Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-14 / 294. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK NE SÍÉI | A HEGYE? PÁRTBIZ0TT5Á5 ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA % XVI. évfolyam, 294. szám. Ara : 50 fillér 1965. december 14., kedd. Mi leszek — ha nagy leszek? JÁSZSÁGI KULTURÁLIS MOZAIK [Képes riport az 5. oldalon) A Tisza tovább árad Tlseennyolceuer hold »** alatt — Teljes űeem húsa saivattyútelepen — Árhullám a hin folyókon Alig van szebb ajándéka az ifjú kornak, mint a szé­lesen csapongó fantázia, a szüntelen tervezés. Mi le­szek, ha nagy leszek? — kérdi már a gyermek is és kedvenc mese- vagy re­gényhőse szerint válaszol rá, avagy a kor ritmusa mértékéDen adja a feleletet Hol az a fiú manapság, aki ne képzelné oda magát a szuperszonikus repülőgép pilótafülkéjébe, az űrhajó­ba vagy é^nen az űrbe, aki ne álmodna arról, hogy feltaláló vagy világraszóló sportsikerek birtokosa lesz... S tervez a serdültebb ifjú is, természetesen józanab­bá. Vétek, hiba lenne elvi­tatni az Ifjúságtól a ter­vezés, az álmodozás nagy és szép lehetőségét, jogát. A vágyakért, a szárnyaló fantáziáért dohogni, felhá­borodni ma és nálunk igaz­talan, korunk nagy, jel­lemző vonásaival ellentétes. Csak megértésre és csak támogatásra méltó minden merész terv és magasra tűzött életcél, s a törekvés, amelynek serkentője a fel- emelkedés vágya. S hozzá­tehetjük még a kérdést: lehet-e boldogabb a szülő, mint akkor, ha gyermekét tervezni, pályát keresni és választani látja, ha örülhet sikereinek, a megtalált életútnak? Mégis: az álmodozás és a reali tás, a vágy és a való­ság gyakran ellentmond egymásnak, s a feloldódás ilyenkor nem mindig pozi­tív. Éppen az országgyűlés legutóbbi ülésszakán hang­zott el a józan igazság: iskolarendszerünk ma még olyan, hogy a középiskola bőven bocsát ki falai közül érettségizetteket, az egyete­mi létszámnak viszont adottak a határai. S ez így helyess is: egy ország életé­hez nemcsak mérnökök kel­tenek és tanárok, orvosok, jogászok — kellenek ön­tőle, esztergályosok, trak­torosok, kovácsok, szövő­nők. S itt és ebben ütkö­zik manapság olykor a vágy és a valóság, a fan­tázia és a munkás hétköz­napok szolid egyszerűsége. Nem csekély gond ez és egyáltalán nem szabad le­becsülni ezt a jelenséget. Leggyakrabban, az esetek túlnyomó többségében az első megtorpanást józan mérlegelés és új elhatáro­zás. megfelelő pályaválasz­tás követi. Még így sem kevés az olyan fiatal, aki — ha nem teljesül első el­képzelése —, csalódott, sér­tett emberré válik, mert úgy érzi, megfosztották öt vágyaitól, reményeitől. Sokszor felemlítettük, és igazát nem kevés külföl­det járt hazánkfia bizo­nyíthatja: a fejlett, gazdag nyugati országokban is mi­lyen távol esik ma egy­mástól az ifjúság nagy tö­megeinek vágya, álmodozá­sa és a valóság. Ott szín­darabokat írnak a céltalan­ságról, filozófi. 1 elméletek próbálják magyarázni lé­nyegét, filmek egész sora ábrázolja a fantázia és a lehetőségek között kallódó életeket. Persze mindez ná­lunk még csak megközelí­tően sem így áll. S bátran állíthatjuk: nálunk nem is annyira az álmok teljesü­lése körül van a baj, mint inkább a vágyak felkelté­sében, az érdeklődés, a fan­tázia irányításával. Más­ként fogalmazva: odáig el­jutottunk, hogy felkeltettük általában a tanulás, különö­sen egyes fontos pályák iránt az érdeklődést, a ked­vet. Abban viszont elma­radtunk, hogy tudatosan irányítsuk a figyelmet, s a fiatal ember, mint kikötő­ben a hajó révkalauzának jeleire, pontosan helyére álljon az élet, a munka rendjében. Az elhivatottság érzése nagy érzés. Ámde nem ma­gától támad, s nem magá­tól erősödik. Ha az eszmélő kisdiákat — tehetsége, ké­pessége, akaratereje szerint mérlegelve — nevelői, — iskolában, családban egy­aránt — közös akarattal egy cél, egy pálya, egy leendő élethivatás felé kor­mányozzák, a végső döntés minden bizonnyal helyes, hasznos lesz. S itt a haszon kettős ér­telmű. Az egyén, a fiatal, ha valamely pályán meg­találja mindazt, amit elkép­zelt, boldog, elégedett em­ber lesz egy életen át. S ehhez neki személy szerint azzal kell hozzájárulnia, hogy nem kerget valamely fantázia-szülte „kék-mada­rat”. Reális korban élünk, a holnapot, több-kevesebb sikerrel bár, de biztonságo­san számítjuk. Ilyen kor­ban és ilyen életrendben nem túlzó követelmény, ha a fiatalt és a nevelőt józan tervek megalkotására kéri a társadalom. S fordítva: az ifjú is jogosan igényli, hogy a nagy közösség tárja fel előtte — jóval megelőz­ve a döntést —, a lehe­tőségek minden valóságos változatát. Ilyen körülmé­nyek között bizonyos, hogy nem marad el a kettős haszon: célbaért, minden pályán hivatásukra talált emberek, s minden terüle­ten a leghasznosabb mun­ka a társadalomnak. Minden fokon és bőven van tennivaló. A cél, a lé­nyeg megéri a fáradozást, a kitartást. Társadalmi rendünk magában hordja a siker minden feltételét és tényezőjét — élnünk kell vele. — L — Véget ért a nőkongresszus Megválasztották az Országos Nőtanácsot Vasárnap a parlamentben a beszámoló feletti vitával folytatta munkáját a ma­gyar nőkongresszus. Meg­jelent és az elnökségben foglalt helyet Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának elnöke. A beszámoló feletti vita után a kongresszus megvá­lasztotta a 157 tagú országos nőtanácsot, amelynek tisz­teletbeli tagjává választot­ták Gárdos Mariska írónőt. A Magyar Nők Országos Tanácsa Végrehajtó Bizott­ságának tagja lett Barnai Albertné, a budapesti nő­tanács titkára, dr. Bokor Péterné, Szegő Hanna, a jogtudományok kandidátu­sa, Bugár Jánosné, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyet­tese, dr. Engländer Zsuzsa orvos, dr. Hermann Aliz pszichológus, Kaszás László- né, a Duna Cipőgyár szo­cialista brigádvezetője, Ko­rács Judit újságíró, Lenti Györgyné közgazdász-agrár­mérnök, dr. Mogyorőssy Ju­lia jogász, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Né­meti Irén, a Nők Lapja fő­szerkesztője és Vukellich Pálné, a Gamma Optikai Művek csoportvezető mű­szerésze. A Magyar Nők Országos Tanácsának elnökévé ismét Erdei Lászlónét választot­ták. Alelnökök: Fekete Já­nosné, a kartali termelő­szövetkezet brigádvezetője, Geréb Sándorné, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának ti tkára, Makoldi Mihályné Kossuth-díjas pe­dagógus Móricz Virág író­nő és Péter Jánosné házi­asszony, a titkár ismét Ortutay Zsuzsa. A tanácskozás Ortutay Zsuzsa zárszavával ért vé­get A Tiszán és nagyobb mellékfolyóin az áradás tovább folytatódott. A ki­sebb mellékfolyókon 12-én már apadást észleltek. — Szolnokon a Tisza 12-ére 80 centimétert, 13-ára további 68 centimétert áradt. A je­lenlegi vízállás 488 centi­méter. A kapott jelentés szerint 13-án 18 órakor Tiszalökön a duzzasztást megszünte­tik. Ennek következtében Szolnokon 600 centiméter körüli vízállás várható. Az esőzés hatására a Sebes- és Fekete-Körösön is árhullám alakult ki. A Egymillió forint nagy ösz- szeg. Sok embernek jutott belőle. Hogy mennyinek, mértékadó szarvasi vízmér­cén 13-án reggel 410 centi- méteres vízállást észleltek. A Zagyván levonuló ár­hullám Jászteleknél 11-én 24 órakor 366 centiméteres (78 százalékos) vízállással tetőzött. A Zagyva Jászbe­rény—újszászi szakaszára 11-én 16 órától, 12-én 12 óráig II. fokú árvédelmi készültség volt elrendelve. Jelenleg a Zagyva és a Tama apadó. Az elmúlt 24 órában szá­mottevő csapadék nem volt, azonban az eddig le­hullott, s az átlagot jóval meghaladó csapadékmeny­azt még nem lehet előre tudni, mert a Vöröskereszt szervezeteivel együttesen a járási és városi tanácsok me­zőgazdasági osztályai most mérik fel, kik azok, akik a legjobban rászorultak. Szolnok megye ugyanis egy­millió forintot kapott e célra a dolgozók, az ország lakosságának adományaiból. Emlékezetes még, hogy a mi megyénk is milyen egy­öntetűen mozdult meg, amikor a szakszervezetek és a Vöröskereszt elindítot­ták a gyűjtési akciót. Szol­nok megye lakossága több mint hatmillió forintot adott össze és fizetett be. Munkások, szövetkezeti pa­rasztok, értelmiségiek, al­kalmazottak, nyugdíjasok, magánosok forintjaiból lett ez a hatmillió forint. Ter­mészetes, hogy oda adták, ahol legjobban kellett, a Duna menti községekbe, falvakba. Itt, a mi me­gyénkben korántsem volt olyan tetemes a belvíz és az árvíz rombolása, kára. Körültekintő, lelkiismeretes döntés kell hát ahhoz, kik között osszák szét az egy­millió forintot. Azok a ter­melőszövetkezeti tagok kap­ják szociális segélyként, juttatásként, akik betegesek tehetetlenek, öregek, kévéi keresetűek. Most várakozással is néz­nek a várható adomány elé. Még pár hetet kell türelmetlenkedniük, aztán eljut hozzájuk az ország és Szolnok megye népének segítsége. nyiség a belvízborítás to­vábbi növekedésére veze­tett Vízborítás alatt van L8091 kh, amelyből 5074 kh vetés, 4945 kh szántó, 7073 kh rét és legelő, valamint 698 kh egyéb terület. A karcagi, kiskörei és ceglédi védelmi szakaszon van • legnagyobb összefüggő bel­vízborítás. Jelenleg húsz szivattyú- telep — másodpercenként 38,1 köbméteres teljesít­ménnyel — és egy hordoz­ható szivattyú üzemel. A helyzetet nagyban nehezí­ti, hogy a Tiszán és mel­lékfolyóin igen magas Víz- szint alakult ki, ezért a csatornák gravitációs ürí­tése nem lehetséges. December első tizenkét napján egyes helyeken annyi csapadék hullott, — mint más évek decemberé­ben egész hónap alatt. A hegy- és domboldalakról levonuló esővíz árhullámo­kat indított el a kisebb fo­lyókon. Szombattól hétfőig a Körösök és a Berettyó vize általában két-három méterrel, Sarkadnál azon­ban a Fekete-Körös négy ás félméterrel emelkedett Előzőleg viszont kevés víz volt a folyókban, ezért ele­gendő volt a legkisebb ár­védelmi fokozat, az első fokú készültség és a figye­lőszolgálat elrendelése. A Bodrog már az elmúlt héten több helyen elöntöt­te a hullámteret, s az újabb áradás most sok vi­zet talált a folyóban, s így az Északmagyarországi Víz­ügyi Igazgatóság elrendelte a másodfokú árvízvédelmi készültséget. A Dunántú­lon pedig harmadfokú ké­szültség vigyázza jelenleg is a Kapos alsó szakaszát. Szombat óta a Tisza leg­felső szakasza egy-két mé­terrel áradt, de Tíszabecs- nél, hétfőre 72 centiméter­rel apadt a folyó. Hétfőn már tetőzött a Bodrog ár­hulláma a magyar—cseh­szlovák határnál, s meg­nyugtató jelentés érkezett a Körösök, a Berettyó, a Zagyva és a Kapos felső szakaszának apadásáról is. A Duna ezúttal nem az Alpok k'örnvékéről. hanem a csehszlovákiai mellékfo­lyóktól kapott bővebb víz- utánoótlást. Ezek a kis folvók 20—30 centiméterrel "öveitek a Duna vízszint­iét. Az esőzések nemcsak a folvóknak. hanem az or­szág mélvfekvésű terüle­tein összegyűlt belvíznek is sok utánoótlást adtak. A talajvízzel telített föld nem T'^eite el az úiabb rsarwóőknt. s most néhány oan alatt csaknem 130 000 öel-Sra nöwkodetf n helvfz "Iá került terület. r?bhől ’ rtipirlnorv, Oft ftftft bőid r£t- lőerőio c mir*forrsz 10 000 hrVM szántó és ve­Az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok me­gyei Bizottsága tegnap ülést tartott. Napirenden a következők szerepeltek: A termelőszövetkezetek belső élete, a szövetkeze­ti demokrácia fejlesztésének időszerű feladatai. — Előadó: Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára Tájékoztató jelentés a megyei pártbizottság 1963. december 20-i „A pártélet lenini elveinek érvényesü­lése az MSZMP Szolnok megyei szerveiben” határozat végrehajtásának tapasztalatairól. Előadó: Zagyi János, a megyei pártbizottság titkára. Szervezeti kérdések. Előadó: Vad András, a me­gyei pártbizottság osztályvezetője. Az első napirendi pont vitájában résztvettek a pártbizottság tagjain kívül meghívottként tsz-elnökök ti párttitkárok. A pártbizottság az előterjesztéseket Ofeeaáta és megfelelő határozatokat hozott, A karcagi Általános Szerelő Ktsz-ben villany- pásztorokat készítenek a Hortobágyi Állami Gazdaság részére. Képünkön: Varjú Mátyás a kábeltartókat | szegecseli. Egymillió forint a Szolnok megyei árvízkárosult tsz tagok megsegítésére

Next

/
Thumbnails
Contents