Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

1965; november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 EŰV ŐSZI ESTE ÚJKÚRIÁN ISKOLÁS HÍRHORDÓK GYŐZNEK-E A JÓ EMBEREK? TÖKMAG HELYETT CUKORKA (Tudósítónktól.) Az országút mellett fe­hérre meszelt iskolaépület. Tágas udvarán pedagógus­lakással, mellékhelyiségek­kel: Mezőtúr—Űjkúria. Pe­remterület vagy inkább külterület. Körzetében több ezer hold föld: egyik olda­lon az Űj Reménység Tsz, a másikon a Magyar—Mon­gol Barátság Tsz földjei. Amíg lerakják az autóról a vetítőgépet, a könyveslá­dákat, olvasgatom az iskola kapuján függő plakátot. Ez arról tájékoztat, hogy a mai napon könyvtári könyvköl­csönzés, ismeretterjesztő előadás- és filmvetítés les? az iskolában. (A hírt mar korábban az iskolába járó tanulók is szétvitték a ha­tárba.) Az előkészületek befeje­ződtek Az égbolton kigyúl- tak a csillagok, az iskola termében a villanyégők. Közben jönnek, egyre jön­nek a környék tsz-dolgozói. Sokan vannak, teljesen megtöltik a termet. A terem egyik végében megkezdi a könyvcserét a művelődési autó könyvtáro­sa. Tanácsokat ad, javasol a tájékozatlanabb olvasók­nak. Vannak, akik már ma­guk megnevezik a kért könyvek címét. Nézegetnek válogatnak. Akik még nem kerültek sorra, kisebb cso­portokban beszélgetnék, megmutatják egymásnak az olvasott könyveket, ki­cserélik véleményeiket. A könyvtárostól megtudom, hogy jelenleg kilencven­nyolc beiratkozott állandó kölcsönzője van a vándor- könyvtárnak Ezek általá­ban 3—4 könyvet visznek ki egy-egy alkalommal. Az egy hónap alatt — amíg is­mét jövünk — egymással is cserélik az olvasnivalót Az egyik asszony 12 könyvet cserélt. Beszédbe elegyedek vele. Vetési Ist- vánnénak hívják. Mozgé­kony fiatalasszony. Elmond­ja, hogy így ősz és tél ide­jén 30 könyvet is elolvas Nyáron persze kevesebbet, mert akkor a munka a2 első. — Miért szeret olvasni’ Gondolkodik előbb, úgy felel. — Megértem a regények tartalmát, együttérzek a szereplőkkel, végigizgulom, hogy vajon győznek-e ben­ne a jó emberek. Fél hétre jár az idő, mi­kor a könyvtáros lecsukja a könyvesládák tetejét. Üd­vözli a megjelenteket, akik­nek száma időközben szá­zon felülire emelkedett, majd felkéri a TIT kikül­dött előadóját, hogy tartsa meg előadását Jókai Mórról. A szünetben a fiúk cu­korkával kínálgatják a lá­nyokat és az idősebbeket. (No, lám. a tökmag-napra- forgó „divat” már errefelé is kiment a divatból.) Elsö­tétül a terem. Pereg Az Ki mit tehet? Az iskolaigazgatók, a szü­lői munkaközösségek elnö­kei és a nőtanács titkárok tanácskoztak szerdán Ti­szafüreden. A kérdés, ami­nek megvitatására össze­jöttek az volt: hogyan se­gítették az idén a társa­dalmi szervek az iskolai nevelést és mit tehetnek még ez évben a nőtanácsok tagjai — akik egyben mint szülők is sokszor érdekel­tek — a gyerekek nevelé­sének, oktatásának tovább- javításáért. aranyember című film. (A nehezebben érthető fordu­latoknál a TIT-előadó köz­beszólással segíti a megér­tést.) Lepergett az utolsó film­kocka is. Kivilágosodik a terem. Lassan szedelőzíködni kez­denek az emberek. Köz­ben a hallottakról és látot­— Valami olyan hahók jött erre az emberre, hogy még az elnöknek is nekiment mérgében... Hallotta volna csak, hogy segítették pedig _ a töb­biek. Megszavazták, hogy övé legyen a telek, az OTP-hitel, hogy a putri­ból kikerüljön. A tsz épí­tőbrigádja hozta tető alá a házat és a végén még azért követelőzött, hogy ingyen vakolják is be. Mintha ezt már maga is el nem tudná végezni. Zoltán, akit eképpen mutatott be a tsz veze­tője, 11 éve tagja a szö­vetkezetnek. Mindig szor­galmas fogatos volt. De csak volt, mert a tagok A fegyvernek! tanács fo­lyosóján csönd honol. Két- három ügyfél, asszonyok várakoznak. Egy kék mun­karuhás férfi, nem igen le­het több húsz évesnél most lép ki a tanácselnökhelyet­tes szobájából: szabálysér­tési ügyben volt bent, sezt az időt igazoltatja. — A gondokról, problémákról Székely Györggyel, a vb- elnökhelyettessel beszélge­tünk. — Engem is, a vb többi vezetőit is a belvízleveze­tés gondja foglalkoztatja, hiszen a lakosság egy ré­szénél ez igen komoly prob­léma. Voltak évek, amikor a mélyebben fekvő terüle­teken egész sor házat meg­rongált a belvíz. A Ver­seny utcában és a Brigád utcában 1966-ban megold­juk a belvízlevezetést. Kész van a tervünk a to­vábbi megoldásokra. Aztán sok a gondunk a község területén található hét nor- ton-kúttal. Többször meg­rongálták, siheder legé­nyek virtusból letörték egy kút karját, kavicsot dug­tak a szelepbe. Mi ezeket kijavíttattuk, volt rá eset, hogy Szapárfalun vasárnap kellett gondoskodni szere­lőről, akit Törökszentmik- lósról hozattunk. A lakos­ságnak kellene vigyáznia a kutakra. — Jobban, mint eddig. — Szapárfalun az Ady Endre útra 1966-ra húsz darab higanygőzlámpát sze­relünk fel. Fegyverneken a Felszabadulás úton tíz da­rabot. Rendbehozzuk a Gorkij utca és az Árpád út világítását. Ez már ta­lán nem is a gondok, há­takról beszélgetnek. Az egyik csoport megáll mel­lettem. — Kár, hogy nem tarta­nak gyakrabban ilyen esté­ket — mondja egyikük. Egy másik tovább fűzi a gondolatot. — Mi eljönnénk, akár minden héten is. <Cs.) végül felzúdultak: neki még ezt is lehet? Elvették hát tőle a fo­gatot, ő pedig duzzogod néhány hétig. Felé se né­zett a szövetkezetnek. Annyi haszna ugyan volt, hogy köziben haladt a va­kolás, simítás. De mikor készen lett a munkával, úgy látszik, mégis csak elfogta a „bűnbánat”. Nem az elnökhöz ment. A párttitkárt kereste: — Valami munka kelle­ne, Mihály! Mihály pedig mosolyát elfojtva, hellyel kínálta: — Na, hadd halljam előbb, miért is duzzogtál? — bo — nem a falu örömei közé tartozik. — Azért akad még más gond is... — Kellene még egy or­vos, jelenleg kettő van, de mindegyikre jut majd négy­ezer ember. Ennek megol­dása attól függ, tudunk-e majd a későbbiekben la­kást biztosítani. Szeretnénk az idénybölcsőde helyett állandót, mert nagy az igény rá. 1067-ben tudunk hozzákezdeni az építésé­hez. — Miről is beszéljek még? Talán arról, hogy nagy gondot fordítunk a beiskolázásra. Azokat a gyerekeket, akiknek a szü­lei a pedagógusok intel­meit nem fogadják meg, meglátogattuk mi, vb-tagok és vezetők. Én két család­nál voltam, meenróbáltam meggyőzni őket, úgy lát­szik sikerült. A gyerekek azóta is járnak. Fegyverneken, ahogyan mondani szokták, minden csendes. Pénteken a vb-el- nökhelyettes például 14 ha­táridős ügydarabot intézett el, még mindig nagyon sok az írásmunka. Pedig a ve­zetők jobb szeretnek in­kább kint, az emberek kö­zött tartózkodni. Elkészült a jelentés a lakásépítésről és az OTP-hitelekről. Há­rem év alatt 36 lakóház épült, ebb'1 hét OTP-köl- csönnel. A javaslat: segít­sék elő évi 20 b-'-z építését Gondjával, bajával együtt Fegyvernek is azt példáz­za, amit a többi megyebeli község, jóleső fejlődést azt, ami kicsiben Fegyverne­ken, nagyban az egész or­szágban folyik. * — ht — 15 perc a tanácselnökkel Hét NortoM-kút és a legény virtus * A terv évi 20 lakóház * Hadakozás a belvízzel DUZZOGAS ARTHUR MILLER: A SALEMI _ BOSZORKÁNYOK A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓJÁRÓL Tudtuk Millerről, hogy az amerikai és talán az egész jelenkori drámairodalom legnagyobb mestere. Azt is tudtuk, hogy a szerző egyik legjelentősebb műve éppen az A salemi boszorkányok, amelyet most a szolnoki színház tűzött műsorára, így érthetően különösen nagy érdeklődéssel vártuk a november 5-i bemutatót. Az előadás méltó a dráma értékeihez és híven követi a Szigligeti Színháznak azt az elismerésre méltó, im­már tradícióvá nemesedett jó „szokását”, hogy minden évadban két-három kiemel­kedően nagy produkció ré­szese lehet a szolnoki kö­zönség. Az előadás rendezője, Be- rényi Gábor művészi mun­kájának értékelésében im­már hagyományos fordulat, a Lear király, a Tragédia és az Egy szerelem törté­netének rendezésére gondo­lunk csunán, hogy rendezé­sével művészi pályájában jelentősét, kiugróan színvo­nalasat alkotott. Hagyomá­nyos és kissé már elcsépelt fordulat — olyannyira, hogy teljesítménye elisme­réseképpen hatásosabbnak érezzük, ha azt mondjuk róla: önnön színvonalához méltó, igényes művészi munkát végzett. Az előadás művészi mér­tékeit az a tény is növeli, hogy a darabban nincs .úgynevezett könnyű, vagy könnyebb, felvonás. Az első felvonás, hivatott, hogy fel­villantsa, beexponálja a dráma alaphelyzeteit. A milleri expozíció különösen bonyolult, nehéz feladat elé állítja a színészeket és a rendezőt egyaránt. Ebben a felvonásban úgyszólván a dráma minden lényeges szála kibomlik, éppen ezért nagyon fontos, hogy a szol­noki előadás szinte az utol­só betűig híven tolmácsolja az eredeti milleri szöveget. A felvonás felépítése, meg- komponáltsága kitűnő, ám megoldásában nem mara­déktalan. Paris tiszteletesnek, a sa­lemi lelkipásztornak, a bo­szorkányság megdöbbent el­utasításától el kell jutnia — érdekeit felismerve — a boszorkányság hirdetésé­ig. Baranyi László alakítá­sában nem érezzük megol­dottnak ezt a fejlődést. Kü­lönösen a felvonás elején bizonytalan, nem találja a figurát és néha még szö­vegmondása sem elég tisz­ta, A tehetséges jellemszi- nész, aki a színház új tag­ja, egy kicsit más hullám­hosszon játszik, mint az együttes. Reméljük azon­ban, hogy hamarosan be­illeszkedik a színház két­ségtelenül modernebb iá- tékstílusába. Erre vall kü­lönben a harmadik felvo­násbeli magára találása is, ekkor nőtt fel igazán a na­gyon igényes színészi fel­adathoz. Paris, e számító, szánalmasan kapzsi és osto­ba figura megformálásához. Az első felvonás mozga­tója, rugója, a véres „ko­média” susalmazója lénye­gében a falu módos gazdá­ja, Putnam. aki már az el­ső pillanatban úgy lép szín­re, hogy a gyermekek be­tegségéből, Paris gyengesé­géből. a boszorkányhivő ba­bonákból, a félelemből tő­két kovácsol magának nye­részkedő vágyai, bosszú- szomja kielégítése érdesé­ben. Célia valőraváltásá- ban eszközként felhasznál­ja naivan babonás felesé­gét is. akit hét újszülött gyermeke halála a végső kétségbeesésbe taszított. Sajnos, Juhász János csak figurálisán oldja meg Put­nam alakját. Csupán meg­jelenésében és a Putnam által elmondott szöveggel tudja érzékeltetni ennek az embernek megfontolt go­noszságát. Éppen ezért partnere, az Ann Putnemet megszemélyesítő Győri Ilo­na alakítása sem érvénye­sülhet — minden erénye ellenére — e1 "ggé. Talán már unottig ismé­telt kategória, de egy fia­tal művész esetében még­sem felesleges megállapí­tás, hogy Abigél Williems is örvendetes állomás Gyöngyössy Katalin művé­szi feilődésében. Alakítása palettájáról egyetlen lé­nyeges szín sem hiányzik. Tökéletes elhitető erővel ábrázolja ezt a szerelmé­ben. gyűlölködésében szen­vedélyes, alakoskodásában hátborzongató lányt. Néhol azonban érezhetően küzd az ellenálló szereppel és e küzdelemnek tudható be az is, hogy szövegmondása sokszor nehezen érthető. Abigél megformálásához a tehetségen, az átélésen kí­vül bizonyos rutin, techni­kai begyakorlottság is szük­séges és ez gyakorta még hiányzik a fiatal színésznő fegyvertárából. A dráma második felvo­nása egészen más világ. Mintegy az előző mozgal­masságának pendantja és a harmadik felvonás nagy drámai összecsapásának elő­készítése. A nagy feladatot jelentő felvonások közül is a legnehezebb. A rendező itt is az igényesebb meg­oldást választotta, a dráma egészének érdekei alá ren­delte ennek a felvonásnak a felépítését is. Borotva­élen táncol az egész fel­vonás. Ha az egyik oldalra csúszik el a szerkesztés kontrasztját veszíti, nem éri el célját, nem készíti elő eléggé a következő szerkezeti egységet, ha a másik oldalra csúszik el. a hétköznapi szürkeség ábrá­zolása könnyen színpadi unalomba fulladhat. A fel­vonás jelen állapotában !n. kább ez utóbbi veszély fe­nyeget. Nem tempójával, hanem ritmusával szemben tánlálunk fenntartásokat,. Különösen ami az indítását és az első ré~»*t illeti. A második felvonás kap­csán szeretnénk megemlé­kezni Mádi Szabó Gábor Proctor alakításáról, amely az előadás egyik legkifor- rottabb, legmagávalraga- dóbb színészi teljesítménye volt. Mádi Proctora életsze­rű. eleven, drámaiságában lenyűgöző, egyszersmind el­gondolkodtató. A négy fel- ’ vonás alatt talán csak egy drámai csúccsal maradt adósunk, a második felvo­nás végén. Ez sem volt azonban megoldatlan, csu­pán csak viszonylag halvá­nyabb, ám mindezért kárpó­tolt bennünket a negyedik felvonás tragikusan szép nagyjelenetében, amelyben ez Elizabeth Proctort alakító Hegedűs Ágnes is remekelt. Az ő alakításának csúcs­pontja szintén ez a jele­net volt. Vannak szerepek, amelyek sokáig emlékezete­sek maradnak egy színész­nő pályáiéban. Nos. ilyen szerep Elizabeth Proctor alakja is. A III. felvonásban eddig szinte még soha el nem ért művészi magaslatokig szár­nyal az előadás egész együt­tese. Itt lép színre a ke­gyetlen hatalmat, a törvény gonoszságát megszemélye­sítő Danforth kormányzó­helyettes, a salemi vésztör­vényszék elnöke. Megjele­nése, egész tevékenysége egy félelmetes, apokalipti­kus pusztító őrület, a bosz- szú betetőzése. Tallós End­re nagyképűen gonosz, ki­csinyesen kegyetlen Dan­forth főbírója elhitető mó­don válik Proctor drámai ellenfelévé, bár a figu-a nagyvonalúságát, félelmetes intellektusát kevésbé hang­súlyozza, alakítása meggyő­ző. Kár, hogy néhol zavaró szöveghibái rontották telje­sítménye értékét. Az előadás harmadik fel­vonása lenyűgöző erejű, úgyszólván hibátlan. Ez, is­mételten hangsúlyozzuk, az egész együttes érdeme. Itt szeretnénk megemlékezni egyben a kitűnő karakter­alakítások soráról. ­Halász László néha kicsit megmosolyogtató, de szív- szorítóan tiszta emberséggel teli Giles Corey-ja remekül sikerült színészi telitalálat. Nehéz dicsérő jelzőt találni anélkül, hogy az ismételge­tés hibájába esnénk Anda- házy Margit. Rebecca Nurse és Szekeres Ilona Marv Warren alakításéra is. An- daházy Margit eszköztele- nül, szinte csak egy-egy fél­gesztussal jelezve keltette életre a színpadon Rebecca Nursét, akiről elhittük, hogy méltán érdemelte ki min­den becsületes ember tisz­teletét. Ugyancsak kitűnő telje­sítményt nyújtottak kisebb szerepükben Sebestyén Éva, id. Tatár Endre, Kozák András, Kertész Péter, a lányokat alakító Krasznói Klára, Tóth Gabriella és Miletics Mária, valamint Simon Kázmér és Hollóst Frigyes. Szándékosan hagytuk a szereplők teljesítménye ér­tékelésének végére Upor Péter Halé tiszteletését. A sok kitűnő színészi alakítás között is az egyik legki­emelkedőbbet nyújtotta az ördögűző, önmagával és hi­tével meghasonlott pap megszemélyesítésével. Ala­kítása a szó legszorosabb értelmében megszemélyesí­tés volt, a színész és a sze­rep teljes azonosulásának ritka pillanata. Végezetül szeretnénk megemlékezni az előadás nagyszerű díszleteiről, ame­lyeket Fehér Miklós terve­zett. A rendező és díszlet- tervező együttes munkája a színpadkép és a színészi játék magasszintű össz­hangját valósította meg. Ugyancsak az előadás sike­rét szolgálták a főiskolás Jánoskúti Márta jelmezei, valamint a játéktér kitűnő és hatásos világítási effek­tusai. E helyütt nem bocsátkoz­hatunk messzemenő követ­keztetésekbe, ami az elő­adás fogadtatását illeti, mégis úgy érezzük, hogy a Szigligeti Színház Miller- produkciója a közönség kö­rében is vetekszik majd a két év előtti Lear király nagy sikerével. Rideg Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents