Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

IMS. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Népművelés a Egy ember — Tizennégy funkció Évi 162 értekezlet Talpalatnyi föld Borsós Gyula, az abád- szalóki Lenin Tsz népmű­velési ügyvezetője. Emel­lett tagja a községi párt­végrehajtóbizottságnak, a szövetkezeti csúcsvezetőség­nek, a megyei KlSZ-bizott- ságnak, a járási KISZ-bi- zottságnak és a végrehajtó bizottságnak, KISZ községi csúcstitkár, a tsz KISZ alap­szervezetének titkára a TS járási elnökségének tagja, az ifjúságvédelmi bizottság és a könyvtárbizottság, va­lamint az fmsz igazgatóság tagja, a szövetkezet ver­senybizottságának elnöke stb. Be hagyjuk abba a fel­sorolást, mert az általa vi­selt tizennégy funkcióból a községi párt-vb néhányat „leemelt” a közelmúltban, így esetleg nem leszünk pontosak. Annyi bizonyos: Borsós Gyulának még így is bőven akad elfoglaltsága, ha nem is annyi, mint ta­valy, mikor összesen 162 értekezletre invitálták, te­hát úgyszólván minden má­sodik munkanapját elfog­lalták. Hogy lehet így dolgozni ? Ezekután önkéntelenül is felvetődik: ilyen körülmé­nyek között, hogy lehet vé­gezni a népművelési mun­kát a szövetkezetben? A té­nyek azt bizonyítják: a szövetkezeti gazdák jól vá­lasztották meg a népműve­lési ügyvezetőt, mert kevés idejét^ megfontolt, alapos munkával töltötte — így nagy lekötöttsége ellenére is tanulhatnak mások a Lenin Tsz-ben végzett népművelé­si munkából; Ez a megállapítás termé­szetesen nem jelenti azt hogy náluk már nincs javí­tanivaló. öt fős népműve­lési bizottságuk negyed­évenként rendszeresen ülé­sezik ugyan, de a határoza­taik gyakorlati végrehajtá­sában már korántsem ér­vényesül a kollektivitás el­ve. Márpedig a tsz tagjai is mindinkább többet, job­bat igényelnek, s ez szük­ségessé teszi, hogy a nép­művelési bizottság minden tagja rendszeresen dolgoz­zon. Száztizenhatezer forint kulturális célokra A Lenin Tsz egyike azok­nak a szövetkezeteknek, ahol külön kezelik a kultu­rális alapot, erre az évre 116 ezer forintot tartalékol­va arra. Ennek az összeg­nek felhasználása meghatá­rozott célok szerint törté­nik. Balogh Imre brigádve­zetőt, az egyik alapszerve­zet párttitkárát például az ősztöndíjakra szánt keret­ből küldték el Debrecenbe egvéves pártiskolára. Ebből a keretből kap ösztöndíjat Szabó Imre negyedéves ai- lalorvos-hallgató és Juhász Gyula harmadéves techni­kumi hallgató. A kulturális alapból 46 ezer forintot fordítanak a tanfolyamok költségeire. Harmadéves felnőtt szak­munkás tanfolyamukon hu- szonhatan tesznek vizsgát februárban növénytermesz­tésből. Ifjúsági szakmun­kástanfolyamukon huszon­két fiatal ismerkedik a szőlő- és gyümölcstermesz­tés szakmai fogásaival a második évfolyamon. Töb­ben növényvédelmi-, illetve öntözéses tanfolyamon vet­tek részt a kulturális alap­ból biztosított összegek se­gítsége révén. A propagandaanyagok — ideértve a sajtótermékeket, a dekorációt, a filmeket, szemléltetőeszközöket, a po­litikai oktatáshoz szükséges jegyzeteket — beszerzését is ez a keret biztosítja. Pestiek a traktoros tanfolyamon Ezekben a napokban traktoros tanfolyamot szer­veznek a Lenin Tsz-ben Az érdeklődésre jellemzi, hogy a faluból Pestre ke­rült fiatalok közül több, mint tízeft jelentették be, hogy részt akarnak venni ezen a tanfolyamon, s utá­na a szövetkezetben szeret­nének dolgozni. Természe­tesen nemcsak rájuk szá­mítanak, hanem elsősorban a helyben dolgozókra. A jelentkezések alapján mint­egy negyven fiatal vesz részt a tanfolyamon. Vetítőgép a tanyán Szakmai előadásokat is * endszeresen szerveznek a szövetkezet üzemegységei­A tiszafüredi járási fmsz- nél és a kunmadarasi bol­tokban néhány érdekes do­logról hallottam. Az utóbbi hetekben 25 televíziót, 15 mosógépet és 10 rádiót vá­sároltak meg a falubeliek a műszaki boltban. Többen' említették, milyen nagy sikere volt á vásárlás­sal egybekötött lakberende­zési kiállftásnak. Sok volt a néző és a vevő is. Négy nap alatt 105 ezer forint értékű bútor és egyéb lak- berendezési tárgy talált gaz­dára. Ez is bizonyítja: a falusi emberek kedvelik a modemet, a szépet. De be­széljenek erről a legilleté­kesebbek, a vásárlók. Sárika szobája Egy egész falrészt elfog­laló szekrénysor, sarok-he- verők. kicsi hosszúkás asz­tal, kényelmes fotelek, s az ablak alatt virágállvány. Ez a Sárika szobája. Aho­gyan hellyel kínál, s maga is kényelmesen letelepszik, szavak nélkül is elmondj?: ez a szoba nem valamiféle új bútor-raktár, hanem ren­deltetése szerint lakószo­bának használják. — A bútor már megvan. Kedvemre való. De még több minden hiányzik. Sző­nyeg, néhány szé-p kép, s az ablakra a bútorhoz illő függöny. Az ember azt sze­retné. hogy megfelelő, kul túráit környezetben éljen — így summázta véleményét Szél Sárika, az fmsz belső ellenőre. — Minden meglesz sor­jában — biztatta édes­anyja —. mint a szén bútor is. A hagyomány mélyen él Balogh Marika, a magas, szőke fodrászlány újságéba, hogy nekik van „tiszta szo­bájuk”. i — Néhány éve építettünk új házat. Azóta a bátyám elkerült otthonról, megnő­sült. Kevesebben marad­tunk, így az egyik szobát csak alkalomadtán használ­juk. Tavasszal én is férjhez megyek, még inkább meg­maradhat az a helyiség tiszta szobának. — Magának lesz-e tiszta szobája? — Egyelőre biztosan nem — válaszolt mosolyogva —, ben a TiT-el együttműköd­ve. Tavaly nem valami né­pes hallgatóság vett részt az ilyen rendezvényeken. Most viszont vettek egy keskenyfilmvetítőgépet, s az előadások mellett rendsze­resen vetítenek. A szakmai filmek mellett egyéb té­májúak is sorra kerülnek, így aztán kint az üzem­egységben nagy sikerük van ezeknek az előadások­nak. A szövetkezetben rende­zett ifjúsági akadémia is sikerrel zárult, az ifik kér­ték: ezután is tartsanak számukra foglalkozásokat. Sok mindent lehetne még a tsz-ben folyó népműve­lési munka hatékonyságára felhozni, — így többek kö­zött azt, hogy már most előadást tartott az általános iskolában a népművelési ügyvezető, serkentve a fia- 'tatokat, hogy jövőre szer­ződjenek tanulónak a szö­vetkezetbe. A fentebb vá­zoltak azonban már önma­gukban bizonyítják: érde­mes segíteni a tsz népmű­velési ügyvezető munkáját. (S. B.) mert egy szobánk lesz. A bútort már megvettem, amikor a lakberendezési ki­állítás volt. Korábban be­jártam a környéket, mert Madarason nincs bútorüz­let, de nem -találtam meg­felelőt. — Milyet keresett? ­— Modemet. Ilyet is vei­tern. Kőrös garnitúrát. Van benne két heverő, négy fo­tel, külön ruhás- és fehér- neműsszekrény, fiólcos könyvszekrény. Szőnyeget is vettem — sorolta a helyes, szőke lány, aki már gyűrűs menyasszony. Érdekes kettősség. Éppen olyan természetesnek tartja a szülői házban a hagyo­mányos tiszta szobát, mint azt, hogy saját családi ott­honát modem bútorral ren­dezze be. Tokáeané oromé — Régóta tervezgettem már, hogy kicserélem azt a régi bútort, amire még lánykoromban kuporgattam össze a pénzt. De tudja, hogy van az, a sors gyak­ran áthúzza az ember szá­mítását. Eddig én is jártam mindig. — Ugye, megérti az örö­mömet, amit akkor érez­tem. amikor hazavittük a szép, világos hálószobabú­tort. Négy fiam közül a legkisebb, a kilenc éves Eeri azt se tudta, mit néz­zen. Az ággyal, egybeépített éjjeliszekrényt csodálja-e vagy a fotelt próbálja ki. Mert kettőt azt is vettem. Sándor, a legímgyobb pedig azzal tetézte az örömömet, hogy a 300 forintos ham részlet felét magára vállal­ta. Nagy segítség ez, mert az én keresetem — ame­lyet a művelődési ház ta­karításáért kapok — 900 fo­rint. Ugye, érthető, hogy kétszeresen örülök — mond­ta Takács Imréné. A falusi emberek is örül­nek a szép, modem búto­roknak és lakberendezési tárgyaknak. De még sokuk­nak segítségére, jó tanácsra van szükségük, hogy ami­kor vásárolnak valóban korszerű, ízléses tárgyakat válasszanak. S ne a tiszta szobába rakják be azokat, hanem rendeltetésük szerint használják, hogy a lakás kényelmes otthona legyen a családnak. Nagy Katalin Az évek gyorsan elsza­ladnak. De mindenki meg­őriz belőlük valamit, rosz- szat, vagy jót, kinek, hogy adódott. így az emlékekből történelem válhat. S ez a legszebb életünkben. A falu, Tiszaörs lényegé­ben most is olyan, mint annakidején, 1948-ban, ami­kor a Talpalatnyi föld egy részét itt forgatták. A ká­polna, a temető, az Alvég, meg B. Nagy József ék há­za, a két ágassal ugyanúgy állja az időt. A parasztem­berek — akik statiszták­ként szerepeltek — hozzá­juk öregedtek. Az akkori játékból, filmből minden­nap megélt emlék lett, tör­ténelem. — Végttilet.len végig tu­dom én a filmet. Mind-g megnézem, ha itten játsz- szák. Aratás vót, amikor készítették. Nyolc napig tar­tott a mi részünkről. Nem voltunk mi komoly szerep­lők, csak úgy koccintani kellett az üveggel, mulatoz­ni az esküvőn. De ha el­gondolom, mégis igazi sze­replők voltunk, mi voltunk az "igaziak — emlékezik vissza Bendő Béla. Megelevenednek az akko­ri napok. Az emberi fan­tázia, értelem visszahozza az időt. Mesélik: ahogy Molnár Tibor kirúgta a ka­put, a szegény vőlegény megszöktette a menyasz- szonyt a lagziból, a sze­génységüket, bajlódásukat a földdel, a megélhetésért. Zsíros Tóth Mihály gőgjét, harácsolását, a csendőröket, a bilincset. Mesélik és t'td- ják. önmagukról vallanak. Bendő Béláné: — Az ilyen szegényt, mint mi, semmibe se vet­ték. Ügy vót itt azelőtt, ahogy a filmben. Gürcöl­tünk a talpalatnyi földért, ha megszereztük - is. bem tluftunk megélni. Mert' a föld Önmágábán népi" elég. Asztal mellett ülünk a tágas szobában. Bendő Bé­la egymás után szívja a cigarettákat. Erős, repede­zett. olajtól feketedett ujjai között füstöl a dohány. — A talpalatnyi föld mindenkiúek kijár. Nekünk is. Három holdat kaptunk apámtól. Hát az vót. De nem mentünk semmire. Az adó. a beadás elvitt min­dent. Nehéz esztendők jár­tak, sok mindent átéltünk — mondja így. Az asszony: — Ha nászmenetet látok, bemegyek a szobába. A szí­vem szakad meg. Fáj, hegy a miénk elmaradt. Pedig megvettük a vágót, a meny­asszonyi ruhát. Közben jött a végrehajtó, lefoglaltak mindent, a fehérneműt is. Nagvon megdolgoztunk ér­te. És akkor egyszeriben le­foglalták, lepecsételték. Ki tehette ezt velünk? — törli meg kendőjével szeme al­ját, — Apám felment a tanácsira. Szegény emberrel ilyesmit mégse tehetnek. Nem szabad lett volna. Mondták: csendben esküd­jünk, ne legyen itt dáridó. Másnap megesküdtünk. Mint gyászmisére, úgy men­tünk. De rajtam nem volt fehér ruha. Feketében es­küdtünk. Érti? Visszaadtak mindent, fe­hérneműt. menyasszonyi ru­hát. A föld is csak meg­volt, kertészkedhettek raj­ta. Sokat kellett dolgozni. A szegénység nem könnyen engedi el az emberi. Apró csatornákat húztak a föl­dön* Öntözték a növényt'. Éjszakánként holdvilágnál lapátolták a vizet. És bele­fáradtak. — Elmentem Pestre 1952- ben. Gépen dolgoztam. De alig fizettek, mert szakma nélkül mentem. így éltünk. Jó. hogy; ma már csak em­lék — remeg meg Bendő Béla kezében a cigaretta. — Most meg már nincs meg a föld — említem —. közösbe került a talpalatnyi föld. — Nincs meg és mégis most van meg igazán. Nyu­godtan élünk, szépen. Meg­dolgozunk a keresetért, per­sze, hogy megdolgozunk. DT—54-es traktorral já­rok. Lehetne jobb is a „Búzakalász”, flzethethe többet is. de így is jobb, sokkal jobb, mint akkor. A traktorral nincs megállás, kevés éjszaka hálok itthon. Jó hónapban megkeresem az ötezer forintot — példá­lózik az ember. — A ház­táji, a kert, a jószágok, a részesművelés sokat jelent. Nézze, itt ez a ház. Most vettük. Nincs egy hónapja se, hogy beköltöztünk. Kí­vánhatnánk-e többet? Bendő Béláné bekerete­zett képet tesz elém. A gyerekek. — Nekik már csak mese a föld, a talpalatnyi főid. Azt se tudják, merre le­hetett a mezsgye széle. A traktorok régen kiszántot­ták már a mezsgye-karókat. Mi, ha arra járunk, sok minden eszünkbe jut. A férjem ültetett a gát mel­lett fákat. Kanadai nyárfát, szilvát, őszibarackot, s most már szépek, öröm van bennük. De nem fáj. Be­csületesen megélünk. Az előtt nem vittük volna ennyire, ilyen rövid idő alatt. Ez a ház meg csupa boldogság. Szinte el se hi­heti az ember . A ház, amelyben annak­idején a lakodalmas jele­netet forgatták, B. Nagy Jó- zseféké. Fehérre meszelve, a gangon két ágas most is. Igazi parasztház. Belül pad­lózott, tiszta szobák. B. Nagy Józsefné: — Amikor látom a fil­met, sírok. Eszembe jut­nak azok az idők. aztán az ötvenes évek. A férjem nem bírta, nyolc évig járt Pest­re. öt holddal küszködtem, termeltem mindent, do­hányt is, mire az adót ki­fizettem, semmi sem ma­radt. De nem utáltuk meg a földet, imádjuk. Mert megfizeti, lassan-lassan megfizeti verejtékünket. így közösben többet fizet, mint reméltük. Az egyik szobában az ágy. végénél egy új mosógép. Éppen akkor hozta haza s gazda. — Nagy öröm nálunk, Nemcsak magáért a gépért, hanem mert látjuk, aki dol­gozik, az boldogul — szól B. Nagy József. — Külön­ben a legutolsónak én ír­tam alá a belépési nyilat­kozatot. Nehéz volt elhinni, hogy jobbra fordul. Hatvanhárom esztendős az öregember. Az idén nem húzatták meg a kukorica- táblát kétszer, mert száraz volt a föld. Nem állhatta, bekapálta. Részibe kaszálta a szénit, vágta a kukorica­szárat — igyekezett. Amúgy az öntözésben dolgozik, szakiskolát járt gazda. — Míg él az ember, igyekszik. Jövőre televíziót veszünk. Aztán meg pala­tetőt a házra, csinosodjon. Jobbágy Boldizsár a falu­szélen lakik. Traktoros. Amikor 1952-bon elszakadt a földtől, a gépállomásra ment. Nem értett a moto­rokhoz. Élni kellett. Res- tellte az első útját. Vergő­dött, dübörgött alatta a gép és hátrafelé ment. — Elnyőttem vagy mi az isten? Szerencsére akkor ment arra egy fiatalember. Az mutatta meg, mit csinál­jon. — A „Búzakalászban” dolgozom. Keresek annyit, mint aki elcsavarog váro­sokba. Télidőn jobban ráér az ember, olykor szóba ke rül a föld, a mi fiatalsá gunk. Mondom, mondom a fiaimnak, de nem nagyon értik. Más jár az eszükben, gép, autó. Talán nem is b«j ez. Többek lehetnek tő­lem. Kint az utcán várta obbágy Boldizsárt a gép. Este is menni kell, ha így adódik. Mert a föld pa­rancsol, követeli, kéri a magáét. S ez az élet értel­me, ez a hűség. Mindennap megélni, mindennap újra kezdeni az életet. Újrakez­deni és folytatni a tegna- pök szégyene nélkül, hittel, becsülettel, munkával. Sz. Lakács Imre Bútorok - lakások otthonok öröm. B. Nagy Józsefek most vásárolták a mosógépet.

Next

/
Thumbnails
Contents