Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

1965. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A SZABIN NOK ELRABLÁSA iSSSE""** A péntek esti bemutató után az a különös ötletem támadt, hogy amennyiben Franz és Paul Schönthan A szabin nők elrablása cí­mű komédia testvérszerző- párja egyáltalában ismer­ték a játékot, minden bi­zonnyal kitűnő sakkozók lehettek, hiszen darabjuk egy pontosan „kisakkozott”, brilliánsan megszerkesz­tett, vérbő komédia. És hogy a sakknál marad­junk, Kellér Dezsőben, a komédia átdolgozó jában legalábbis „nagymesteri” szinten játszó partnerre akadtak. Ez a mesteri „sakkozás” azonban nem azt jelenti, hogy a darab valamiféle kínos preeízséggel kiszámí­tott logikai csodabogár. El­bemutatkozó Hegedűs Ág­nes Borbála, Bányai tanár úr „félelmetes” feleségének szerepében. Halász László ripacs színigazgatója, az egész ko­média mozgatója, Rettegi Fridolin e kulcsfeladatának is kitűnően megfelelt és kétségtelenül a darab leg­mulatságosabb figurája volt. A fiatal színész ebben a szerepében tehetségén kívül annak a technikai biztonságnak, rutinnak is a bizonyságát adta, amely nélkül nagyon veszélyes vállalkozás lett volna Ret­tegi megformálása. Alakí­tásában a legharsányabb hangokat is mértéktartóan tudta megszólaltatni, ám ez a visszafogottság semmi­Halász László (Rettegi Fridolin) és Gera Zoltán (Bá­nyai tanár úr) a darab L felvonásában. lenkezőleg. A félreértések sorozatából adódó nagysze­rűen kihasznált helyzetko­mikuma, áradóan bő, ver­bális humora szinte pilla­natokra sem hagyja nyug­ton a közönséget, újra és újra önfeledt nevetésre készteti elsősorban ami a második felvonás tűzijá- tékszerűen sziporkázó hu- mor-petárdiáinak a nevető Izmokat állandóan feszült­ségben tartó robbanásait illeti. A kellemes hatást csak fokozták Horváth Jenő és Szenes István fülbemászó dalbetétei, amelyek közül nem is egy a közelmúlt ut­cahosszat dúdolt és fütyült slágere volt A darabról elmondottak egyúttal a színház együt­tesét is dicsérik, amely Bor József rendező irányításá­val régen látott eleven komédiázókedvről tett bi­zonyságot. Mert az igaz ugyan, hogy A szabin nők elrablása amolyan „ziccer” darab, de ezt a ziccert né­ha ki is lehet hagyni, — vagy, rhint jelen esetben, hatását fokozni is lehet. Bor József nagyszerűen aknázta ki a darab adta lehetőségeket, sőt néhány szám beállításával jól poen- tirozott rendezői ötletekké] egyéni módon még színez­ni is tudta a komédia mu­latságos fordulataiból adó­dó sodró lendületű humo­rát. Ebben nem kis rész­ben segítették Ligeti Má­ria igényes, kitűnően si­került koreográfiái is. A pergő, jó ritmusú elő­adás az egész együttes ér­deme. A színészek szerte­len, de a műfait jól értő és mindenkor ízléses ko­módi ázókedve a bemutató közönségét is magával ra­gadta. A Bánvai tanárt alakító Gera Zoltán a színészi ki­feiezőeszközök gazdag és sokszínű fegyvertárával nemcsak a helyzetkomiku­mok adta lehetőségekkel élt. hanem nagyszerűen aknázta ki a figura jelem- komikumát is. Ugyancsak ilven karika- turisz+ikiis elevenség'" ala­kot állított S7íonnöra a ■Bkak számára úi oldaláról esetre sem ment a figura mulatságos voltának ro­vására. Az előadás egyik legna­gyobb pozitívuma fiatalos, üde lendülete, amely nem kis részben valóban a „fia­talok” érdeme. Krasznói Klára bájos Etelkája az előadás egyik kedves színfoltja volt. Sze­repében jól érvényesítette kiforrott tánckészségét is, de a szerep prózai részé­nek megformálása is jól sikerült, örvendetes komi­kai tehetségről árulkodott. Külön örömünkre szol­gált Űjlaky László kitűnő teljesítménye. Béla figurá­ja mulatságosan egyénített karakter volt. Régóta fi­gyelemmel kísérjük azt a nagy fejlődést, amely Szol­nokra kerülése óta a fiatal színész pályájában végbe­ment Kertész Péter most is, mint régebbi szerepében a Marica grófnő báró Zsupán Kálmánjában tehetségesen, nagy játékkedwel komé- diázott, érezhetően jól érezte magát Szenderffy nem éppen leghálásabban megírt figurájában. Tóth Gabriella tulajdon- donképpeni első igazi szol­noki bemutatkozása volt Róza, e kissé bunfordi cse­lédlány komikus szerepe. Nos ez a bemutatkozás si­keresnek mondható, fel­adatát tehetségesen oldotta meg. Irma, az örökké gyanú- sítgató, féltékeny fiatalasz- szony szerepét Vaszy Bori játszotta nagy odaadással. Szerepét összességében si­keresen megoldotta, — néhol azonban talán túl komolyan vette azt. amit a többiek élcelődve kifigu­ráztak, az általuk megfor­mált alakok jellemének gyengéit Kisebb szerepükben a Retteginét játszó Fehér Györgyi és Raposa Bogdán borkereskedő ízes figuráját ! megformáló Győző László : jól illeszkedett bele az elő­adás egészébe, de Miletics Mária, B enyovszky Béla Hollósí Frigyes, Tatai Ká- j rolv és Szabolcsi József is ' egyaránt részesei voltak a sikernek. A péntek esti premier valóban siker volt a legja­vából, a közönség lelkesen tapsolt és ha nem is tör­tént több, néhány óráig önfeledten szórakoztunk — és ez nem kevés. Rideg Gábor Ot hellyel előbb a jóltápláltság tabelláján A kalóriafogyasztást te­kintve az elmúlt években újabb négy országot — Ausztriát Svédországot Norvégiát és Jugoszláviát — hagytuk magunk mögött, s a táplálkozás tabelláján a tizedik helyet foglaljuk el. Helyesebben tizedikek vol­tunk az adatfelvétel idején, mert tavaly újabb 23 kaló­riát léptünk előre, ezzel Kanadát is megelőztük, a 3059 kalóriás napi átlagunk­kal erősen szorongatjuk a 3140 kalóriás Finnországot és Ausztráliát Üj-Zeland azonban 3510 kalóriájával egyelőre biztosan tartja el­ső helyét. Az évi egy főre számított zsiradékfogyasztásban a BENELUX-államok, a két Németország és Norvégia után mi következünk hete­diknek, ezenkívül fejenként 50 kiló húst is eszünk évente, ugyanannyit, mint a hollandok,, 23 kilóval azonban kevesebbet, mint az európai húsrekorder an­golok. Spanyolországban 21, Indiában két kiló hús jut évenként egy lakosra. TV incs nap, hogy ne olvasnánk a hír­1' adásokban: a DNFF csapatai si­keres csapást mértek az ellenségre — a DNFF egységei újabb bátor támadást haj­tottak végre... A Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front nagyszerű harcot vív hazája szabadságáért, haditettei körül le­gendák fonódnak. Szándékosan hangsúlyoztuk ezúttal a Front teljes, hivatalos nevét. Az amerikai propagandisták ugyanis „Vietkong” gyűj­tőnév alá sorolják a szabadságharcosokat, partizánokat A Vietkong a vietnami kommunisták kifejezés rövidítése. Wash­ington tehát az elnevezéssel is azt pró­bálja sugallni, hogy ez a harc csupán a kommunisták ügye. A vietnami kommunisták természete­sen ott küzdenek az első sorokban, de a felszabadító harc jellegzetessége Dél-Viet- nemban, hogy valamennyi antiimpirealista hazafias erő közös szervezetben egyesült. A DNFF-nek jelenleg tizennyolc politi­kai párt és társadalmi szervezet tagja. A Front elnöke Nguyen Huu Tho saigoni jogászprofesszor, a hírneves ügyvéd. Né­hány évvel ezelőtt még irodája volt a fő­városban és előadásokat tartott az egye­temen. Egyik alapítója a Saigon—Cholon-i fcékebizottságnak, az értelmiségiek nagy- jelentőségű mozgalmának. Többször bör­tönbe vetették és az üldöztetés elől maga Ls az őserdőbe menekült, csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz. Az egyik alelnök Tran Nam Trung, a Népi Forradalmi Pán főtitkárhelyettese, és a Front 64-tagú Köz­ponti Bizottságában egyaránt megtalálha­tók munkások, parasztok, írók, Chu Pat katolikus páter, két buddhista szerzetes, a legnagyobb szekták vezetői, törzsfőnö­kök és a nemzeti kisebbségek szószólói, A frontvonalban küzdő Front tehát meg­testesíti a külföldi beavatkozás, az idegen elnyomás ellen kialakult népi egységet Nguyen Huu Tho elnök egy alkalommal ironikusan meg is jegyezte: „A Front megalapításában nem kis szerepe volt Dullesnek és Diemnek. Az imperialista politika szinte egymás karjába kergette a különböző irányzatokat” A Front most emlékezik meg ötéves fennállásáról. 1960. december 20- án valahol a Mekong deltájában, vagy s dzsungelek mélyén gyűltek össze a népi ellenállás kimagasló vezetői, hogy szer­vezetileg is kellő formába öntsék, meg­szilárdítsák háfcükat A szabadságharc azonban nem ezzel a dátummal kezdődött. Akkor már egy-két esztendő óta elszórt partizánalakulatok intézték rohamaikat a saigoni rezsim őrhelyei ellen, s Dél- Vietnamban szaporodtak azok a terüle­tek, amelyek ténylegesen elszakadtak a népellenes rendszertől. A Front megala­kulásával ez a sok forrásból felfakadó elé­gedetlenség és ellenállás közös mederbe terelődött, megkezdődött a délvietnami felszabadító harc új szakasza. Az öt év eredményei több mint köz­ismertek. Hiába növekszik meredeken a délvietnami amerikai csapatok létszáma: hiába árad a korszerű hadianyag a ten­gerentúlról; hiába terjesztették ki a légi­támadásokat és a gázháborút — Washing­ton ma messzebb áll a katonai győzelem­től, mint bármikor. Ha tartani is tudja kilenc nagy tengerparti támaszpontját, amint az ország belsejében kerül sor harci cselekményekre, egyik kudarc a másik után éri az amerikai hadvezetést Plei Ku, a Plei Me-i különleges kiképző- tábor, a la Drang völgy. An Khe, Dúc Cc olyan helységnevek, amelyeket megtanult a világ, mindmegannyiból miniatűr ame­rikai Waterloo" lett. A Front azonban nemcsak katonai sikereket mondhat magáénak. Dél-Viet- nam mintegy háromnegyede a felszaba­dított övezetekhez tartozik. Ezeken a terü­leteken földreformot hajtottak végre, amelynek során kétmillió hektárt osztot­tak fel Dél-Vietnam 3,6 millió hektáros termőterületéből. Nem kevesebb, mint 32 588 egészségügyi állomás működik a szabad területeken, sok szülőotthon léte­sült, mozgó kórházak, s valahol Dél-Viet- namban megnyitotta kapuit az első or­vosképző főiskola. Az őserdei gyógyszer- gyárakban saját erőből állítanak elő him­lő- és koleraellenes szérumokat, kígyóma­rás elleni szereket, vitaminokat. Negyven újság és tizenhét folyóirat jelenik meg a felszabadított területeken, a Front rádiója öt nyelven sugároz műsort. Igen sok terü­leten megszüntették az analfabétizmust s tizennégy hegyvidéki nemzetiségnek saját ábécét adtak. Mindez jelentősen eme.le a Front nemzetközi tekintélyét, s a DNFF négy kontinens számos fővárosában, így Budapesten is, állandó képviselettel ren­delkezik. IV gyedül a DNFF jogosult tehát arra. hogy Dél-Vietnam népe nevében szót emeljen. Ezt nem hajlandók tudomá­sul venni az amerikaiak, s változatlanul a népellenes tábornokok, megvesztegethető főtisztviselők maroknyi saigoni csoportját támogatják. A történelem óráját azonban nem lehet megállítani, s előbb vagy utóbb az Egyesült Államoknak is el kell ismer­nie teljesjogú tárgyaló partnerként, Dcl- Vietnam egyetlen igazi képviselőjeként a Frontot. Ennek tudatában köszöntjük a DNFF-t, a vietnami népet, az ötödik év­fordulón és szolidaritásunk jegyében kívá­nunk újabb nagyszerű sikereket harcához. Réti Ervin vagy csak egyszerűen dísz­nél. — mondja, amikor né­hány faragványt a kezünk­be veszünk. Közöttük oly­kor ismerősre bukkanunk, egy-egy baranyai vagy me- zőkövesdi motívumra. — Van egy népművészeti albumom, abb^l szoktam néhány jellegzetes népi mintát felhasználni — ma­gyarázza. Csontba faragott, hajla­dozó virágok — időtöltésül csupán. A lélek valamiféle maradandó anyagra karcolt rezdülései. Óvatosan jár a véső az idős pedagógus ke­zében, olyan emberében, aki megszokta, negyven esztendeig, hogy finomabb; sérülékenyebb anyagba, kis nebulók leikébe plántálja a tudás virágait. — rideg — A CSONTVIRÁG Törökszentmiklóson az Arany János utca egyik kis házában él Újhelyi Mihály nyugdíjas pedagógus; Ahogy belépünk, az elő­szoba egy kis asztalán sora­kozó faragások adják tud­tunkra, hogy jó helyen já­runk. Újhelyi Mihály bácsi ugyanis egy ma már egyre ritkább művészetnek, a csontfarsgásnak hódol. A szokatlan alakú műveire- stilizált virágok, szeszélye­sen kanyargó indák díszítik. Tulipán, rózsa, és még régi görög oszlopfőket idéző akantuszlevél is akad a me. tívumok között. A művek ügyeskezű mes­terét a szobában, a nagy ebédlőasztal mellett ülve most is munka közben ta­láljuk. A kezeügyében régi reszelőkből átalakított, éles re köszörült szerszámok. Most, a beszélgetés közben pihennek, csak a fényképe­zés kedvéért veszi kézbe az egyiket Újhelyi Mihály bá­csi. — Már nyolc éve faragok különböző dísztárgyakat marha-lábszárcsontból. Ezt éppen a lányomnak készí­tem, az egyik nagyobbik csont a múltkor nagyon megtetszett neki. kérte, hogy adjam oda. Inkább majd másikat faragok mondtam — mutatja a most készülő faragást. — Mennyi idő alatt ké­szül el egy ilyen szép naay csont? — Beletelik egy egész nap is. Néha leteszem, az­tán újra felveszem, ez a szó­rakozásom. — Mihály bácsi csak most ősszel ment nyugdíjba. Itt tanított Törökszentmikió. són? — Itt, és kezdettől fogva mindig egy iskolában, negy­ven évig. Az utóbbi eszten­dőkben cigány iskolában ta­nítottam, a feleségem volt a napközis én az osztály- vezető. — A néni is pedagógus? — Igen. de ő már koráb­ban nyugdíjba jött. Amióta Mihály bácsi nyugdíjas, kedvenc szóra­kozására, a csontfaragásra is több idő jul Egy közei­ben lakó hentesmester a „főszállítója”, de olykor­olykor az iskolából a gye­rekek is megkeresik egy- egy érdekes alakú csontot hozva. — Ki-ki aminek használ­ja, vázának, éjjeli lámpa­testnek, cigarettatartónak, Front a frontvonalban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents