox feisőrészű szellős lábbelikből 10 ezer párat gyártanak Martfűn. Maßx/ar termékek a tavaszi lipcsei nemzetközi vásáron Több mint négyezer ma­gyar látogatóra — egyéni és IBUSZ-túrisiára számít a Tavaszi Lipcsei Nemzet­közi vásár irodája ebben az esztendőben. Hogy mi­lyen látnivalókat készíte­nek elő számukra, arról szombat délelőtt számolt be az IBUSZ által rende­zett sajtótájékoztatón Leon Kohnheim, a vásáriroda propaganda-osztályának vezetője és Alfréd Lieb- scher, az NDK utazási iro­dájának képviselője. . Amint elmondották, az idei vásárt március első felében körülbelül 350 000 négyzetméternyi területen rendezik meg, „a szabad vi­lágkereskedelemért és a műszaki haladásért” jelszó alatt. Hazánk kiállítási anyagát árucsoportonként szétosztva a vásár 16 kü­lönböző részén helyezik el, s ezenkívül működik egy külön tájékoztató irodánk is. Jelenleg a vásár építkezé­sei tízezer dolgozót foglal­koztatnak. Elmondották a német szakemberek, hogy a vásár idején a városban 80 000 magánlakást vesznek igénybe a vendégek elhe­lyezésére. Szükség is van rá, mert például tavaly a vásárlátogatók száma már elérte a 735 000-et, s az idén is legalább ekkora érdeklődésre számítanak. Időközben négy új szállo­dát építettek Lipcsében, egyet a közeli Halléban. Az IBUSZ szakemberei elmondották, hogy a ter­vek szerint a Tavaszi Lip­csei Vásárra hát kű lön vo­natot indítanak, amelyek­nek utasai hét napot töl­tenek majd távol otthonuk­tól. Az utazáson való rész­vétel, beleértve a szállást, étkezést, városnézést, helyi közlekedést stb. előrelátha­tólag személyenként ezer forintba kerül majd. A Szabad Földben Ko­vács Imre egész oldalas, rajzos riportját olvashattuk az örmény esi Üj Élet Tsz egyik tanyai majorjáról: „A II. brigádszállás” cím­mel. A Magyar Ifjúság „Fa­lusi fiatalok parlamentje” rovatában Szarvas Gábor, a jászfelsőszentgyörgyi Egyetértés Tsz KISZ-tit- kárának írását közölték: „Sok mondanivaló van”, kezdi a levélíró, őszintén beszél azokról az okokról, amik miatt a 24 éves fia­talok sorra elhagyták Jász- Eelsőszentgyörgyöt. A tsz- ben negyven KISZ korosz­tályba tartozó fiatal van, a tagság 7,8 százaléka. A Népszabadságban Cser­kút! Ferenc írt cikket: „Hízottliba-sors Jászberény­ben”. A jászberényi Kos­suth Tsz leszerződött a Ba­romfiipari Országos Válla­lat törökszentmiklósi ki- rendeltségével 930 hízott­lábára. A kirendeltség át­vevői a szerződött meny- nyiségnek csak a felét vet­ték át, 370-et csak kése­delmesen. Ebből a tsz-nek több ezer forintos kára keletkezett. Bár a török­szentmiklósi kirendeltség kártérítést fizetett, a szö- vetkzeti tagok kedve el­ment a libahdzlalástól. A téli vadászat ideje A Magyar Vadász decem­beri számában több cikket hírt is találunk. Az MTI fotóriportere a mezőtúri vadásztársaság néhány tag­ját kísérte a lesre. Lapath Géza pedig Varga Mihály- ról, a tiszaföldvári vadá­szok nesztoráról, a vadász- társaság elnökéről írt. Ér­dekes külföldi vadásztalál­kozóról is olvastunk a lap­ban. Szolnok megyében már harmadszor találkozik egy ! svájci, görög, osztrák, francia és német vadászok­ból álló csoport. A jókedvű vadásztársaság a szolnoki Tisza Szállóban ütötte fel tanyáját, onnan Indulnak a Tisza menti erdőségekbe és az Abádszalók körüli me­zőkre. Az Esti Hírlapban „Ba­romfi export” címmel tudó­sítanak a Törökszentmikló- son tartott országos barom­fiipari tanácskozásról. Meg­említik, hogv rövidesen el­készül az új, 35 vagonos hűtőház. A Népszava „Három mil­liárdos tsz-leltár” címmel közli, hogy megyénk 145 közös gazdaságában három milliárd forint értékű gaz­dasági épületet, járművet, gépet, berendezést vettek nyilvántartásba a leltározó bizottságok. A Földművelő hírül adta, hogy Szolnok megye mezőgazdasági üze­meiben 78 brigád 1400 fia­talja határozta el, hogy munkájával kiérdemli az ifjúsági szocialista brigád címet. A Magyar Ifjúságban Láng Róbert cikkét olvas­suk: ,.A magyar forró ten­ger. 90 fokos melegvíz az Alföld mélyében.” A cikk­ben az alföldi — ezzel együtt a Szolnok megyei — termálvizek bányászásá- ról” és hasznosításuk külön­féle lehetőségeiről számol be a riporter. A jászberé­nyi Hűtőgépgyárról több képes hír és cikk jelent meg. A Népszava képet ho­zott a Heller—Forgó féle hűtőtorony elemeinek ösz- szeszereléséről. A megren­delő: egy NSZK-beli cég. A Figyelőben olvastuk: Kuwait közép-keleti sejk­ség pálvázatot hirdetett ivóvízhűtőgép készítésére. A nemzetközi pályázatot 15 nyugati cég előtt a jász­berényi Hűtőgépgyár nyer­te. Á Népszabadság hírül adja, hogy a jászberényi Aprítógépgyár ércdúsító- berendezést szállít Indiába. A Népszavában részletes tájékoztatást találunk me­gyénk ipari és gazdasági fejlődéséről: „Üj lakások, iskolák, utak és éttermek — jelentős ipari, mezőgaz­dasági, kulturális és kom­munális fejlődés Szolnok megyében”. Az Esti Hírlap írja: 1965-ben több mint 3000 lakásba vezették be Szolnokon a gázt. A Tisza- menti Vegyiművek mellett 8 milliós költséggel köz­ponti gázfogadó állomási építenek. A Szövetkezet decemberi ünnepi számában igen sok megyei vonatkozású riport beszámoló és hír jelent meg. „Meg lehet szokni a milliókat” címmel egész oldalas, képes beszámolót olvashatunk a túrkeveá szövetkezeti boltok munká­járól. A Magyar Ifjúság kétol­dalas nagy, fényképes ri­portot közölt a „Tisza men­téről”. A riportban több cikk foglalkozott Szolnok megyei gyárakkal, közsé­gekkel. írtak a Tiszamenti Vegyiművekről, a II. tiszai vízlépcső munkálataival kapcsolatban Kisköréről és egv külön riportban Abád- szalókról. Hozzák a szol­noki Tisaa-híd képét is. A Pajtás című gyerrneklap több oldalas képes Ismer­tetést ad „Kunországról”. December elején tartották meg a Parlamentben a magyar nők országos kong­resszusát. Tudósított a kongresszusról a Népsza­badság, a Népszava, a Sza­bad Föld, az Esti Hírlap. Nagy riportban foglalkozott vele a Nők Lapja. Mind­egyik újság kiemelte a Szolnok megyei asszonyok felszólalásait. Novemberi sajtószemlénk­ben már hírül adtuk, hogy az Ország-Világ cikket írt „Egy ember szépet álmo­dott,” címmel Czuczu Tibor­ról, a jászárokszállási isko­la cigány származású taní­tójáról. Az Ország-Világ decemberi számában „Ál­modhat szépet” címmel Sza­mos Rudolf beszámol arról a szinte egész országból érkező társadalmi segítség­ről, amit a tanító és csa­ládja kapott. Társadalmi ösztöndíj, ajándékok és a helyi vezetők jóindulatú se­gítsége könnyíti mega nehéz­sorsú család életét. A Ma­gyar Nemzet beszámol a felnőttoktatás helyzetéről rendezett szolnoki tanács­kozásról. A Pedagógusok Lapja az 1966-tól megszer­vezendő szolnoki Verseghy- napokról ad hírt. A Köz- alkalmazottban „Két mű­szak + tanulás” címen Pá- pay Lászlónéról, a Szol­nok megyei könyvtár gyer­mekkönyvtárának vezetőjé­ről írnak. A Népszabadság megem­lékezik Háy Mihály kom­munista forradalmárról, születése 70. évfordulóján. Az illegális párt Központi Bizottságának egykori tit­kára 1895. december 20-án született Fegyverneken. — Jászberényben majd Mező­túron járt iskolába. A Nép- szabadság, a Népszava és a Magyar Nemzet beszá­molnak az ősszel bevonult újoncok ünnepélyes esküté­teléről. Szolnokon Sipos Károly elvtárs, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a néphadsereg új katonáit. A Népszabadság „író- olvasó találkozók a Mag­vető Könyvkiadó rendezé­sében” című cikkében is­mertetik a megyénkben le­zajlott nagysikerű előadás- sorozatokat és baráti ta­lálkozókat. Illés Antal ugyancsak a Népszabad­ságban beszámol a földmű­vesszövetkezetek kulturális munkájáról. A Csongrád megyei Hír­lapban érdekes cikket ta­lálunk: „Ezt láttuk Karca­gon: Népművelési ügyveze­tők a tsz-ekben”. A cikk­ben a Csongrád megyei népművelőik egy csoportja számolt be karcagi látoga­tásukról. Jelentős kulturá­lis eseménye volt városunk­nak Miller drámájának. A salemi boszorkányoknak bemutatója. A Film, Szín­ház, Muzsika „Két színhá­zi est. Miller dráma Szol­nokon” című fényképes kri­tikájában elismerően nyi­latkozik a rendezésről és az előadásról egyaránt. A Szocialista Művészetért hí­rül adja, hogy a Szigligeti Színház baráti köre no­vemberben ankétet rende­zett. a szolnoki járműjavító­ban. A Népszava írja: Az MSZBT aranykoszorús jel­vényével tüntették lei a szolnoki Szigligeti Színház társulatát a magyar—szov­jet barátság ápolása terén kifejtett munkájáért: és Arbuzov: Egy szerelem tör­ténete című művének nagy­sikerű előadásáért. A Népszava és az Esti Hírlap írja, hogy a muze­ológusok összegyűjtötték a Tisza-vidék és a régi Sár­rét pákász-eszközeit és a karcagi Nagykun Múzeum­ban pákász-tanyát rendez­tek be. A Népszava hírben közli, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémia művé­szettörténeti munkaterve alapján elkészítik megyénk műemléki topográfiáját. Dr. Kardos Józsefné ÚTKÖZBEN, HAZAFELE... Ballagok az úton. Taligát tolok. Nagy, bekötött üvegeket kötöztem össze, tolom a szövetkezet pincé­jéhez. Síkos, csilszós az út. Óvato­san lépkedek, nyugodtan, ahogy a magamfajta öregembertől kitelik. Rocsa József pincemester már ki­nyitotta a pinceajtót. — A borért jöttem, a járandó­ságért. Itt a papír róla. Hetvenhét liter összesen — mondom. Nézegeti a pecsétes írást. Az áll rajta, hogy idős Ruskó István, a szandaszöllősi Vörös Mező Tsz tagja —- mármint én — a közös pincé­jéből a részes művelés után járó bort elvihetem. Bólint. Előkerül a gumicső és már folyik is a hordó­ból a bor. Töltök a poharakba Koccintunk. Tiszta, jóízű ital. — Ha jönnek a gyerekek, lesz mivel kínálni — így a pince­mester. — Lesz — hagyom jóvá. — És a gyerekek jutnak eszembe, az unokák. Nálam nem ülhetnek üres asztalhoz. A disznót is hamarosan le kell már szúrni. Akkor maid hazajönnek ismét, mindnyájan. Az unolzák felborítják a házat, de még annak is örül az ember. Nél­külük nehezebb lenne. — Bírja még magát? — kérdi a pincemester. — Lassan, lassan majd tavaszodik. — A nyugdíjból, 378 forint, ne­héz megélni. Keresek mellé. A szőlőben tizenhatan dolgozunk Nem tudnék elmaradni. Hiányoz­nának a többiek Csak az a baj hogy fogy már az erőm. A beteg­ség is be-bekovoatat. A szivnsztma Mit tehetnék? Hetvenkét év után. Néhány napig olyankor otthon va­gyok, aztán jövök dolgozni. A múlt- korában is hogy jártam. Mellhár- tyagyidladásom volt. Lefogott. Oe nem szeretem az ágyat nyomni. Három nap után felkeltem, s jöt­tem dolgozni. Csak néztek. Hát maga, István, bácsi. miért nem megy haza feküdni? Otthon gyor­sabban meggyógyulna. Mosolyogtam rajtuk. Ti közietek javulok én meg igazán, szóltam. Koccintunk. Az egyik nagyüve­gem már megtelt. Odébb húzzuk. Folyhat a bor a másikba. — Nem lenne rossz még egyszer fiatalnak lenni — említi a pince­mester. — Nem — hagyom rá. És az akkori idők jutnak eszembe Mis volt. A vidék is, meg az élet is. Jobban sanyargatta az embert. A háborúk meg pusztították. Hat évig katonáskodtam. Négyszer sebesül­tem meg. Fújtam a dudát és át­szúrták a combomat Ez Kábánál volt. A szúrás nem ért csontot Kórházba vittek. Aztán hazajutot­tam Szolnokra. Megtelt hamar a másik üveg is Az emberek hasonlitanak az üve­gekhez. Hamar megtelnek, szomo­rúsággal. Itthon nem kaptam munkál, Jár­tam egyik helyről, a másikra, hiá­ba. Pedig még fiatal voltam, ke­véssel beérő. Télen jeget vágtam nádat arattam. Két évig inttem- mentem a világban, de állandó munkát sehol nem kaptam. Későn1 itt kint a szőlőben vállaltam föl leket. lay múltak el az évek Telr*öltöm a poharakat. Még üggyel me^i'-^nnk. — Egészségünkre: Ez a legfontosabb. Akkor is fia­talabb koromban. Győztem erővel a munkát. Eljártam kubikolni. A föld meg összegyűlt lassacskán. Mikor a szövetkezetbe léptem, már fölözte a hét holdat. — Az idén hogy lesz? Jön-e még dologba? — kérdi tőlem a pince­mester. — Elvállaltuk. Különben hová is lehetnék munka nélkül. Tizenhat éve ismerem, szeretem a szövetkezetei és élek belőle. Még iskolára is elmentem kétszer, több hasznomat vegyék. Akkoriban tettek a rizsföldre. Lehúztam ott hét esztendőt. Azóta■ sincs olyan termés. Kaszálgattam a partokat, vizet engedtem a táblákra, mikor mi parancsolódott. Holdanként 30 mázsát is fizetett a föld. Egyszer kitüntetést kaptam Szóval, nem hallottam senkitől, de nem is mondhatja: no, te idős, Ruskó Ist- ván nem feleltél meg a világban. Koccintunk. Kiisszuk a bort. A harmadik üveg szintén tele. A féle­ségem hozott kisebb üvegeket is Most azokra kerítjük a sort. Amikor megtelik valamennyi üveg, elindulunk Még lassúbb a járás, fárasztóbb. Odafigyelek az útra. Azért eszembe jut, rossz lesz. nagyon rossz lesz, ha vénképp e: kell maradnom a munkától, a kö­zöstől, az emberektől. Nem is a tehetetlenség fáj, nem az öregség, hanem, hogy egyedül maradok rob­ban martamra maradok. Félek attól a naptól. Talán még messze van. Hiszen lám. most is tolom az üve­geket Imiekszem hazafelé. S tu­dom, hogy haza'—ek. S*. Lukács Imre K. asfánsidlak kapható korlátlan mennyiségben térítésmeniesen Szállítható hétköznapokon 7 órától 17 óráig. Papírgyári Erőmű> Szolnok Telefon: 33—11/145

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents