Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-31 / 308. szám

1965. december 31.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A PÁRTÉLET FÓRUMA

Hívatlan

vendégként

Meglepetésszerűen csökkent a felnőtt tanulók száma

Egy vh-ülé* tapasztalataiból

Az igazat szólva a legtöbb helyre hívatlan vendégként érkezem. De mikor idekerültem, úgy láttam, jobb lesz, ha itt is megtartom régi szokásomat. Minden évben meglátogatom a szövetkezeti családokat. Először a párttagokat, mert mégis csak a titkár vagyok, és aztán másokat is.

Ügy fogadtak engem itt júniusban volt egy éve, ahogy kevés „hozott” titkárt: „Ez is beszél majd néhány hónapig, azután továbbáll”.

E fogadtatásért nem is haragudhattam, hiszen tizenhetedik párttitkámak kerültem ebbe a tsz-be. Tudom, hogy ilyen esetben az ismerkedés a legnehezebb. De ha sikerül egymáshoz közelebb kerülni minden jobban sikerül. S a közeledést nekem kell kezdeni... Elmondok néhány tapasztalatot, hátha tudom érzékeltetni, milyen különbözőek az emberi felfogások, mennyire nem könnyű ezeket egy irányba kormányozni.

S. Andrásoknál már

többször is voltam. Legtöbbször azért vitatkoztunk, mert ő legszívesebben eltanácsolná a szövetkezetből a képzett szakembereket. A felesége a napokban viszont felkeresett, hogy a nyáron végez a lányuk a mezőgazdasági technikumban. — Kérnék, hogy helyezzük el itt, neki megfelelő munkakörben. Azt hiszem, ez a kérésük újabb látogatási lehetőség, újabb vitaalkalom, de talán erről a témáról már utoljára lesz szó.

B. elvtárs, a KISZ-titkár a szövetkezetben. Kicsit hirtelen ember. A tavasszal hízott sertéseket kellett szállítani, de szakadt az eső. Ö pedig ahelyett, hogy a rakodóknak segített volna, csúfondárosan kiabált rájuk, hogy ilyen időben miért dolgoznak. Hozzá is elmentem alkalomadtán. — Aztán meghívtuk pártvezetőségi ülésre, ott beszéltünk vele. Ott már belátta, hogy előzőleg rosszul beszélt. És maga vállalt felelősséget azért, hogy nyáron aratáskor a kombájnosok pontos munkát végezzenek. Betartotta a szavát.

A tsz-tagok átlagos életkora hatvan év körül van nálunk. Márcsak ezért is

nagyon meg kell válogatnom, gondolnom, kikkel, kivel, hogyan beszélek. — Van egy hetvenkétéves párttagunk, aki eljön a párttaggyűlésre, de előfordul, hogy innen egyenesen a templomba megy. Öt is felkerestem már. Érdekel, ugyan mi köti ezt az embert egyik és mi a másik helyre?

Kulcsár Sándoréknál

nem régen voltam. Az adta az okot, hogy Sándor nem jött el a legutóbbi taggyűlésre, amin pedig a mostani párt- és kormány- intézkedéseket ismertettük. Elmentem, mert neki, a bizalminak tudni kell erről és tenni is egyet smást azért, hogy a tsz-tagok úgy értsék a határozatokat, — ahogyan kell.

Balogh Lajosékhoz is

szívesen megyek. Tőle már sok segítséget kapok. Tavaly született a kicsijük, s az volt az első gyerek, akinek a tsz rendezett névadóünnepséget. Ez már egy kicsit összébbhozta a tagokat. Demeter Lászlóéknál sem rég voltam, ö most építkezik, nem ér rá bejönni. Kíváncsi voltam, hol tartanak a munkával. Tőle nem kértem semmi segítséget, de tudom, ha meglesz az új otthona és jobban ráér, ő lesz egyik segítségem.

Lehet, hogy nem mindenütt és nem mindenkinél válna be ez a hívatlan vendégszerű látogatás. Én nem vallottam vele szégyent. Azt hiszem, ez is közrejátszott abban, hogy a párttagok, akiket eleinte meghívóval, üzengetéssel nem tudtam elcsalni a taggyűlésre, most már többnyire ott vannak. S amit eredményként leginkább elkönyvelhetek — bár ebben személyes érdemem legtöbbször csak a kezdeményezés — azt néhány gondolatban így összegezhetném: A másfél év alatt öt tagjelöltet vettünk fel; az idén először negyvenen versenyeztek az állattenyésztésben és növénytermesztésben; az előző években megszokott 13 forintos munkaegység értékeket az idén előreláthatólag 19.50 forintos átlagra változtatjuk.

Elmondta: Murányi István, a törökszentmiklósi Dózsa Tsz párt titkára;

Több

zománcozott edény készül Jászkiséren

A jászkiséri Vegyesipari Ktsz nyolc részleggel dolgozik. Ezek közül legfontosabb a zománcozott edényeket készítőké, az idén ők ugyanis négyszáz tonna edényt készítettek. A nagy keresletnek örvendő gyártmányukat az ország szinte valamennyi nagykereskedelmi vállalatának szállították. A többi részleg dolgozói a lakosság javító-szolgáltató igényét igyekszik kielégíteni. Ezt mintegy másfél millió forint értékű munkával sikerült is. A szövetkezet idei terve egyébként csaknem tizenhat millió forint volt, melyet a mai napon teljesítettek.

A Karcag városi tanács végrehajtó bizottsága tegnapelőtt tárgyalta a művelődésügyi osztály munkáját. E témakör igen sokrétű, hiszen felöleli az oktatást, a népművelést és a különböző intézmények gazdálkodását is. Minderről egy viszonylag szűkreszabott jelentésben nehéz beszámolni, s különösen akkor az, ha az osztálynak saját munkájáról kell számot adnia.

Ennek tudható be, hogy a jelentésből kimaradt néhány olyan hasznos kezdeményezés említése, mint a nevelők akadémiájának megszervezése, melyen

egyetemi tanárok tartanak előadásokat, vagy a szocialista brigádok és a művelődési intézmények kapcsolatának elmélyítését szolgáló felmérés és így tovább. Ha más munkahelyen dolgozó, de ezeket a szakmai területeket jól ismerő embereket bízott volna meg a végrehajtó bizottság az osztály munkájáról szóló jelentés elkészítésével, akkor minden bizonnyal a hibák feltárása és a gyakorlati tennivalók meghatározása is alaposabb lett volna.

Néhány tanulságot azonban így is le lehet szűrni a végrehajtó bizottság ülésén elhangzottakból, — többek között — a felnőttoktatásból és az analfabétizmus felszámolásából adódóan.

A felnőtt oktatásban

résztvevők száma ugyanis ebben a tanévben

százhetvennel csökkent.

Igaz, ez nemcsak Karcagon tapasztalható, mégis érdemes feltárni az okokat. Tagadhatatlan, a korábbi időszakban sokan — beosztásuknál fogva — felsőbb utasításra végezték iskolai tanulmányaikat, s akik hivatali kényszer nélkül is kedvet éreztek ismereteik gyarapításához, azok is többnyire már elvégezték az általános iskolát. Így a felnőtt oktatásban résztvevők számának bizonyos fokú csökkenésével kell számolni.

Az is igaz viszont, hogy az utóbbi években tapasztalt jó eredmények láttán Karcagon sem fordítottak kellő gondot a szervező munkára. Így aztán meglepetésszerűen érte őket a hallgatói létszám nagyarányú — volt olyan iskola, ahol az ötve.' százalékot elérő — csökkenése. Ezért kell megvalósítai az osztály elképzelését, több helyen szervezni a dolgozók összevont, öthónapos iskoláját, s nagyobb propagandát, alaposabb szervezést kifejteni azért, hogy a felnőttek közül minél többen tanuljanak.

A városban háromszáz analfabétát tartanak számon. A jövő héten — a téli szünet adta lehetőségeket kihasználva — megkezdik az oktatásba való bevonásukat. Tekintve, hogy a szervezés a legnehezebb, elhangzott a javaslat, a vb-ülésen:

a szervezésben jó eredményt elérő nevelőket is

jutalmazza az osztály.

Elhangzott a vb-ülésen az is, hogy a művelődési intézmények közötti koordináló munkát javítani kell, hiszen ebben a művelődésügyi osztálynak közvetve, vagy közvetlenül intézkedni joga van. Igaz, nem az az elsődleges, kinek az irányítása alá tartozik egy-egy művelődési ház, hanem az, hogy milyen munka folyik abban, mégis hasznos volna a most még három gazdáihoz tartozó három kultúrotthon mielőbbi egyesítése. Van olyan művelődésügyi intézmény, mely munkatervét többszöri sürgetésre máig sem juttatta el a művelődésügyi osztályhoz. Az meg nem sokat tehet, mivel nem az ő irányítása alá tartozik az említett intézmény. Dehát akkor ilyen körülmények között hogyan lehet a munka koordinálásának javításáról beszélni?

A népművelés nagyon szerteágazó, bonyolult

munka. Eredményesebbé tételéhez a gazdasági és mozgalmi szervek hathatós segítsége is szükséges. A Lenin Tsz-ben — mely a karcagi határ jelentős részét öleK fel — például

hónapok óta nincs népművelési ügyvezető, s azon meditálnak: érdemes-e ott a tisztet betölteni

A népművelés ilyen vonatkozásáról sajnos nem esett szó a vb-ülésen, pedig az osztály munkájának hatékonysága bizonyos mértékig a gazdasági vezetők állásfoglalásának függvénye; Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy a népművelési vonalon dolgozók munkája csak akkor válhat jobbá, ha mások kedvezőbb feltételeket teremtenek számukra.

Az említettek mellett a nevelés társadalasításától kezdve az átalános iskola és a középiskola közti átmenetig sokmindenről szó volt ennek a napirendi pontnak a tárgyalásakor. Egészében véve azonban kevés volt az osztály számára megszabott gyakorlati tennivaló, mintha a rb megelégedett volna azzal; hogy az osztály informálja az ott folyó munka főbb eseményeiről.

<S. B.)

Portré, esküvői kép, üzemi felvételek, igazolványképek, reprodukciók, régi fényképek felújítása _ sokféle téma és technika jellemzi a Szolnok megyei Fényszöv törökszentmiklósi részlegének munkáját. Az ízlésesen berendezett kirakatban néhány művészi megoldású felvételt láttunk. — Képünkön a nagymama az unokájával fényképezte« magát. Most a fényképészt is lefényképeztük: Pölöskei Péter áll

ítja be a modelleket.

Az öregasszony- húszezer forintja

„Azelőtt a dolgozó parasztság egymástól elszigetelten élt és dolgozott. Gondjai, problémái egyéniek voltak. A közös gazdaság e téren is jelentős változást idézett elő, megszüntette az emberek egymástól való elszigeteltségét. Jelenleg az emberek közösségben, brigádokban, munkacsapatokban élnek és dolgoznak, ahol gondjaikat, problémánkat megoszthatják és segítik egymás munkáját, boldogulását.” (A megyei pártbizottság 1965. december 13-t ülésén elhangzottakból.)

Az öregasszony még jól bírja magát. A cibakházi Vörös Csillag Tsz növénytermesztésében dolgozik, a Habán Mihályné brigádjában.

— Még egy-két évet szeretnék dolgozni. Aztán nyugdíjaznám saját magam. Mert nem vagyok szövetkezeti tag, csak úgy a férjem után. De megszoktam, megszerettem a közösben. A munkából el nem maradhatnék.

A munka. Az ember leghűségesebb kísérője. Sz. Nagy Jó- zsefné örökös társa.

— Mindig dolgoztunk. Azelőtt Sváb Gyuláéknál három évig, Ju- linák Gézáéknál meg huszonnégy évig. Gyalog jártunk ki a birtokra minden áldott nap. Nyolc kilométernyire lehetett a Tisza- part mellett, Nagyréven. Nem telt biciklire, kicsik voltak a gyerekek, enni kellett. Minden fillért megfogni, el ne veszítsük, mert amikor egybekerültünk, semmink sem volt. Egy fél kenyeret adott anyám, azzal engedett útnak az életbe. Olyan asszony volt, hogy egy liter tejet se adott volna pénz nélkül.

Negyedszázad telt el a nagybirtokon. Hajnalban keltek,^ este belezuhantak az ágyba, másnap kezdték elölről. Kuporgattak. Két tehenet, három hold földet vásároltak és építettek egy házat.

— Ezt a házat csináltattuk, segítség nélkül. Nem igen építettek akkoriban még ide, a faluszélre. Én tapasztgattam egyedül, ne kelljen azért is fizetni. Sokszor arcomra esett a sár. Úgy gondoltuk, húzzuk össze amit lehet, egy kis szőlőt is vegyünk a magunk

erejéből. Sikerült. Igaz, ráment a fiatalságunk, jórésze életünknek. Mit tehetünk? Így volt.

Amikor a földosztás után hazament az öregember, pihent kicsit, beszélt a kapott földről. Aztán az öregasszonnyal együtt kimentek a táblához. Három hold egy tagban, fekete föld. Jó termő, öröm volt nézni. Lekarózták. S újra kezdték az életet.

Amit még nem tudott Sz. Nagy Józsefné, megtanulhatta. Járt géphez fiatalabb korában, később szántani, kaszálni is megtanította az élet. Nem ijedt meg a dologtól sohase. Boldogultak. Egy kis földet még szakítottak újra a határból. De néha-néha a szomorúság is ellátogatott hozzájuk. Egyszer két tehén pusztult el el- lés közben.

— Akkor már sírtam. Két tehén egymás után. Mi lesz velünk, úristen? Visszavetett nagyon bennünket. De jöttek ismerősök, mondták: ne ríjjak, kisegítenek. Maid csak lesz valahogy. így éltünk — mondja halkan.

Kevés örömökkel. Csak a munkára futott erejükből, a mindig sorosságra. Aztán 1959-ben a Tata aláírta a belépési nyilatkozatot. Nemsokára nyugdíjazták. Hanem ő, Sz. Nagy Józsefné el- járogatott, mint családtag továbbra is a közösbe.

— Nem szeretek itthon lenni. Ott más. Elmegyek velük akár- hová, ha hívnak. Tavasszal ban- kettot csináltak. Május elseje

előtt lehetett. A szürke szövetruhában mentem. Olyan a színe, mint a mák. Zene is volt, harmonika. Pörkölt, bor, sör, szóval minden. Táncoltak. Közéjük mentem és csak úgy magam táncol- gattam. Jó volt. örültem. Sokáig elnézegettem a többieket. Valamikor ilyet nem lehetett csinálni. Kár, hogy az ember nem fiatal. De talán elég is volt ebből.

Habán Mihályné brigádjában az öregasszony — Ágnes néni — a legidősebb. Asszony-brigád. Mindig ott dolgoznak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. A nyáron vagonokat raktak, s 335 hold lucerna termését hordták be. Szilvát szállítottak, cefrét a pálinkafőzőhöz 18 kilós ládákban. Szorgoskodtak a gyümölcsösben is, tizen 157 mazsa almát szedtek le a fákról. Az öregasszony el nem maradhatott.

— Tréfálkozunk. Egyik ezt mond, a másik mást. Eltelik az idő. Az a baj, gyorsan este lesz. haza kell menni.

Ez az asszony-brigád elnyerte már a megtisztelő szocialista brigád címet. Az oklevelet, jelvényt és a zászlót a szövetkezetben őrzik. A tartalmat, a mozgalom lényegét munkájukban, magatartásukban. Az öregasz- szony közülük való. Egy a brigádból. Hatvannyolc esztendős. Tavaly 221 munkaegységet teljesített, húszezer forinton felül keresett. Az idén november végéig 215 munkaegységet ért el, mindent összevetve, évi keresete meghaladja újra a 20 000 forintot.

— Mosógépet akarnék venni. Televízió is jó lenne, de a Tatám nem engedi. Az unokáknak is jut mindig ajándék, hol ez, hol az. Öröm telik ebben. Karácsonyra vettem két dunnahaiat, két párnát a lányoméknak. Veszek én mindent mindnek, amit bírok, s amíg bírom.

Erzsébetre, egyik lányának névnapjára, kartonruhát vásárolt; Felköszöntötte és odaadta. Aztán leült a dédunokák közé. Hátul egy székre ült, nézte, hogy játszanak a gyerekek. Babával játszottak, makrancos babával, ugráltak körülötte, mutogatták neki is. így telt el az az este. Jó volt.

Jó az is, ha a brigád tart névnapot. Elmennek ahhoz, aki éppen ünnepelt, köszöntik. Ajándékokat is visznek, kinek hogy telik. Nem nagy értéket, kancsót, vagy tálat, de visznek. Örömnap ez az öregasszony életében. Elüldögélnek a tiszta szobában, tésztát esznek, bort iszogatnak, mikor hogy adódik. Olyankor a munkáról beszélnek, az életükről, s a többiekről, akikkel együtt kezdik a reggeleket, s este együtt rakják le a szerszámokat. Amikor az öregasszony, Ágnes néni tartja nevenapját, sokan elmennek. Asztalra rakják az ajándékokat, megcsókolgatják öt és egészséget, hosszú életet kívánnak neki. Aligha jut eszükbe, hogy Sz. Nagy Józsefnénak, az öregasszonynak milyen gazdag szép élete volt.

Sz. Lukács Imre