Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
1965. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Összeült az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) kel azonban nem számoltak. A korábbi állásponton 1960-ban változtattak, s kimondták, hogy legalább az első osztályosokat tanműhelyben kell oktatni. Szólott az 5+1 problémáiról, majd arról: hogyan látják a gimnáziumi munkára nevelés jövőjét. llku Pál kiemelte: a munkára nevelés elve változatlanul megmarad, a szakmai előképzést azonban törlik a célok közül. — Az lesz a helyes — A sisakközépiskolák llku Pál a szakközépiskolai iskolatípus tapasztalatait elemezte, majd szólott az érlelődő elhatározásokról. Ezek a következők: 1. A szakmunkásképzés bázisa továbbra is a szakmunkásképző iskola marad, számszerűen fejlesztve, tartalmában korszerűsítve. A Munkaügyi Minisztérium a Művelődésügyi Minisztérium közreműködésévé] — új tan terveket dolgoz ki. Elsősorban a matematikai és a természettudományi képzést kívánják erősíteni. Ezzel reális lehetőség lesz rá, hogy azok a szakmunkások, akik ilyen magasabbszintű képzésben részesültek, esti vagy levelező formában két év alatt teljes szakközépiskolai végzettséget szerezzenek. 2. A szakközépiskolákban a jövőben nem egyetlen Egyetemek, A továbbiakban az e célok megvalósításához szükséges tartalmi és szervezési munkát ismertette a miniszter, majd felsőoktatásunk néhány kérdéséről szólott. Kiemelte, a felsőoktatási reform alapvető elve az volt: hogyan képezzenek magas szakmai tudású, szocialista szellemű szakembe- ket az egyetemeken és a főiskolákon. Fontos lépés történt a megfelelő elméleti alapképzés mellett a gyakorlatiasságra; az elméleti órák és a gyakorlatok aránya ma már általában 50—50 százalék. Lényeges haladást kívánnak elérni a felsőoktatási intézmények nevelőmunkájában. A hallgatókra már a szakmai képzés során úgy kell hatni. hogy ne csak ismerjék, hanem el is fogadják a marxizmus—leninizmus tudományos világnézetét. Kiemelte: a világnézeti nevelés nemcsak a marxizmus— leninizmus oktatóinak a feladata, hanem az egyetem, a főiskola minden oktatójának és vezetőjének ügye. Beszéde további részében a miniszter a ' felsőfokú technikumokról szólott. — Ennek az iskolatípusnak az a feladata, hogy érettségi és megfelelő üzemi gyakorlat után, két-három év alatt a népgazdaság egyes szakterületei számára elméleti és gyakorlati vonatkozásokban felkészült szaktechnikusokat képezzenek. Már 48 ilyen iskola alakult, s ezekben 53 szakon képeznek technikusokat. A problémák elemzése során kiemelte: sürgősen tisztázni kell, hogy melyek azok a munkakörök. amelyek ellátása szaktechnikust igényel. Az áj felvételi rendszer Érintette az egyetemi felvételeket abban a vonatkozásban is, hogy a diákok egy része a sikeres egyetemi felvétel után már korántsem dolgozik olyan energiával, mint azt megelőzően. Ugyanakkor az esti és a levelező tagozatokon mondta —, ha a tanulók a természettudományos tárgyakban minél mélyebben elsajátítják a termelés tudományos alapjait, s emellett megalapozott műszakitechnikai ismereteket szereznek, gyakorlati munkafogásokat sajátítanak el. Az 5+1 változatlanul hasznos, de csak ott, ahol megvannak személyi és tárgyi feltételei. Ahol a tartalmas és tervszerű foglalkozás biztosítható, ott megmarad az 5+1, ahol erre nincs mód, ott heti kétórás foglalkozást kell szervezni. szakmára képeznek majd, hanem a rokonszakmák egy-egy csoportjára. Az a cél, hogy, ami a jelenlegi szakközépiskolákban és a középfokú technikumokban jó, azt ösz- szeötvözzék. A jelenleg működő, szakmát adó középiskolák, valamint több gimnázium az 1966—67. tanévtől ezeknek az elveknek megfelelően fokozatosan átalakulnak. Már készülnek az új óra- és tantervek, a korszerű tankönyvek. 3. A középfokú technikusokat a jövőben nem az iskolákban, hanem az üzemekben képezik majd ki, a szaktárcák irányításával a gyakorlati termelő munka mellett és arra alapozva. A technikusi beosztás parancsnoki poszt, s hogy ki a jó irányító, az nem az iskolában dől el, hanem a gyakorlati munkában. főiskolák s az erőket e területekre kell koncentrálni, szervezeti vonatkozásban, az oktatás színvonalában egyaránt. llku Pál ezután az 1963- ban bevezetett új egyetemi és főiskolai felvételi rendszerrel foglalkozott, s elmondotta: ez a rendszer kiállta a próbát, találkozott az emberek igazságérzetével, s bebizonyosodott, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a teljesen nyílt versenyben is megállják a helyüket, aminek bizonyítéka, hogy számuk az egyetemeken és főiskolákon tovább emelkedik. Válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket azzal kapcsolatban vetnek fel, hogy mi az oka igen sok jelentkező elutasításának. —Első tényezőként a néhány egyetemen megmutatkozó igen nagyarányú túljelentkezésről szólott: a bölcsészettudományi karon példul az idén hússzoros volt a túljelentkezés. Ezért előfordulhat, hogy más, kevésbé népszerű szakokon, alacsonyabb pontszámmal is felvételt nyerhetnek a diákok. Ismertette azokat a terveket, amelyek alapján tovább kívánják finomítani az alapjaiban bevált új felvételi rendszert. Első tényezőként megállapította: a tudás mellett a pályára való alkalmasságot, a hivatástudatot, a felvételre jelentkező erkölcsi jellemvonásait is vizsgálni kell. Ez feltétlenül szükségessé teszi a középiskolai évek tapasztalatainak alapos elemzését, erről a felvételi bizottságok tájékoztatását, a pályaválasztási tanácsadás közvetlen formáit, a rendszeres foglalkozást a tanulókkal a középiskola első osztályától kezdve. sokan egészen kiváló eredményeket érnek el Igazságos lenne egyfajta egységes, tervszerű fluktuáció, amely azt jelenti, hogy a nappali tagozatokról azokat, akik ott csupán elf(vr,!'t'ák mások helyét, esti tagozatra irányítanák, onnan pedig a legjobbakat — ha ezt maguk is kívánják — a nappalira. A téma elemezésének befejezéseként a miniszter röviden szólott az esti és a Beszéde további részében a pedagógusok szerepének■ munkájának rendkívüli fontosságával foglalkozott. Méltatta az elért eredményeket, s kiemelte: az új tanterviek, tankönyvek kidolgozásán pedagógusok tízezrei munkálkodtak és tevékenykednek ma is, a reformot saját alkotásuknak érzik. Elmondta: a nevelésben a fejlődés még lassúbb, mint ahogy céljaink megkívánnák. Olykor túl óvatos, gyakran csak az értelemhez szól, nem épít eléggé az érzelmekre, s nem elég meggyőző. Az országgyűlésről is újra kérte a pedagógusokat: neveljenek szocialista hazánknak gazdag tudású, tettekre kész, haza- és emberszerető, dolgos, szocialista szellemű fiatalokat. Foglalkozott a pedagógusok nagy többségének túlterheltségével. s elmondta erőfeszítéseket tettek, hogy a pedagógusokat megszabadítsák a túlterheltségüket fokozó adminisztrációtól, s hogy amúgy is kevés idejüket ne vegyék feleslegesen igénybe olyan feladatokra, amelyeket mások is elvégezhetnének. Lényeges feladatként jelölte meg a pedagógusok helyzetének javítását. Mindenekelőtt igen nagy szükség van pedagóguslakások építésére. Az utóbbi évek erőfeszítéseinek eredményeként különféle erők összefogásából 3135 pedagóguslakás készült el. A minap a gazdasági bizottság megtárgyalta a pedagóguslakás-építések és vásárlások ügyét, s olyan határozatokat hozott, amelyeknek megvalósításával jelentősen javítani lehet a helyzetet. A miniszter bejelentette: remélhetően jövőre mód nyílik a pedagógusok fizetésének rendezésére. — Ezzel is elő kívánjuk segíteni, hogy a pedagógusok tevékenységüket még inkább az iskolai munkának szenteljék. Beszéde befejezéseként az országgyűlés fórumáról megköszönte azt a segítséget, amelyet az oktatásügy eredményeinek eléréséhez a megyei tanácsok művelődésügyi apparátusai, a szülői munkaközösségek, az iskolákban működő ifjúsági szervezetek adtak. Végezetül hangsúlyozta, hogy a kormány, mint eddig is, ezután is megkülönböztetett figyelmet fordít az oktatás fejlesztésére. A beszámoló elhangzása után az elnök szünetet rendelt el. Az országgyűlés délután Pólyák János elnökletével folytatta munkáját. Megkezdődött a művelődésügyi miniszter beszámolója feletti vita. Az első felszólaló, dr. Fekszi István Szabol ossza tmár megyei képviselő helyeselte, hogy az ország- gyűlés ismételten megvitatja az oktatás továbbfejlesztésének, a gyorsabb ütemű haladás biztosításának problémáit, majd így folytatta: — örömmel hallottuk és helyesnek tartjuk a beszámolónak azt a megállapítását, hogy szocialista iskola- rendszerünknek továbbra is az általános iskola az alapja. Egyértelműen támogatjuk a szakközépiskolák és technikumok összeötvö- zésének gondolatát is, mert a két különböző jellegű iskolatípus eddig sok vitára adott okot mind a szülők, levelező tagozatokról, a kétéves esti vagy levelező szakközépiskolákról. Bejelentette: minden iskolatípusban tovább kívánják fejleszteni a dolgozók esti és levelező oktatását. mind a nevelők, mind pedig a tanulok körében. — Ugyancsak helyeseljük a szakmunkásképzés korszerűsítését. Ezek az elgondoEgyebek közt hangoztatta, hogy művelődéspolitikánk végrehajtása során kettős feladatot kell megoldanunk: emelnünk kell az általános műveltség színvonalát, ugyanakkor gondoskodnunk kell a népgazdaság szakember szükségletének biztosításáról. E kétirányú, egymástól azonban el nem választható feladat között iskoláztatási politikánk — egyes hiányosságoktól eltekintve — megteremtette az összhangot. Az egyetemekről, főiskolákról kikerülő mérnökök, orvosok és egyéb szakemberek mindegyike megtalálja helyét, munkáját társadalmunkban, sőt többségük még el sem hagyja a felsőoktatási intézmény kapuit, máris várja munkahelye. Ugyanez vonatkozik általánosságban a szakmunkás fiatalokra is. A miniszter örvendetes eredményként nyugtázta, hogy az 1964—65-ös tanévben az általános iskolát végzettek csaknem 77 százaléka tovább tanul, hozzáfűzte azonban: cseppet sem megnyugtató, hogy a nyolc általánost végzetteknek csupán 33 százaléka jelentkezett a szakmunkás utánpótlást biztosító szakmunkástanuló iskolákban, s nagyobb részük középiskolákba kérte felvételét. — Ez annál is elgondol kozta- tóbb, mert az idei szeptember 1-1 adatok szerint a szakmunkástanuló iskolákban a felvételek lezárása után még mindig mintegy 4000 hely volt üresen, zömmel a nagyvárosokban. — Munkaerőgazdálkodás szempontjából a beiskolázások jelentékeny hiányosságokat mutatnak — folytatta — mert míg az egyik oldalon túlképzésről beszélhetünk, a másik oldalon jelentős az elmaradás. — Ez azért következhetett be, mert nem volt kellően összehangolva a társadalom szakember-szükséglete a beiskolázások arányaival. Veres József példaként Szabolcs megyét említette, ahol az elmúlt években jelentősen bővítették a gimnáziumi beiskolázási lehetőségeket. s ma már a megye 19 gimnáziummal rendelkezik. Ez az oktatási forma azonban a végzetteknek nem nyújt szakképzettséget. s míg a kikerülők elhelyezése komoly problémát okoz, addig különböző területeken súlyos szakemberhiánnyal küzdenek. Megcsappannának a megye vezetőinek gondjai, ha a középiskolák hálózatának fejlesztésével egyidejűleg növelnék a szakmai kénzést adó iskolák számát is. Hasonló aránytalanság jellemezte az oktatási beruházásokat is, s ennek következtében eltolódások következtek be a középiskolák és a szakmunkástanuló intézetek fejlesztésében — az utóbbiak hátrányára. — Az arányok eltolódása következtében egyik oldalon a népgazdaság egyes ágazataiban — így a mezőiások azt ígérik, hogy iskolarendszerünk még közelebb kerül a társadalom igényeihez, — mondotta Varga Zoltánná, Győr-Sopron megyei képviselő, majd az oktatásireformtörvény megvalósításának gondjairól beszélt. Rámutatott: a pedagógus csiak akkor lehet avatott mestere a fiatalok nevelésének, formálásának, ha szakmai felkészültségét, tárgyi tudását egyértelmű, — pártos világnézet teszi teljessé, gazdaságban, az építőiparban, a vasiparban, a forgácsoló és melegüzemi szakmákban stb. — szinte már krónikussá vált szakmunkás-hiánnyal küzdünk, másik oldalon pedig nagy gondot okoz a gimnáziumokból kikerült és a felső- oktatásba be nem vonható szakképzetlen fiatalok egy részének munkába állítása. Míg egyik oldalon küzdünk az alkalmazotti — ezen belül az adminisztratív — létszám indokolatlan emelkedése ellen, addig a másik oldalon magunk teremtjük meg ennek az emelkedésnek a feltételeit, hisz a gimnáziumokból kikerülő fiatalok főként adminisztratív munkára alkalmazhatók, ha szakmai képzést nem kapnak. — A tervezéssel és az oktatással foglalkozó szerveknek, főhatóságoknak szoros együttműködéssel kell biztosítaniuk, hogy az egyes iskolatípusokban kiképzett fiatalok szakmai összetétele, képzettségének tartalma a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a munkaerőszükségletnek, s összhangban legyen fejlesztési terveinkkel — mondotta. Veres József a továbbiakban a szakmunkástanuló képzés eredményeiről, gondjairól beszélt. Mint mondta, az elmúlt években mind a képzésben részesülők számát, mind az anyagi lehetőségeket tekintve fejlődést értünk él. — Az 1965—66-os tanévben hazánkban 174 000 a szakmunkástanulók száma: 5,3 százalékuk érettségizett, s a tanulók 24 százaléka lány. Ez utóbbi adattal kapcsolatban megjegyezte, hogy jónéhány területen még ma sem fogadják szívesen a női dolgozókat, bármennyire is beigazolódott, hogy az adott munkaterület megfelel a nők adottságainak, fizikai tulajdonságainak. — 1961—65 között 200 millió forintot fordítottunk a Munkaügyi Minisztérium beruházásaiból a szakmunkásképzés fejlesztésére, s ezenfelül jelentős összegeket költöttek hasonló célokra a különböző szaktárcák is. E beruházások azonban szükségesek is, mert a harmadik ötéves terv időszakában jelentősen nőnek a szakmunkásképzéssel szemben támasztott követelmények. Ezekben az években az általános iskolákból a korábbinál nagyobb létszámú korosztályok kerülnek ki. Mind egyéni, mind társadalmi érdekből az a legcélravezetőbb, ha e fiatalok jelentős százalékát szakmunkásképzésben részesítjük. Különösen indokolt a szakképzésben részesülök körét a legnagyobb szak- emberhiánnyal küzdő mezőgazdasági szaicmákban, továbbá a lakosság igényeit kielégítő szolgáltatási területeken és egyéb, nem megfelelő utánpótlással rendelkező szakmákban bővíteni. A jelenleginél több olyan fiatalt kell bevonni a magasabb műveltséget kívánó szakmákba, akik gimnáziumi érettségivel rendelkeznek. A miniszter rámutatott, hogy a szakmunkásképzés a munkaerő-szükséglet összhangjának megteremtését jelentékenyen segíti majd az oktatási tanácsok tervezett felállítása. A tanácsok hatáskörének bővítésével lehetővé kell tenni, hogy az államhatalom helyi szerveinek beleszólásuk legyen a különböző iskolatípusok hálózatának területi kialakításában. A tanácsoknak kell gazdálkodniuk az egyes megyékben levő általános, közép- és szakiskolák tantermeivel, s a tanácsokra kell bízni a gazdálkodást a rendelkezésre álló pedagóguslétszámmal is. A következő esztendőkben ugyanis a tanácsokra hárul az a feladat, hogy az országos irányelvek szem előtt tartásával megszüntessék a különböző iskolatípusoknál mutatkozó helyi pedagógusfelesleget, illetve hiányt. A továbbiakban a miniszter részletesen szólt a szakmunkásképzés tartalmi színvonalának emelésével kapcsolatos feladatokról. Ezzel kapcsolatban közölte: a minisztérium a korszerűsített szakmunkástanulóképzés szervezetére, tartalmára vonatkozó elképzeléseket kidolgozta és az elmúlt tanévben kísérletképpen be is vezette. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Veres József hangoztatta, hogy feltétlenül szükséges a szakmunkásképzésben a gyakorlati oktatás hatékonyságát növelni. Ennek feltétele a tanműhelyek kapacitásának növelése, a felszerelés korszerűsítése, a szakoktatói állomány összetételének javítása, és az oktatási módszerek fejlesztése. — Oktatási rendszerünk magas színvonalú, és jónak mondható. Változtatnunk kell azonban az oktatás struktúráján és beiskolázási politikánkon. Ügy vélem, az eddiginél is céltudatosabban kell törekednünk az egyéni és társadalmi érdekek összehangolására, hogy népünk műveltségi színvonalának emelkedése együtt járjon a népünkben rejlő alkotó energia további kibontakozásával — mondotta felszólalása végén Veres József. A munkaügyi miniszter után Szabó János Baranya megyei, Simon István Veszprém megyei, Benke Lajosné Pest megyei, Kollár József budapesti, Salamon Hugóné Komárom megyei, Giczi Ferenc Vas megyei, dr. Kovács Magdolna Szabolcs-Szatmár megyei és Valkó László Borsod megyei képviselő szólt a vitához. Valkó László felszólalása után az elnöklő Pólyák János az országgyűlés csütörtöki ülését berekesztette. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folyta t+ munkáját A pedagógusok helyzete Ezután Veres József munkaügyi miniszter szólalt fel
