Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

IMS. január 21. SZOLNOK MEGYEI NEPLAZ 3 UJ KEMENCE - JOBB KENYÉR A Szolnoki Sütőipari Vállalatnál 2 FNK—4/ó. tí­pusú magyar gyártmányú félautomata kemence sze­relését fejezték be a budapesti Vegyipari Gépgyár szerelői. A kemencék fűtése olajjal történik és 1 ki­logrammos kenyér, valamint péksütemények készíté­sére alkalmas. Előreláthatólag márciusban kezdik meg a terme­lést az új kemencékben. Az olajadagc*lő beállítása Térkép a mf?őga/da»ágS termelés körleteiről Az Agrártudományi Ku­tató Intézetben befejezték az ország történelmileg ki­alakul* mezőgazdasági kör­zeteinek meghatározását, s a körzeteket, jellemző ter­melési ágazataikkal együtt feltérképezték. A több mint tízmillió adat elem­zése. értékelése alapján az ország területét 33 mező­gazdasági körzetre osztot­ták. Az egyes körzeteket mezőgazdasági termelésük szerkezete és színvonala szerint határolták el; ezek megállapítására — nemzet­közileg elfogadott szinteti­kus mérceként — a terü­letegységre jutó termelési értéket és ennek az egyes termékek közötti megosz­lását vették alapul. A je­lenlegi körzetek többsége történelmileg alakult ki, a múlt század vége óta. Az ország történelmileg kialakult mezőgazdasági körzeteinek meghatározása értékes segítséget nyújthat a termelés fejlesztéséhez, ahhoz, hogy az adottságok jobb hasznosításával minde­nütt a helyileg legjövedel­mezőbb üzemágakat fej lesszék. Hozzájárul majd ehhez egv most készülő, az adatfelvételre támaszkodó tudományos munka, ameiy Magyarország mezőgazda- sági területeinek részletes jellemzését tartalmazza. Az űj kemencék A brigád visszavár Kint fújja, hordja a szél. Ahogy az emberek belep­nek az irodába, leverik a folyósón csizmájukról a ha­vat, topognak egy keveset, s csak azután lépnek be a fűtött helyiségbe. — Régen volt ilyen tél — emeli meg sapkáját Szabó János, az Alföldi Kőolajfú­rási üzem egyik főfúrómes­tere. A szegedi üzemegység irodájában adjuk egymás­nak a szót. — Nehezen halad a mun­ka? — Emberi kíván ilyenkor i fúrás — mondja. — Azért nincs megállás. Az olaj, a föld sürgeti az em­bert. Különben is az olajo­sok kemény legények. Egy kis hideg meg se „kottyan". Szabó János negyedszá­zada számít olajosnak. Hosszú idó. Megkezdeni va­lahol a fúrást, reggeltől es­tig dolgozni nap-nap után, aztán hét-nyolc hónap múl­tán felszedelőzködni, ú’ helyre menni, s kezdeni mindent elölről. Vándor­élet. Fárasztó. — Amíg fiatal az ember oda se néz. Nyáron meg gyönyörűség az élet. Télen nehezebb. Ebben a korban meg, főleg ha a család is messze él, mint az enyém fttjdúszoboszlón, nehezebb, Kéthetenként zötyög vele\n haza a vonat. A nyírségi homok annak­idején nem kötötte meg Szabó Jánost. Uradalmak­ban dolgozott szüleivel, az­tán kubikos lett. Eljárt társaival Dunántúlra. Az akkori Nyírség száműzte fiait. — Nem kellett nekem az se. Aztán apam ismerőse segítségével alkalmi mun­kásnak felvetlek egy fúró- berendezéshez. Ez 1941-ben történt. Azóta nem kezd­tem újat. Aki egyszer a fú­ráshoz kerül, nem mehet el. ott fogja az olaj, a munka — sorolja a főfúrómester — Engem is. Pedig de sok helyet megjártam. Bereqbö- szörmény, Biharnagyba- jom. Bugyi. Mezőkeresztes, Nyíregyháza, Nádudvar Be­rettyóújfalu. ... Hajdúszo boszló, Nyirlugos, Szánk, meg mit tudom én, hol mea nem fordultam. Fárasztó, lőtt velem a család is. Ha rom gyerekem van. Kezdeti az egyik tanulni, a második osztályt már másik helyen fejezte be. Elet ez? A család most már nem megy Szabó János után. Hajdúszoboszlón rendezked­tek be. így még nehezebb — Az ember feje itt is a munkán, otthon is a csa­ládnál. Találgatom, mi van velük. Az érti igazán, akt benne él. De nem tudnék megválni. A vállalat nevelt bennünket, mi neveltük a vállalatot. Ezerkilencszázhatvannégy május huszonharmadikán történt. Hajdúszoboszlón dolgozott Szabó János bri­gádja. Háromszázhúsz mé- [ érnél kitört a gáz. A le­cementezett toronyalapot fel­szakította. a fúrás nyomán gáz, iszap tört ki. Az egész berendezést elvitte. Mire ő odaért és mások, akik se­gíteni szaladtak, már a to­rony se volt meg Mentet­ték, amit lehetett Bódékat, szivattyúkat. A brigádból senki se hiányzott. Szomo­rú dolog az ilyen. Kötéllel húzták a felsze­relés-maradványokat. Fent- ről kövek hullottak. Egy Szabó János karjára esett. — Fájt, de dolgoztam. Különben is szomorúak vol­tunk. Tönkrement, odalett % szerszám. Kárba veszett a munkánk Orosházára irá­nyítottak bennünket. A ke­zem fájt Elmentem az or­voshoz. Eltört a kődarab­tól. Beaipszelték, bekötöz­ték, s dolgoztam tovább Nem szeretem én a beteg­séget. Az irodához közel húzó­Most már nem lehet „döntetlen11 Egy nagyüzemi döntőbizottság munkájáról A járműjavító munka­ügyi döntőbizottsága 1965 júniusában alakult meg. — Az év első felében még a vállalati egyeztető bizott­ság gyakorolta az időköz­ben átvett funkciókat. — Mi a kettő közötti lé­nyeges különbség? — A határozathozatal képesség — válaszolja Molnár Sándor, a döntőbi­zottság elnökének helyet­tese. — Ugyanis a vállala­ti egyeztető bizottságnak négy tagja volt. — Mivel egyéni megítélés szerint döntöttek, megtörtént, hogy a döntőbizottság két tagja Karácsony napján, de­cember 25-én történt, hogy a szolnoki Vas- és Faipari Ktsz részére egy vagon fa­rostlemez érkezett vasúton. Az AKÖV vasúti csoport­jának dolgozói reggel hét órakor hozzáfogtak a kira­káshoz. Előbb azonban ér­tesítették a szállításról s szövetkezetnek a szolnoki bekötőúton lévő telepój szolgálatot teljesítő éjjeli­őrét Azt gondolnánk, mi sem természetesebb annál, hogy néhány óra leforgása a'utt az egész szállítmány a rak­tárba került. Ám az egv- szerűnek látszó dolgok né­ha megtréfálják az embert. Igaz, hogy a farostlemez szállítmány raktárba ke­rült. de csak két nappal később, 27-én. Mi történt a közben eltelt idő alatt és utána? December 25-töl 27-ig két másfél tonnás teherautón, a József Attila úti gépkocsi telephelyen állt 32—32 mé­termázsa lemez, a vasúti kocsiban maradt többi árut pedig lelakatolták és a vagon is várakozortt két nanot a szolnoki állomá­son. Mindez azért történt, mert az éjjeliőr nem volt hailandó fogadni az árut. A következmény; két te. hergépkocsi 90 órás vesz- teglési díja 2026, a vasúti kocsi álláspénze pedig 510 forint többletkiadást oko­zott a szövetkezetnek. dik a „Futrinka utca”. Az­az, a munkásszállás. Itt osztják meg az estéiket. Ül­nek fekszenek az ágyakon, vacsorát készítenek, varr­nak, mosnak, kinek mi pa- rancsolódik. — Legtöbbször „pikher- cset” főzünk, krumplit tész­tával. A téli esték meg hosszúra nyúlnak, beszédre, televízió nézésre, tanulásra is futja. Mert elgondoltam én, kijárom a hivatásos gépkocsivezető tanfolyamat Kell a szakmához. Most meg a vizsga is közeleg. Legszebb azért a szom­bat. Az a szombat, amikor hazatart. Olyankor viszi a fizetést is, gazdálkodjon ve­le az asszony. Felfrissül az ember. Magába szívja az otthoni ízeket, viszi az olajmezőkre. — Így lesz ez már a nyugdíjig. Ha csak közbe nem jön valami. Felnőnek a gyerekek, maguk lábára állnak, akkor majd újra jön velem az asszony. Aho­vá szólít a munka, az olaj. ☆ Csizmeg István fiatalem­ber. Amikor Nagykanizsán kijárta a kőolajbányászati és mélyfúró technikumot, az Alföldre került. Tíz éve. S ittragadt. — Ezzel a brigáddal más­fél éve dolgozom. Megért­a dolgozó kérésének telje­sítése mellett, kettő pedig ellene szavazott. így az­után nagyon nehéz volt a vitás kérdéseket rendezni. A munkaügyi döntőbi­zottságnak három tagja van, ezáltal bármikor ha­tározathozatalra képes. A tagokat úgy választották, hogy a szakszervezet és a vállalat is képviselve le­gyen. A döntőbizottság tag­jai között kerékkovácsot, revizort, óvónőt és műsza­ki-gazdasági ellenőrt talál­hatunk. Az alig fél éve szerve­zett döntőbizottság a múlt Ezek után csak arra le­het gondolni, hogy a szö­vetkezet vezetői nehéz szív­vel, de kifizetnék a felme­rült költségeket, s közben az esetből leszűrték a ta­pasztalatot. De nem. A szerződésit* hivatkoznak, amelyet az AKÖV-ve] kötöttek, s amelyben szerintük az áll, hogy sötétedés után (nincs villany a telepen) nem kö­teles a ktsz megbízottja át­venni a szállítmányt. És ki­jelentik, hogy a többlet- költséget nem hajlandók megfizetni, legyen KDB- tárgyalás az ügyből. Köz­ben elfelejtik (vagy rosszul tájékoztatták őket), hogy nem sötétedés után, hanem a reggeli órákban kapták az árut, meg azt is, hogy a szerződésben ilyesmi nem szerepel. Az AKÖV és a vasút sajnos, még mindig nagvon sokszor élhet — a fuvaroz­tatók mulasztásai miatt — ilyen igénnyel, amelyet a vállalatok, szövetkezetek és különböző szervek rendre a is elégítenek. Annál kü­lönösebb a fenti ktsz veze­tőinek az állásfoglalása mert nem a többletköltség okozóit igyekeznek kiderí­teni. s a hasonló eseteket megelőzni, hanem újabb költségbe verik magukat és másokat is (döntőbizottsági tárgyalás), hogy — eléggé labilis igazukat kikeres­sék. — bognár — fűk egymást. Tavaly elsők lettünk a munkaverseny­ben, Jó volt. örültünk. Van. amikor szigorúak is va­gyunk egymáshoz, ha úgy követeli a munka. Az egyik emberem berúgott. De mint­ha semmi sem történt vol­na, kijött dolgozni. Szóltak neki a többiek. Mégse il­lik. Amikor meglátott vi- gyázzba állt előttem. Nem akarta, hogy észrevegyem. — Eredj haza! Nem lehet így dolgozni — szóltam Másnap aztán megbeszél­tük a brigád előtt. Fogad- kozott, nem lesz többé ilyen. S azóta nem fordult elő. Gondot is okoz a brigád, álmatlan éjszakákat. Rossz idő jár az olajbányászokra, nehezebben halad a munka Csizmeg István brigádjából két-három ember hiányzik. — Nem szeretném a bri­gádot lemaradással átadni Pártiskolára megyek febru­ár elején. Minden héten hazalátogatok majd, megke­resem őket. S aztán? Visz- sza szeretnék jönni a bri­gádhoz. Tudom, a brigád visszavár. Délután hamar sötétedik. Csizmeg Istvánnak még akad tennivalója. Egy fő­fúrómesternek, aki az üzemegvség párttitkára is, mikor ne lenne dolga? — Jó szerencsét! — A brigádnak is — mondom hangosan. Sz. Lukács Imre év végéig 51 ügyet tár­gyalt. Ezek nagyobbrészt személyi jellegűek voltak, balesettel, áthelyezéssel és kilépéssel kapcsolatban. De sok kártalanítási ügyet is tárgyaltak. Az üzem elég­gé balesetveszélyes. Sajnos nem minden baleset úgy történik, ahogy elmondják* ezért nagyon körültekintő­nek kell lenni, amikor a balesetért felelős személyt keresik vagy megítélik a betegszabadságra a teljes fizetést. Amikor a döntőbixottaág böxbesxól — Aki mindenképpen el akar menni a vállalatunk­tól, nem sok fejtörést okoz; hiszen felmondás ellen nem tehetünk semmit — kapcsolódik a beszélgetés­be Rékasi János, a döntő- bizottság egyik tagja. Az egyik üzemrészből a má­sikba történő áthelyezésnél azonban néha közbe kell lépnünk. — Mi volt az elmúlt év legizgalmasabb ügye? — Februárban egyik dol­gozónk — állítása szerint — balesetet szenvedett. — Még az egyeztető bizottság kezdte meg a vizsgálatot, de már a munkaügyi dön­tőbizottság is megalakult, amikor az ügy még nem zárult le. — Az említett személy azt vallotta, hogy a szer­kocsi szerelés közben egy többkilós vasdarab esett a fejére, amikoris a kocsi alatt tartózkodott. — Hat hétig volt betegállomány­ban, teljes fizetést kapott fis mur valósággal nyomoxás volt — Hat hét múlva vissza­jött dolgozni, de csak egy hétig. Utána ismét beteg- állományba ment, mond­ván, hogy fáj a feje. És ekkor kezdődött a kálvária — veszi át a szót Molnár Sándor., — Ugyanis újabb betegszabadságakor is tel­jes fizetésit akart, mivel szerinte a fejfájás a bal­eset következménye volt Három orvos véleményét hallgatta meg a döntőbi­zottság. Elmondásuk sze­rint . maximum hat hét alatt meggyógyul az így szerzett seb. De hogyan szerezte? — kérdeztük mi — A balesetet ugyanis sen­ki sem látta. A lejátszás­kor azt tapasztaltuk, hogy a vasdarab nem eshetett a dolgozó fejére, mivel a szerkocsi alatt volt. Leg­feljebb annak csörgését hallva ösztönösen félre­kapta a fejét és ékkor ver­te bele a kocsi alvázába. Az orvosi vélemény alap­ján megállapítottuk, hogy az utólagos fejfájás nem ennek a balesetnek a kö­vetkezménye. Ugyanakkor a dolgozók azt mondták, hogy az illető idegbeteg, Gyönwvösön is volt. — Elmentem Gyöngyös­re, voltam a budapesti MÁV Kórház idegosztá­lyán is. Levélben kerestük fel korábbi munkahelyeit, mivel ő azt állította, hogy ezelőtt sosem volt beteg. Csunán azt furcsállottuk, ho"v miért hozott már iga­zolásokat akkor, mikor még nem is kértük. A munkaügyi döntőbi­zottság határozata alapján nem kapod teljes iiigetést betegségének második idő­szakában. A döntést hallva a dóisózó a területi mun­kaügyi döntőbizottsághoz fellebbezett. íme egy példa a múlt félévi ötvenegy v ;y közül. Bárki meggyőződhet, nem is olyan egyszerű a döntő­bizottság munkája, mint gondolnánk. És nem- i. va­lami hálás feladat. Mert a barátok sokszor rém érte­nek egyet a ..házi ítélet” tel. Tóth László Aki mulaszt fizessen!

Next

/
Thumbnails
Contents