Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
1865. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kunyhóba léptem a palotából Hamar híre ment a megyében, hogy Kisújszállás szomszédságában palotának beillő kultúrház épült, a tanyavilág közepén. — A beavatottak azt is tudni vélték, hogy a Nagykunsági Állami Gazdaság több millió forintot költött az építkezésre, A gazdaság központi irodájában üldögélünk. Számolgatjuk, mennyit költenek évente a munkásoknak szociális juttatásokra. — Állandó és időszaki munkás ezer dolgozik nálunk, — így Szabó Ferenc főkönyvelő. — Közülük hétszázharmincnak adunk szállást — mondja Zsombok József gondnok. — Itt a központban és a gazdaság három kerületében vannak a szállások. Ismét a főkönyvelő veszi át a szót, s egyúttal je- gyezgeti az összegeket egy papírlapra: — Munka, és védőruha vásárlásra évente 360 ezer forintot fordítunk. Kulturális célokra az igazgatói alapból 60 ezer forint jut. Étkezési hozzájárulást naponta személyenként 7,40 forintot ad a gazdaság. — Sok pénz ez, hiszen van úgy, hogy ezernél is többen étkeznek itt naponta. — Egyébként a munkásszálló fenntartására 586 ezer, ugyancsak ide különféle beszerzésekre 813 ezer forintot fordítunk egy évben. — Mennyi a végösszeg? — kérdi Zsombok Józsefi majd felém fordulva ma- gyarázóan. szól: — Egy összegben nem tartjuk nyilván: “ — Majd négymillió forint — válaszol Szabó Ferenc. — Erre mondják, hogy ez nincs a borítékban, de azért jól jön. S ehhez járul még az a 3 700 000 forint, amibe az új ebédlő, illetve kultúrház került Milyen hát az az új ebédlő, vagy ha úgy tetszik művelődési ház, minek mesz- szi földön híre van már, s amiről a gazdaság vezetői is oly szívesen szólnak? Teraszos, modern épület. A nagy ebédlőterem változik át szombat esténként bálteremmé vagy egy nótaest, divatbemutató színhelyévé. Hatalmas pálmák díszítik a termet, s ugyancsak csodálatraméltó pálma áll a könyvtárszobában is, ahol a modern berendezést művészi olajfestmények, perzsaszőnyegek egészítik ki. Presszó is van az épületben és külön klubszoba. A korszerű konyhát pedig bármelyik üzem megirigyelhetné. — Pazar, fényűző itt minden. 3. Emeletes vaságyak sorakoznak a falak mellett. — Szürkére festették ezeket, épp úgy, mint az ajtókat, ablakokat, s a barátságtalan, gyéren megvilágított folyosón sorakozó szekrényeket. Talán azért, hogy ne látszon rajtuk a piszok? A szobákban az ablakokon függöny helyett kék papír. Az asztalon elnyűtt műanyagterítő. — Hát ez alaposan tönkrement, lányok — mondja a gondnok, aztán gyorsan igazít egyet az asztalon, hogy ha fényképezünk, ne látszódjék a terítő sok szakadása. Ez a lányok szállásának egyik szobája. Hatan laknak együtt. A vaskályhán lavórban melegszik a víz. Most lett vége a munkának. Alig értek haza a lányok. Mosdanak, öltöznek, hisz mindegyiküknek van már programja estén. — Meghökkentő ellentét van a munkásszállások és az ebédlő épület között — mondom. — Lehet. De ez is eredmény — vet éllent a gondnok. — Tavaly, itt az ágyakban még csak szalmazsákok voltak. Ma már matrac van. Aztán minden szobában van már az asztalokon terítő, kancsó, pohár. Van kancsó, pohár. Ez már eredménynek számít? A lányokhoz fordulok: — Nem szeretnének barátságosabb szobát? Miért nem teszik maguk kedvesebbé? Húzódozás a válasz, — majd egyikük, Harmati Erzsi szólal meg: Semmi szórakozásuk nem volt itt a tanyán. — Kaptunk ott egy külön helyiséget. így aztán újra éled a KISZ szervezet is. Már rendeztünk szellemi vetélkedőt, közös mozilátogatást, klubdélutánt, — veszi át a szót a törökszentmiklósi Szőke János. — És Balogh bácsi? — kérdem. — Én olvasgatok esténként. A fiúk meg elmennek udvarolgatni. Mire hazar jönnek mindig befőtök, — hogy meleg szoba várja őket. Itt, ahol valamikor az egri káptalan birtoka volt, Sül a hús, készül a vacsora az üzemi konyhában — Nem kívánhatunk többet, hisz havonta csak 15 forintot fizetünk. Aztán egy évből hat hónapot dolgozunk itt a gazdaságban. — Hetenként hazajárunk Dé- vaványára. Nem mondom, jó lenne. Dehát... Télen úgyis otthon vagyunk. • — Talán már holnap leszerelünk — mondja Bor- bíró Erzsi, — Tavaszra újra kijövünk. — Mit szólnak az új üzemi konyhához? — ezt már a férfiak szállásán kérdezem Balogh Sándortól, aki Kunhegyesről jött ide a gazdaságba. — Megérdemeltük már. Én idős ember vagyok, de itt vannak a fiatalok. — most állami gazdaság székel. Ezer munkás évente a több mint 12 ezer holdas gazdaságban nyolcvan millió forintnyi termelési értéket állít elő. Megérdemelték a tanyán épült palotát? Meg! És mégis! — Arra gondolok: inkább kevesebb perzsát, pálmát vettek volna, inkább ne épült volna terasz az új ebédlőhöz. De a munkásszálláson tiszták lennének a szobák, virágos függönyök az ablakokon, térítők az ágyakon. Lányok és férfiak biztos megbecsülnék. így mikor ott jártam, úgy éreztem: kunyhóba léptem a palotából. Varga Viktória m :mm- a A Középtiszavidékl Vízügyi Igazgatóság a fegyvernek! Holt-Tiszaág tápcsatorna kiépítését kezdi meg rövidesen, melynek hossza 5750 méter. — A mérési munkát Kiss Judit technikus végzi. A Nokedli Jenő sapkája Nyílegyenes nyárfasor húz el a kocsma előtt. Azt mondja' a csaplárosné, ilyen sudár szép fasort nem látok máshol, akármilyen messzire megyek is. Nyáron csodás, amikor zöldell és ősszel, amikor sárgába borul lomboTMta. Mostanra azonban már csupán a tarolt ágak merednek az égnek, a levélzet pedig vastag avart alkotva teríti be az átmentét és az árok alját. Az avar tetején, sőt félig az avarba ágyazódva egy sapka árválkodik. Micisapka. Zsíros vagy olajos a széle körül és látszik, bizony nem mai jószág. Azt is mutogatja önmagáról: nem valami nagy becsben tartja gazdája. A sapka pontosan a kocsmaajtóval szemben fekszik az árok oldalában. Nem kell hozzá színes fantázia, hogy kiderítse mi módon kerülhetett ide, A csaposnőnek nem ismerős. Aztán jön egy férfi. Nézi az elhagyott föveget. — Ez meg a Jenőé. A Nokedli Jenő sapkája ez. Az egyik támpont a sapka ismertnek tűnő volta, a másik meg: — Csúnyán elkente megint a száját. Ezzel már ki is nyitódéit a beszélgetés nagyiza- puja. Valami olyasmit hallok, kötekedett a Nokedli, Mindig ilyen, ha iszik. Márpedig de gyakorta iszik. A kocsmárosné sürgősen kijelenti: ide már ittasan érkezett a vendég. Ezzel készen is van az egész Nokedli ügy, befejezve a napirend. A sapka megvan, hogy a Jenő hol isin, azt senki sem tudja. Az élet megy tovább. Itt Jászágó egyetlen kocsmájában is, de méginkább az átelleni szövetkezeti majorban. Anakronisztikus, a véletlen hozta így, hogy egymás mellé kerültek. Itt a kocsmában diskurzus folyik arról, hogy nem jó a konzervellátás. Húskonzervből rengeteg elfogyna. Tegnap húsz dobozzal hoztak Jászberényből öttízeset, de mára csupán mutatóba maradt egy belőle. Viszik a traktorosok, a cukorrépaszedők, a ■ kukoricatörök. Mindenki vinné, ha lenne. Egy embernek elég egyszerre, és azt az örökös szalonnázást is meg lehet unni. — Nem úgy van, már csak ez a kis falu se, mint volt. Igaz. ami igaz, hogy a csöpp településben ennyire fogyjon a konzervált hús, az meglep. Az is, hogy milyen otthonosan és felelősen tárgyalja ezt az ivóvendég és a kimérő is. Jászágó különben aranyos csöpp község. Jó sétálni, nézelődni benne. A szövetkezeti majorba recsegő szekerek vonulnak sárga kukoricarakomány- nyal. Teherautó porzik el mellettürik, az udvarban az életlen ekevasat püfölik a kovácsok. A tanyán túl traíktorok hasítják a földet. Petrányi elnökék az egyesülésről tárgyalnak. Tiszta, felhőtlen, szép őszi idill. Az ember szinte könnyűvé lesz, csapongóvá az őszvégi panoráma üdültető látványától. Milyen szép is mindez! És ekkor az áraik mentén összegörnyedt alak mellett fut el az autó. A falutól kilométernyire a kövesét árkában mozdulatlanul, összetekerőzve eOV férfi, ■ Csapzottsága illusztrálja miként került ide. Nincs a környéken senki, aki kilétét felderítené nekem. Mindenesetre sapka nélküli, Se mellette, se körülötte nincs semmiféle „tökfedő”. Hiába nézem, nincsen. De már nem is erre figyelek. Azon tűnődöm, lám hogyan csalja meg önmagát ez a férfi. Körülötte lüktető, eleven világ, munkálkodó gépek és emberek. Szorgalom, munka, alkotás. Ami a világ rendjei ami az élet értelme. Egy lépésnyire innen, egy kő- dobásnyira már az árokparttól. De az árok mélyén gömyedönek mit jelenthet mindez? Mit ért meg az árok fölötti szépségekből az, aki nem képes az árok aljából kikecmeregni, az árokparton járni? — börzék — beszélgetés a lányok munkásszállásán Hírmagyarázat A költségekkel arányban Miért lett magasabb az ára egyes zöldség- és gyü- mölcskonzerveknek? Az okokat tulajdonképpen maguk a vásárlók is ismerik, legjobban éppen a háziasszonyok, — akik állandóan figyelemmel kísérik a piaci és bolti árak alakulásátA zöldség- és gyümölcskonzervek, befőttek ára hosz- szú évek óta változatlan, holott a friss zöldség- és gyümölcsárak az utóbbi években fokozatosan emelkedtek. Ennek folytán már jóideje növekszik az élelmiszeripari üzemek beszerzési költsége, és ezzel a ráfizetés is jónéhány gyártmányukra, amelynek fogyasztói árát annakidején még jóval csekélyebb alapanyag-árak alapján állapították megA forgalomban levő zöldség- és gyümölcskonzervek- nek körülbelül egyharmadát érinti az áremelés, a cikkek nagyobb részének ára tehát változatlan- Átlagosan — a teljes zöldség- és gyümölcskonzerv választék árszínvonalát tekintve — mintegy 7 százalékos az áremelkedés: mégha egyik-másik cikknél el is éri' a 30—50 százalékot. A legnagyobb mértékben — érthetően — a paradicsom- konzervek ára nőtt, viszonylag kisebb mértékben a savanyú paprikáé, az uborkáé, a meggy és cseresznye konzerváré, a töltöttpaprikáé, a lecsóféléké, a meggyleveké. A zöldborsó-, a zöldbab konzervek, az alma, a körte, az eper és a málnakonzervek, befőttek ára viszont változatlan. A gazdasági munka megjavítása az általánosan hatékony, hasznothajtó termelés megalapozása, csak reális, a ráfordítással arányos árakkal valósítható meg. Ez hosszú és bonyolult folyamat, amely egész árrendszerünket érinti és csak Igen alapos előkészülettel, hosszadalmas munkálatok nyomán bontakozhat ki. Bizonyos árkorrekcióra azonban — a legkirívóbb esetekben — folyamatosan is szükség van- Ehhez számíthatók az idei, sorozatos textil és ruházati leértékelések és kiárusítások, amelyekkel a vásárlók, — a régi árakhoz viszonyítva — ténylegese» körülbelül egy milliárd forintot takarítanak meg.
