Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-07 / 288. szám
W85. december 1, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SZONÁTA-EST KARCAGON Kultúrtörténeti furcsaságok Osifíiani bánatukat (Tudósítónktól) Pénteken, december 3-án az Országos Filharmónia, a Déryné Művelődési Ház és a zeneiskola rendezésében szonáta-est volt Karcagon, a Déryné Művelődési Ház II. emeleti hangversenytermében. A műsorban két fiatal tehetséges művész, Szabó Csilla és Kocsis Albert lépett fel. Három hegedű- zongoraszonáta hangzott el a hangversenyen, Bach, Beethoven és Brahms művei Ez igen nagy feladacot jelentett az előadók számára, hiszen stílusban egymástól teljesen különböző műveket kellett megszólaltatniuk. A műsor első száma Bach: A-dúr szonátája volt. amelyből plasztikus hangzásával a III. tétel emel’ce(Tudósítónktól) Az idei népművelési évadban is — csakúgy, mint tavaly — plakátok jelezték Kunszemtmártonban, hogy a Járási művelődési otthon nyelvtanfolyamokat indít kezdő és haladó fokon. Tavaly alig tudtunk egy csoportot megszervezni, az Idén viszont négy tanfolyamot sikerült beindítani: — kezdőknek németből és oroszból, míg egy csoportban azok tanúinak, akik már haladó fokon sajátítják él a német nyelvet. — Van egy kihelyezett tanfolyamunk is Cserke-Kor- hányban: németből, kezdőknek. Tanulság ez nekünk népművelőknek is: évről évre ismétlődő, következetes munkával lehet csak eredményeket elérni. A tanfolyamok vezetését a helyi gimnázium tanárai látják el, ezzel is nagymértékben segítve a népművelési munkát. A hallgatók érdeklődési köre rendkívül változatos. Két fiatal lány például Németországba készül a jövő nyáron. Egy háromgyermekes anya azért jár orosz tanfolyamra, hogy az alapvető nyelvi kérdésekkel tisztában legyen s odahaza gyermekei iskolai felkészülésében segíteni tudicm. Van olyan hallgató is. aki valamikor tanult már németet s most 10—15 év után rádöbben, hogy mennyit felejtett. — A tanfolyamok 32 órásak, dett ki. Beethoven és Brahms művében meggyőződhettünk a zongoraművésznő magával ragadó temperamentumáról, ugyanakkor jellemző volt a lírai részek nőies megoldása Kocsis Albert méltó partnere volt, aki technikailag végig biztosan, igen szco hangon játszott. Zeneileg nagyszerűen oldotta meg feladatát. Bár a szonáta-forma nem tartozik a legismertebb formák közé. és egy szonáta elvezete bizonyos zenei műveltséget kíván, úgy éreztük hogy Szabó Csilla és Kocsis Albert koncertje a közönségre nagy hatással volt. Amit talán legékesebben az bizonyít, nogy az utolsó szám után ráadást is kért a mintegy négyszáz főnyi, hálás hallgatóság heti egyszer 2 óra lefoglalt- sággal. így nem jár nagy lekötöttséggel, a részvételi díj pedig 80 forint az egész tanfolyam időszakára. I. L. A francia trikolor, a háromszínű nemzeti zászló három csíkja korántsem | egyforma szélességű. A j zászló felületének 30 szá- { zaléka kék, 33 százaléka i fehér és 37 százaléka vöi j rós. Ennek oka, hogy optikai csalódás folytán bizonyos távolságból — egyenlő szélessé# esetén — a kék csík szélesebbnek tűnnék a másik kettőnél. Az egyenlőtlen elosztás viszont azt a benyomást kelti a szemlélőben, hogy a csíkok azonos szélességűek. • Az angol alsóház képviselői számára mindig készenlétben tartanak személyenként bizonyos mennyiségű tubákot. Ez a szokás a XVIII. századból származik, amikor a tubákolás hozzá tartozott a „jómodorhoz”. Ele- ; jét akarták venni annak, j hogy az angol parlamentet i elárasszák a tülekedő tu- I báliárusok. Tizenkét kislányt visz- szautasítottak, mi legyen velük — címmel cikk jelent meg a Néplap hasábjain májusban a kisújszállási Teleki Blanka Nevelőotthon igazgatójának tollából- A cikk az általános iskolát végzett állami gondozott gyerekek elhelyezkedési problémáiról szólt* az igazgató kérte a különböző középiskolák, üzemek, társadalmi szervek támogatását. Felkerestük Illényi Elemért. az igazgatót, aki elmondotta. hogy a kislányok sorsa megnyugtatóan rendelődött. — A társadalom megértéssel fogadta a seeít- séokérést: kilenc tanuló középiskolába. tizenkettő állami gazdaságba mezőgazdasági tantdónak. négy ipa- ritanuló-intézetbe egv a karcagi cin óin a rj ktsz-bp <; két gverek pedig nevel "csípőkhöz került. A különböző fórr-dnlrnl szervek a most végzősök elhelyezkedésénél is megígérték támogatásukat H3 A múlt tanévben végzett huszonnyolc közül az egyik. Magasranőtt, vékony kislány. Hullámos barna haja csaknem eltakarja arcát kicsit hátraveti fejét, ahogy rámpillant. A magányossággal fedett szemek sötétjében tartózkodó érdeklődés csillan. — Mióta dolgozol itt, a ktsz-ben — Augusztus óta. Cipő- felsőrészt ragasztok. Beszélgetünk a munkájáról, a tanulásról, arról, hogy mivel tölti a szabadidejét? Tavasz óta már a második nevelőszülőnél van, most nyugodtabbnak látszik, élénkebb, mint azelőtt volt... S közben éli a többi ipari tanuló életét, kedden iskola, a többi napokon ismerkedik a szakmával, Mozit néz, esténként tv-t, néha regényt is olvas, de többnyire csak ül a könyvei mellett és tanul. Nevelőanyja, Juliska néni el-elnézi könyv fölé görnyedő, vékony hátát: — Még tönkreteszi magát azzal a sok tanulással — mondja benne a félelem — aztán csendes mozdulattal beteszi az ajtót és megmelegíti a vacsorájukat. * Korán esteledik, a fehér lapon hernyóként araszolnak a betűk, a kislány ott felejtkezik a sötétben- Az Erzsé- bet-napra gondol, az édesanyja névnapjára. Karcsú szárú krizantém hűvös illata terjeng a szobában. jönnek a testvérek kézenfogva hangtalan zsivajjal, közrefogják, hívják s egyszerre olyan melegség támad benne, hogy szólítaná őket: Maradjatok még! Várjatok! — de hiába, tovatűnnek az árnyak az alkonyatban. Lassan döcög a vonat, csak menne gyorsabban, már asztalon a meleg pogácsa: — Ne egyél még belőle, forró, megárthat — hallja az édesanyja hangját — és ő visszahúzza a táltól kinyújtott kezét. Nevet a tekintete: itt olyan jó engedelmesnek lenni. Megkapaszkodik a szék karfáiéban, milyen kényelmes ezen ülni... Korán esteledik, s az Er- zsébet-naonak hamar vége- Bárcsak örökre tartana. S az ünnenek is olyan messze vannak egymástól- Edes- anvám, mikor látom újra? Mikulás, karácsony — vagy csak újév? Koccan az ablaküveg, a kis- lánv felrezzen gondolataiból: Ki az? — szól tétován, és feikqttintja a villanvkanrsp- lót. Az árnyakból kályha, asztal. szék, terítő könyv lesz: Még számtant kell tanulni — jut eszébe. Valón ki jöhetett? — lén a konyha felé. —* Inénkém, biztosan megörül majd neki — hallja Juliska néni szavait. Egy ugrással kint terem a konyhában, a postás épp búcsúzik. — Édesanyád írt — mondja a nevelőanya, s egy kicsit megremeg a hangja# amint nyújtja a levelezőlapot a kislánynak— 0 Különös napló került a kezembe a minap a Teleky Blanka Nevelőotthonban. Gyerekek írják egymásról: az otthon eseményei, szülők árnyéka, örömmel és bánattal végigszántott napjaik elevenednek meg a lapokról végtelen egyszerűséggel, de megdöbbentő érzékeny megfigyelésekkel# Júlia naplóját forgatóim Gyermekgondozónő szeretne lenni, még csak hatodikos, de felnőttekhez illő komolysággal készül hivatására: a fóti szakközépiskolába vágyakozik, hogy valóra válthassa álmát. Most felügyel az otthonban az alsóbb osztályosokra. Szerető gondoskodással veszi őket körül, érzékeny lélekkel figyel, s mindig tudja, mikor kell büntefoi, s mikor vigasztaló símoga- tással csitítani bánatukat. Hogyne tudná, hiszen három éve itt él, édesanyja meghalt. Jegyezgeti a naplóba tapasztalatait, megfigyeléseit: „Mária, apja részegeskedése miatt van nálunk, aki verte is őket. Mária arcán ma egész nap öröm sugárzott, mert ötöst hozott haza az iskolából.” Egy másik lapon: „A kicsik esténként megpuszilják egymást, lehunyják a pici szemüket és úgy alszanak el” „A délutáni foglalkozáson szédültem, fájt a fejem — rosszalkodtak a kicsik —, de mikor megtudták, hogy beteg vagyok, az egyikük azt mondta: Hallgassatok el, Juci beteg — és elhallgattak.” — Édesanyám óvónő volt# azért szeretnék én is gyermekgondozónő lenni — mondja halkan. A tekintete fénylik, s melegében ott van gyermekleikének egész komolysága, hite, hogy folytasson valamit, átadja az emberi meleget, ami anyja emlékén nőtt benne, azoknak, akiknek annyi sem juthatott a szülői szerétéiből, mint neki. Muraközi Ágota A sióagárdi leánytáncot gyakorolja a tiszaroffi művelődési ház tánccsoportja. Nyelvtan folya moh Kunszentmártonban Kulcs a lábtörlő alatt Egy barátom mesélte: — Lajoska megértő lélek. Amikor elkértem tőle a lakását — Elzát akartam felvinni oda —, szó nélkül beleegyezett. Mondtam neki. hogy menjen moziba, de ő inkább osztályértekezletet szervezett a vállalatnál. Tehette, ő volt az osztályvezető. Mulatságos arra gondolni, hogy szegény kar társak most azért értekeznek. mert én és Elza... M( ndom. Lajoska rendes gyerek, máskülönben megrögzött agglegény. Sajnos, prózai lélek. Nincs fantáziája. Abszolúte semmi fantáziája nincsen. De azért jó fiú. Aznap délelőtt megtelefonozta nekem. — hogy minden rendben, vett egy üveg likőrt, huszonkét deka teasüteményt, és a kulcs a lábtörlő alatt lesz. Minden úgy ment. mint a karikacsapás. A kulcsot megtaláltam a lábtörlő alatt. Remegő kézzel nyitottam ki az aitót Elza besurrant a lakásba, — Én utána, és bezártam az ajtót. — Agglegény a barátja? — kérdezte Elza, miközben körülnézett a szobában. — Ugyanis meglepő rend van itt! Az asztalon egy cédula feküdt. Lajoska írta. El akartam olvasni, de Elza egy vad mozdulattal kitépte a kezemből. A cédulán ez állt: „Dugóhúzót találsz a konyhakredencben. A hangulatlámpa nem működik. Lajoska.” — Megható! — mondta Elza. — Megható — bólintottam kissé idegesen és egy szenvedélyes mozdulattal magamhoz szorítottam. Elzát. — Most kénzeljük el — rebegtem —, hogy egy szigeten vaevünk. Ketten. Te meg én. Körülöttiünk a taitékos. zöld tenger, fejünk felett albatroszok. — Mit nézel? — Ott, ott a széken van egy cédula — fofoifp Elza mosolyogva. — Aztán a székhez szaladt, és szótagolva felolvasta nekem Lajoska újabb üzenetét: „Az asztalon van egy cédula. Olvasd el! Lajoska.” — Gondos barátod van! — állapította meg Elza kissé gúnvosan. — Olyan boldog vagyok, hogy eljöttél! — dadogtam! — Te nem is tudod, hogy milyen boldog vagyok, napsugaram galambom, — harmatom, mindenem... — Nini. itt is van egy levél! — kiáltott fel Elza. — Itt találtam a zeneszek- rénven. — Art irta T.aios- ka, hogy a lemezekre vigyázz. a fürdőszobában ne csináltunk loocnnosot. és ha rnpeéhoytünk a sü+őhen találunk palacsintát. A Lajoska sütötte... Laioska kezdett az idegeimre menni — Ne törődtünk most T,aiopkáv»1! — lihegtem. Elza szivem, müven kár úoctv most parn t'idam mng- 'llítani az iöől boev minőin eevü+t le^ossOvk fgv ketten. pgvaaol.,. Te meg őp . .; — Tovább e'-rr+mrt folytatni de nőm tud^-m noont toHn*ot*om pey úiabb réd’-ürára oyott A V-ea«zfo_ fon bevert pz ablaV elö+t CJrőr* Inqcan /vtac^folt—w Se Zsebre prvőr+om -—. Elza szerecsére nem vett észre semmit, ‘mert éppen Lajoska fényképeit nézegette a falon. Lajoska mint pucér kisded, Lajoska mint érettséggé diák, Lajoska mint evezős... — Szerelmem, te nem is figyelsz rám! — dohogtam sértődötten. — Jóképű fiú ez a Lajoska — válaszolta Elza. — Miért nem mutattad be nekem? — Látom, már nem sze- retszt! — sóhajtottam, és duzzogva leütem a dívány szélére. Azt vártam, hogy Elza leül m°llém, és vigasztalni kezd, de nem ez történt, mert egy újabb levelet talált. Nevetve olvasta fel nekem: „A szerelmeslevéiev antológiáját megtalálod a könyvespolc harmadik sorában. balról a negyedik, Laioska.” Elza megtalálta a könyvet a ielzett helvpn. — A könvvbői pgv cpfü áll ki „Ne vidd el! Könyvet elvből nem adok kölcsön' Laioska.” Most már komolyan dühös vo'+am Felugrottam a divánvról, és Elzához rohantam. — Tsfonem. müven kecTVf*tV'n lenn ff — szi«•7<acr+ern £<? a Vsánál fogva. — Szeressél! Éreztem, hogy elérkezett a döntő pillanat. Karomba vettem, Elza átölelte a nyakamat, és egy szót sem szólt. Amikor gyengéden letettem a díványra, így sikoltott fel: — Te, megint egy levél! — S kacagva olvasta fel, — szinte alig lehetett érteni, mit mond. — „A függönyt húzd be, mert szemközt lakik egy öreg ügyvéd, az állandóan kukucskál. Lajoska.” La-jos-ka! — nevetett Elza fuldokolva. — * (A Kossuth Könyvkiadónál most megjelent Mikes György—Pusztai Pál: könnyes szemmel, aztán ellökött magától, és hahotáz- va kirobogott a szobából. — Elza! — kiáltottam utána. — Elzácska! — De akkor már messze járt. — Mindennek vége! — keseregtem, és amikor lógó orral kifelé ballagtam, az előszobában megtaláltam Lajoska utolsó üzenetét: „A kulcsot ne felejtsd a lábtörlő alá tenni.” Ott, abban a pillanatban ütött meg a guta. Az oroszlánok négy órakor mennek el hazulról... című kötetéből.) MINŐSÉG* — Ezeket visszaküldte a MEO, nehogy megtudják a vásárlók, hogy jó cipőt is lehet csinálni.
