Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

1966. január 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Mezőgazdaságunk

1965-ben

írta: Dr. Dimény Imre, az MSZMP K. B. Mezőgazdasági Osztályának vezetője

A4 ezőgazdaságunk tevé- •'* kenyéségének fő irányát 1965-ben lényegében a Központi Bizottság 1964. december 10-i határozata jelölte meg. A határozatnak megfelelően 1965-ben a mezőgazdaságban is az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapott a gazdálkodás tervszerűbbé tétele és hatékonyságának fokozása, a meglévő lehetőségek jobb hasznosítása. Bár a mező- gazdaság idei termelési és felvásárlási tervét 3—4 százalékos lemaradással teljesíti, a mezőgazdaság dolgozói és vezetői az 1965-ös esztendőben is lényegében eredményesen dolgoztak. — Főképp azért lehet ezt a megállapítást tenni, mert közismert, hogy ebben az esztendőben a természeti csapások sorával kellett a mezőgazdaság dolgozóinak megbirkózniuk. A száj- és körömfájás, az egérkár, a 120 napig tartó dunai árvíz, a belvízkárok, a lényegesnél nagyobb mértékben fellépő növényi betegségek (szőlő- és dohányperonosz- póra, fitoftóra stb.), a növények késői beérése miatti szokatlanul nagyfokú őszi munkatorlódás, lényeges károkat okoztak mezőgazdaságunknak, illetve jelentősen növelték termelési költségeit. Az, hogy ezekkel a természeti és egyéb csapásokkal fiatal szocialista mezőgazdaságunk meg tudott küzdeni, újból annak szilárdságát bizonyítja.

Mezőgazdaságunk az 1965- ös esztendőben 1964-hez hasonlóan eleget tett egyik igen fontos feladatának; saját termésből biztosította az ország kenyérgabona ellátását. A búza termésátlaga holdanként 12,5 q. Ilyen magas termésátlag a magyar mezőgazdaság történetében még nem fordult elő. Országosan mintegy 30 ezer vagonnal több kenyér- gabona termett a tervben figyelembe vettnél. Rekord termés volt kukoricából és cukorrépából is. A kukorica termésátlaga holdanként meghaladja a 17 q-át, míg a cukorrépa termésátlaga a 170 q-át. Ezek az eredmények már megközelítik a legfejlettebb országok eredményeit. A kukorica viszonylag magas termésátlaga és az őszi és tavaszi árpa jó termése ellenére sem tudjuk állatállományunk abrakszükségletét teljes egészében hazai termésből biztosítani. Mintegy 40 ezer vagon szemesabrak importjára lesz szükségünk ahhoz, hogy az állatállomány takarmányszükségletét kielégíthessük 1966-ban.

/ z 1965-ös esztendő leg- főképpen a kedvezőtlen időjárás következtében a tervezettnél és a tavalyinál is kisebb a kertészeti kultúrák termése. A zöldségfélék termése mintegy 5—6 százalékkal maradt alatta a tervezettnek. Ezen belül főleg a paradicsom, uborka, a paprika termése volt kevesebb. A gyökér- és a káposztafélék termése viszont általában magasabb volt a tervezettnél. A bor termése mind mennyiségében, mind pedig minőségében gyengébb a tervezettnél és a múlt évinél is. A szőlő termés kb. fele a múlt évinek és kétharmada a tervezettnek. A gyümölcs- féléké is — kivéve a szilvát — szintén kisebb a tervezettnél. A kisebb termés ellenére a nyers és feldolgozott kertészeti termékekből együttesen többet exportáltunk, mint 1964- ben. Ezzel, valamint a egyengébb terméssel függ össze, hogy ezen termékek fogyasztói ára ebben az esztendőben növekedett. — így például a burgonya fogyasztói ára 10—12 százalékkal, a zöldségféléké

15—17 százalékkal, a gyümölcsféléké pedig 14—16

százalékkal volt magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában

A szarvasmarhaállomány a száj- és körömfájás ellenére növekedett; ez év szeptemberében 15 ezer darabbal volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezen belül azonban a tehénállomány mintegy 7 ezer darabbal csökkent. A tehénállomány a nagyüzemekben nőtt, míg a háztáji gazdaságokban a múlt évekhez hasonlóan tovább csökkent 12 ezer darabbal. Tehát 1965-ben sem sikerült megállítani azt a káros tendenciát, amely a háztáji gazdaságokban a tehénállomány csökkenésében mutatkozott meg. A sertésállomány valamivel kisebb a múlt évinél, ezen belül azonban számottevő a kocaállomány csökkenése. Az utóbbi mind a nagyüzemekben, mind a háztáji gazdaságokban csökkent, és ez főleg az 1966. év* termelési és felvásárlási előirányzatodnak teljesítésében jelenthet komoly nehézséget.

A mezőgazdasági termé** kék kivitele 1965-ben olyan cikkek irányába tolódott el, amelyek a belter- jesebb gazdálkodásra utalnak. Ez jelzi többek között, hogy az idei esztendőben mintegy 195 ezer tonna friss gyümölcs, ezen belül 120 ezer tonna alma, 185 ezer tonna főzelék- konzerv és paradicsompüré, 20 és fél millió liter palackozott bor került kivitelre. Az idei mezőgazdasági export teljes értékének több mint 40 százalékát hús és húskészítmények, valamint egyéb állati termékek, vaj, sajt, tojás stb. tették ki. Az idei esztendő eredményességét igazolja például az, hogy 1965-ben több mint 2,2 milliárd deviza forint a mezőgazdaság export-import aktív egyenlege. Ez 300 millióval több az utóbbi évek átlagánál. A mezőgazdaság az ismert nehézségek ellenére is teljesíti a Központi Bizottság múlt évi decemberi határozatának azon fontos célkitűzését, hogy javítsuk az ország külkereskedelmi mérlegét. Mindez úgy vált lehetségessé, hogy közben a belső szükségletek Kielégítése is a terveknek megfelelően alakult. Ügy, hogy többek között pl. 52 kg-os volt az 1 főre jutó hús, 30 kg-os az 1 főre jutó cukor fogyasztás.

A mezőgazdaság 1965. évi eredményei a fiatal szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink további erősödéséről tanúskodnak. Arról szólnak, hogy egyre nagyobb biztonsággal termelnek, egyre nagyobb biztonsággal lehet rájuk támaszkodni, mind nagyobb szerepet töltenek be gazdasági életünkben. Ismételten tanúi lehetünk, hogy a parasztság jobban dolgozik, határozottabban ragaszkodik szövetkezetéhez. Az elért eredmények arról is tanúskodnak, hogy nem volt hiábavaló az a nagyarányú befektetés, beruházás, amit a mezőgazdaságban a második ötéves terv’ időszakában valósítottunk meg, s nem lesz hiábavaló az a nagyarányú befektetés sem, amit az elkövetkezendő időszakban a mezőgazdaság fejlesztésére szánunk. Igazuk volt mindazoknak, akik bíztak a nagyüzemek fölényében, abban, hogy érdemes áldozni a mezőgazdaság és a jövő érdekében.

Az 1965 évi eredményekhez természetesen nagyban hozzájárult az. hogy a műtrágya, valamint a takarmánykeverékek használata tovább növekedett. Az, hogy a beruházások volumene 1965-ben is számottevő volt; az összes beruházás egyötöde a mezőgazdaságba került. Ennek eredményeként a termelőerők színvonala a mezőgazdaságban tovább növekedett; tovább szilárdultak és fejlődtek a szocialista termelési viszonyok.

N

éhány területen az elért eredmények mellett továbbra is számottevő lemaradás mutatkozik. Így például nem tekinthető megoldottnak — az ismert kedvező tényezők ellenére sem — az aprómag termesztésünk, burgonya és zöldségtermesztésünk. — A rét- és legelőgazdálkodásunk területén is kicsi az előrehaladás. Ezek azok a problémák, amelyekkel a jövőben többet kell foglalkoznunk. Nem tekinthető elégségesnek a takarmánygazdálkodásban elért fejlődés, valamint a háztáji gazdaságok lehetőségének hasznosítása sem. Van még sok olyan tartalék, amelyek feltárásával tovább javítható a mezőgazdaságban is a gazdálkodás hatékonysága, a tervszerűség. Ezek egyébként azok a feladatok, amelyek utalnak a következő időszak jelentősebb tennivalóira is, s ezeket tekintsük olyanoknak, amelyek az elkövetkezendő időszak központi kérdései. — Ezen belül természetesen alapvető feladatunknak továbbra is a kenyérgabona ellátás hazai termésből történő biztosítását kell tekintenünk; ezért a vetések ápolására, védelmére nagy gondot kell fordítanunk. Ügyelnünk kell arra js, hogy valamennyi munkát a jövőben még inkább időben és jó minőségben végezzünk el. Napjainkban pedig mind nagyobb gondot kell fordítanunk a gépek javítására. Annál is inkább, mert ez ma a legsürgősebb olyan feladat, amivel nagyban megalapozhatjuk a jövő évi eredményes tevékenységünket, gazdálkodásunkat, azt, hogy az 1966-os esztendőben a mezőgazdaság termelése mintegy 5 százalékkal haladhassa meg az 1965. esztendőben elért eredményt.

Anyák vallomása

Érdemes-e anyának lenni? Vállalni a gyermeknevelést, s mindazt, ami ezzel jár: a sok munkát, a több gondot. Jobb-e annak a nőnek, akit nem kötnek le a gyerekek? Akinek nem kell lélekszakadva rohannia haza a munkából, hogy a második műszakot is végig dolgozza.

Megbecsüli-e a társadalom azokat a nőket, akik mindezt vállalják? Most ne csupán az anyáknapi virágcsokorra, köszöntőkre gondoljunk, vagy arra, hogy jog szerint mi illeti meg az édesanyákat, milyen törvények védik őket és gyermekeiket. Igaz, ez is ide tartozik. Ha azonban az igazságot jobban megközelítő választ kívánunk adni, ennyi mégsem elég. Arról is beszélni kell, hogy a munkahelyen, abban a kollektívában, amelyben az anya, mint dolgozó, tölti napjait, ott hogyan méltányolják anyaságát. Tisztelik, becsülik-e? Igyekeznek-e könnyíteni gondjain? E kérdésekről faggattam az édesanyákat. íme a válaszuk :

Kovács Istvánná, az abád- szalóki községi tanács vb- elnökhelyettese:

— Háromszor szültem, de sajnos, csak egy gyermekem maradt életben. Mindig dolgoztam. Tizenkét évig tsz-könyvelőként, második esztendeje pedig jelenlegi munkakörömben. — Soha nem éreztem, hogy a munkámban, az önképzésemben gátolt volna az, hogy anya vagyok. Korábban elvégeztem a mérlegképes könyvelői tanfolyamot, most a gimnázium negyedik osztályába járok. Az a tervem, hogv az érettségi után beiratkozom a jogi egyetemre. A munkámhoz és társadalmi megbízatásom ellátásához — megyei tanácstag vagyok — is szükségem van a jogi ismeretekre.

— A háztartásomat gépesítettem. Ebédet csak vasárnap főzök, máskor vendéglőben étkezünk. A mosásban, takarításban esetenként a nagymama is segít. Szilárdkára szintén a nagyszülők vigyáznak, amikor nincs iskolában.

— Azt tartom, ha az asz- szony ügvesen ossza be idejét, s úgy neveli a gyermekét — no, meg a férjét is —, hogy becsülje a rendet, ne dobálja szét a holmiját, s amiben tud, segítsen a házimunkában, akkor az anyának is több ideje jut pihenésre, tanulásra és szórakozásra is.

Kiss Imréné, a karcagi téglagyár dolgozója:

— A házasságunk felbomlott. — Három gyermeket neveltem fel. Értük dolgozom, s minden örömömet bennük találom meg. Imrében, a tizenhat éves nagyfiamban, aki a Május 1 Tsz-ben tanulja a mező- gazdasági gépész szakmát, készül az életre. Margitkám

is a mezőgazdasághoz húz, most jár mezőgazdasági technikumba. Erzsi, a legkisebb azt tervezgeti, hogy magyar-szakos tanár lesz.

— Most már egyrészt könnyebb a helyzetem, mint amikor még kisebbek voltak, viszont nőtt a gondom a taníttatásukkal. Itt a gyárban nagyon megértőek a vezetők. Anyagilag is segítettek, amikor hosszabb ideig beteg voltam. Felépülésem után könnyebb munkára osztottak be, ami szintén jószándékukat, megbecsülésüket bizonyítja.

— Nem gond nélküli az életem. Hiszen egy keresetből élünk. Hallottam, hogy felemelik a családi pótlékot. Nekem ez százötven forintot jelent. Örülök ennek, elsősorban a gyermekeim miatt, hiszen nekik jut így több.

Lendér elszedő:

— Négy éves kislányom van. Sok gondot, aggodalmat okozott, mert gyenge szervezetű, beteges gyérnek. Bölcsődébe, óvodába nem adhattam. A szomszéd családnál helyeztem el, havi háromszázötven forintért vigyáznak rá.

— Egyelőre a tanulásról is le kellett mondanom. Az általános Iskola nyolcadik osztályát hagytam abba. Szórakozni se járunk. Igaz, a televízió sokmindent pótol.

— Nemcsak munka, lekötöttség és gond van a gyermekkel, hanem sok öröm is. Nehéz és mégis szép anyának lenni.

Bakai Ignácné, a tisza- derzsi Kossuth Tsz tagja:

— Négy gyermekünk közül kettő még kisiskolás. Hol Józsika, hol Erzsi kéri

Istvánná téglaa pénzt ceruzára, füzetre. A férjem már évek óta beteg, s így a 260 forint járadékot, s az én keresetemet kell beosztani, hogy ha szerényen is, de m' n- denre jusson.

— Sokat dolgozom. A közösben, a vállalt területen és itthon is. A kenyérsütésre, takarításra, mosásra leginkább éjjel, vagy vasárnap jut időm.

— A gyerekek? Hol meg- szomorítanak, hol megvigasztalnak, de velük teljes az életem.

Nagy Imréné, a kisújszállási Faipari Vállalat munkásnője:

— Vállalatunknál sok nő dolgozik, többsége anya. Vezetőink méltányolják ezt. Nemcsak azt biztosítják, amit a törvény is előír, hanem mindenben igyekeznek segíteni. Én is, amikor letelt a szülési szabadságom^ még három hónap fizetés- nélkülit kaptam. így a kisfiámat nyolchónapos koráig nem kellett a nagymama gondjaira bízni.

— Azon sincs vita soha. hogy amikor iskolába kell mennem — most végzem a nyolcadik osztályt —, a délutáni műszakot délelőttire cseréljem el.

Kovács GyÖrgyné bérei- számoló:

— Én is kéthetenként utazom Szolnokra, könyvelői tanfolyamra járok. Itt a vállalatnál megteremtik a feltételt a tanuláshoz, s más dologban is érezzük a segítőkészséget, az asszonyok, családanyák gondjainak megértését.

— Nekem mér asszonylányom is van. Maholnap nagymama leszek. S mint annakidején a saját gyermekeimet, most a kisuno- kát várom nagy izgalommal. Két dolog nélkül nem tudtam elképzelni az életemet. A munka és a gyermekek nélkül.

•

Különböző sorsú, életkorú és foglalkozású édesanyák szavait idéztem. — Mindegyikük mást és mást mondott el a kérdésekre* egy dologban azonban akkor sem vélekedhettek volna egységesebben, ha előre összebeszélnek. Mindany- nyian vallják:

Érdemes anyának lenni.

Nagy Katalin

ÚJÉVI ÜDVÖZLET

Kazincbarcikáról és valahonnan Ázsiából

Ilyenkor esős időben olyan a hegyeshatári sár, mint az olvasztott szurok. Mintha száz kéz ragadná meg a gumicsizmát s húzná le a lábról. Sehol egy csapás, ahol keményebb lenne a talaj.

Rágós Imre bácsi, a postás megáll a tengernyi sárban. Pihen egy kicsit. Az öreg Százúj j Dénes bá- csiékhoz igyekszik, akik még mindig itt élnek, kinn a tanyán.

A levelek átvétele után a házigazda egy pohár jó borra invitálja a postást, meg aztán — gondolja — addig sem lesz egyedül, míg iszogatnak. A pohár bor azonban nem tart sokáig, s Rágós bácsi indulna, ha a gazda még szóval nem tartaná Okát is megmondja nagy sokára; nem tud olvasni.

— És melyiket olvassam előbb?

— Mindegy az — szól Százújj bácsi.

A fehér papíron arany betűkkel írva „Boldog Újévet” kíván Joli, Géza és a két gyerek: Dénes és Erzsiké.

— Melyik a Géza? — kérdi a postás.

— Hát a vöm. — Nem ismerte maga azt, később lett itt postás.

Ilyenkor aztán nem lehet visszatartani a szavakat. Kifogyhatatlanok a dicséretek, ha a gyerekekről van szó. Pedig Joli nem is volt a kedvenc. — Lány volt. s ők biz’ fiút szerettek volna Azért iskoláztatták mégis. Középiskola. egvetem, s végül a mérnöki diploma.

Kiváló tanuló, majd kiváló szervező lett. 1955. május elsején mellére tűzték a ..Kazincbarcika építéséért” emlékérem arany, vasv ezüst fokozatát.

Százúij bácsi felriad gondolataiból. A postáshoz fordul.

— Olvassa a másikat.

Az kiveszi a borítékból a lapot. A fehér papírra arannyal nyomott kép angyalkákkal, fenyőkkel, havas házikóval. Betűzi az írást, majd átadja a lapot. Az idős ember forgatja a finom papírlapot, nézi, majd ismétli a hallottakat: „Christmas”, „New

year”.

— A fiú írt — suttogja hangtalanul.

Az ifjabb Dénes 1956- ban hagyta el az országot. Akkor választott más hazát. A lap hátulján magyarul írva: „Most Európában vagyok szabads' an. Egyébként valahol Ázsiában, mint repülő dolgozom”.

— Valahol Ázsiában — ismételgeti a kis széken ülő, őszhajú bácsi. — Valahol Ázsiában...? — Magának mondja már mindezt, mintha a postás ott sem lenne. — Repülőként...? — Mit jelent ez? Azt, amit az én vándorlásom, az első és a második világháborúban? Akkor én is írtam valahonnan Európából. Hogy honnan és mit csinálok? Az sosem volt a levélben. Csak én tudtam mit jelent az, hogy „Valahol Európában”. Ártatlan emberekre lőttem, parancsra romboltam. — És most ő azt írja: valahol Ázsiában. Vajon ugyanazt jelenti ez? Bombákat szór a védtelen lakosságra, kórházakra, gyárakra? Vietnam. Nem, ez lehetetlen. A lányom épít, alkot, a fiam meg rombol, pusztít?

A lapon sírnak az angyalkáik. A fenyőkről csep- pekben hull a víz A havas házikón mintha olvadna a hó. Százújj bácsi kezében összegyűrődik a papírlap. De mindezt már nem látja senki. Egyedül maradt a házban gondolataival.

Majnár Jáav