Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

1*W. Január 27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hiába kilinc Néhány nappal ezelőtt egy régi ismerősöm kere­sett fel. „Magamról akarok veled szót ejteni — kezd­te —, de úgy érzem, má­sok nevében is beszélek Tüdős vagyok. Tudod, m az. Műtötték is, de annak már nyolc éve. Nyugdíjba helyeztek, pedig még negy­ven éves se vagyok.” Szó­hoz sem hagyott Jutni. Bi zonygatta, hogy milyer erős, hogy már az orvos is azt mondta, dolgozhat. Ki­lincselt gyárról gyárra járta az üzemeket, intéz­ményeket, falta az újságok apróhirdetés rovatát. Hiá­ba. Mindenütt elutasítot­ták. mert „tüdős”. Akik érzik, hogy meggyó­gyultak, orvosi igazolást lo­bogtatnak, dolgozni szeret­nének, s minduntalan zárt ajtókra találnák. A mun­kaadók azzal védekeznek, hogy egészséges, teljes em­bert kíván a munka. Teszik ezt még akkor is, ha az a munka könnyű. Egyszerűen idegenkednek attól, hogy egy volt tbc-s az üzemük­be kerüljön. Pedig ezek az emberek, ha már orvosi Igazolással is rendelkeznek, meggyógyultak. Indokolat­lan az idegenkedés, hiszen tudott dolog, hogy ma már a betegség gyógyítása nem okoz gondot. Annál nagyob­bat viszont a lelki egyen­súly ismételt helyreállítása, számukra olyan munkahely biztosítása, ahol vissza­nyerhetik önbizalmukat, ahol érzik, hogy hasznos tagjai a társadalomnak. Hol tartunk e téren a megyében? Dr. Ferenczi György, a Szolnok megyei Tüdőgon­dozó Intézet főorvosa sze­rint: „Sajnos, nem minde­nütt értik meg, s hajtják végre a rendelkezést. Mit tehetek ilyenkor? Táppénz­re veszem őket”? Próbát tettünk mi is. Ér­deklődtünk néhány üzem­ben, vállalatnál, van-e le­hetőség a volt tbc-s beteg vagy más csökkent munka- képességű alkalmazására Legtöbb helyen a válasz elutasító volt. Persze nem mindenütt A szolnoki pa­pírgyárban például jelen­leg is hatvan-hetven csök­kent munkaképességű em­ber dolgozik. A temetkezé­si vállalatnál külön üzem­részt biztosítottak számuk­ra. Jászberényben is mű­ködik egy, csak csökkent munkaképességű dolgozó­kat foglalkoztató üzem. Megkezdődött tehát egy egészséges folyamat, me­lyet tovább lehetne és kel­lene fejleszteni. Nehezebben halad ez a mezőgazdaságban. Bár ott is van jó példa. Az abád- szalóki Iz?nin Tsz-ben és a kunhegy esi Vörös Októ­ber szövetkezetben a ker­tészetben dolgoznak a csökkent munkaképességű­ek. Könnyebb munkát biz­tosítottak számukra. Leg­több termelőszövetkezetben azonban nem sokat törőd­nek velük, s ez bizony gon­dot okoz. A beteg ugyanis leszázalékolása esetén 260 forintot kap. Ez kevés a megélhetéshez. Ha keresni akar, kénytelen vállalni a nehezebb munkát. Az vi­szont a betegség kiújulásá- hoz vezethet. Államunk igyekszik en­nek elejét venni. — Az 1959-ben megjelent rende­let, az 1963-ban érvénybe lépő rehabilitációs rendel­kezés és évenként az a csaknem 15 millió forint, melyet megsegítésükre ad, a célt szolgálja. Az emlí­tett rendeletek azonban hézagosak, kibúvókat en­gednek. A tbc-s betegekre vonatkozó rehabilitációs rendelet például csak né­hány iparág Vagy foglalko­zás területén írja elő kö­telezően a tbc-sékkel való foglalkozást. Nem vonatko­zik például a termelőszö­vetkezeti tagokra. így ter­mészetes. hogy a szövetke­zetekben kevesebb gondot fordítanak rájuk. Altciónos rendelkezésre lenne szükség. melyek meghozatalánál számolni kellene azzal, hogy egyes tsz-akben a termelési ágak­ból, a gazdálkodás és a vezetés színvonalából, a munkafegyelem szilárdsá­gából és egyéb tényezők­ből eredő különbségek nem biztosítanak egyenlő felté­teleket azok végrehajtásá­ra. A kérdés megoldását mindenféleképpen elősegí­tené, ha a csökkent mun­kaképességűek számára al­kalmas munkaköröket — minden gazdaságban üzem­egységekig, brigádokig le­menőén meghatároznák és összesítenék. Biztosítanák, hogy a könnyű munkakör­ben, amennyiben az ille­tők szellemi képességei megengedik, csak ilyen em­berek dolgozzanak. Meg keli érteni minden gazdasági vezetőnek, hogy ezeknek a beteg emberek­nek többre van szükségült, mint a segélyekre. Arra, hogy befogadja őket ismét a társadalom. Jó példa er­re a kunhegyesi Vörös Ok­tóber Tsz csökkent munka- képességű dolgozóinak ese­te. Azt kérték a tsz veze­tőitől, hogy adjanak át ne­kik tíz hold kertészetet részes művelésre. Kérésü­ket teljesítették. Viszon­zásul dicsérendő munkát végeztek. S mint mondtak: egyáltalán nem érzik ma­gukat mellőzött emberek­nek. M. J. Súly csonkítás gépesítve Amikor két perc a* nagy idő Miért nyers a tiszaföldvári kenyér ? A Szolnoki Sütőipari Vál­lalat tiszaföldvári telepé­nek sütőüzemét tavaly kor­szerűsítették. Félautomata gépekkel szerelték fel, a kemencéket gőz fűtésűekké építették át. Ezután joggal várták, hogy a kenyér mi­nőségével a jövőben nem lesz probléma, hiszen a korszerűsítésnek ez termé­szetes velejárója. Sajnos azonban nem így történt. Cibakházán, Martfűn és Kengyelen járva többször hallani olyan megjegyzése­ket, mélyek nem éppen hí­zelgőek a tiszaföldvári sü­tőüzemben dolgozók mun­kájára. .„Olykor a hiaóval etetem meg a kenyeret, mert olyan nyers” — mondják az egyik helyen. A következő köz­ségben súlycsonkítással vá­dolják az üzemet, mert szerintük nincs meg a ke­nyér előírt súlya. A szál­lítás is gondot okoz. Elő­fordul, hogy a délelőttre ígért kenyér csak délben, vagy még később érkezik meg. Látogaiás Papi La'os nsíiíetmábewi örömmel fedeztük fel a szolnoki Téli Tárlaton, hogy Papi Lajos kisújszál­lási szobrászművész művé­szi fejlődésének jelentős ál­lomásához érkezett. Kü- lönesen kisméretű ülő nő szobra vonzott sok tárlat­látogatót. A szobor anyaga az egyik legkeményebb kő, a gránit. A szolnoki kiállítással közel egyidőben a kisúj­szállási művészt a debre­ceni képzőművészeti tár­latra is meghívták. Papi Lajost műtermében munka közben találtuk, vé­sővel, kalapácsai dolgozott az egyik féligkész művén, egy kőtömből kibontakozó, felhúzott térdű ülő nő-fi- gurán. Nem véletlen, hogy mű­vészi fejlődésének e perió­dusában stílusa összefogot- tá, nagyvonalúvá vált, — A kő kényszerítő ere­je ez — mondja. A készülő műről beszél­getünk: — Egy kicsit a késő egyiptomi kocka szobrokra emlékeztet — mondom. — Tiszteletben akarom tartani a kő tömbszerüsé­gét. Nem is bontom meg jobban a formákat, sőt a felületeket egy kicsit még jobban visszaszorítom. Papi Lajos nagy elősze­retettel dolgozik a legkemé­nyebb, legellenállóbb anya­gokkal. — Szeretem, ha minden kalapácsütésért meg kell küzdenem, ha az anyag és a kalapács küzdelméből alakul aztán olyanná a mű, ahogyan elképzelésemben él. A kemény kőzet bár el­lenálló anyag, hűségesen őrzi a véső minden ütését és nagyszerű felületi hatá­sok elérésére nyújt lehető­séget. Papi Lajos műtermében a munkában lévő szobron kívül az egyik állványon finoman erezett márvány portré áll. — Még ezen is van csi­szolni valóm — mondja —. a napokban készültem el egy másik fejjel, azt kőbe faragtam és úgy érzem, si­került érdekes felületi ha­tásokat elérnem a portrén, éppen az ellenálló anyag jóvoltából. — rideg — Miéri olyan szép a filódenclron a jászberényi zeneis­kola üvegezett előcsarnokában? Nemcsak azért, mert sok fényt kap. Hortl Gergelynó állandóan gondosko­dik arról, hogy a dísznövények a megfelelő mennyisé­gű vizet kapják és mindig tisztán tartja a leveleket. A napi portörléshez hozzátartozik a levelek tisztoga­tása la. E panaszok alapján ke­restük meg a tiszaföldvári telepet, ahol Suta András műszaki vezető adott tájé­koztatást. Elmondta, hogy a panaszok nem ismeretlenek előttük, s a lehetőségekhez képest igyekeznek jobb ke­nyeret sütni. — Sajnos az alapanyag­gal van a baj, nem rajtunk múlik a kenyér minősége — mondotta. Ami viszont a szállítást illeti, megfelelő gépkocsikat állítottunk be, s így időben ki tudjuk vin­ni a kenyeret a boltokba. A válasz nem egészen megnyugtató. Már hónapok­kal ezelőtt is kifogásolták a kenyér minőségét a vásárlók, s az ígéret ak­kor is az előbbihez volt ha­sonló, változás viszont — a szállítást kivéve — alig történt Éppen ezért a Szolnoki Sütőipari Vállalat igazgatóját Balogh Imrét kerestük fel. — Csak 65—70 százalék­ban adok igazat a műszaki vezetőnek •— mondta a vál­lalat igazgatója. — Az alapanyag sajnos többször valóban nem a legjobb. Ilyenkor aztán akár ujjnyi vastag héjai is süthetnek, a kenyér mégis olyan, mint­ha nyers lenne. A vállalat igazgatója sze­rint azonban a telep mun­kásai részéről elkövetett hanyagság is oka a minő­ségi kifogásoknak. Előfor­dul, hogy az előírtnál — még ha két perccel is — korábban szedik ki a ke­nyeret. Ez pedig ez eset­ben nagy idő. Lehetséges, hogy a kemence ajtóko* k őssel kerülő kenyeret, amely mindössze 4—5 darab, nerfi teszik vissza. S bár a ke­nyér többségében elfogad­ható, e néhány darabbal lerontják az egész minősé­gét. Ennek megszüntetésé­re a vállalat vizsgálatot in­dított és a mulasztókat fe­lelősségre vonja. — A „súlycsonkítássaV' kapcsolatos panasz viszont — folytatta Balogh Imre —, nem állja meg a he­lyét. A kifogás ugyan jo­gos, de súlycsonkitásról szó sincs. A hiba a félauto­mata gépben, az adagoló­ban van. Az ugyanis mű­szakilag megadott térfogat szerint adagol, s a kívánt súly nem mindig van meg. Ennek kijavítására intéz­kedtünk. Bár itt is sok mú­lik az alapanyagon. Ha ál­líttatunk rajta előfordulhat, hogy a kenyér súlyosabb lesz, s ekkor meg az lesz a baj. Mindenesetre segí­tünk rajta. Ezzel tulajdonképpen 1« Is zárhatjuk ezt az ügyet ab­ban a reményben, hogy az ígéret ezúttal a tettekkel is párosul, s a jövőben jobb kenyér kerül az említett három község lakóinak asz­talára. — m. j. — Emberi szervek átültetése A Brit Országos Orvos- kutató Intézet igazgatója közölte, hogy feltehetően még ebben az évben kidol­gozzák a módszert, amely- lyel meg lehet állapítani, hogy átültetéses műtétek­nél milyen donor sajátos­ságai felelnek meg az adott páciens követelményeinek. A donorok osztályozása kö­rülbelül olyan módon tör­ténik, ahogyan manapság a vércsoport meghatározáso­kat végzik. Tgy például ve­seátültetésnél gondosan megválogatják majd, mi. lyen emberi vesét lehet át­ültetni a beteg testébe.

Next

/
Thumbnails
Contents