Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

1965. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI .. üiSüii * . u iffli, i,ll «-M-.. SSS3J $8öE5s®í2nmiffim2aa5«35$u» I. A gazdasági irányi lás fogalma Ha valaki feladatul kap. ná, hogy állítsa össze egy vállalat tervét, vajon ho­gyan kezdene hozzá? Leg­első feladata az lenne, hogy megnézze: mit kelj tartalmaznia a tervnek? Ez elengedhetetlen, hiszen az egyes üzemek tervei mint a fogaskerekek kapcsolód­nak egymáshoz, s így minden vállalati tervnek lényegében azonos gazda­sági folyamatokat kel) számszerűen megfogalmaz­nia. Csak így lehet szó egységes népgazdasági ter­vezésről. A gazdasági tervezés el­veit és módszerét megfele­lő központi rendelkezések szabályozzák. E rendelke­zések előírják, hogy az Or­szágos Tervhivatal hogyan kezdjen hozzá — mondjak — az egy évre szóló riép- gazdasági tervek összeállí­tásához. Bárki beláthatja, hegy az országos népgaz­dasági tervben nem lehet darabszámra, vagy súlyra előírni az iparvállalatoknál termelt több százezres árucikk mennyiségét. Sen­ki nem tudja előre meg­mondani, hogy pl. a kü­lönböző fazonú, sokfélé anyagból készülő és sokfé­le méretű férfi-, női és gyermekcipők, papucsok, csizmák, szandálok egyes fajtáiból mennyit kell elő­állítani. Ez annál inkább is lehetetlen, mert a cipőipar termékeinek jelentős ré­szét exportáljuk és a kül­földi vevő általában csak év közben közli: miből, mennyit rendel. Mit lehet hát tenni? Egy sor terme­lési feladatot csak össze­foglalóan, pénzösszeggel le­het megjelölni: „ez és ez az iparág ennyi és ennyi millió forint értékű árut köteles termelni ebben a/ éviién”. Rendelkezések ír­ják elő, hogy a miniszté­riumok hogyan bontsák fel az ilyen tervszámokat, mi a trösztök országos válla­latok jogköre, feladata a tervezésbe?!,, hogyan kell megtervezni a létszámot, az önköltséget, a béreket stb., stb. A tervezésnek te­hát egység«», az egész or­szágra érvényes rendszere van. Hasonlóan egységes rend­szer szerint .történik a vál­lalatok pénzügyi ellátása. A Nemzeti -. Banknál nyil­vántartják, hogy milyen ér­tékben kaptak gépeket, anyagokat, milyen össze­gek folynak be a termékek értékesítéséből stb. Itt is rendeletek írják elő az ál­lami vagyon kezelésének módját, a különféle gazda­sági egységek jogait, köte­lességeit, azt, hogy a bank milyen módon ellenőrizze és terelje a népgazdaság érdekeinek megfelelő irány­ba a gazdálkodást. A beruhá­zásokkal kapcsolatos pénz­ügyek lebonyolítását és el­lenőrzését külön az intéz­mény, a Beruházási Bank feladatává tették. Az egyes vállalatok gépeket, anyago­kat adnak el egymásnak, s a vállalatok közötti forga­lomban érvényes árakat termelői áraknak nevezzüK. Hogyan kell kialakítani ezeket az árakat? Mit le­het beleszámítani és mit nem? Ezek is országos ren­dezést igénylő kérdések, hasonlóan a lakosság szá­mára készült cikkek árá­nak, a fogyasztói ár meg­állapításához. Külön Kér­dés, hogy mindkét fajta ár megállapításánál mennyire vegyék figyelembe a piaci viszonyokat, a kereslet és kínálat alakulását, a világ­piacon érvényes árakat, ezek néha bizony elég je­lentős ingadozásait stb., stb. Minden szocialista or­szágban megfelelő rendel­kezések szabályozzák tehát a tervezésnek, a vállalati pénzügyek vitelének, az ár­képzésnek a rendszerét és a piaci viszonyok szerepét. Ezeket együtt gazdasági irá­nyítási rendszernek nevez­zük, amelybe beletartozik még az anyagi ösztönzés­nek, a bérezésnek és a pre­mizálásnak szántén rendel­kezések által, egységesen szabályozott rendszere is. Miért nevezzük mindezt gazdasági irányító rend­szernek? A fogalom olyan „gépezetet” jelent, amely­nek különböző feladatta] el­látott részei szervesen ösz- szekapcsolódnak és együtt szolgálnak egy bizonyos célt. A népgazdaság elé célul tűzött gazdasági fel­adatok a gazdasági irányító rendszer egymáshoz kap­csolódó egységeinek moz­gásán, a tervezési a pénz­ügyek, a piaci viszonyok és az anyagi ösztönzés rend­szerén keresztül valósul­nak meg. Ezt a bonyolult sokágú rendszert a nép­gazdaság előtt álló felada­tokból kiindulva a gazda­sági vezetőszervek dolgoz­zák ki, és egyes részeit a feladatok változásával, a tapasztalatok alapján ál­landóan javítják, tökélete­sítik. Ezekben az években nép. gazdaságunk több tekintet­ben újfajta feladatok előtt áll. Befejeződött a gazda­ság minden ágának szocia­lista alapokra helyezése és ugyanakkor lényegében ki­merültek a gazdaság új munkaerők bevonása útján történő fejlesztésének for­rásai. Előtérbe került a munkatermelékenység fo­kozása. a gazdaságosság. — Ezek az új feladatok, új. korszerűbb gazdasági irá­nyító rendszert követelnek. Ma már a korábbinál lé­nyegesen jobban ismerjük a szocialista gazdaság mű­ködésének sajátosságait, — törvényeit és képesek is va­gyunk megkonstruálni az új. a megváltozott felada­toknak jobban megfelelő rendszert. B. Gy. Á szolnoki Damjanich Múzeum I " w " Húszezer éves poharak kerültek elő KlnCSvl a Tisza medréből A szolnoki múzeum leg­újabb, ugyanakkor mégis legrégibb kincse két pale- olitikus vagy pattintott kő­kori csontból faragott po­hár. Legújabb, mert mind­kettő néhány évvel ezelőtt került a múzeumba, s leg­régibb, mert nemcsak a megye, hanem az Alföld legkorábbi régészeti emlé­ke. A poharak kincs vol­tát éppen régészeti jelen­tőségük adja. 1959-ben a Tiszamenr Vegyiművek Tiszához ve­zető csatornája alatt a tó­szegi szakaszon hal he­lyett mammut és más jég­kori állatok csontjai ke­rültek a halászok hálójá­ba. Köztük volt egy mam­mut agyarból faragott po­hár is. Sajnos az agyai külső kérge levált, s így nem tudhatjuk, milyen is volt a felszíne. Pereme és belső felülete gondosan csiszolt. Egy évvel később egy munkás kopogtatott be a múzeum irodájának ajta­ján. Elmondta, hogy az MTH kollégium alatti Ti­sza parton levő ,„füredi homok” kirakodónál dolgo­zik, s a homokban egy csontból faragott edény! talált. Magával is hozta Nagy meglepetésre a gon­dosan becsomagolt edény hasonló pohár volt az egy évvel korábban előkerült­höz, csak ezt nem mam­mut agyarból, hanem já­vorszarvas agancsrózsájá­ból faragták. A munKástó! megtudtuk azt is. hogy a kot­róhajó Tiszaörvény Varjas- háton dolgozott, s onnan került az edény a homok­kal az uszályba, majd a telepre, s végül igazi he­lyére a múzeum kiállítá­sának első termébe, együtt a másikkal, külön vitrin­be. A mammut és az Euró­pában másutt talált ha­sonló leletek korának is­Josué de Castro: Az éhező Brazília A nagytekintélyű, világ­hírű tudós második könyve ez magyarul. Az első — Az éhség földrajza — éppen tíz esztendeje, 1955-ben je­lent meg hazánkban, s a téma kiváló ismerőjeként mutatta be a szerzőt. A brazil tudós hosszú időn keresztül az ENSZ e kér­déssel foglalkozó szerveze­tének elnöke volt, s ugyan­akkor cikkekkel, rövidebb tanulmányokkal, — illetve könyveivel is az éhség el­leni küzdelem élharcosá­nak bizonyult. A magyar kiadáshoz irt utószavában többek között rámutat: „Ha viálgosan felismerjük, hogy az embereknek azok a mil­liói, akik a világon nap mint nap éhen halnak, egy igazságtalan gazdasági rend­szer áldozatai, és azért hal­nak meg, mert a világ ha­digazdálkodást folytat, rá­jövünk, hogy ezek a bom­bák és szuperbombák sok­kal halálosabbak, mint ahogy képzelnénk. Attól a pillanattól kezdve, hogy kí­sérletileg kipróbálják őket, pusztítani kezdik az életet a légkör szennyezésével. — Háborúban vadállat mód­jára gyilkolnak, mint Hiro­simában és Nagaszakiban. És végül, még akkor is, amikor a fegyverraktárak baljós csendjében húzód­nak meg, alattomos módon pusztítják az emberiséget az éhség által, mely nap mint nap az emberek mil­lióit öli meg”. Az utószó­ban szereplő gondolat egy­ben a könyv kiindulópont­ját is jelenti: az éhség oka a megtermelt javak egyen­lőtlen elosztása az „igaz­ságtalan gazdasági rendsze­ren”, azaz a kapitalista tár­sadalmon belül, illetve a fegyverkezés. A szerző bizonyításként tények adatok sokaságát tárja az olvasó elé: úgy elemzi az éhező Brazília helyzetét, hogy megállapí­tásai, következtetései nem­csak Brazíliára, hanem ál­talában az éhséggel küzdő országokra érvényesek. A könyv témája — mint ezt a szerző is hangsúlyozza — Nyugaton tabunak, tiltott­nak számit „nem igen aján­latos a nyilvánosság előtt megpendíteni” — írja. — Ugyanakkor azonban elke­rülhetetlen ez, mert az éhe­ző néptömegek — Dél- Amerikában ugyanúgy, — mint Ázsiában — elégedet­lensége, változás iránti aka­rata mind szervezette bb és erősebb formát ölt. Cast­ro könyvében fejezetről-fe- jezetre nyomon követhet­jük, miért éhezik Brizília, s ugyanakkor megtudjuk azt is — nem kellene éheznie. Nem kellene, ha társadal­mi berendezkedése az igaz­ságos elosztáson alapulna, ha különböző gazdasági ér­dekek nem szabdalnák olyan részekre az országot, ahol a fényűző pompa s a mér­hetetlen nyomor váltako­zik, s Brazília, az új fővá­ros ultra modern épületei­nek szomszédságában a kö­zépkor hihetetlen nyomora lapul. Bátor s nemes könyv ez: bátor, mert szókimondó, nemcsak a betegséget —jaz éhséget — nevezi meg, ha­nem a kórokozókat — a mohó imperializmust — is: nemes, mert szenvedélye­sen harcol, érvel, bizonyít azok mellett, akik életének állandó társa az éhség, s az éhhalál miatti rettegés. (m) méretében a két poharat 20 000 évesnek becsülhet­jük. Húszezer évvel ezelőtt az Alföldön a késő paleoli- tikus gravetti kultúra ré- pessége élt. Ez a népcso­port keletről érkezett ha­zánkba. Mammutra vadá­szott. a mammut húsával táplálkozott, bőréből készí­tette ruházatát és csontjai képezték kunyhójának vá­zát, amelyet szintén mam- mutbőrrel borított. A pale- olitikum népei nem ismer­tek semmiféle termelő fog­lalkozást, csak a termé­szet adta javak zsákmá­nyolásából, jelesen a gra- vettiek mammut vadászat­ból éltek. Felmerülhet a kérdés, hogy miért olyan kevés le­letet találunk ebből a kor­ból az Alföldön. hiszen eb­ből az időből az ország más részeiről igen sokat is­merünk. Vajon nem élt ak­kor az Alföldön ember? Élt ember az Alföldön is. legalább' annyi. mint a hegyvidéken, de amíg a hegyvidéki barlangok tele­peiket híven megőrizték, az Alföldön a néhány centi- méteres paleolit telepnyo­mokra 20—30 méter vastag hordalékréteg rakódott. Le­letekre így csak nagyon ritkán bukkanunk. Sze­ged öthalom lelőhelyről ástak ki" 1935-ben 10 darab kőeszközt és a Tisza jóvol­tából jutottunk hozzá eh­hez a két pohárhoz. A poharakból feltehetően nem vizet ittak. Ahhoz túl kicsik. A gravetti kultúra népe előttünk még ismeret­len kultikus szertartásokra használhatta ezeket, a ko­ponyákból készült csészék­hez hasonlóan. Áz edénykék jelentősége túlnőtt a múzeum falain. Hírük eljutott az egész vi­lágba. A világhírű vértes- szöllősi lelet feltárója Vér­tes László nemzetközi ré­gészeti konferencián szá­molt be róluk, s az ebben az évben megjelent Az ős­kőkor és az átmeneti kő­kor emlékei Magyarorszá­gon című könyvében mind­két pohár fényképét közli, méltatva jelentőségüket. Sclmeczi László országoknak elemzésére, ame­lyekben már megvalósultak a szocialista termelési viszonyok. A szocializmus jelenleg . mind na­gyobb mértékben határozza meg a világ fejlődését. Ez a körül­mény különösképp világosan mu­tatkozik meg Európában, ahol a legfejlettebb szocialista és a leg­fejlettebb kapitalista országok állnak szemben egymással. A világszocializmus hatá­sának számításba vétele nélkül nem lehet helyesen és minden- oldalúan értékelni és megérteni a Nyugat-Európában végbemenő folyamatokat. A világszocializ­mus hatásával mindenütt talál­kozunk. Belpolitikai téren ís- ahol a kizsákmányoló osztályok mindinkább kénytelenek a „nép­hatalom” híveinek álcázni ma­gukat. A társadalompolitikában is, ahol szocializmus-pótlékként az úgynevezett jóléti államot propagálják. Gazdasági téren is. ahol a kapitalizmus az állam­monopolista rendszabályozás módszereihez folyamodva, régi gazdasági módszereitől eltérő módszereket alkalmaz, például a részeges tervezést. Nemzetközi viszonylatban is: az imperialisták mind gyakrabban kénytelenek el­ismerni a békés egymás mellett élés szükségességét. Kétségtelen, hogy további sikereitől függően a szocializmus egyre nagyobb ha­tást gyakorol majd a világ fej­lődésére. Az is kétségtelen, hogy a kapitalizmus mind nagyobb mértékben íog ellenállni ennek a hatásnak, egyrészt igyekszik majd helyreállítani a korábbi vi­szonyokat, másrészt pedig új ma­nőverekbe kezd az új helyzethez való alkalmazkodás céljából. Amellett, hogy a világszocia- lizmus példájának ereje igen fon­tos,- Nyugat-Európa fejlődése szempontjából természetesen a belső folyamatoknak van döntő jelentőségük. A belső folyama­tokra pedig a szocializmus ob­jektív előfeltételeinek további érése jellemző. A termelőerők fejlődése már régen túlnőtt a magántulajdonosi viszonyok ke­retein. Ma már reális lehetőség van arra, hogy a társadalmi rend megváltoztatásával és a szocia­lista társadalmi viszonyok meg­teremtésével, történelmileg igen rövid időn belül, az egész lakos­ság számára biztosítani tudják az anyagi javak bőségét. A leg­fontosabb nyugat-európai gazda­sági problémák megoldása és <* gazdaság eredményes irányításá­nak feladatai a szocialista mód­szerek alkalmzását követelik meg. A legtöbb nyugat-európai országban megvannak azok a tár­sadalmi és politikai erők, ame­lyek a társadalom szocialista át­alakítását irányítani tudják. — Nemcsak szervezett munkásosz­tály van, hanem annak is meg­vannak a kedvező előfeltételei, hogy antimonopolista szövetség­ben, a munkásosztály köré tömö- rítsék a lakosság legszélesebb ré­tegeit. Nyugat-Európában vannak tapasztalt és edzett kommunista pártok, amelyek a gyökeres tár­sadalmi átalakítások nevében tö­möríteni tudják az ország több­ségét. Helytelen volna figyel­men kívül hagyni azokat a nyu­gat-európai tényezőket, amelyek nehézségeket támasztanak a szo­cializmushoz vezető úton; az osztályellenség tapasztaltságát, a munkásmozgalom és a demokra­tikus mozgalom még mindig fennálló szakadását, a reformista hagyományok erejét és a tudo­mányos-műszaki forradalom je­lenlegi szakaszával kapcsolatos illúziókat, amelyek elterjedtek a dolgozók jelentős részének kö­rében. A nyugat-európai szocia­lizmus győzelme azonban köze­lebb van, mint ahogy azt egyes szkeptikusok gondolják, akik sze­rint a nyugat-európai dolgozók „elpolgárosodtak”, mert modemül öltözködnek és autójuk van. A demokratikus erők további sikerei szempontjából különös­képp fontos olyan külpolitikai légkör teremtése, amely elősegíti Európa szocializmus felé haladá­sát A nemzetközi feszültség enyhítése elsősorban a szocializ­mus érdekeit szolgálja, mivel csökkenti a háború veszélyét. A nemzetközi helyzet javulása azért is fontos, mert a feszüli légkör idegességet és félelmet kelt, nacionalizmust és soviniz­must táplál, háborús hisztériát okoz, segíti az uralkodó osztályo­kat abban, hogy hatást tudjanak gyakorolni a tömegek tudatára, és országuk társdalmi és politi­kai fejlődésére, s újabb akadá­lyokat teremt a szocializmushoz vezető úton. A szocializmus esküdt ellen­ségei épp ezért tértek rá a hideg­háborúra, és a szocalizmus őszin­te hívei azért fogtak össze a bé­kéért és a nemzetközi feszültség enyhüléséért folyó harcban. Az igazi bókeharc nem erőtlen paci­fizmus. Mi, kommunisták, jól tudjuk, hogy a béke megvédése nem történhet áldozatok nélkül. Határozottan szembe kell száll­ni az amerikai szoldateszka ka­landor agressziós cselekedetei­vel, mert ha büntetlennek érzi magát, a háború örvényébe taszít­hatja s világot. Szilárd meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés po­litikája életbevágóan fontos, és rendkívül hasznos a világszocia- lizmus számára. Ez a politika nagy támogatást jelent az euró­pai szocializmus ügyének. Az emerikai uralkodó körök a Nyugat és a Kelet közeledését, a kapitalista és a szocialista Eu­rópa közti „hídverést” olyan esz­köznek tekintik, amely elősegít­heti az európai szocializmus el­szigetelését és megszüntetését. Johnson elnök 1965. május 7-én, a második világháború befejező­désének 20 évfordulóján mon­dott beszédében azt a reményét juttatta kifejezésre, hogy létre fog jönni egy „céljai, reményei és jellege tekintetében egvséges Európa”. „Hidakat verünk a kelet-eurÓDai országok és a Nyu­gat között — jelentette ki John­son — és ahhoz a naphoz köze­ledünk. amikor Európa, széles történelmi határai között, isme. helyreállhat”. Az Uraiig terjedő Európa jelszavának kettős jellege van. Amennyiben elismeri az európai szocialista országok szerepét az európai gazdasági és politikai problémák megoldásában, annyi­ban a jelszót propagáló nyugat- európai kapitalista körök egész­séges elképzelésének tarthatjuk. Ha ezzel a jelszóval „dészociali- zálni” akarják Kelet-Európát, és az „egvséges” európai kapitaliz­mus talaján Nyugattal akarják „egyesíteni”, akkor az ilyen fajt-, ábrándos tervek kudarcra van­nak ítélve. A XX. század a legforradal­mibb és leghaladóbb feladató' állította Európa elé. Európa, amely elsőként lépett a kapita­lizmus útjára, és nemcsak a tér melőerők rohamos növekedése' ismerte meg, hanem a kapitaiiz- mus ellentmondásainak mélysé­gét is, az egész világnak példa* mutatott a társadalmi fejlődé előrehaladásában. A XX. század­ban csak a szocializmus felé le hét előrehaladni. A jövő Euró­pája, s valóban egységes Európ' — szocialista Európa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents