Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
1865. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u Á dinamó krónikája KAROL BOCEKs , v A GANEK GALÉRIA AKCIÓ Hetven esztendeje, 1895. december 12-én hunyt el Jedlik Ányos fizikus, a dinamó feltalálója. Használjuk fel az emlékezés perceit arra, hogy felidézzük a modem technika egyik legfontosabb találmányának, a dinamónak krónikáját, a nagy tudós alakját. Amikor 1869-ben elterjedt a híre. hogy Gramme, a belga származású párizsi asztalos, egy olyan gépet talált féL, melyet elektromosság tart mozgásban, szerte a világon mindenütt nagy érdeklődést váltott ki Nemcsak a tudomány embereinek figyelme fordult az új találmány felé, hanem az iparosoké és a gyárvezető mérnököké is. Addig ugyanis a villamosságot alig lehetett termelő célokra felhasználni. A villamos világítás gyakorlati megoldása még nem volt felfedezve és termelő gépeket se tudtak mozgásba hozni a villamosság segítségével. Pedig egyre többen jöttek rá arra, hogy a gőzgépeket nem lehet mindenütt alkalmazni. Sok helyet foglalt el a kazán, füstöt, kormot csinált a tüzelőanyag, s igen tetemes volt az összes súly az előállított erőhöz képest. Gramme felfedezése után nyilvánvalóvá vált, hogy az új gép sokkal hasznosabb lesz. mint az eddig használtak, s többek között a városok közlekedését ’.s megoldhatják vele, melyet eddig lóvasutakkal bonyolítottak le. Abban az időben Jedlik Ányos volt a fizika profesz- szora Budapesten. Mikor az egyetemi professzor Gramme felfedezését tudatta tanítványaival, hozzátette: — Ez az ostoba francia azt hiszi, hogy ilyen gépet ő talált fél legelőször. Nekem van már régen ilyen gépem! Előadás után jöjjenek át hozzám a lakásomra, meg fogom mutatni önöknek! A hallgatók át is mentek Jedlik Ányos professzornak az egyetem épületében lévő lakására, ahol a tudós bemutatta a kis gépet, melyet villamos áram tartott mozgásban, s meg is indította mindjárt, hogy lássák munka közben. Elmondta aztán, hogy e gépet az úgynevezett optikai rácsok készítésére szerkesztette. Ezek az optikai rácsok kicsiny darabka üvegre vésett igen sűrű párhuzamos vonalak. Egy hüvelyknyi hosszúságon többszáz ilyen vonalat kell húzni gyémánt tűvel és akkor az üvegla- pocsika a szivárvány minden színében játszó gyönyörű szabályos alakokat mutat. Minél sűrűbben esnek egymás mellett a vonalak, annál szebbek lesznek a szivárvány színeiben tündöklő alakok. Jedlik Ányos ezek nézésében órák hosszat tudott gyönyörködni. A professzor ilyen optikai rácsokat akart készíteni. Kézi erővel néhány száz vonalat húzni párhuzamosan, s egymástól egyenlő távolságban: lélekölő foglalatosság. Azért szerkesztette meg tehát gépét — mondta tanítványainak —, hogy az vonalazza ezeket az üveglapokat. A kis gép éjjel-nappa! készítette az optikai rácsokat, míg csak el nem készült belőlük pár száz darab. Jedlik tréfásan megemlítette az egyetemi hallgatók előtt, hogy öreg háziasszonya fölmondott neki, mikor látta, hogy a gép fűtés nélkül szakadatlanul dolgozik. Azt hitte, hogy Jedlik Ányos az ördöggel szövetkezett! így született a dinamó. Ezzel azonban korántsem került nyugvópontra a találmány sorsa, mert amikor Gramme szabadalmat kért találmányára, jelentkezett Siemens berlini mérnök is és bebizonyította, hogy ő már két évvel előbb szerkesztett egy villamos gépet, még pedig egészen más berendezéssel, mint amilyen Gramme-é. De dinamóján még javítani valót talált, ezért nem lépett vele a világ elé. Jedlik Ányos találmánya, a magyar dinamó, hat évvel Siemens előtt készült. Praktikus felhasználása-ra sohasem tett kísérletet — a pénz, a világhírnév, nem érdekelte a tudóst Igaz, hogy tett némi kísérletet, hogy elsőségét elismertesse, de ezzel sem törődött sokat, pedig ő fedezte fel az elektromagnetikus forgó mozgásoíkat, amelyek a dinamó alapját képezik. Ezeket a mozgásokat Jedlik háromféleképpen is létrehozta. De a tudományos világ tudomására ezt is csak akkor adta át, mikor már mások is rájöttek. A dinamóval való munkája közben jött rá Jedlik Ányos a rajzológép eredeti megoldására is. Ez néhány előre és hátra tolható ércrudacskából volt összeállítva, melyeiknek mindegyike rövidíthető és hosszabbívható; az egyiknek végére iron volt erősítve, mely szabályos alakokat írt le az alatta lévő papirosra, ha a gépet mozgásba hozták. A bankjegyeken azok a vékony vonalú szabályos vonalak és ábrák, melyek az alapot képezik, ilyen rajzológéppel készültek. Ki gondolná, hogy ez is Jedlik Ányos fölfedezése volt! Az ő nevéhez fűződik a házaiig készített szódavíz feltalálása is. Ezt a készüléket — a mai autószifon ősét —, mint egyszer Jed- lyik elmesélte, egy balatonfüredi nyaralásakor oldotta meg. A nyári szünidőben nagy élvezettel itták a balatonfüredi savanyúvizet, amely azután nagyon hiányzott a társaságnak, amikor hazatértek Balaton- füredrőL — Hiszen annak a víznek üdítő hatását a szénsav képezi — mondotta Jedlik —, hát majd csinálok én nektek hasonló ízű vizet! Készüléke csakhamar elkészült, melyet 1829-ben német folyóiratokban is ismertetett. Jedlik türelmes, jólelkű ember volt, haragudni sem tudott soha senkire. Egyszer véletlenül összetört egy becses műszert. Jedlik toporzékolt lábaival, de csak úgy, ahogy a kisgyermekek szokták. Azután tanársegédjéhez fordult: — Miért nem maga törte össze inkább ezt a műszert? A tanársegéd csendesen megkérdezte a híres tudósítói, hogy meglenne-e akkor a drága és pótolhatatlan műszerünk? A tudós felcsattant: — Persze, hogy nem lenne meg. De akkor legalább pörölhetnék magával. De hogyan pörlekedjek most saját magammail? Révész Tibor A magas Tátra ez évben csak a szlovákiai oldalon rendkívül sok tragikus áldozatot követelt: összesen 27-et.. Ebben elsősorban az időjárás a vétkes, de nagy részben a hegyek szerelmeseinek köny- nyelműsége is, akik tapasztalatlanul és hiányos felszereléssel indulnak veszedelmes túrákra. A tátrai hegyi szolgálat több tíz, a hegyekben eltévedt — vagy nehéz terepen megrekedt férfit és nőt mentett meg. Sajnos, sok esetben már csak az áldozatok élettelen testét tudta a völgybe szállítani. * Szeptember 22-én reggel öt órakor felrepült Poprád- ról egy helikopter a Hegyi szolgálat két tagjával a fedélzetén. Távcsővel vizsgálták a Kis Ganek északi falát. Janusz Flach és Edward Chepl lengyel hegymászókat keresték, akik szeptember 19-én nem tértek vissza a hegyi túráról; Az első napi kutatás, rögtön a Hegyi Szolgálatnak tett bejelentés után, nem hozott eredményt. — Hiába kiáltoztak a mentők a fal felé. A Ganek galéria, a Magas Tátra legnagyobb és legnehezebb fala makacsul hallgatott. — További név kerül a Tátra fekete krónikájába? Talán súlyos sérülést szenvedtek? Esetleg a szabad ég alatt táboroznak, olyan kimerültek és legyengültek, hogy felélni sem tudnak... Nem marad más hátra, mint lemászni a falon! De a háromszáz méteres részben kiugró sziklán át lejutni különleges mentőfelszerelést igényel. Ezért expedíciót kell szervezni, meg kell beszélni a találkozót a helikopterrel, fél kell szállítani a felszerelést a járatlan terepre; Igen nehéz munka volt a mentőfelszerelés — a Gramminger féle drótkötélpálya felvitele a galériára. Bár a Hegyi Szolgálat tagjai megszokták, hogy nehéz teherrel járjanak olyan helyeken, amelyet csak a hegymászó kézikönyv ír le, itt a távolságot órákban számítják és a mentés minden órája — elsősorban teljesen átizzadt inget jelent. A kötélpályát a szemközt fekvő sziklán horgonyozták le és azután körülállták a rádióadót. Várták, mit jelent a helikopter. — Kötelet látok... igen; egész biztosan, kötél.. •. a Lapinákon... és úgy látszik, hogy két alak is van ott. A helikopter elrepült és a tátrai völgyben újra a szokásos csend vette át az uralmat; Most került sor Alán Stolz mentőre. Leengedték a falba. Mellén leadó, fején műanyag sisak; Már az első méterek után szabadon leng a levegőben. — Állj, húzzatok vissza. Vétel —, hangzott a le- adóból. — Mi van Alán, hiszen alig tettéi meg tíz métert. Vétel; — Elfelejtettem odakötni magam. Alan Stolz már átesett több tíz leeresztésen és itt a legnehezebb terepen — elfelejtette odaerősíteni magát. Elég ha csak egy kicsit jobban kihajlik az ülésből és... inkább nem is szabad rágondolni .$. A második leeresztés során már gondosan be vannak kapcsolva a pántok. Még egyszer végigkémlelte a Studmicka ösvény egy alkalmas helyéről az egész Lapinská ösvényt és valóban meglátta ott a hurkot és egy darab kötelet — de a keresettek sehol; így még egyszer felhú- zatta magát. És most pontosan a kötélhez. — Arra az esetre, ha a leadó nem működne, még magához vette a rakétapisztolyt és nagyobb mennyiségű lőszert. így újra szabadon leng a drótkötélen. Odaért a hurokhoz. Még mindig remélte, hogy a hegymászókat megtalálja valahol egy kéményben, egy repedésben vagy egy kiszö- gellés mögé bújva, amely eddig rejtve maradt előtte. De sehol semmi. Meghintáztatte magát a kötélen, mint a hintán és kezével megragadott egy kis kiszögettlést. Kitépte a kampókat, magához vette a hurkot és a kötelet, jelentette a leadón. hogy enged, jék tovább. Semmi. Üj jelentés. újra átkapcsol a vételre és újra semmi; Milyen jó, hogy magához vette a rakétapisztolyt és az akusztikai lőszert. A leadó a kiugró párkányon át nagyobb távolságra már nem használható. Egy lövés azt jelenti — tovább, két lövés — állj. És ez így megy háromszáz méteren át. De a hegymászókat hiába keresi. Csak lent, szinte a fel tövében talált rájuk a kiindulópontom Mind a kettő halott. A Magas Tátra utolsó idei áldozatai; Hogy mi történi velük, milyen dráma játszódott le a faliban — az örökre talány marad; Elsősorban az ő hibájuk volt, hogy nagyon könnyen indultak a túrára. Nem vittek felszerelést a szabadban való táborozásra, sőt még pulóvert sem_ Az időváltozás beálltakor, amikor már látták, hogy nem tudják sikeresen befejezni a túrát, kötéllel oda rögzítették magukat. Az egyiknek kitépődött a kampója, a másik agyonütötte magát a lejutásnál. Befejeződött egy akció, amikor a mentők már nem tudtak segíteni, amikor a legjobb műszaki felszerelés sem tudta megmenteni az embert, aki túlbecsülte magát. és alábecsülte a hegyeket; Só — bányából és tengervízből Mikor használta az ember először a sót? — erre a kérdésre nem tudunk pontosan válaszolni, csak az bizonyos, hogy már a történelem hajnalán szerepel a só az ember életében. Táplálékát fűszerezi, állatainak ételébe keveri. Konyhasóra az ember szervezetének feltétlenül szüksége van: szabályozza a testnedvek egyensúlyát Ha testünk sótartalmát kivonnák, a szervezet életképtelenné válna. Mindez megmagyarázza, miért folytak háborúk a sóért és hogy a közlekedés, a hajózás fejlődését mennyire befolyásolta ez a fontos nyersanyag. A só kitermelése ősrégi; A kínaiak már ötezer évvel ezelőtt bányászták. A régiek úgy hitték, hogy a só olyasvalami, ami nem vész él. ami maradandó, ezért a tartós barátság, a szövetség jelképének tekintették. Keleti népeknél ma is él az a szokás, hogy idegenek, vendégek élé sót tesznek, ezzel fejezve ki jószándékukat és barátságukat. Egyes arab törzseknél a szövetség ünnepélyes megkötésénél a kenyeret megsózzák és úgy fogyasztják éL. Honnan szerezték az emMi történik az űrhajós verejtékével? Az űrhajók kabinjáhan a levegőben állandóan jelen van bizonyos mennyiségű vízpára, amelyet az űrhajós életműködése során termel, részben az elpárolgó verejték, részben a tüdejéből távozó vízgőz révén. Az első emberi űrutazások alkalmával a levegőbe bekerült pára felesleges hányadát kémiai anyagokkal megkötötték, elnyelették. Oj abban érdekes rendszert alkalmaznak, amely a verejték és a tüdőből kikerülő vízpára oxigén íét hasznosítja A berendezés foszforpentoxidot tartalmaz, amely a rajta átáramoltatott levegő pára- tartalmát megköti, miközben foszforsawá alakul. A foszforsavat elektrolízisnek vetik alá, aminek eredméberok a sót? Ahol a természetben akadt kősó, ott viszonylag egyszerű volt megszerzése — bányászták. Igaz, a sóbányákat általában a hatalmasak kerítették kézre, a legtöbb országban a király rendelkezett felettük; És ahol nem volt sóbánya, ott sós források vizéből, vagy a tengervízből párolták, főzték a sót A történészek véleménye szerint az első ipari sófőzdét a Földközi-tenger partján a rómaiak létesítették. Tengervizet engedtek nagy tartályokba és a vizet elpárologtatták. A sófőzést az angolok is a rómaiaktól tanulták. De már az Újvilágba érkező Kolumbus is tapasztalta, hogy egyes bennszülött törzsek sósforrások vizéből vagy tengervízből vonják el a sót Ma már nagyiparilag is előállítják a sót, mert nemcsak az ember táplálkozásához nélkülözhetetlen, hanem a vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga. A modern kémia anyagaiból legalább 90 százaléknak valamilyen formában köze van ehhez a nyersanyaghoz. Így ma só nélkül nemcsak az ember nem tud megélni, hanem az ipari civilizáció sem képzelhető eL nyeként az visszaalakul fosz- forpentoxiddá, az általa megkötött vízpára pedig — ugyancsak az elektrolízis eredményeként — gáznemű hidrogénre és oxigénre bomlik. Az oxigén így „visszatáplálható” a kabin atmoszférájába, míg a hidrogén kémiai úton könnyen megköthető. A vízpára elnyeletése azért fontos, mert ha ez nem történne meg, a fokozatos telítődés eredményeként a levegő páratartalma bizonyos idő után a kabin és a benne lévő berendezések felületére kicsapódva, akadályozhatná a műszerek leolvasását, működését stb Ugyanakkor a növekvő páranyomás nehezítené a zűr hajósok légzését is Hárman a sok kR~*l akik életüket kockáztatják a Tátra hegycsúcsai ’ özöttí Jurái Weincziller, Alan Stolz. Pavel Vavro — a Hegyi Szolgálat tagjai
