Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
1966. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A FEHÉR ITAL Loboratórium és pasztörizálás — Érintés nélkül, zárt rendszerben — A tej útja Szolnoktól—Budapestig ló kedvvel várják a zárszámadást Csataszögön Húrom millió forint bevétel terven felül — Megvásárolták a% iskolát — Sokat tartalékolnak, többet osztanak Lassan elpihen Budapest Éjfél van. Vannak, akik mégsem lefekvéshez, hanerr munkába készülődnek, fi Tejipari Vállalat telephelyein éjjel fél egykor kezdődik a harmadik műszak. Honnan, hogyan érkezil a tej a fővárosba? A sok százezer liter tejel apránként gyűjtik össze A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, az egyéni állattartók a tejházakba, a gyűjtőcsarnokokba szállítják a fehér italt és innét kerül a fővárosba. Rövid időközönként érkeznek az ezüstösen csillogó tartályvagonok, sörre gördülnek be az udvarra, az országutakról már oly jól ismert négy-hatezer literes tankautók. Az egész ország területéről, de zömében Szolnokról szállítják a fővárosba a tejet. Az udvarra begördül egy tankautó. Fehér köpenyes férfi kapaszkodik a tetejére. — Mintát vesz a beérkezett tejből. Ez az első lépés. A házi laboratóriumban ellenőrzik, osztályozzák a szállítmányt. Ha minőségileg megfelel, a lefejtő csövekhez gördül a kocsi. E pillanattól eltűnik szem elől a tej, teljesen zárt rendszerbe, steril körülmények közé kerül. A pasztőrözés nem más, mint a tej felforralása 85 Celsius fokra, majd hirtelen lehűtése. Ez tartósít és egyben megöli az esetleges kórokozókat. Minden forgalomba kerülő tejet, legyen az akár kannatej, akár palackozott, a Tejipari Vaüalat telepein pasztörizálnak. Egy részét kannákba töltik, a többi csővezetékeken át a palackozóig jut. Csattog az automata. A futószalagon katonás rendben sorakoznak a fehér üvegek. Csurran a friss tej. töltik az üvegeket. Az üvegmosógép forró, lúgos vízzel tisztára mossa a palackokat, a hibás, csorba üvegek selejtbe kerülnek. Emberi kéz érintése nélkül telnek meg a palackok, automata üti rá a zárókorongot A néhány órára érkezett tej pasztörizálva, palackozva, vagy kannákban már csak az elszállításra vár. Mire ébred a város, az üzletekben ott a tej, a kakaó, a sokféle tejtermék. „Ez aztán a finom ital...” Kép és szöveg: Regős István Azt hallottuk Nagykörűben, az ottani Haladás Termelőszövetkezetből többen készülődnek, hogy a szomszédos csataszögi Szebb Élet szövetkezetbe kérjék át magukat. Noha a nagy- körüiek gazdálkodása is sokat javult, a csataszö- gieké ellenben nagyot ugrott. Akkorát, hogy ebben az esztendőben három millió forint többletjövedelemre számítanak az ottaniak. Nem nagy szövetkezet, négyezer holdas középnagyságú üzem a Szebb Élet Tsz. Az elemi csapások, a tavaszi állatvész csakúgy meglátogatták őket is, mint más gazdaságokat. — Igen ám, de a csataszögiek gazdasága megalapozott. Van valami náluk, ami nagyrészt függetleníti az esztendő kimenetelét az időjárástól. Ez az állattenyésztés. Azon belül is a baromfinevelés. Nagyon sok szövetkezetben lebecsülik a baromfi- tenyésztést, „nagyvonalúan” nem foglalkoznak vele. A csataszögiek viszont éppen ezzel nyertek. A többlet- bevétel majdnem egynegyedét a baromfi adta náluk. Ebben az évben kilencvenezer rántani való csirkét neveltek fel Csataszögön, s egy millió tojást adtak el jó áron. Baromfitelepük a legkorszerűbbek közé tartozik a megj’ében Sokat áldoznak rá és sokat is kapnak a baromfitenyészetből. S ahol már a baromfinak becsülete van, ott a többi állatféleséggel is hasonlóan bánnak. Csataszögre áll ez a törvény. Olyannyira, hogy csupán a r tej bevételi tervüket nem tudják teljesíteni (érthetően, a száj- és körömfájás utóhatásaként), de az állattenyésztés összességében egy millió forint többletet tesz a közösség asztalára. Nem lehet panaszuk a növénytermesztésre sem. A gondosan művelt határ hálásan fizetett a gazdák szorgalmáért. A len majdnem kétszeresét adta a tervezettnek. Cukorrépából 130 mázsát vártak, lett 200 mázsa holdanként. Nagyon jól termett a kukorica, 26 I mázsát adott májusi mor- I Zsoltban. Ilyenekből jött j össze a terven felüli három millió forintos többlet. A szövetkezetiek legelsőként a jövő megalapozásával törődtek, a várton felüli pénzből is. Ebben az évben vették át a gépállomási gépeket. Sőt megvásárolták a gépállomási brigádszállást a műhelyekkel együtt. A községi tanácstól megvették a régi iskolaépületet. Abban rendezik be a tízszobás új irodaépületet. A Szebb Élet szövetkezet vezetősége ugyanis így tartotta a sorrendet: előbb jól gazdálkodó szövetkezetét, aztán jó kinézésű irodaépületet. Eddig hihetetlenül igénytelen helyen, a majorban „székelt” a vezetőség. (Tudósítónktól) A szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet kész- ruhagyártó, mértékutáni és javító részlegei már egymást zavarták, — egymás munkáját akadályozták, — gátolták egymás fejlődését. Ezért is, valamint az új tervek megvalósítása érdekében is okos döntés született: a szövetkezet eddigi vegyes profilja megszűnik és két önálló szövetkezet lesz a jövőben. A belkereskedelemnek és export célra továbbra is a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Ktsz készíti a konfekció árukat. A szolgáltató részlegekből Minőségi Szabók Ruházati Ktsz-e néven á napokban új szövetkezet alakult, melynek jogviszonya azonban 1966. január 1-től áll fenn. Kecskés László egyrészt mint a ruházati ktsz műszaki vezetője a szétválás okát ismertette, másrészt az új szövetkezet elnökeként a tervekről beszélt. Elmondotta többek között, hogy a konfekció gyártásban a belső átszervezés következtében ugrásszerű fejlődés következik be jövőre. Az eddigi évi 16—18 ezer helyett, 1966-ban 33 ezer öltöny készül. Ezt a termelés teljes koncéntráA csataszögi Szebb Életben nagy most az öröm. — Bizakodással, jókedvvel várják a gazdák a zárszámadást. Mindent természetesen nem osztanak ki. Tervükben 35 forint 35 fillérjével szerepel minden munkaegység pénzértéke Ennél több lesz a forint; De a pénz nagyrészét jövőre tartalékolják. Merész vállakózásba kezdenek. A jövő esztendőben rövidlejáratú hitel nélkül önállóan, saját lábukon állva gazdákodnak majd. E tekintetben a legnagyobbak mögé zárkóztak fel, a ti- szaföldvári Lenin, a mező- héki Táncsics, a zagyvaré- kasi Béke Termelőszövetkezethez. lásával, a profil szűkítésével — új, speciális gépek munkába állításával érik el a Vörös Csillag Ruházati Ktsz-ben. Az új szövetkezet feladatairól szólva Kecskés László elmondotta, hogy a mérték utáni részlegekben ma is 30—40 éves kisipari módszerekkel dolgoznak. — Ezen kell sürgősen változtatni. A fejlesztésben tehát első helyen áll egy új központi műhely létrehozásai ahol a minőségi gépi munkát végzik majd, természetesen sokkal jobban és gyorsabban, mint eddig A lakosság igényeit a jelenlegi 4—6 hetes vállalási idő mellett lehetetlen kielégíteni. Ezt az időt a szalonok szakosításával rövidíthetik le. A tervek között szerepel egy gyermek szabóság megnyitása is, ahol új ruhák varrását, régiek átalakítását és javítását egyaránt vállalnák. Minderre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a jelenlegi áldatlan helyiséggondokat a városi tanács segítségével sikerül megoldani. m. s. Csillogó tartálykocsikban érkezik az ország minden részéről a tej A töltőautomatákat naponta sokszázezer palack hagyja el B. L. Új kisipari szövetkezet alakult Szolnokon Sm. Lukács Imre t BÁNAT Sohasem szerettem a karácsonyt, a téli napokat. Nekem kis ablakot jelentettek, földes szobában, kemencekuckót. Az ég korán megnyitotta eresztékeit, s a fehéren pillinkélő hópihék ösz- szekoccantak a szánkók csilingelősével, szívemmel. Csakhát s szánkóhoz, hóemberhez, hógolyóhoz csizma kellett, s legtöbbször cipőm se volt. Azért felejthetetlenek maradnak azok az esték. Ködgúnyát húzott magára a falu és a bűnbánó hétre hívogató templom harangja is szebben szólt. A főtéren kigyulladtak a villanyok és a fényben játszó, csapódó ezüst pikkelyek bepettyezték az utcán sdetőket. Rárakódtak szájra, szemre, lett belőlük téli könny. Miért is nem másfelé repültek. Amikor meg a szobában elfújták a lámpát, megnyúlt a gyertya lángja, felszikrázott a csillagszóró, parányi üstökös pontok hullatták ívüket a karácsonyfa ízű sötétbe. Szép esték a karácsonyok. Talán még meg is szerettem volna őket, ha nem jön közülük az az egy. Hónapok óta kuporgattunk malacra. Hetenként egyszer meg- ■ámoltuk a zörgő réz, alumínium, ezüst pénzdarabokat, aztán bekötöttük a harisnyaszárból csomózott erszénybe, ami éjszakára apám feje alá került. Keservesen gyűltek a pengők. A baka- fántos Endre bácsi — a kupec — pedig nem engedett. Váltig erős- gette: — Alku, alku. Isten látja telkemet, tönkre mennék, ha aláb- ban adnám a malacot. Hiába, híja volt a pénznek. Nem futotta. Pedig én is odaadtam minden pengőmet, amit a kugliállítgatással kerestem. Leesett a hó. Betemetett mindent. Az utcákon kevesen jártak. A házak ereszéről jégcsapok lógtak és a szél befútta hóval a fák északi oldalát Ültünk a kályha mellett. Néha gallyakat dobott apám a tűzre. Anyám varrt. Ügyes kézzel alakított mindenből valamit, legtöbbször apám elhasznált gúnyáját. hogy legyen mibe iskolába járni. — Még mindig kevés — szólt apám. Hallgattuk a kályha duruzsolá- sát. Gyorsan bemelegített, olcsó kis vaskályha volt. Áttüzesedett az oldala és odébb húztuk a széket — Kevés van. Ä magunkfajta ember pénze mindig kevés — állapította meg ismét. Akkor már hetek óta nem dolgozott. Hajnalonként, amikor azt hitte, hogy nem látjuk, odaállt az ablakhoz és nézett rajta az utcára. Figyelte a munkába menőket. Ilyenkor nyugtalanság fogta el, csinálni szeretett volna valamit. Megesett, hogy lapátolta udvarunkon a havat, s amikor már tisztára söpörte a földet is, rájött, nincs értelme az egésznek. Egyik reggel öröm repesett hangjában. Állt akkor is az ablaknál és fújta a füstöt. Aztán hirtelen megfordult és kijelentette: — Megyek havat lapátolni. Sok hó esett éjszaka. Ilyenkor a faluban is fogadtak néhány embert, hogy a fontosabb utakat járhatóvá tegyék. — Vigyen el engem is, ides- apám — ugrottam ki az ágyból. összébb húzta szemét. Arca komorrá vált. Azt hittem, megszid. — Korán megtanulod az életet, fiam — mondta csendesen. Siettünk. Az elsők között értünk a városházához. Egy bak- ter rámszólt. — Mit akarsz itt, kölyök? — Havat lapátolni. — Nem bírod egész nap. — Bírom én — remegett meg a hangom. Hánytuk. Asszonyok is dolgoztak velünk. Többen lettünk, min* gondolni lehetett volna. Később felhólyagzott a tenyerem, de senkinek se szóltam. Szorítottam a lapát nyelét és hánytam, hánytam a havat ütemesen. Tüzelt a tenyerem. Aztán kifakadt a hólyag. Sírni szerettem volna. Apámra néztem, eszembe jutott, ahogyan hajnalonként állni szokott az ablaknál. Tartottam magam. Dél felé elküldték bennünket. Apám vette fel az én járandóságomat is. Ahogy mentünk a keskeny járdán hazafelé, fejemre tette kezét. Nem szólt semmit, csak lejjebb nyomta a kucsmám. Anyám tenyerébe vette a kezemet. Körülsímogatta a törést, zsírral is bekente. — Nem baj, kisfiam, mire megnősz, elfelejted. Elmúlik ez hamar. Nem lett igaza. Tenyeremben kitörölhetetlen hordom azóta 's. Karácsony estéjén a kupec mégiscsak megverte az ablakunkat. — Gyertek, hajtsátok azt a disznót, legyen nektek is ünnep. Igyekeztünk! Trappoltam apám után. Kabátomat átfújta a téli szél. A bakancsom kegyetlenül összedrótozott szájával csattogva riasztotta fel a csendet. A malac olyan mázsányi mangalica lehetett. A kisóiba szalmát szórtunk alája, legyen nek; jó meleg puha fészke, hiszen holnap úgyis megöljük. Holnap, karácsony első napján. Milyen boldogok lehetnek a karácsonyok. Azon az estén házunkba jött a menyország. Hajnalban apám kelt elsőnek. Valamennyien ébren vártuk, majd beszól: öltözzetek gyorsan, disznótor lesz nálunk. Valóban már jött is visszafelé, árulkodott, a kopogása. — Ébren vagy, Bözsi? — Ébren. — Nekünk jó jézusunk van. Megdöglött a hízó. Aztán csak úgy leült a kemence mellé, mint akinek elfogyott az ereje, mint aki még állni se tud. Tenyerébe temette az arcát. Sokáig, nagyon sokáig hallgatott. Anyám felhajolt, felült a nyikorgó ágyon, húzogatta a vállán, mellén a rissz-rossz szvetter- darabokat. Ö se szólt Talán arra gondolt, hány meleg holmit vehettünk volna a malac árán: tüzelőt, szép, új bolyhos berliner kendőt. Bánatos, csendes volt a karácsonyi hajnal. Odalopózott ablakunkhoz, halvány, világosodó kék szint kevert reája. Ki törődött vele? Sokáig állt, tiktakkozott az idő szobánkban, íze még most is visszaféj. Anyám nem sírt csak ült. Szótlanul, megkövültén, szokásaként* mint amikor adóba foglalni jöttek. Kivonszoltuk az udvar közepére. Nagy szalmakupaccal terítettük le. A füst fölfelé szállt. A korán kelőbbek átnéztek a kerítésen. nagy dolognak tarthatták nálunk a disznótort. Miképpen az is volt. Nagy, szomorú disznótor. Hamar elvégeztük. Az egész malacot kisütöttük szappannak- valóba. Sem azon a télen, sem a többi máson még sokáig nem tudtunk malacot veani