Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

1965. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Amikor mé^ hájért Tették a sót Tórkevén Mitől lett xsíros a kalap ? — A rettenetes asxúly emléke — Sxáx esxtendős fia emlékexik a régi városról Csodálatos emlékei van­nak az öregembernek Túr- kevérőL Ott született. Ép­pen száz évvel ezelőtt. Azt mondja: — Még az én gyermek­koromban a gazdák zsír­ral kenték be a hajukat. Attól lett olyan a kalapjuk körül a karima alatt. — Nagygazdák voltak még akkor. Én is szolgáltam Czihat Lajosnál, meg Ke­lemen Ferencnél. Lóhajtó is voltam. Akkor még két lóval szántott a béres és Eacsuszával. A facsusza fa­eke volt, teljesen fából, csak a vasát, az élesét ké­szítették vasból. A vetés kézzel történt. — Nyakba akasztót zsákból szórtuk a magot marékkai a földbe. A szérűt is maguk te­remtették. Megnyesték a tarlót akárhol. Lelocsolták, megdöngölték, olyan ke­mény lett az, mint a desz­ka. Azon nyomtattak. Pet- rencékbe, boglyába rakták csak a lekaszált gabonát Nem kellett még akkor ké­vét kötni. Minden este ösz- szegereblyézték a tarlót, a kaparékot a boglyára rak­ták, attól lett kemény a teteje. Magyarázatra szoruló ki­fejezései vannak az öreg­nek. A „derekazás” is. — Vagyis két kévényi petren- céket húzattak le a tarló­ról. Meg a „csámesz”. Azt az aprókerekű járművet nevezték így, amellyel a lekaszált gabonát bevontat­ták a szérűre. Aztán a lo­vakkal tapostatták meg a kalászt. A lovakat kicsap­ták éjszakára a tarlóra, egyenként „nyűgözték”, — béklyózták meg. A kita­posta tott búzából gereblyé- vel kaparták ki a gazt. Gahonatisxtítás széllel sxemben Végül, ha nagy szél ke­rekedett, falapáttal, ma­gasra a széllel szemben szórták a gabonát, így tisz­tították. Ezzel készen is volt a betakarítás. Zsákok­ba szedték a magot és vitték haza vagy a szélmalomba. Hogvan őrölt a szélmalom? Az öregembernek van er­ről élményét Hazajött az öccse éhesen: — Ehetném, édesanyám. Adtak nelki kenyeret. De fekete volt. Az öccse duz­zogott: — Hát ilyen kenyeret eszünk? Pedig az asszonyok meg is szitálták sütés előtt a szélmalom lisztjét. A „ret­tenetes aszály” utáni idők­ben történtek ezek. Azt ál­landó félelemmel emleget­ték Tórkevén: — Hallottam, hogy sem­mi sem termett. A lovak lerágták a kerítést, meget­ték a tavalyi csutkát. Bon- dorral borult be a határ. A túrkeveiek úgy jártak el még Nagyváradra is nyom­tatni, hogy egy kis búzá­hoz jussanak. Az apám há­rom mérő búzát kapott kölcsön a várostól. A nagy aszályt mindig beszélték. A szél gerendákat hordott össze a porból a határban. A szörnyű túrkevei szá­razság történelmi tény, — 1,863-ban. De az öregember tud olyasmiket is, amelyek már nem ennyire hitelesek, ám a nép száján élő törté­netek. — Ástam az eklézsia kertjében. Akárhol ástam, mindenhonnan tégladarab került elő. Ügy magyaráz­ta Tóth Lajos: Túrkeve ti­zenháromszor pusztult el teljesen. Tizenhét falu tar­tozott ide. Póhamarát tizen­ötezrein lakták, — többen, mint Kevit De hol leled már a helyét is annak? A Lyukashalom históriája Ecseg,, Bala, Templom­zug, Póhamara, Túrkedd, Túrpásztó ma már csak határnevek Túrkevén. Az öreg irtóztató históriákat tud róluk. Azt, hogy a Lyukashalmot, ezt a nagy kunhalmot emberi hullá­ból emelte a tatár. Csak földet szórtak rájuk. — Emberhalom az, vér­ből való. A túrkeveiek so­kan kijártak oda ásni, kincs után fúrták a hal­mot. De csak láncdarabo­kat, vasdarabokat találtak sokat. Túrkeve folyóparton épült, az „öreg” Berettyó mellett. Emlékszik még a Putri­csárdára is. Földbevájt kunyhó-kocsma volt ez a Berettyó hídnál. — Mikor a kanálist meg­ásták, elpusztították a hi­dat is, a csárdát is. Elcsodálkoztató milyen volt Túrkeve az öreg gyer­mekkorában. Még nem volt vasútja, a lecsapolatlan vadvizek elöntéssel fenye­gették tavaszonként. — Ezemyolcszázhetven- kilencben olyan víz jött az öreg Berettyóról, hogy a városházát, meg a temp­lom udvarát mosta. Ecseg- ből csak Terehalom voll szárazon. A kisújszállási rét is mind víz alá került, csak a túri országút tar­totta magát. A lakásban felfakadt a víz az ember csizmasarka után. Lakásban? Hát, ha an­nak. lehetett nevezni. Sza­badra vágott tetőnyílásai voltak minden háznak, szalmával tüzeltek alatta A tüzelő cseléd egész nap rakta a tüzet, nem hagyta kialudni. Hiszen nehézke­sen, acél csiholással ment a begyújtás. Gyertyával vi­lágítottak és vastányérba öntött zsírba sodort belet tettek. Az égett. — Ilyen incl-finci leve­sek nem voltak még ak­kor. Hanem öregkása, meg öregtészta. Reggelire zsíros köleská­sát ettek. Hívták még sár­gakásának is. Ezt váltogat­ta az öregtészta. Másként bstyáros, vagyis zsíros leb­bencs. — Pirítottunk is. Jó bú- zakenveret, azt megkentük disznóhájjal. Deszkapalló a Járda. vászongatya n ruházat A disznóháj valuta. Azért vásárolták a sót is. De csak Szolnokon. Oda kel­lett beszekerezni évente, hogy hosszú időre megve­gyék a sót. Csak földúton jöhettek a szekerek, nem volt még akkor egyetlen kövezett út sem. Sőt járda se az egész Túrkevén. Az­azhogy, ne sértsük meg az akkoriakat. Deszkapallóval járdásították az egész vá­rost. A javítás is egysze­rűbben ment, mert az el­kopott, korhadt deszka he­lyébe lefektettek újat. A ruházat? A ruhát kan­tusnak, a harisnyát tirim- filnek „becézték”. De egyi­ket se hordták, német di­vatnak tartották. Ok két vászongatyában járlak. Az alsó szűkreszabott, testhez álló; a felsőnek bő szára volt. Azt összehajtogatták és rácsatolták a csizmára Maguk is készítették. — A fehércselédek egész télen át szőttek, fontak. Meg az idős férfiak is, a zsáknak valót. Mindent maguk csinál­tak, ami a legszűkösebben is kellett. Betyárokról is tud még az öreg. A Finta híres be- tyámév. Meglesték a vá­sárra menő szatócsokat, el­vették a pénzüket és to­vább engedték. A betyárok igazi hazája Ecseg volt. Az pásztor-paradicsom, ott ta­nyázott a rengeteg pásztor­ember. — Tavasszal csak úgy zúgott Ecseg. A sok csen­gő, kolomp, duda, furulya szólt. Ügy hallgattuk. A bőrdudához tüdő kel­lett. — A dudás először fel­fújta, aztán a hóna alatt nyomkodta a bőrt. Herczeg Péter bácsi be­töltötte a száz esztendőt. Rengeteget mesél erről az évszázadról. Neki még sze­mélyes emléke, élménye, amit mi már történelem- könyvekből ismerünk. Borzák Lajos Még egy sikeres Árkád-est Az Árkád irodami ká­véház kedd esti műsorában ezúttal Bodor Tibort, a Madách Színház művészét láthattuk. Az előző nagy­sikerű Tallós Endre és Mensáros László est után méltán került nehéz hely­zetbe a következő est mű­vésze, hiszen ismét valami újat, egyénit kellett pro­dukálni önálló est kereté­ben. És Bodor Tibornak si­került ez a vállalkozás. Változatosan megszerkesz­tett műsorában alkalma nyílt előadóművészetének mélységét megmutatni, sok színét kibontakoztatni. A műsor első része Halálhan­gulat címet viselte Ady Endre, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Beaudelaire és Verhareen verseit hallhattuk brilliáns előadásban. A második részben vidám prózát adott elő a művész, megidézve többek között Svejket, a derék katonát, a filozofál­gató Móra Ferenc humorát (Melyik a legszebb nyelv?), Móricz Zsigmond ízes né- piségét (A bicska). A közönség sokat és szí­vesen tapsolt az este, oly­annyira, hogy a művész még egy harmadik résszel is megtoldotta műsorát, mai költők néhány szép versé­nek előadásával. (Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Jev­tusenko, Rozsgyesztvenszkij) Így kerekedett a műsor igazán teljessé, amit a kö­zönség hálás tapssal kö­szönt meg a művésznek. ígéretüket betartották Szeptemberben kérdeztük meg az IKV igazgatóját, hogyan állnak az esős idő­szak beállta előtt a tetők helyrehozásával? Akkor ígéretet kaptunk arra, hogy október végéig a bejelen­tett és más úton felderített hibákat kijavítják. A vállalat ígéretét betar­totta. Október végére be­fejezték a tervezett javítá­sokat. "November hónap­ban mindössze nyolc be­ázás történt, ebből kettő a tv-antenna hibás felsze­relése miatt, két esetben pedig fásfészer ázott be. A szám minimális, reméljük ezen a télen a beázott la­kások lényegesen kevesebb bosszúságot okoznak majd. Vallja be, mi van a csomagban... A posta az ünnepeken Közelednek az ünnepek, nőnek a sorok a szolnoki posta felvételi ablaka előtt. Riegler László, a postahi­vatal vezetője elmondotta lapunk munkatársának, ho­gyan készültek fel a vár­ható nagy karácsonyi és újévi forgalomra. — Mint minden évben, most is a karácsony és az újév körüli napokban vár-. ható a forgalom ugrásszerű növekedése. Jóelőre meg­szerveztük a „riadókészült­séget”. December 20-tól az eddigi két csomagkézbesítő kocsi mellé egy harmadikat is forgalomba állítunk. — Mától, 16-tól az expressz küldeményeket egész napon keresztül kézbesítjük. Az ünnep első napján, tehát 25-én és január 1-én a romlandó és expressz cso­magokat, a megjelenő új­ságokat kihordjuk. Huszon­negyedikén és harmincegye­dikén az összes postás út­nak indul, hogy a reggelig beérkező levélpostai külde­mények ezen a napon fel­tétlenül eljussanak a cím­zettekhez. Ezután már csak az ünnepek utáni első munkanapon kézbesítünk. — Megerősítjük az ün­nepek előtti napokon a felvevő személyzetet. A for­galmas órákban valamenv- nyi ablaknál lesz szolgálat, állandóan feltöltjük az au­tomatákat. A távíró és táv­beszélő szolgálatot is meg­erősítjük. Már tegnap el­kezdtük fizetni a nyugdí­jakat és azok kifizetése líl-ig zömében be is feje­ződik. — Tudna-e adni néhány jótanácsot a közönségnek? — Tanácsunk és kéré­sünk is, hogy a nem rom­landó tartalmú csomagokat leveliket lehetőleg 2l-1g adják fel a kedves ügyfe­lek. így biztosítani tudjuk azok időben történő kikéz­besítését, és a mi munkánk is könnyebb lesz. Kérjük, hogy a romlandó árut tar­talmazó küldeményre fel­tétlenül írják rá a tartal­mát, az ilyen küldeményt ugyanis különleges keze­lésben részesítjük. JOGI t anácsadó Döntött a Legfelsőbb Bíróság— Kártérítés házassági ígéret megszegéséért A férj hosszabb tartamú házasság után elvált fele­ségétől és újabb házasságra lépett. Ez a házassága ismét rosszul sikerült és így arra kérte volt feleségét, hogy költözzön vissza hozzá és ismét feleségül fogja venni. A volt feleség két kiskorú gyermekével eleget tett a kérésnek. Az életközösség hat hónap után megszakadt és ezért a feleség a bíró­sághoz fordult a házassági ígéret által okozott kár megtérítéséért. Ugyanig a feleség, amikor a férjéhez költözött, gazdaságilag jól állt. az együttélés megsza­kításáig viszont a férj gaz­daságilag tönkre tette. Az elsőfokú bíróság ke­resetet elutasító ítélete el­len emelt óvást alaposnak találta a legfelsőbb Bíró­ság és rámutatott arra. hogy az ítélet nem felel meg a Polgári Törvény­könyv alapelveinek. A fe­leség jóhiszeműen járt el. bízott férje ígéretében és gyermekeivel azért hagyta el addigi otthonát, mert re­mélte, hogy a férjnél vég­leges otthonra találnak. A féri erre biztatást adott és később a szocialista erkölcs követelményeit sértő mó­don megszegte a házassági ígéretet s ezáltal a jóhisze­mű feleségnek kárt okozott. E magatartásának gazdasá­gi következményeiért a fe­lelősséget vállalnia kell. Állatszavatossági igény érvényesítése Adott perben felperes ál- tál vásárolt tehén május 9-én, a vásárlás után öt nappal megbetegedett és hosszas állatorvosi kezelés után június 6-án levágásra került. A boncolási jegyző­könyv szerint az állat át~ fúródásos hashártyagyulla- dásban szenvedett a vétel időpontjában. Az alsóbbfo- kú bíróságok elutasították a vevő kártérítés iránti ke­resetét azzal, hogy a szava­tossági hiba felismerésétől előírt 8 napon belül nem értesítette az eladót. A Legfelsőbb Bíróság megállapította az eladó fe­lelősségét. Az a szabály, hogy a vevő a szavatossági jogait a hiba felismerésétől számított 8 napon belül jogvesztés terhével az él­adóhoz intézett nyilatkozat­tal érvényesítheti, helyes ér­telmezés szerint azt jelenti, hogy a 8 nap akkor kezdő­dik, amikor a jogosult fel­ismerte azt a hibát amely­re szavatossági igényét ala­pítja. A boncolás befejezése után a vevő értesítette az eladót. A hiba jellegéről ugyanis csak a boncoVis után szerezhetett megbízha­tó tudomást. Az állat hol javuló, hol rosszabbodó ál­lapotban volt. Az állatban lévő hiba csak a boncolás során vált teljes biztonság­gal felismerhetővé, tehát a szavatossági igény is ez időponttól volt elbírálható. A kiküldetés alatt elszenvedett baleset üzemi jellege Felperes férje kiküldetés­ben volt. A vonatról leszál­lás után az induló vonat egyik kocsija elkapta, ma­gával vonszolta, miközben súlyos belső sérüléseket szenvedett, és azonnal meg­halt. Feleségének állandó özvegyi nyugdíjra vonatko­zó igényét elutasították, mert férje nem a munka­helyén elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot nem tette magáévá, mert a munkavi­szonyból eredő kötelezettsé­gek teljesítése, a kikülde­tés tartama alatt bekövet­kezett üzem, balesetet a munkahelyen elszenvedett üzemi balesetnek kell te­kinteni. A kiküldetés ese­tén a dolgozó a munkáltató utasítására hagyja el lakó­helyét és az utasítás sze­rinti helyre történt utazás­sal, valamint az onnan va­ló visszautazással is meg­határozott feladatát telje­síti. A kiküldetésben vég­zett munka nem más, mint a kapott utasításban meg­határozott más munkahe­lyen végzett munka. Bbből következük, hogy a kiküldetés tartama alatt be­következett balesetet a munkahellyen elszenvedett balesetnek kell tekinteni. D. V. N. Ekő Lejegyzés a „leitek könyvébe“' Megalakult a városi úttörő parlament — Szolnoki úttörők vállalásai, tettei E tanév úttörőmunkájá­nak különös jelentőséget ad, hogy most ünnepeljük az úttörőszervezet születé­sének 20. évfordulóját. — Minden csapat, raj, őrs a gyermekek és a vezetők s közösségért végzett mun­kájukkal ünnepelnek. — E munka keretét az „Úttörők a hazáért” mozgalom adja Szeptemberben Szolno­kon mintegy két és fél­ezer úttörő sorakozott fel a Tisza-ligeti napokon ren­dezett seregszemlén. S az ott elhangzott felhívás íyomán a fegyveres erők napjáig az úttörő őrsök B5 százaléka tett és hajtott végre olyan vállalást, ne­mes tettet, amellyel jogot nyert az úttörők a hazáért mozgalomban való részvé­telre. Az őrsök szerény, de nem jelentéktelen tettek­kel segítik az építőmunkát A Délibáb úti iskola út­törőcsapata az őszi esőzé­sek idejére körülárkolta az iskolát, s ezzel mintegy 15—20 ezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek. ök festették be az Eötvös tér parkjának pad­jait, s tartják rendben a szociális otthon kertjét és környékét. A Bajcsy-Zsi- linszky úti iskola pajtásai iskolájukat szépítették, se­gítettek az udvar kövezé­sében, feltöltésében, befes­tették az iskola kapuit, ki­meszelték az úttörőszobát. A város területén 25 őrs készít és javít játékokat az óvodáknak. Az idén alakult városi úttörő parlament a legma- gasabbszintű gyermek ön- kormányzati szerv. Minden úttörőcsapatot a csapat ál­tal választott négy pajtás képviseli. Négy albizottsá­got alakítottak — vezetők kulturális, sport, valamint kisdobos albizottságot — s itt fejtik ki tevékenységü­ket. A november 7-i ülésen úgy döntöttek, hogy mivel a Délibáb úti iskola pajtá­sai végezték a legtöbb tár­sadalmi — közte nagvobb- nészt fizikai — munkát, az 5 tettük kerüljön be első­nek a városi „Tetteik köny­véibe, amelynek ugyanaz a tiszteletadás jár, mint a zászlónak. A szocialista építőmun­ka megismerését és a pá­lyaválasztást segítik az egyre szaporodó szakkörök. A tantárgyi, művészeti és technikai szakkörök mel­lett több, a honvédelmi nevelőmunkát segítő szak­kör is alakult. A szakkö­rök tagjai sok kiváló mun­kással, technikussal, szo­cialista brigáddal, a fegy­veres erők tisztjeivel is­merkedtek meg. S közülük többet tiszteletbeli őrsi tagnak is felkértek. Rendkívül fontos, hogy az úttö-ő csapatvezetők, a társadalmi szervek, a szü­lők, s az egész közvéle­mény figyelemmel kísérje a pajtások lelkes, ügyes vállalkozásait. Az idősebb nemzedék, a felnőttek se­gítsék és buzdítsák az út* törőkét. Császtvay Istvánná Szolnok város úttörő titkára

Next

/
Thumbnails
Contents