Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-17 / 297. szám
1965. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Meglopták Jolán néni háztájiját özvegy László Mátyásné vonatra ült és kiutazott a kungyalui határrészre, hogy letörje a háztáji kukoricáját A 70 éves öregasszony tavaly még egész éven át dolgozott, pecsenyekacsákat nevelt a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-ben. Az idén nyugdíjba vonult, trombózisé® lába már nem bírta az állandó megerőltetést. A közösség tűzrevalót, kenyérgabonát adott neki. Szerény, 315 forintos nyugdíját 400 forintra emelte fel. S mivel egyedül tartja magát a szokásos 800 helyett 1200 négyszögöl kukoricaföldet kapott a közösség jóindulatából. A november végi napokban a termés betakarítása végett utazott ki a távoli határrészre. Két napig foglalatoskodott a töréssel, s várta a brigádvezetőtől megígért fogatot. — Biztosan számíthat rá, Jolán néni — nyugtatta meg az öregasszonyt. Míg ezen gondolkodott, kocsázörejre lett figyelmes. Pár perc múlva már a kukorica dübörgött a kocsiderékban. — Viszik a kukoricámat — riadt fel gondolataiból. — Vajon az én kocsisom rakodik, vagy tolvajok járnak itt? Kicsit fél ősén, de mégis előmerészkedett a táblából, a meglepődve látta, hogy hívatlan vendégek érkeztek hozzá G. J. és H. M. meglepődött az öregasszony váratlan megjelenésekor. Eleinte hazudozni próbáltak: — A maga kukoricájáért jöttünk, a brigádvezető küldött bennünket Azt hittük, a közösé, pótabraknak szántuk a lovaknak. De a nyomok árulkodtak. A csenevész, apró csöveket otthagyták a kupacok helyén, csak a nagyokat rakták fél a kocsira. Végül beismerték a lopást és kénytelenek voltak visszarakni a kukoricát. A Jolán néni kukorica-ügye a szövetkezet igazgatósági ülése elé került. Ott pironkodtak az alkalmi tolvajok is. A brigádvezető is tanúsította, hogy mást küldött az öregasszony kukoricájáért. A tolvajok is beismerték tettüket A vezetőség tagjai alaposan megbírálták a lelketlen embereket H. M. kocsison nem csodálkoztak, az utóbbi időben italozásra adta a fejét. Jolán néni kukoricáját is bizonyára a „torkán akarta leengedni”. De ráfizetett a társával együtt Az igazgatóság példás határozatot hozott. A kertészetben dolgozó tolvajokat azonnali hatállyal kitiltotta a kungyalui határrészről és a szentesi részre osztotta be őket munkára. Ügy döntöttek, hogy G. J. és H. M. jövőre 1600 helyett csak 800 négyszögöl háztáji földet kap. Ugyanakkor özvegy László Mát.yá&nénak 1600 négyszögölet adnak. Az ügy ezzel sem zárult le. Az igazgatóság döntése alapján brigádvezető-értekezleteken, majd a közgyűlésen foglalkoznak a kukoricalopással. Hadd pironkodjanak a tolvajok, akik még az egyedülálló, idős özvegy- asszony megkárosításától sem riadtak vissza. — m. 1. — Hajnalodott, mint akkor Éjjel két óra volt. A hó súlyos, nagy pelyhekben hullott és mindjárt latyakká olvadt. A Fürdő utcai malom monoton zúgása és az ablakokból áradó fény megtört a szemben lévő házsoron, Nyitnám a kaput, de nem nyílik. Csengettem, mire ingerült kutyaugatás, majd botorkáló léptek közeledő zaja volt a válasz. A villanyfény hátulról érte a férfit és az ajtó fénykeretében kirajzolódott zömök fekete sziluettje. Köszöntem és a kezem kézfogásra lendült. Nem mozdult a jobbja. — Jóesét! — bíztattam újra a parolára, a másik pillanatban már hideg borzongás futott rajtam keresztül. A könyöke alatt egy jó arasszal, puha bőrtokkal védett csonkot fogtam. Rövid ideig dermedten álltam, végül ő szólalt meg. — Ne haragudjon, ezért nem akartam — mondta tompán. Megszokott mozdulattal a kiskabát kivágásába, a mellére rejtette a kezét. Végigcuppogtunk a sáros udvaron és mielőtt a gépházba léptünk volna, ahonnan a hatalmas kapcsolótábla zöld és piros villanyszemei meredtek rám az üveges ajtón át, megkérdeztem: — Mikor történt? — Három éve. Azóta éjjeliőr vagyok — mondta könnyed hangon, mintha így akarta volna a rámtelepedő súlyos hangulatot elűzni. Bent, a hatalmas villany- motort, amely az öt emeleten elhelyezett transzmisz- sziót forgatta, ekkor járta körül a műszakvezető. Idős ember, idősebb, mint az éjelliőr. — A szíj — mutatott egy nagyarasznál is szélesebb csattogó veszedelemre, a motor ötemelet hosszú csápjára. — Az az átkozott szíj — ismételte meg fojtott dühvei. — Se előtte, se utána nem volt itt ilyen borzalmas baleset, mint a három év előtti. — Igen, — mondta lehajtott fejjel, alig hallhatóan az éjjeliőr és meg nem rebbenő szemmel hosz- szan nézte jobb ökle helyét. — Hajnal felé járt — kezdte a műszakvezető. — Vasárnapra virradtunk. — Mondtam nekik, siessetek majd takarítani, azután megyünk a vásárba. Aznap •• Ünnepi ital újdonságok A Magyar Állami Pince- gazdaság gondoskodott Karácsonyi — újévi italokról- A készletből elegendő hordós bort lcap a vendéglátóipar, s a legkedveltebb minőségi palackozott borok is nagy mennyiségben kerülnek forgalombaA választékot bővítik — £ egyben az üveghiányon is enyhítettek — azzal, hogy 15 000 két-, három- és ötliteres, bolgár műanyagfonatos demizsont töltöttek meg alföldi és pecsenye fehérrel, pecsenye édessel, kövidinká- val és alföldi kadarkával. Az ünnepekre szánt pezsgőt is átadták a kereskedelemnek. s már csak a szilveszteri szállítás van hátra. Közvetlenül karácsony előtt kerül forgalomba a budafoki pezsgő üzem újdonsága, a Hungária delicatesse. az újfajta gyöngyöző ital igazi „kontyalávaló”, édes pezsgőSTiSi Vállalati tervmutatók A szocialista gazdaság a termelési eszközök társadalmi tulajdonán, a gazdasági törvények tudatos alkalmazásán alapuló terv- gazdaság. A népgazdaság fejlesztésének fő irányait, az egyes gazdasági ágazatok arányait egymáshoz, a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének kívánatos ütemét, a beruházási és a fogyasztási alap arányát időről időre a párt irányelvei határozzák meg. A központi gazdaságirányítás ezen irányelvek alapján kidolgozza a fő mutatószámokat az egyes gazdasági minisztériumokra. A mutatószámokat „lebontják” előbb A « *• rr r • r* f jovo évtől csak vezetőfülkével ellátott traktorokat hoznak forgalomba Ankét a termelőszövetkezetek munkásvédelmi helyzetéről A termelőszövetkezetek munkásvédelmi helyzetéről és feladatairól rendeztek ankétot csütörtökön a Közalkalmazottak Szakszervezetében. A balesetelhárítás és általában a munkásvédelem a termelőszövetkezetekben különösen fontos feladat, mivel az itt dolgozók többsége néhány évvel ezelőtt még nem ismerte a korszerű technikát, a munka- védelemről pedig még csak nem is hallott. Másfelől: a szövetkezetekben mind jobban terjed a bonyolult gépek, elektromos berendezések, vegyszerek használata, ami kellő hozzáértés és elővigyázatosság hiányában növeli a balesetek veszélyét. Tavaly a halálos baleseteknek csaknem a fele erőgéppel, negyede lovaskocsival végzett munka során keletkezett. A közvetlen ok legtöbbször figyelmetlenség, gondatlanság; az esetek 18 százalékában állapítottak meg ittasságot. Nem kielégítő az erőgépek egy részének munkavédelmi biztonsága sem. Egy újabb határozat értelmében a jövő évben már csak vezetőfülkével ellátott traktorokat szabad forgalomba hozni, s a már üzemben levő traktorokhoz a mezőgazdasági gépjavító tröszt készíti el a vezetőfülkéket. Az illetékes szervek több más intézkedést is hoztak, illetve terveznek a termelőszövetkezeti üzemi balesetek megelőzésére. Az előadást sokoldalú vita követte, amelynek során több javaslat hangzott el a termelőszövetkezetek munkásvédelmének továbbfejlesztésére. vásár lett volna. Felmentem az emeletre és megettem a maradék sárgadinnyét. Feljött a Pista is és kétélű kést kért, mert valamit fabrikálni akart. Odaadtam, azzal ő elment. Nemsokára lefelé kászolódok a lépcsőn, hát uramisten!... A Pista utolsó erőfeszítéssel fellépett az utolsó pincelépcsőről! — Mi történt hé? — kérdeztem, de teljesen feleslegesen, mert a vér erősen ömlött csonka karjából. — Szerencséd van, hogy mindig erős ember voltál — fordult az éjjeliőr felé. — különben ott vérzel el, mire észrevesszük. Borzasz tó volt az a véres üresség a könyököd alatt — mondta és borzongott. — Tudtam én, hogy egyedül szíjat nem lehet feltenni vagy levenni, de egy percre mindenről elfeledkeztem. A vásár. Csak ez járt az eszemben. Mire eszméltem... A többit már tudja. Megfizettem érte drágán fizettem. Eh, de most már mindegy. Lementünk a pincébe, ahol a száz, szíjas veszedelem forgott, surrogott. — Ez volt az. — Balkézzel mutatott rá. — A csigatengelyt hajtja, amelvik a gabonát hozza. Söprés alkalmával mindig leállítottuk a csigát, ne vágja a port a képünkbe. A kegyetlen szíj mellett még most is törött a vaskorlát és a vége állandóan remeg, mintha a szörnyű est óta szüntelenül bor- zongna. — Jobb kézzel nyúltam hozzá, de elkapott — magyarázta az éjjeliőr és csonka kezével olyan mozdulatot tett, mintha le akarná dobni a forgó kerékről a szíjat. Arcán az idegek meg-megrándultak, a visszaemlékezés izgalmától verejték gyöngyözött a homlokán. — Átvágott a túloldalra, ott beszorultam két oszlop közé és a kerék erősebb volt... Hirtelen a lépcső felé indult és a lépcsőket kettesével véve eltűnt. A gépház nyitott ajtajában találtuk. Kucsmájával töröl- gette a homlokát és mosolyogni próbált, de az igyekezet furcsa grimaszba rántotta az arcát. — Nem tudom mi van velem — mentegetőzött. — Pedig már úgy éreztem, három év alatt mindkét seb beforrott. Ez is, mes itt belől is. Nem szabad erről beszélni, akkor nincs semmi baj... Mosolygott. Az arca most már híven tükrözte érzéseit. Nemcsak ahhoz volt ereje, hogy kitépje magát a halál karjából, hanem ahhoz is. hogy itt maradjon, hogy nap mint nap, éjszakáról éjszakára óránkén* lemenjen a pincébe, a száz veszély közé. Nem ragadott-e el valakit a surrogó gépszíj? S közben • megbékélt a sorsával. A szíjak halkan surrogtak, a hengerek ezen az éjszakán rozsot jártak. — Óránként húsz mázsát. — Közben hajnalodott, úgy mint akkor... Bognár János iparágakra, majd vállalatokra. A jelenlegi gyakorlat szerint tehát a központi akarat végül a vállalatoknál tervszámként jelenik meg. A tervutasítások a vállalatokra kötelezőek. Bár ezek kimunkálása során javaslataikat felterjesztik — s így részük van a tervszámok kialakításában —, a kötelező mutatók kézhezvétele után az marad a feladatuk, hogy azokat konkrét gazdasági tartalommal megtöltsék és teljesítsék. A tervgazdálkodásnak ez a rendszere jelentős megkötöttségeket tartalmaz. Ez természetes is. A vállalat társadalmi tulajdonban van, tevékenysége alá van rendelve a központi akaratnak. A megkötöttségek foka persze egészen eltérő lehet. Volt idő, amikor az állami vállalatok számára úgyszólván mindent pontosan előírtak. Meghatározták termelési, termelékenységi, önköltségi tervét, az alkalmazható létszámot állománycsoportonként, a felhasználható béralapot. — Amikor kiderült, hogy eny- nyi „eligazítás” nem elég, akkor sok vállalat számára részletesen előírták a cikkenkénti, illetve csoportonkénti termelési, kooperációs, és az exporttervet stb. Később külön kapott még a vállalat műszaki feilesztési tervet, minőségi előírásokat, tervsze- rűségi követelményt stb. Egy időben már olyan nagy volt a tervmutatók száma, hogy alig lehetett eligazodni bennük. A vállalatok gazdasági tevékenységének fő céliává vált a tervszámok mindenáron való teljesítése. A legiohb erőket arra állították. hogv megkeressék a rengeteg mutató teljesítésének konkrét módjait. A vállalat az.on vette észre magát, hogy már csak a feladatok teljesítésének mellékes, részletkérdéseiben van önállósága, a célok, a feladatok meghatározásában vajmi kevés önállósággal rendelkezik. Kialakult ennek a helyzetnek megfelelően egy vállalati „értékelésrendszer”. A tervmutatók bizonyos rangsorba álltak attól függően, hogy teljesítésük, illetve túlteljesítésük milyen anyagi és erkölcsi előnnyel jár, nemteljesítésük milyen hátrányt jelent, A prémium reménye, illetve a felelősségrevonás „hajtotta” a vállalatok vezetőit a tervszámok minél nagyobb túlteljesítésére.. — Természetesen akkor sem lehetett, mindent központilag előírni. így a reflektorfényből számos vállalati tevékenység kikerült. Hiszen. ha minden erőt a tervszámok teliesítésére kell mozgósítani, akkor mi marad a többi tevékenységre? A vállalatok szemében a tervutasítás a központi akarat kinyilvánítása, a népgazdasági érdek adott vállalatra vonatkozó konkrét megfogalmazása. Ha a tervszámok teljesítéséért prémium, jutalom, dicséret jár. akkor a vállalat nézőoontiáról ez nvilván a népgazdasági érdek érvényesítésének jutalma. Amit pedig tervmutatókkal nem szorgalmaznak, az. másodrendű kérdés. Anyaggal ta- kprév-oskodni. az avult termékek termelését megszüntetni. — gvorsütemű gyártmányfejlesztést végrehajtani. a szükségletek változásához rugalmasan alkalmazkodni általában nem volt tervben előírt feladat, qok vállalatnál el is hanyagolták. De nemcsak azokkal a területekkel volt gond. — amelyekre tervmutató nem irányult, mással is A vállalati termelési érték mutatója például nem jellemezte megbízhatóan a termelés tényleges nagyságát; a termelékenységi mutató számos olyan formális tényezőre volt érzékeny — (gyártmány-összetétel változása, kooperácia alakulása), amelyik nem jelentett tényleges termelékenységnövekedését. Hasonló volt a helyzet a költségszint- mutatóval, sőt a cikkenkénti termelési tervvel is. Némelyik mutatószám túlságosan részletesnek, másik túlságosan globálisnak mutatkozott. A túl részletes előírást gyakran évközben módosítani kellett pontatlansága miatt. A globális mutatószámba pedig minden „belefért”. Beleéltük közben magunkat egy olyan illúzióba, hogy központilag mindent meg lehet részletesen tervezni. A vállalatoktól is elvártuk, hogy a tervév előtt négy-öt hónappal — legtöbbször a felhasználók igényeinek ismerete nélkül — számítsák ki a terv., számaikat, létszám- és anyagigényüket. Ki kellett dolgozni a termelés normaóra és anyagszükségletét gyártmányonként és olyan időpontban, amikor a vállalat rendelésállománya még minimális volt. Nem tudta, mit fog termelni, de meg kellett terveznie. Néhány év múltán kiderült, hogy ez a módszer — ha az első években nem is lehetett másképp —már nem jó. 1957 után többször is csökkentették a kötelező tervmutatókat. Be kellett látni, hogy a központi gazdaságirányítás nem rendelkezik olyan pontos és mindenre kiterjedő részletes információkkal, amelyek elégségesek lennének a vállalati tevékenység részletes előírására. Bebizonyosodott, hogy a vállalatokra sokkal többet rá lehet bizni, mint eddig. Lehetőséget kell adni számukra, hogy a célok kitűzésében is szavuk legyen, ne pusztán azok megvalósításában. Ma már eljutottunk annak felismeréséig, hogy a központi gazdaságvezetés feladata: felmérni és megtervezni az egész újratermelési folyamatot a termeléstől a felhasználásig Nem szükségszerű velejárója azonban a tervszerű irányításnak, hogy az előirányzott fő beruházási, export- és vásárlóerő-tervszá- mokból adódó termelési feL adatok közvetlen tervutasítások formájában jussanak el a termelő vállalatokhoz. Arra kell törekedni, hogy a vállalati feladatok kialakulása minél inkább f megrendelő és a szállító vállalatok egymásközti kapcsolataiban, az áru- és pénzviszonyok, a szerződéses formák felhasználása útján valósuljon meg. Minden olyan vonatkozásban, amelyben a termelő vállalat a szükségleteket, igényeket saját maga jól fel tudja mérni, és anyagi érdeke, hogy ezeket kielégítse. indokolt megszüntetni a részletes központi terveió- Irást. De a népgazdasági arányokra. a hosszútávú műszaki fejlesztésre, bizonyos külkereskedelmi vonatkozásokra irányuló információk csak a központi gazdaságvezetésnek állnak rendelkezésére. így ezeket továbbra is központilag kell szabályozni. A nyereséget célszerű megtenni a vállalat egyetlen mutatójává. A többi vonatkozás szabályozását az adórendszerrel, a hitelekkel. a költségvetési befizetések mértékének rugalmas előírálásával lehet megvalósítani. Ezzel növekszik a központi gazdaságvezetés hatékonvsága. de erősödik a vállalati önállóság is. A piac szabályozott, piac lesz, és nem a kapitalizmusra jellemző anarchikus piac. Dr. Piríts! Oiié
