Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-14 / 294. szám

1965. december 14.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A diák, a tanár

és az ifjúsági szervezet

A SZÜRKE TAG — KI HEM MONDOl T VÉLEMÉNY - A TANÁR „VISSZALÖ“?

— A legtevékenyebb KISZ-szervezetek között találhatjuk a kisújszállási gimnáziumét — mondotta Porcsalmi Lajos, a megyei tanács művelődési osztályáról.

— Nézd meg, igen érdekes lesz — biztattak a megyei KISZ-bizottságon.

— Azért nálunk sem mindenben elsőosztályú a KISZ munkássága — nyilatkozott Ari Sándor, a gimnázium igazgatója.

Milyen hát a KISZ-élet a kisújszállási középiskolában? Erre kerestünk és találtunk választ az ódon falak között.

A KISZ jelentős befolyást gyakorol a fiatalokra, az iskola diáklétszámának több mint 98 százaléka tagja az ifjúsági szervezetnek.

— Minden első osztályt 2—3 felsőosztályos KTSZ- szervezet ptronál. Elsősorban a taggyűlések szervezésében, levezetésében adnak segítséget, az ISZM-et is megismertetik velük — mondja Kun János iskola- bizottsági titkár.

Kényes kérdések

Azért kényes kérdések is akadnak. Két ilyen kérdésről is beszélgettünk azon a rögtönzött értekezleten. amelynek résztvevői Kun János, Tóth Albert, Winkler Györgyi, a IV/c alapszervezeti vezetőségének tagja, és két „szürke” KISZ-tag: Szabó János a Ill/b és Bozsó Júlia a Il/b tanulója. Később beka-cso- íódott az iskola igazgatója is.

A vita az őszinteség, a hyiltság kérdése körül i'öbbant ki. Úgy kezdődött, hogy Kun János tiltakozott a „szürke” jelző ellen.

— Nincs szürke tag. — Mindegyiküknek megvan a véleménye a dolgokról, — csak legfeljebb nem mondják ki. Példa rá az összeírás is. Ahol elbeszélgettek egyénileg a gyerekekkel a vezetőség tagjai, ott meglepő eredmények születtek.

— Az ám — vág közbe Winkler Györgyi. — A IV/c-ben olyan lányok nyilatkoztak meg, öntötték ki a szívüket, akiknek a hangját se hallottuk addig. Az egyik megkérdezte, be lehet e majd lépni a pártba és ha belépnek, ott mi lesz? Nincsenek tisztában a párttagság értelmével és értékével.

— Az a baj, hogy csak négyszemközt merik még sokan megmondani a véleményüket, félnek a retorzióktól.

Az egyik diák-vitázó:

— Az is hozzátartozik a kérdéshez, hogy a tanárok sem segítik eléggé az ifjúsági munkát. Meg... a tanárok egyrészével nem is igen lehet őszintén beszélgetni a problémáinkról, — félő, hogy tiszteletlenségnek veszik és „visszalőnek”.

Ari Sándor igazgató: — Való, hogy egyes idősebb kollegák úgy vélik azért van a KISZ-tanácsadó tanár, hogy ezeket az ügyeket intézze. Nem látják, hogy kissé közelebb kellene kerülniük a fiatalsághoz.

(A felmérésekben nem egy nyilatkozó hiányolta a tanárok segítségét a KTSZ- munkában. — Ugyanakkor többen példaképül állították Kiss Kálmán tanárt, aki na gvon jól foglalkozik a diákokkal.)

•.. aláírtam de miért ?

— Én ugyan aláírtam az összeíró ívet, de szinte azt se tudom miért, tőlem bizony semmit se kérdeztek. Pedig nekem is van véleményem. — Ezt Bozsó Julikétól halljuk.

— Miért nem mondja el nyilvánosan?

Vállvonogatás. Aztán némi szünet után:

— Nem hiszem, hogy minden esetben célrave- zetne.

Bozsó Juli szemmellát- hatóan mee van szennen- ve, bizalmatlan, zavarban

van. Pedig nagyon helyes, értelmes kislánynak tűnik. Értékes aktívája lehetne a KISZ-nek. — Foglalkozni kellene vele.

— Az a baj, hogv a KISZ-iskolabizottság mindent elvállal, dolgozik, de nem dolgoztatja megfelelően az alapszervezeteket. Ahol azok dolgoznak, minden megy, ahol nem megfelelően, ott ime ilyesmi akad — mondja Kun János.

Szabó János: — Azért van itt vitakészség. Eddig jobbára csak a kollégiumi hálótermek esti beszélgetésein voltak élesebb, érdekesebb viták. Most azonban átütő sikert aratott nálunk a két új oktatási forma, az Ifjúsági Kör és a Fórum. Akadt osztály, ahol a Fórum-vita négy órát is eltartott...

A legixgalmasabb KISZ munka

A mi beszélgetésünk is a késő délutánba húzódik. A jövőre vonatkozó biztató terveket körvonalazzák. Minden erőt az április negyediké hetében rendezendő iskolahétre összpontosítják. Szakköri kiállítások, sportrendezvények, irodalmi estek lesznek ezen a héten. Vándorserleget, pénzjutalmakat osztanak ki a KISZ-versenyen. És ami a legfontosabb, a felmérések, tagösszeírás jó és rossz tapasztalatainak értékelése kerül a KISZ- munka középpontjába.

Kétségtelenül vannak ennek a szervezetnek is eond- iai. Ha nem is a többség, de akad szén számmal onsszív. visszahúzódó, közömbös tanuló. Talán a legizgalmasabb KISZ-mun- ka megkeresni erre a miértet és az orvosságot. — A rögtönzött és nagyon őszinte hangú kis vita — úffv érezzük — hozzáiárul maid ahhoz, hogy ez a tevékeny KTPi'-sz^rvezet levetve még meglévő hibáit, továbbléphessen.

— ht —

„ÚJ“

FALUSI

TÉLI ESTÉK

í? VZÄRÖ vizsgán

vehettem részt tavaly Jászkiséren. Parasztemberek, szövetkezeti gazdák adtak számot arról, mit sikerült elsajátítaniok az ismeretterejsztő társulat termelőszövetkezeti akadémiáján. A jászkiséri parasztemberek nagy csoportja a mezőgazdasági szakismeretek és az általános tudnivalók meghódításával töltötte a tavalyi telet. Kiderült, nagyon aktívan és nagyon hasznosan. Pedig már ötvenéves férfiak és a munka mellett még családot ellátó, nevelő asszonyok is voltak az „osztályban”.

Akkor, ott a vizsgázó parasztembereket hallgatva gondolkodtam el azon, mennyire más most a falusi tél, mint mondjuk a húsz évvel ezelőttiek. Mert hogyan telt tipikusan a régi falusi téli este? Megpörkölték a nagy szakajtó napraforgót 'vagy tökmagot és várták a „tavyázókat”. Hol itt, hol ott jött össze a szomszédság „bandázni”, tréfás történeteket mesélni, az öregeket meghallgatni, a fiatalok új szokásait megszólni. A néprajz természetesen szépnek, színesnek rajzolja e volt komázó estéket. Színesek is voltak, mint a szőnyeg, mint a virág. De mégis, meddő virág. A tél eltelte után ugyan maradt néhány kedves emlék a meleg kemencék mellett töltött órákról, de tanulásban, tudásban alig valamit gyarapodott a tél múltával a falu.

A mostani falu meg éppen azzal is rombolja a várostól elkülönítő válaszfalát, hogy a művelődési, tanulási láz majdnem ugyanakkora már a faluban is, mint a városban. A tudás rengetegnyi csatornája, érhálózata éppúgy behálózta a falut is. Sok mindenen át áramlanak az ismeretek a falusi emberek fejébe A közvetítő állomások között legelső helyen a televízió áll. Jó összeállítású műsor idején végig baktathat az ember a falusi utcákon, kihaltak, elcsendesedtek. Aztán műsorzáráskor egyszerre csak megelevenednek; a művelődési házak. s a magánlakások kapuin tódul ki a „község”.

Nagyon sokan elmaradt általános iskolai tanulmányaikat igyekeznek pótolni. Mások a párt, a tömegszervezetek politikai fórumain iskolázzák magukat, ismét mások pedig ismeretterjesztő előadássorozatok, tanfolyamok résztvevői. És egyre nagyobb falusi tömeg a szakképesítés megszerzésén fáradozik.

TV ÉGY ÉVE új mozga- lom indult hódító útjára a magyar faluban, a szakmunkásképző iskola. A kezdeti tapogatózás után egyre népszerűbb, látoga- tottabb. Itt, Szolnok megyében is legalább hatezer parasztember, falusi fiatal — a megye szövetkezeti tagságának immár egytizede — szerezte meg a szakmunkás bizonyítványt, a négy év alatt. De a fejlődésre jellemző, hogy csak az idén már négyezernyien tanulnak a Jászság, a Kunság, a Tiszazug falvainak szakmunkásképző tanfolyamain. Az érdeklődésre jellemző: a szolnoki járásban hét traktoros tanfolyamot akartak indítani, de már nyolc van belőle. A gép, a parasztemberek leghűbb segítőtársa lett, s nagy is a vágy, hogy tüzetesen megismerkedjenek vele. Szolnok megyében ezen a télen harminc tanfolyamon ezernél is többen sajátítják el a traktorvezetést. , .

A szakmunkásképzésről külön is kell szólni. A falu érzi, hogy a tudomány, a vegyészet, a gép, a technika bevonult a mezőgazdaságba, egyre inkább uralni kezdi a mezőgazdasági termelést. S már nem lehet csak az örökölt tapasztalatokból megélni. Ezért van. hogy a téli pihenő, a téli esték legtöbbjét a szaktudás gyarapításával töltik a falusiak. Sokan ismerik is a magyar falu távlatát, perspektíváját. Tudják, hogy csak itt a mi megyénkben 1970-ig huszonötezer szakmunkásra, negyvenezer betanított dolgozóra számít a mezőgazdaság! És ezt megértik nagyon sokan, egyre többen.

Sok, szép példa szól a falu tudáséhségéről. A Szolnok megyei tanács mező- gazdasági osztálya közvéleménykutató íveket küldött szét a szakmuhkások között. Többek között azt érdeklődve, megérte-e a tanulás, megbecsülik-e őket? A különböző válaszok között érdemes idézni Elekes Márton törökszentmiklósi szövetkezeti gazdát, ö ötvenkét éves korában tette le a növénytermesztési szakmunkás-vizsgát. S úgy érzi, nagyon sok hasznát veszi a napi munkában. Nem csupán azért, mert termelőszövetkezetétől megkapja a 10 százalékos, a szakmunkásokat megillető többletbért is.

\ MEZŐGAZDASÁGI

szakmunkás a jövő parasztembere. Rangot jelent a faluban a szakmunkás-bizonyítvány, vagy legalábbis egyre inkább úgy lesz. Nem is kis dolog a megszerzése. Három évig, három télen át estéről estére ezzel foglalatoskodnak a fiatal és az idős szakmunkás-tanulók. Egyre többen.

De azért szólni kell még valamiről. Arról, hogy van a falunak egy, ki tudja mekkora csoportja, amely nem jutott még el idáig. Sok falusi ház kapuját kulcsra fordítják még este, amikor a sötétség leszáll, s a kapun belül tökmagó- zással, kevéssé értelmes időtöltéssel telik még a tél. Különösen a nem kis számú tanyai lakosságról van szó. Az „új” falusi téli esték elkerülik még őket, vagy ők állnak sikerrel ellent az áramlatnak. Nem mondhatunk le róluk, ök is a szocialista társadalomba, a szocialista magyar faluhoz tartoznak.

S most, amikor karácsony hetében majd nagy örömmel megnyitjuk a Szolnok megyei falvakban a szakmunkásképző iskolákat, amikor „dandárjába ért” a népművelési évad a falun, lássuk meg a körön kívül maradókat is. Nyúljunk ki értük. Az ő téli estéiket is töltsük meg tartalommal.

B. L.

GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK

IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI

BtMK»«wiiiiiiniwwHiH»Hfl?<nnHginimii|jniniiiinnmiiniiiinriHHiinnrnrir mrimmniiiiiiiiiiiiriini iiiiiiimi htí'i

Népgazdaságunk fejlesztésének módszerei

Az „extenzív jellegű

fejlődés tartalékai ma már.~ kimerülőben vannak, helyenként már kimerültek. Mindinkább át kell térnünk az intenzív fejlődésre...” — hangoztatta a Központi Bizottság novemberi ülésén tartott beszámolójában

Nyers Rezső. Ez a kérdés nemcsak az új gazdaságirányítási rendszer kidolgozásával kapcsolatban merül fel, hanem a közgazdasági élet egyik, úgyszólván mindennapos témája. Ennek az a magyarázata, hogy az áttérés a gazdasági fejlődés egyik szakaszáról a másik szakaszra minőségi változást jelent, amely egy sor feltétel megteremtését — például éppen új irányítási módszereket — és egy sor újszerű probléma megoldását követeli A gazdaságfejlesztés extenzív módszerei azt jelentik. hogy a gazdasági növe- . kedés fő módszere a termelés mennyiségének növelése, zömmel úi munkaerő munkábaállításával, új munkahelyek létesítésével, a termelői kapacitások növelésével. A magyar népgazdaság 1949-től lényegében napjainkig ezt az utat járta. A különböző gazdaságfejlesztési módszereknek gazdaságilag és történelmileg megvan a maguk létjogosultságuk. Olyan Körülmények között, amikor hazánkban a tőkés rendszer hagyatékaként nagyfokú munkanélküliség volt, a legkézenfekvőbb volt — szociális és gazdasági szempontból egyaránt — az ínnak idején bőviben lévő munkaerőforrás felhasználása.

Félreértés ne essék:

az extenzív fejlesztés sem engedi meg a bőségesen rendelkezésre álló erőforrás (-ok) pazarlását. Az extenzív fejlesztést is a lehető legésszerűbben kell végrehajtani. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert van olyan felfogás, amely azt sugallja, mintha az extenzív fejlesztési módszerek .lazább” gazdálkodást indokolnának

Miért mondjuk, hogy ezekben az éveikben a gazdaságfejlesztés extenzív módszeréről át kell térni a gazdaságfejlesztés intenzív módszereire? Azért, mert elérkeztünk egy olyan fejlődési szakaszhoz, amelynek az a jellemzője, hogy a munkaerő kezd szűkös erőforrássá válni, amikor tehát a gazdasági növekedés nagymértékben attól függ, milyen mértékben vagyunk képesek gépesítéssel, technológiai módszerek tökéletesítésével élőmunkát felszabadítani, illetve helyettesíteni. A körülményekre jellemző, hogy a munkaképes korú lakosságból az aktív keresők aránya (nyugdíjasok nélkül számítva) immár 82 százalékra emelkedett. Űgv tűnik, ennek az aránynak a további lényeges emelése már nem lehetséges. Ezért a gazdasági előrehaladás kulcsa: a munka társadalmi termelékenységének fokozott ütemű emelése.

Az intenzív módszerek jellemző vonásai:

a) a munka technikai ellátottságának felszereltségének fokozása;

b) a dinamikus szerkezeti átalakulás;

c) a technológiai módszerek tökéletesítése;

d) a termelés technikai feltételeivel összhangban lévő munka- és üzemszervezés.

Meg kell jegyezni, hogy „az intenzív feilődés szakasza” nem zárja ki az extenzív fejlesztés lehetőségét. Továbbra is szükség lehet új bányák nyitására, egyéb kapacitásbővítésre stb. Arról van szó, hogy a gazdasági növekedés fő forrása az intenzív fejlesztési módszerekből fakad.

Miután fontos feladattá

válik a munkaerő felszabadítása és helyettesítése, ezt a munka fokozott gépesítésével érhetjük el. Természetesen nem mindegy, hogy az élő munkát mi yen sorrendben, hol helyettesítjük holt munkával (miután a beruházási erőforrások is korlátozottak). Ez szorosan összefügg a népgazdaság ágazati szerkezetével, fejlesztési kérdéseivel.

De ezen túlmenően: nem közömbös, hogy az élő munka technikai ellátottságát, felszereltségét (ezt általában az egy munkásra jutó állóalapok értékével fejezzük ki), milyen minőségű, korszerűségű gépekkel, berendezésekkel fokozzuk. Az ellátottság, azonos (tehát a régi) technikai színvonalon is nőhet és ebben az esetben lényegében extenzív fejlődéssel állunk szemben. Az általános az, hogy ez a fejlesztés valóban a korábbinál fejlettebb műszaki színvonalon történik [nagyobb teljesítmény, nagyobb pontosság stb.). Ilyenkor a felszereltség emelkedése munkamegtakarítást eredményez.

Ámde mi a helyzet olyan ágazatokban, melyek nagyrészt a külföldi piacokon értékesítik termékeiket. Ezekben az ágazatokban nem elégséges, ha a korábbi színvonalhoz viszonyítva

történt előrehaladás. Tegyük fel, hogy üzembe helyezünk a korábbinál korszerűbb kapacitást; ez kétségtelenül növeli a munka termelékenységét. Ám ha a külföldi versenytárs enr.él is korszerűbb kapacitást helyez üzembe, úgy elmaradásunk valójában nőtt, a szóbanforgó termék cserearányai kedvezőtlenebbül alakulnak, a termelékenység nemzetközi szintű ösz- szehasonlításában háttá, nyosabb „besorolást” érünk el. Ezért a kifejezetten exportágazatokban a mérce: a számításba jöhető versenytárs technikai színvonala.

A technológiai módszerek fejlesztése — mint az intenzív fejlesztés feltétele — kézenfekvő. A technológia fejlesztésének előnye. hogy viszonylag kis ráfordítással nagy eredmény áll szemben. A technológiai folyamatok tökéletesítése jelentős élő- és holtmunka megtakarítást eredményez (például a forgácsolási eljárás he'yettesítése sajtolással), javítja a termék minőségét (pontosságát, ellenal- lóképességét stb.). Tehát a technológia fejlesztése a munkatermelékenység emelésének jelentős tartaléka.

Ma már mindennapos dolog, hogv új, korszerű berendezéseket, gépeket helyeznek üzembe. Növekszik a munka technikai felszereltsége. a gépesítettség színvonala. És eredményeink — elsősorban a *er- melékenység alakulásában

— nem arányosak ezekkel a változásokkal. Ennek okait keresve, azt találjuk, hogy a termelés műszaki fejlesztését gyakran nem, követi az új technikának megfelelő korszerűbb munka- és üzemszervezés. Pedig hiába helyezünk üzembe mondjuk egy nagytermelékenységű automata présgépet. ha az anyagellátást tógép ,.táplálását!’) és a késztermék gépi úton való elszállítását nem szervezzük meg. Egyik esetben a gépet — az akadozó anyagellátás miatt nem lehet kihasználni, a másik esetben a félkész-, vágy késztermék elszállításához az eddiginél lényegesen több munkaerőre van szükség. Ebben az esetben tehát a szervezés hibájából elveszítjük a gépben rejlő magas termelékenységi lehetőségehet. Ezért az intenzív fejlesztés feltételezi az ugyancsak intenzív, magasszínvonalú szervezőmunkát.

Amint látjuk, az intenzív fejlesztés tartalmi vonásai valóban aktív termelékenységi politika irányában hatnak és jelentősen eltérnek a gazdaságfejlesztés korábbi extenzív módszereitől. Többek között gazdasági fejlődésünk jellegének ez a minőségi változása is indokolja. hogy gazdaságirányítási rendszerünkben lényeges változtatásokra kerüljön sor.

Dr. Varga Györrn