Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

1985. november M). SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ez is a párttagoktól átvett szokás KS A GAZDA vetélkedő helyett A legnagyobb erénye en­nek a pártszervezetnek, hogy „él”, nemcsak a tag­gyűlések idején, nemcsak előtte és utána néhány nap­pal, hanem a hét minden napján. így mutatta be Péter László igazgató a Kunszent­mártoni Állami Gazdaság pártalapszervezetét. Aztán letelepedett a rögtönzött vetőségi ülésre, hogy segít­sen összegezni: Mi teszi élővé a munkát e közel hetventagú alapszervezet­ben? Merényi István titkár, Kardos Balázs, Varga Joa­chim és az igazgató véle­ménye egybeszőve így hangzik: A pénzkereset ösztönzi a munkában az emberek jó részét. Az anyagi érdekelt­séget egyeztették a minősé­gi munka megkövetelésével. Ami a gazdaságosságot il­leti, sajnos szövetségesül szegődött az idei év, a ta­karékos munkára kénysze­rítésben. Jégverés után Egy júliusi hajnalban ar­ra ébredtek, hogy mindent elvert a jég. Akkora letar­giát még nem tapasztaltak mint akkor. Rögtönzötten összejött a vezetőség, és határozott: mentsük, ami menthető. Tudták: a ter­meléssel a keresetük egy részét is vitte a jég. Gellér Jenőt arra kérte akkor a vezetőség, néhány napig járja a táblákat. Beszélje meg az aratókkal, hogyan lehet a kipergett gabonából is minél többet megmen­teni. Most meg iszonyú talaj- állapotok vannak. Ezen is csak az emberi akarat tud árrá lenni. Fel is készültek már rá. Hegedűs Antal és Szaszkó Kálmán vetnek. Egyikük a tábla egyik felén, mási­kuk a másik felén. Ver­senyben: kié lesz a szebb munka. Ki tábláján nem akad majd üres csík a zöl­dellő vetésben? A jó talajelőkészítésért Veres Imre a felelős. — Pedig most szíveseb­ben vállalnék valami más megbízatást, mert a legerő­sebb gépek is szakadnak, törnek — mondogatja. — De valakinek ezt is végez­ni kell. Más meg azért fe­lel, hogy a szállításoknál a kocsik, pótkocsik jól zárja­nak. Ne hulljon el' semmi a termésből. Az is ad mun­kát. Molnár Ferencnek és Gál Mihálynak a silózás jutott. A jég miatt terven felül is összesen 700 katasztrális holdról tartósították a nö­vényt. A szakértők — Mi lettünk a silózás legnagyobb szakértői — mondják most, hogy már a munka befejezéséhez köze­lednek. Ugyanígy vannak már szénakazlazó „szakosok” is. A gépműhelyiek pedig ar­ra vigyáznak, hogy az al­katrészhiányt minél kevés­bé érezzék a gépekkel dol­gozók. A műhely kommu­nistái azt is vállalták, hogy kimennek beszerelni az al­katrészeket, sőt el is ma­gyarázzák, hogyan, mire vi­gyázzanak azoknál az alkat­részeknél, amelyeket saját kezűleg készítenek a mű­helyben, mert másként nem lehet beszerezni. Ami már nehezebb az alapszervezetben, — ahogy ők nevezik — a szóbeli po­litizálás. Igaz, sokan jár­nak pártoktatásra, sőt az idén marxista középiskolát is szerveztek a gazdaság­ban. Ez is mutatja, hogy érdeklődnek az emberek. De az ideológiai irányel­vekről rendezett taggyűlé­sen már alig volt felszóla­lás. Csak a szerencse kedvezett ? Előzőleg voltak pedig vi­ták. A traktorosok például versenyeztek az üzemanyag takarékosságért. Az első helyezettek párttagok vol­tak. Erre néhányan ha­mar ironikusan megjegyez­ték: lám, a párttagok nyer­ték a versenyt. Biztosan úgy értékelték, hogy nekik kedvezzen a szerencse. Er­re a műhely vezetője elő­szedte az elszámolási lapo­A 45 ezer holdon műkö­dő abádszalóki vadásztársa ság évről évre nagyobb eredményeket tud felmutat­ni. Ezek révén nemcsak megyei, hanem országos vi­szonylatban is az élenjáró vadásztársaságok sorába ke rült. S az utóbbi két vada szati évadban a „NIMRÓD" vándorserleg megszerzésé­ért folyó versenyben elért II., illetve IV. helyezése is ezt bizonyítja. Mi a magyarázata a va­dásztársaság kiugró ered­ményeinek? A fővadász és a vadőr A változás 1957-ben kö­vetkezett be, amikor az éveleji taggyűlésen ügy döntöttek, hogy a társaság talpraállítása érdekében va­lamennyi tag 600 forintot fizet a közös kasszába és társadalmi munkában vál­lalja a vadföldek megmű­velését. Azóta a tagság min­den évben sok tízezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával működik közre az él^vad befogásában és a földek művelésében. A társaság egy fővadász és hat főfoglalkozású vad­őrt alkalmaz. A vadak +éli ellátását közel 30 holdas takarmánytermő főidről biztosítják és törekednek a terület vadlétszámának á1- landó növelésére Ez a ma­gyarázata annak, hogy a vadásztársaság az utóbbi években jelentős mérték­ben segítette vadexportun­kat és a kételkedőknek bebizonyította, azokat illeti az első hely. mert azok gaz­dálkodtak legtakarékosab­ban. Ez a példa és más ha­sonló is utal arra, hogy van, amit még elvileg tisz­tázni, vitatni kellene. En­nek azonban nehezen talál­ják az útját. Egy azonban bizonyos: A gazdaság dolgozói eljutot­tak oda — és bízvást mond­hatják, ez a párttagoktól „ragadt” rájuk —, hogy gyönyörködni tudnak saját, szépen, jól végzett munká­jukban. S ezt a szokást nem lehet rákényszeríteni az emberekre. De mert ér­telmét látják, szívesen át­veszik. kát. Az 1964/65-ös vadásza­ti idényben 3285 nyuiat. 1893 fácánt és 870 fogolyt fogott be élve és szállított exportra. Ugyanakkor lőtt nyúlból és fácánból közel ezer darabot adott át a MAVAD-nak. A társaság erületén apróvad- és őzva­dászaton tíz külföldi vadász is résztvett. Az okszerű gazdálkodás révén a társaság évente 300 ezer forintot meghaladó be­vételhez jut. Ebből fe­dezi — a vadőrök fizetésén kívül — az élővadbefogás, az’ összegyűjtött tojásokból keltetett fácán- és fogoly­csibék (ez évente a kétezer darabot meghaladja) neve­lési költségeit. A jövedelmező gazdálko­dás lehetővé teszi, hogy a takarékkönyvbe is jusson ki- sebb-nagyobb összeg. Az új vadászati év kezdetén kö­zel félmillió forintos betét- állománya volt a vadásztár­saságnak és ezzel az ország leggazdagabb vadásztárs- - ságává lépett elő. Ötszáz fácántyúk A vadgazdálkodás to­vábbfejlesztésére is gondot fordítanak. Ez év elején 50C tyúkos fácán-voliert hozlak létre. A kezdeményező sze­rep Szabó Ferenc fövadá- szé, aki igen nagy hozzáér­téssel, hivatásszeretettel és lelkesedéssel végzi mun-.á- ját. Nem kis része van ab­ban, hogy az abádszalókiak az ország legjobb társasá­gai között foglalnak helyet. Szövetkezeti hetet rendeznek Zagyvarékason Nemrégen fejeződött be a jól sikerült kereskedelmi nap Zagyvarékason, a föld­művesszövetkezet vezetői máris újabb árubemutató­ra készülnek. Az igazgató­ság úgy döntött: november 27-től december 17-ig „Szö­vetkezeti hetet” rendeznek. A különböző árubemutatók mellett a tervek szerint baráti találkozókat is szer­veznek. Teszik ezt azért, hogy a beszélgetések köz­ben megismerjék a lakos­ság igényét, ugyanakkor tá­jékoztassák a lakosságot is az fmsz munkájáról. A „Szövetkezeti hetek” alkalmával nem feledkez­nek meg a fiatalok szóra­kozásáról sem. A földmű­vesszövetkezet cukrászdá­jában zenés irodalmi esté­ket, szellemi vetélkedőket tartanak. Nem véletlen, hogy ő látja el a megye vadgazda teen­dőit is. A fácán-volier lehetősé­get biztosít a társaság fá­cán-állományának további fejlesztésére. Az új beruhá­zás 1966-ban mintegy 10 ezer fácáncsibe felnevelését teszi lehetővé. A volierek- ben nevelt fácánokat jövő­re a vadászterület fácánál­lományának szaporítására használják fel. Vj kezdeményezés A MAVOSZ legutóbbi or­szágos gyűlésén az abádsza­lókiak az ár- és belvizek­kel sújtott vadásztársasá­gok megsegítésére évi brut­tó bevételük 5 százalékát ajánlották fel és javasol­ták, hogy a varásztársasá- gok bruttó bevételeinek 3— 5 százalékából a természeti csapásoktól kárt szenvedett vadásztársaságok megsegí­tésére létesítsenek orszá­gos alapot. Ebből az alap­ból a rászorult vadásztársa­ságok élővadat vásárolhat­nak majd. A duvad száma évről év­re csökken a területen a tervszerű irtás következté­ben. A társaság az évben a szárnyas duvadak irtásá­hoz uhut is vásárolt. Az abádszalóki eredmények el­sősorban nem a területi adottságok, hanem a céltu­datos gazdálkodás, a kol­lektív munka s a jó veze­tés természetes velejárói. Marton Tibor Elöljáróban annyit: amikor Mudri Mihály, a jászapáti Alkotmány Ter­melőszövetkezet főállat­tenyésztője elmesélte, ho­gyan dolgozik együtt a két szakvezető náluk, a hallgatók többje hitetle­nül ingatta a fejét. A hallgatók ugyanis vala­mennyien Szolnok megyei termelőszövetkezeti ag­rárszakemberek, egy ta­pasztalatcsere résztvevői. És valamennyien ismerői a divatos szövetkezeti ve­télkedőnek: ki a gazda a háznál, az állattenyésztő vagy az agronómus? Ki hasznosabb embere a kö­zös gazdaságnak, ki az alá-, ki a fölérendelt? Eléggé hosszú ideig ugyanígy volt ez a jász­apáti Alkotmány Tsz-ben is. Egészen odáigmer. 5en, hogy a rivalizálásból ki­folyóan hol az egyik, hol a másik szakmai vezető adta be felmondását. De nemcsak a két szakem­bert érintette a dolog, ;er- mészetesen kihatott a gaz­dálkodás menetére is. Egy példa a sok közül. A jászapáti szövetkezet két üzemegységre bontva működik. Mindkettőnek az élén üzemegységveze­tő és gazdász áll, vala­mint a brigádvezető. Ez eddig rendben van. Csakhogy az elkülönült üzemági irányítás és ve­télkedés mire vezetett? A főagronómus naponta tar­totta meg a munkaeliga­zítást, a fcállattenyészTő pedig hetenként. Nagyon sokszor ütközött a dolog, ellentét született, vita ke­letkezett már csak ebből, már csak az ellentétes utasításokból kifolyóan is. Míg aztán esztendő elején azzal kereste meg Miska bácsi Toró Zoltánt, a főagronótnust. — Ezen túl dolgozzunk együtt. A törökszentmiklósi Ru­házati Ktsz nagyon kis termelő egység. Egy köze­pes munkateremben és két szobában azonban egy év alatt majdnem hatmil­lió forint értékű árut ké­szítenek. — Ezenkívül mé­retes részlegük működik Törökszentmiklóson és Kengyelen. A szövetkezet géppark­ja körülbelül harminc villanymotoros varrógépet és több szabászgépet számlál. Ezek karbantar­tását és javítását egy nyugdíjas műszerész vég­zi 500 forintos állásban, napi négy órai munka­időben. Nem azért, mint­ha a biztonságos üzem­menethez nem lenne szük­ség egy „egész” műsze­részre, hanem — a mű­szaki vezető szerint — azért, mert a felügyeleti szerv nem engedélyezi egy teljes állású műsze­rész foglalkoztatását. Ennél is különösebb azonban a műszaki veze­tő helyzete, aki egysze- mélyben meós és egy ki­csit raktáros is. Elképzel­hető, hogy mennyi ideje marad a legfontosabbra, a műszaki vezetésre. A ktsz-ben egy érten­dőben körülbelül 35—40 ezer darab konfekcióáru — főleg csizmanadrágos öltöny — készül. Naponta mintegy 220—260 ruha­darab, amelynek minőségi ellenőrzése és kétszeri le- pecsételése, ha darabon­ként csak egy percet vesz igénvbe, akkor is munka­idejének majdnem két­harmad részét lefoglalja. Ehhez járul még az is. — hogy szállítások idején súlyos ládákat kell cipel­nie. mert a szállítás 1e- bnnvrJ't'zArvt személy­szerint is felelős. Hosszú, felesleges rágó- dás után rájöttek: csak mellérendeltségi állapot­ban juthatnak dűlőre. így kezdődött, azóta jó lett, mostanra teljes az össz­hang. A főagronómus háta mögött egy táblázat függ a falon. Azt jelzi, meny­nyi lucernát, silót és más takarmányt rakjanak be az állatszállásokra. A fó- agronómus ehhez igazod­va termelteti és takarít- tatja be a takarmányt. Az idén — az abrakot kivé­ve — a jászapáti szövet­kezet növénytermesztői megtermelték a közös gazdaság állatállományá­nak szükséges takar­mányt. Különben a szövetke­zetben akkor kezdik meg a leeurna kaszálását, a silókukorica vágását, ami­kor a főállattenyésztő is megszemlélte már és a minőségét jónak találta. A munkát ugyancsak együttesen irányítják és ellenőrzik utána. Együtt tároltatják a takarmányt az állattenyésztők kívá­nalmai szerint. A két szakvezető együt­tes általános határszem­lét tart kéthetenként. Csuda tudja, miért van az, hogy az állattenyésztő mindig több hibát vesz észre a növénytermesztés­ben (és fordítva ugyanígy van), mint maga a gazda. Ebben az esetben viszont hasznosan van így. Min­den délben rövid félóráig tartó együttes üzemirá­nyítói tanácskozáson ér­tékelik az eltelt nap gaz­dasági eseményeit és pró­bálják megszabni a kö­vetkező 24 óra teendőit. Szombatonként egy hétre vonatkoztatottan törté1- nik ugyanez. A két szakvezető azt vallja, így nagyszerűen lehet dolgozni. B. L. Ilyen elfoglaltság mel­lett még a napi problé­mákon kívül a valódi be­osztásával járó sok ten­nivalóra vajon mennyi ideje juthat? Nem elég azonban csak panaszkodni. Számtalan, a törökszentmiklósihoz Ha­sonló kis szövetkezet van, ahol egy-egy munkare­szort nem jelent nyolc órai elfoglaltságot. — Ilyenkor természetesen a legjobb megoldást kell találni, hogy a vezető beosztá­súak is egyformán legye­nek leterhelve. Legtöbb ktsz-ben ennek meg is ta­lálják a módját, Török­szentmiklóson még nem! Ami a műszerészt illeti, csupán a szövetkezeten múlik, hogy a megnöve­kedett géppark és a spe­ciális gépek mellé egész állású műszerészt fogad vagy sem. Alkalmazza­nak műszerészt, ha meg­felelőt találnak — ez a KISZÖV álláspontja. Pa­naszkodni — mint a fen­tiekből kiderül — lehet, de csupán a panasz még nem hoz megoldást.- b.j — Közlemény Nagyrév Község Tanácsa 1965. október 28-i ülésén ta­nácsrendeletet alkotott az utcabizottságokról, a közte­rületek tisztántartásáról és a hangoshíradó üzemelésé­ről. A tanácsrendelet kihir­detése napján lép hatályba. A vb ezúton is felhí ja a község lakosságának figyel­mét arra, hogy a tanács- rendelet a hivatalos idő alatt a községi tanács vb titkárának hivatalos helyi­ségében megtekinthető és tanulmányozható. Községi Tanács VB Nagyrév Borsi Eszter Az ország leggazdagabb vadásztársasága Fogságban a fogoly — Uhu a duvadak ellen — Tízezer fácáncsibe kel jövőre Szabó Ferenc fővadász a tavasz folyamán elejtett különleges selejt őzbak kikészített fejével Egy műszaki vezető vagy egy fél ?

Next

/
Thumbnails
Contents