Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

1965. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 a katonák ..... . , , , A B # m ötösre vizsgázták kiszedek ö Eletelemük a rend, fegyelem A készáru raktárban egyszerre 1t>" mázsa árut tudnak tárolni. — Képünkön: címkézik a páros debrecenit A Szolnok megyei Húsipari Vállalat bélfeldolgozó üzemében a sertésbél tisztítása kézi munka helyett géppel történik „Nevelés" - bor mellett — Nem vagyok ugyan ismeretlen az egységnél, beosztásom viszont új. Alig két hete választottak meg az egység KlSZ-szerveze- tének ti' rává. így csak azt tudom elmondani az előzményekről, amit szó­ban hallottam — kezdte a beszélgetést Kiss László, a Szabó Lajos laktanya lö­vészegységének KlSZ-titká- ra. — Azaz még valami segíthet. Ft ni — mutat egy gépelt jelentésre. Ez a néhány oldal a KlSZ-szer- vezet „zárszámadó jelen­tése”. A tizenöt oldalas jelen­tésen kívül ez alkalommal másutt is szó esett az ered­ményekről. Egy véletlen alakította kerekasztal be­szélgetésen, ahol kettőnkön kívül Makula József, az egyik alegység politikai helyettese, Kocsis István, az alegység KISZ-titkára, Kovács István őrvezető, élenjáró katona és Barcsai László honvéd, másodosztá­lyú gépkocsivezető volt je­len. — Ma már mosolyogva gondolok vissza az első he­tekre — mondta Kovács István. — Mint a riadt bárányok úgy álltunk a parancsnokkal szemben. Akkor szokatlan volt a rend, a fegyelem, ma vi­szont fontos életelemünk. Amit örökül hagytak a% öregek — Azért tedd hozzá azt is, hogy nem így képzel­ted el a katonaélet első napjait. Szalmazsáktömést, ébresztő föl, visszakozzt, állandó „sakkozást” vár­tunk. Bizony meglepődtünk, amikor bejöttünk. És szé­pen bevetett ágyakat ta­láltunk. Az „öregektől” örököltük azokat. Nem kia­báltak velünk, úgy beszél­tek hozzánk, mint a civil életben. Szemünkben va­lami bíztató csillogott: hi­szen itt öröm lesz élni. Később aztán rájöttünk, hogy azért nem fenékig tej­fel a katonaélet. Jött az alaki kiképzés, a lövészet a riadó... Egymás szavaiba vágva mondják el, hogyan tanul­ták meg a helyes célratar- tást, a katonás mozgást Sokszor, nagyon sokszor el­fáradtak. Esténként lerogy­tak az ágyra. Nehezükre esett lemondani a civil életben megszokottakról. — De mint mondják, kibírták. Sőt, később fel sem vették a nehéz munkát. Igaz, hoz­záteszik, hogy soha egyet­len nehezebb feladat vég­rehajtásakor sem érezték magukat egyedül. — A parancsnokokon kí­vül mindig volt olyan, aki megmagyarázta amit nem értettünk, aki segített. — Előbb azt hittük, a parancs­nok utasítására teszik. Ké­sőbb megtudtuk, önkéntes segítőink a KISZ-szervezet tagjai. A jó löréss — Ha valaki például nem tudott helyesen és jól cé­lozni — folytatta Barcsai László — foglalkozás után odalépett hozzá egy „öreg”, s azt mondta: ha akarod, a szabadidőmben segítek. Gyere be a löki képzési ka­binetibe. Hogy mi volt eb­ben a kabinetiben? Szem­léltetőeszközök a helyes fegyverfogásról, a célratar- tásról. Amikor megkérdez­tük, ki rendezte be ezt a kabinettet, azt mondták: a kiszesek. Hirtelen nem tudnám fel­sorolni, hányszor hallottam a beszélgetés során, hogy ezt is a kiszesek csinálták, azt is a kiszesek kezdemé­nyezték. Társadalmi munkával kis­puska és szobalőteret épí­tettek. Minden alegységnél megszerkesztették a lőki- képzési híradót. Lóverse­nyeket rendeztek, vándor- záezlót alapítottak, s meg­szervezték a kiváló lövők tapasztalatcseréjét. A KISZ kezdeményezésé­re résztvettek a takarékos- sági mozgalomban is. Ta­karékossági járőrök ellen­őrizték az alegységeknél az anyagfelhasználást, a tech­nika, a felszerelések kar­bantartását. Eredménye: — több mint egy millió forint megtakarítás. — A szocialista verseny megszervezésében is na­gyon sokat segített a KISZ. Hogy az eredménnyel zá­rult, abban igaz része van valamennyi katonának, de az élen a kiszesek jártak — kapcsolódik a beszélge­tésbe Makula József is. Tények, számok bizonyít­ják ezt. A nyolcvanhat ki­váló és a kilencvenöt élen­járó katona közül több mint százötven KISZ-tag. Pedig nem volt könnyű megszerezni a címet és a jelvényt. Már a vizsgára- bocsátás követelményei is nagyok voltak. A vizsgákon meg minimum kilenc tan­tárgyból kellett jelesre fe­Agrár s*akoktatók országos tanácskozása Országos tanácskozást rendezett pénteken a MEDOSZ és a Földműve­lésügyi Minisztérium az agrárszakoktatási intézmé­nyek — egyetemek, főisko­lák, technikumok és szak­munkásképző iskolák — oktatói részére a szakszer­vezet székházának kultúr­termében. A tanácskozást Kovács István főtitkár nyitotta meg, majd dr Dobi Fe­renc, a MEDOSZ titkára tartott előadást a szakszer­vezet szerepéről, feladatai­ról az agrárszakoktatási intézményekben Dr. Szűcs Kálmán, a Földművelés- ügyi Minisztérium Szakok­tatási és Kísérletügyi Fő- igazgatóságának vezetője az oktatók világnézeti ne­velésének és továbbképzé­sének feladatait ismertette. A két félliteres boros­üveg gazdák nélkül zöldellt a vonatablak asztalkáján. A fogason függő zakó, il­letve sapka, meg a bőrülés­re tett csomagok tudtára adták a felszállóknak, — hogy a két szemben lévő hely foglalt. Egyik üveg félignél feljebb volt még, a másikban csak egyharmada maradt már a bornak. Szép zöld szőlőfürt rajza volt alátét a márkához: Asztali fehér. Már kiindult a vonat Kecskemétről, mikor meg­érkeztek a borok tulaido- nosai. Más-másfelő], Egv szőke, rózsaszín képű. jól öltözött fiatalember ült a több bor mellé, a másik üveg mögött idősödő, elég csenevész emberke telepe­dett le. A fiú nem lehetett több tizennyolc—húsz éves­nél. Alighogy elhelvezVedtek, megszólalt az öreeebb. — Azért rossz természe­ted van. tudod-e? — Mármint? — Csak ami biztos. — arra mész... Mert nézd. Ha én egvütt utazok valakivel, és ilven nagv állomáson le­szállók. bees,,lotv'eH köte­lességemnek tartom, hogy hfviam a társamat is... — Hívtalak, nem? — Hívtál, De hogy’ Már a lénrsőről kérdezted tes- sék-lássék: ...Tossz?” Aztán mikor mondtam, hogy igen. te gúnyosan hozzátetted: „Fizetsz egy féldecit?” Te azt gondolod rólam, ennyi év után, hogy nem tudok egy fröccsöt vagy egy fél­decit viszonozni? Arra még mindig volt erőm, Ferikém. Ha nincs pénzem, akkor megmondom, hogy ne ha­ragudj, nem megyek, mert én nem tudok egaliz.álni... De most igazán nincs erről szó. Fizetéssel megyünk haza... A fiatalember kicsit elpi­rult, de nem vette szívére az oktatást. Le-leragadó szemmel fészkelte be ma­gát a sarokba, de még arra is gondolt, hogv zöld-barna kockás öltönvét eligazítsa- ne gyúródjon se kabát, se nadrág, ha el talál aludni. Fárad+an jegyezte meg: — De én nem is akartam inni... Csak burkoltam egv szendvicset. — T ótod, én azért is it­tam. Légy nvueodt. vasvok olván őre? csatár, hogv telt volna a te rundodat is meg­ismételni... De tp mentéi le. tékát neked illett volna meghívni. Ilven önzéssel nem fogsz holdegulni az é’etben. Hát tönkre tett volna, ha egv fröccsöt fi­zetsz’ .. Na ugye9 A fiú állát nyakába szeg­ve nÄ-tp T anesekat ni«lo- entt Tenv’tott plfekvécén, aztán békítőien dünnvögte: — Tói van, jól van... — Értsd meg, nekem elég volt Ceglédtől idáig ennyi bor — intett az üvegre. Pesttől odáig is megittunk egy-egy üveggel Nem kell, ha mon­dom. — Látom, sértődős vagy. Na béküljünk ki! — nyúlt az üvegért a horgas orrú, hegyes állú kis ember. — Szervusz! A Ferinek szólított fia­talember csak pislantott, picit bólintott, de nem ivott. A szürke hajú szaki kötötte az ebet a karóhoz. — Mikor utazik az em­ber. igyekezzen me”színesí- teni a vonatozást. Mindjárt jobban megy az idő. De ami tisztesség, tisztesség. Neked nem lett volna sza­bad így tenni velem. — Eleget ittunk már... Mee ott a kezedben a .szí­nesítő” — haiolt hozzá hir­telen a fiú. és megzörven- tette a barátia ölébe gyűrt Orszá (T- Vllá got. — Hát persze, igaz — mosolygott eröl+etetten amaz De azért árulják a bort. rumot, hogv azzal is. Ez az italok sorsa... Na, béküHönk ki. Szervusz’ Alig bugyborékolt már nár kortv bor az ő üvege nyakánál, míg hátrahajtott fellel meghúzta. A másik énnen esek a hőVpsséff ked­véért vette szájára a ma­gáét. — Csak ennvi neked a barátság? — kötekedett a kapatos. — Vagy haragszol, mert nevellek? — Hiába ugatok, hogy nem kell. Mondom, nem esik jól. — Hát akkor majd meg­cseréljük az üveget, de an­nak el kell fogynia! Jó darabig elhallgattak. A csillogó bor felülete ug­rált a vonat zötvkölődésé- tól. Majd megint az idő­sebb kezdte megváltozott hangon. — Akkor lehet szó arról, hogy odajössz? — Lehet. — Ahosv mondtam: ezer­kétszáz. Ahhoz jön lakás­pénz, ez-az, felmegy ezer- háromszázra... Csak beszél­ni kell velük. Azt maid bízd rám... Meg tudod azt te Is tanulni, ne félj. — Voltam én már fűtő. Másfél hónapig Angyalföl­dön. — Csak ne kekkeskedj. Ez a rossz bennetek, hogy mind’árt kekkeskedtek Rá- váffiátok. hosv tudom. Ezt so«e mondd. Maid én köt­bérem napi“ melletted le- szek. Moetalálink a médiát, hoev moasmleáld... Te Ab­ban a bábban, ahol a bá­tyám lakik van egv igen szolid kricsmi, csak zene ninns az a bei. Ott lekvit­föiiinlr Érted, nem egyformák a Vazánok Ez a hosszéi ros- télvos elvan izé... De én rneltn+tpd leszek Mert min­denki nagy szakértő. Egvlk azt mondia. előbb a jó sze­Kőiloy Kontói: Termelés­szervezés szikesen A megye mezőgazdasági szakembereinek régi igé­nyét elégítette ki Káiiay Kornél most megjelent könyvével. Az író átfogó képet alkot a sziki gazda­ságok termelés-szervezésé­ről, írásában a ténymegálla­pítások mellett útmutatást ad a gyakorlati és az elmé­leti szakemberek munkájá­hoz. A mű legnagyobb érté­ke, hogy a természeti adott­ságokat, a nagyüzemi ter­melési lehetőségeket valódi értékén tárgyalja, mérle­geli. Első részben a szikesek­kel kapcsolatos általános ismereteket dolgozza fel. — Itt esik szó a szikes terü­letek javításának fontos kérdéseiről is. Az író rá­mutat a talajjavítás komp­lexitásának fontosságára, hangsúlyozza, hogy az ered­ményes szikjavítás csak a szorosan összefüggő mun­kák láncolata nyomán kép­zelhető el. A kémiai, me­chanikád javítás önmagá­ban nem hozhat megfelelő eredményt, gondoskodni kell a víz rendezéséről, az okszerű öntözésről és nem utolsósorban a helyes ag­rotechnikáról. Az író a téma tárgyalá­sának második részében foglalkozik az öntözetlen, javítatlan és javított szike­sek hasznosításával. Ebben a gondolatkörben kifejti* hogy milyen alapokon le­het biztosítani az öntözet­len szikes talajú mezőgaz­dasági nagyüzemek jöve­delmező gazdálkodását A könyv harmadik része az öntözött szikesek hasz­nosításának lehetőségeit üzemgazdasági vonatkozás­ban világítja meg az olvasó előtt Az író ebben a rész­ben a termelés-szervezés alapvető részeként a növé­nyek vízigényét és annak célszerű kielégítését tár­gyalja. Foglalkozik a szike­sen folytatott öntözés gaz­daságosságával. A könyv megjelenését szakembereink örömmel üdvözlik mert a magyar szakirodalomban első mun­ka, ami a szikesek terme­lésszervezésével foglalko­zik. A könyv stílusa, hang­neme jellemző Kállay Kor­nél barátságos egyéniségé­re, fogalmazásmódja rend­kívül egyszerű é6 a szak­nyelv ellenére is közért­hető. I Borsos János net kell a parázsra lökni* A másik az ellenkezőjét. De sose mondom, hogy —• tudom. Jó, meghallgatom, aztán csinálom az én szisz­témám szerint... — Csak olyan gyerek legyél, ahogy én akarom. Én szelíd em­ber vagyok... Na, szervusz! Megitta az utolsó kortvot. Sóváran nézte, hogy társáé még alig fogyott. Törölget- te kabátujja végén az üveg száját, mintha még inni tudna belőle. Letette, szin­te félretolta vele a másik üveget. Ezzel is célzott ar­ra. hogv most már amab­ból folytatná. Azért még nyomatékkai mondta: — Nna! Ezt már elte­szem. Két forint, vagy ket- tőötven, nem is tudom* mennvi jár érte vissza? — Majd elteszem én! — húzta fel szemöldökét a fiatalember. — Mind a két üveget? — Hát persze! Nem én vettem mind a kettőt Ceg­léden? Engem illet a té­rítés. — Te vetted, te vetted... De nem vettem én két hete neked is egv üveggel? — Vettél, vettél... Itt van. Idd meg az én boro­mat is. Legyen tiéd mind a két üveg... Csak hagyjál már aludni. Na, kezdesz már illedel­mes lenni — kapott az üve­gen az öreg és úgy szívta, hogy még a szája két vé­gén is csurgóit a bor. Tóth István lein! Ügy látszik, az egy­ségnél sem az akarat, sem pedig a megfelelő segítség nem hiányzott. Nem büntettek Példákat mondanak arra is: hogyan segítették a fe­gyelem megszilárdítását. — Nem büntettek, inkább ne­veltek, igyekeztek megelőz­ni a fegyelemsértést. S oldalak betelnének azokkal a tettekkel, melyeket abból a célból tettek, hogy az egység harci felkészültsége kiváló legyen. A hosszúra nyúlt beszél­getés után elbúcsúznak. Pe­dig még volna mondani­valójuk, hiszen a szabad­időről, a tanulásról nem esett szó. De erről majd máskor, most hívja őket a kötelesség. Kiss Lászlóval a laktanya kapujáig együtt megyünk. Közben lapozga­tom a KISZ munkájáról szóló jelentést, melyet ha nekem kellene osztályozni, tartalmára ötöst adnék. — mj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents