Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
\ 1MB. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 BOKROS LÁSZLÓ: KOVÁCSMŰHELYBEN Zách Ferenc 1961-ben végezte a képzőművészeti gimnáziumot, majd sikeresen szerepel a képzőművészeti körök országos kiállításán. Jelenleg másodéves magyar—rajz szakos tanár-jelölt a szolnoki tanárképző főiskolán és itt szorgalmas látogatója Bokros László festőművész rajz-szakkörének. Szolnokon is megtalálja grafikus témáit — Tűzfal című rajzának értékes jellegzetessége a szerkesztés szigorúsága és a valóság ábrázolását szolgáló vonalkultúra. Elfelejtett jászberényi muzsikusok Márványtáblák őrzik emléküket, bár a helyi köztudat kissé mostoha módon, kevesebbet emlegeti őket a város hírneves szülötteinek listáján. Rimxner József Neve szorosan összefügg Jászberény múlt századi életének számos mozzanatával. Az a pezsgő zenei élet, amelyről annyiszor megemlékeznek a múlt század második felének helyi forrásai, nem kis részben az ő érdeme. Főleg helyi jelentőségű szerepével zenetörténeti irodalmi nk is több helyen foglalkozik. — Életrajzi adataiból ma is élő leszármazottai néhány emléket még őriznek. Riszner 1824-ben született, szegény tanító gyermeke. Zenei képességeit már a szülői házban fejlesztette. A gimnáziumot Gyöngyösön végezte, majd Pestre került, ahol bölcsészetet. jogot és zenét tanult. Ekkoriban mint házi zongoratanftó tartotta fenn magát. A kor stílusában komponált első zeneműve 1843-ban jelent meg. — A szabadságharc végigküzdé- se után bujdosnia kellett, majd Jászberénybe menekült, s további működése jelentékeny része hosszú ideig ide kötötte. A városi tanács támogatásával 1858- ban nőnevelő intézetet létesített. amely csakhamar a város jelentékeny kultúr- tényezőjévé vált. Riszner magas zenei képzettsége a tanítási munkán kívül a város zenei életének fellendítésében érvényesült leginkább Komoly érdeme volt a Palotásy nevet viselő dalárda megszervezésében, működtetésében. Palotásy János műveinek nagyrészét ő látta el zongorák. sérettel, s azok kiadása, népszerűsítése ügyében is sokat fáradozott. — Tevékenysége, fennmaradt művei szemléletesen tükrözik a múlt század népies komponistáinak tragikus sorsát: vidéki magukraha- gyatottságukban nem ismerhették fel azokat az új áramlatokat, amelyeknek útján a magyar zene akkor már kereste a kibontakozás lehetőségeit. Belesna? Antal Palotásy és Riszner dalárdája miatt összekötő fonál kapcsolta a város zenei életéhez Beleznay Antal neves és jól képzett muzsikust, aki Palotásy halála után, 1878-ban kezébe vette a dalárdát. Kiváló tudásával, magas zenei műveltségével a helyi sikerek után országosan is ismertté tette a dalárdát. A korabeli lapok több helyen terjedelmes írásban méltatják a dalárda érdemeit esy-esv országos „da- lárünnepély” után amelyeken több esetben elnyerte az. első helyezést. 1880-ban Kolozsvárott, 1884-ben pedig Miskolcon nvert értékes serleget a Beleznay vezette dalárda R^eznav Antal karnagvi működésén kívül mint komnonista Is be. írta nevét a magyar zene- történetbe. Néniéi dalkom- pozfeiólnak ezész sora vált ismertté a maga korában Hangulatos kurucdalait Miklós Albert hangszerelésében mutatták be 1904- ben. Tárná? Alakon A századforduló táján, Beleznay Nagyváradra kerülése után, átmenetileg lankad a korábbi pezsgő zenei élet. Nemsokára feltűnik azonban egy úiabb kiemelkedő muzsikus, Tar- nay Alajos zongoraművész. aki új életre serkenti a város zenei életét. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, Jászberényben végezte, majd Pesten a Zeneakadémián — Chován és Gobbi tanítványaként — szerzett művésztanári diplomát. 1907-től haláláig* 1933-ig a Zeneművészeti Főiskolán zongorát tanított. Pedagógiai tevékenysége mellett mint jelentékeny előadóművész és komponista szerzett országos hírnevet. Jászberényben élő kor- társai,1 akik személyesen ismerték őt, nagy szeretettel méltatják művészi érdemeit, és szinte egybehangzóan említik egyéniségének legjellemzőbb vonását: — mélységes emberszeretetét. Megnyilatkozásaikat hiteles módon igazolják azok a dokumentumok is, amelyeket a Jász Múzeum adattára őriz Tarnay Alajos művészi pályafutásával kapcsolatban. A világháború éveiben energiájának nagyrészét a háború áldozatainak megsegítésére fordítja. Az ország legkülönbözőbb helységeiben hangversenyeket rendez, amelyek jövedelmét a hadiárvák, hadiözvegyek és a harcmezőkön maradt katonák hozzátartozóinak javára ajánlja feli Mintha a „szerény kultúr- munkás” — ahogyan önmagát nevezte — háború elleni néma tiltakozása csendülne ki nem egyszer hangverseny-plakátjai szövegéből is, amelyeket többnyire maga állított összei Jászberényben is gyakran rendezett jótékonycélú hangversenyt. Saját szerzeményeit, dalait, zongoradarabjait. a gyermekek számára írt .meséit” gazdag érzelemvi- tág, mély líralság jellemzi) mint egész egyéniségét; Tóth János Bárány Tárnáit A férfi Bertalan János már második hete volt a városban, nagynénje vendégszerető háziban, amikor egyik reggel — megvárván, amíg a háziak elmennek hazulról — megkereste a villanyvasalót s munkához látott. Akkor még maga sem értette pontosan, miért is kell a nadrágot kivasalnia. Egész délelőtt dolgozott, konok buzgalommal. Életében először hajolt forró vassal nedves ruháról felcsapódó gőz fölé, hiszen azelőtt mindig anyja csinálta az effajta munkát. Irma nénjét azonban nem merte megkérni erre, hiszen a drága lélek bizonyára furcsán nézett volna rá, ha azzal fordul hozzá, hogy most júliusban vasalja ki a barna szövetnadrágját. Viszont ezt a nadrágot — élete első hosszú nadrágját — ki kellett vasalni, mindenáron. Igaz: két hete függ a szekrényben, s ugyancsak kilóghatta már az utazás törődöttsé- gét — de hát ez neim elég: az élének vágnia kell! Erzsivel négykor volt találkozója. Mindketten most végezték az első gimnáziumot, s mindkettő azt mondta a másiknak, hogy a másodikat végezte. Noha már ötödik napja ismerték egymást, találkozót csak most beszéltek meg először. János tegnapig észre sem vette Erzsit: két vékony szőke hajfonatát kislányosnak tartotta, s tizenöt éves korában az ember valahogy túl van már a kislányokon. De tegnap délután tovább voltak együtt a társasággal, s ő hazafelé menet Erzsi mellé került. Már nem is emlékezett rá, miről beszéltek a hosszú úton hazáig Felködlött benne, hogy talán Shakespeareről — a Szent- ivánéji álmot tavaly látta a Szigeten —, vagy tán a Hiúság vásáráról, amit nemrégen olvasott. De az ördög értette ezt: akkor, ott az utcán valahogy alig figyelt a tulajdon szavaira. Mindegyre Erzsi két varkocsa himbá- lódzott előtte, azokat bámulta s szinte önkéntelen folyamatossággal dőlt belőle a szó. Kicsit csodálkozott is magán, hiszen régebben valósággal megbénult s nyelve, ha lányokkal beszélt Igaz: két-három éve még a labdán, mozin kívül más alig érdekelte esztendeje meg a könyvek varázsa kerítette hatalmába — s csak most legutóbb, tél végén, tavasz fakadtán változott meg körülötte minden. A csitri lányok, akikkel birkózva hem- pergett a porban, s akiknek var- kocsát cíbálta azelőtt, most föle nyes és soktudó pillantásokkal méregették, s neki egyre inkább melege lett ezektől a pillantásoktól S azon kapta magát hogy egyre gyakrabban fordul meg a lányok után. ha könnyű blúzukban, lebbenő szoknyájukban ellibbennek mellette. Nemcsak arcukra — bokájukra s derekukra is rányílt a szeme. Később ráébredt, hogy hangja mélyül, s hogy most már minden szombaton borotválkoznia kell. Aztán jöttek a vizsgák, majd ez a nyaralás. Irma néni három hetes meghívása a szép bizonyítvány jutalmaképp. ☆ Erzsi még nem volt ott a főpostánál, amikor ő odaért. Néhányszor elsétált hát a jókora épület előtt, s tán tíz perc múltán megpillantotta a kislányt A tér felől jött, kék szoknyában, fehér blúzban. János nézte s csepp szédülést érzett. „Érdekes — villant meg benne —, a lábát nem Is néztem meg, csak a haját...” Nem is gondolhatta tovább; a lány már ott állt előtte. — Hová menjünk? — kérdezte férfiasán. — Sétáljunk? Őszintén szólva, ezt szerette volna; nem akarta, hogy az ülés tönkretegye nadrágja vasalását. De a lány hallgatott. — Vagy inkább cukrászdába szeretnél? — kérdezte aztán, mert ebből a hallgatásból valahogy azt olvasta ki, hogy szép, szép a sétálág is, de a cukrász- sütemény se utolsó. „Persze — gondolta — ilyenek a nők!” Kedvetlenül libben tett egyet a nadrágján, hogy Erzsi végre vegye mór észre azt a hibátlan élt, aztán azt mondta: — Akkor gyerünk talán cukrászdába. Megengeded, hogy meghívjalak? Erzsi ezt nem engedte meg, noha magát az indítványt örömmel fogadta. Ezen kissé elvi tatkoztak, aztán elindultak a cukrászda felé. Útközben János Balzacról beszélt Nemrég olvasta az Elveszett illúziókat; sokat s hevesen magyarázott. Erzsi szemlátomást érdeklődéssel hallgatta, néha szólt csak közbe, olyasmit kérdezvén, hogy a pesti lányok mostanában kétrészes fürdőruhát hordanak-e inkább vagy egybeszabottat. Az előadást ilyenkor hosszú másodpercekre meg kellett szakítania, a bizony eléggé nehéz volt azt'ín visszatalálni az elvesztett fonalhoz. Pedig Balzacról még mindig sokkal könnyebb volt beszélni, mint arról, hogy mennyire tetszik neki Erzsi szőkesége. Egész délután a cukrászdában ültek. Balzac után újra Shakespeare került sorra, aztán Gorkij, aztán Móricz Zsigmond. Erzsi annyi odaad-issal hallgatott, hogy Jánosnak nem volt szíve abbahagyni. Néha egymáséba tévedt a pillantásuk; olykor gyorsan elkapta a szemét Sötétedett s már azon tanakodtak, hogy indulni illenék, amikor Jánosnak eszébe jutott, hogy egy hete nem írt már a szüleinek. Igaz, mindennap az eszében járt, hogy otthon bizonyára várják a levelét. Irma nénje is megkérdezte néhányszor, mikor ír már — de a strandolás, az új társaság valahogy mindig előbbrevaló volt. Ma reggel viszont megfogadta nénjének hogy ír. — Bocsáss meg egy pillanatra — mondta Erzsinek —. csak átszaladok ide a trafikba levelezőlapért. írnom kell a szüleimnek hazafelé menet majd bedobom a főpostán. — Erzsi biccentett, s ő már indult is. Visszajövet gyorsan megírta a lapot. Töltőtolla ugyan dacoskodott egy ideig, de néhány erélyes rázás után megtört s tisztességesen rótta a sorokat. A kislánynak feltűnt, hogy a lap felül üres; a fiú nem irt megszólítást. — így küldöd el? — kérdezte meglepetten. János ránézett; éppen most kanyarította a sorok alá nevét) s őszintén szólva már várta ezt a kérdést. — így! — mondta mindjárt határozottan. — Mit írjak? Drága Anyukám és Apukám? Férfiak vagyunk, mit érzelegjünk, nem igaz? Az érzelgés asszonyok dolga. Azzal állt is fel, fizetett — Erzsiké most már engedte — s mentek. A főpostánál tétován megállott. — No — kérdezte a leány —, hát nem dobod be a lapot? Ott a láda. — De igen — felelte gyorsan. — Csakhogy express-cédulával szeretném feladni. Bocsáss meg egy pillanatra! S már lódult be a forgóajtón. Odabent megállt, kipillantott, nem figyeli-e a leány, aztán odahúzódott egy írópulthoz, előkapta töltőtollát s ijesztő gyorsasággal odaírta a lap tetejére: „Drága Anyukám és Apukám»” Azzal zsebébe süllyesztette a lapot s nyugodt lassúsággal kilépett a kapun. — No, feladtad? — kérdezte Erzsi. — Hosszú sor áll az ablak előtt, nem érdemes várni. Végeredményben holnap így is megkapják... Igaz? — Igaz — biccentett a leány. János ekkor kimért léptekkel odament a postaládához, a zsebébe nyúlt, majd határozott, férfias mozdulattal útjára bocsátotta a lapot,
