Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

1965. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP H Új technikai eljárások a rendőrség bűnüldöző munkájában Tű! a mctfy címtáron : Két tűz otthona A tudományos, techni­kai eszközök már régóta bevonultak a bűnüldöz Vs fegyvertárába. A bűncse­lekmény helyszínén felku­tatott lábnyomok, ujjnyo­mok — hogy csak a leg­gyakoribbakat említsük — már számtalan esetben okozták a bűnözők vesztét. A fejlődés azonban ezen a területen sem állhat meg. A gyakorlati élet igényei újabb és újabb feladatok elé állítják a rendőrséget, melyeknek megoldásához következetesen felhasznál­ják a műszaki tudományos fejlődés nyújtotta lehetősé­geket. Színképelemzés felhasználása a nyomozás során A bűncselekmények fel­derítése során egyre na­gyobb szerepet játszanak a helyszínen maradt parányi anyagrészek. A fémből ké­szült betörő eszközök, fe­szítővasak. hidegvágok használata, vagy járművek fémalkatrészeinek összeüt­közése alkalmával az egyik tárgyról a másikra gyakran olyan kicsiny mennyiségű anyag kerül át, amelyet szabdszemmel többnyire nem is lehet látni. Az ilyen kis menyiségű anyagmaradványokat, fém- rákenődéseket kizárólag ér­zékeny vizsgálati módsze­rekkel lehet kimutatni. Er­re a célra a rendőrség már évek óta eredményesen használja a színkép- elemzést — a spektrog­ráfiát. Nemrégiben az egyik közlekedési főútvonalon könnyen végzetessé váló baleset történt. Egy szabá­lyosan közlekedő tehergép­kocsit egy nagy sebesség­gel haladó nyerges vontató leszorított az úttestről. A leszorított tehergépkocsi vezetője — a súlyosabb következmények elkerülése céljából — az árokba ve­zette járművét, de így is tetemes anyagi kár kelet­kezett. A távolság a két jármű között olyan ki­csiny volt, hogv a szabály­talanul közlekedő jármű súrolta a tehergépkocsi aj­tajának kilincsét és az le is tört. A nyomozás során meg­állapították, hogy a kérdé­ses időpontban több ha­sonló gyártmányú nyergzs- vontaló haladt azon az útvonalon s ezek közül kettőnek is észleltek az oldalán gyanús karcoláso­kat. A két jármű vezető­je tagadta a bűncselek­mény elkövetését és arra hivatkozott, hogy a karco­lás más alkalomkor kelet­kezett. Az ügy nyomozásába be­kapcsolódtak a vegyész­szakértők is. A kareolódá- sok helyéről mintákat vé­ve színképelemzés segítsé­gével megállapították, hogy az egyik gépkocsi oldalán a súrlódási nyomban nikkel jelenléte mutatható ki. Fi- gyelembevéve azt a körül­ményt, hogy a gépkocsi ol­dalán a többi részeken a színképelemző vizsgálat nem észlelt nikkelt, viszont a leszorított jármű letört ajtókilincs nikkelezett volt, a szakértői vélemény azt bizonyította, hogy a bal­esetet ennek a járműnek a vezetője idézte elő. A színképelemzést, a spektrográfiát .anyagvizsgá­latok céljaira már évtize­dek óta használják. A vizs­gálandó anyagot magasfe­szültségű elektromos ívben elégetik, a keletkezett ív­fényt különleges prizmák segítségével felbontják, s az így létrejött színképet fényképészeti lemezen rög­zítik. A színképen az anyagban jelenlevő elemek akkor is kimutathatók, tia egész csekély, szinte csak nyomszerű a mennyiségük. Az utóbbi évtizedben a színképelemzés, a spektrog- ráfia is helyet kapott a nyomozás eszközei között. Az új feladatkörének be­töltésére elsősorban párat­lan érzékenysége teszi al­kalmassá. Azokat a nyomo­kat, amelyek parányi mennyiségük következtében elkerülik a bűnözők fi­gyelmét, e műszer segítsé­gével jól fel lehet a bizo­nyítás céljaira használni. A gépkocsi lámpák szakértői vizsgálata A közlekedési balesetek alkalmával gyakran fontos feladat annak megállapítá­sa, hogy az összeütközés­ben, vagy gázolásban részt vevő gépkocsikon milyen lámpák égtek. Nem egy­szer azon múlik az elma­rasztaló, vagy a felmentő ítélet, hogy a baleset bekö­vetkezése előtt a gépkocsi- vezető bekapcsolta a jár­művén a megfelelő, előírt lámpákat. Néhány hónappal ezelőtt történt éppen, hogy egy személygépkocsi belero­hant egy tehergépkocsiba, amely a műút szélén vára­kozott. A személygépkocsi utasai valamennyien ször­nyethaltak. Mivel az ese­mény az éjszakai órákban történt, a nyomozás egyik kérdése annak megállapí­tása volt, hogy a baleset­kor égtek-e a tehergépko­csi hátsó részén elhelyezett lámpák, s milyen világítást használt a személygépko­csi vezetője. Ilyen esetekben gyakori, hogy nincsenek tanúk, a balesetben résztvevő tár- művek vezetőinek vallomá­sát pedig rendszerint erős fenntartással kell fogadni, mert többnyire a számuk­ra kedvezőbb változatot hangoztatják. Azt gondol­ják, hogy a gépkocsi össze­tört lámpái alapján utólag már nem ellenőrizhető, hogy valójában melyik lámpa égett, s így az eset­leges hazugság leleplezésé­re sincs mód. A vizsgálat azon alapul, hogy a lámpa üvegbú ra­jának összetörésekor az elektromos feszültség hatá­sára az egészen addig ma­gas hőfokon izzó volfram- szál felületén a beáramló levegő hatására volfram- oxid keletkezik. Gyakran megfigyelhető az is, hogy az izzó volframszálra az összeütközéskor szétrepülő üvegszemcsék parányi gyöngyökként ráolvadnak. Ezzel a vizsgálati mód­szerrel állapították meg például azt, hogv az előb­biekben ismertetett sze­mélygépkocsi—tehergépko­csi összeütközés alkalmá­val az álló helyzetben levő tehergépkocsi hátsó. szé­lességjelző lámpái égtek. A tehergépkocsi vezetője te­hát nem követett el mu­lasztást, amikor a szabály­szerűen kivilágított jármű­vel motorjavítás céljából az úttest szélére lehúzódva megállt. A büntetőjogi fe­lelősség a személygépkocsi vezetőjét terhelte, aki fi­gyelmetlen vezetéssel okozta a tragikus végű bal­esetet. Dr. Katona Géza A Budapest—Miskolc kö­zötti országút felett néhány hete új vasúti híd ível át. Azok, akik gépkocsin utaz­nak a két város között, lé­nyegében csak ennyi válto­zást látnak Gyöngyöstől né­hány kilométerre északra, Visonta község mellett--- Esetleg még annyit, hogy felvonulási épületek sora­koznak ott, ahol egy-két ev­vel ezelőtt még búzát, ku­koricát ringatott a szél, vagy zamatos szőlőfürtöket nevelt a nap. A hídon át a Visonta melletti Maurice Thorez külszíni fejtésé szénbánya „kincsét” viszi majd az új vasútvonalon a tehervonat. Heves megye, különösen Eger környéke és a Mátra alja boráról híres világ­szerte. Az aranyzöld színű, tüzes visontai-pecsenye bor hazája, most a „másik” tűz otthona és világa lesz: a széné és a belőle nyert vil­lamos energiáé. A harma­dik ötéves terv egyik leg­jelentősebb ipari, energeti­kai beruházásának színhe­lye ez a kis Mátra-alji köz­ség: a 25 méter mélyen el­terülő. mintegy százmillió tonnás lignitvagyonra épül a 600 megawattos új hőerő­mű. A külszíni fejtés hatal­mas nyitóárkában már le­jutottak a szénhez, s műre az egész jelentős szénva- gyon napvilágra kerül, ke­reken 20 millió köbméter földet mozgatnak meg a hazai és az NDK gyártmá. nyú hatalmas — némelyike 40 tonnás! — gépek. A szén feltárásával pár­huzamosan megkezdődött a hőerőmű építkezése: utak, felvonulási épületek ké­szülnek. A két munkahe­lyen már több mint négy­ezer ember sürög-forog, dol­gozik. A hőerőmű a tervek szerint 1970-ben kezdi meg az energia-szolgáltatást, 600 megawattos teljesítmény­nyel. Akkorra a két üzem — együttes néven Visoníai Maurice Thorez Szénbánya és Hőerőmű — dolgozóinam összlétszáma „csak” mint­egy másfélezer lesz, de így is jelentős és állandó mun­kaalkalmat teremt a kör­nyékbeli lakosságnak. Az új születése gyakran bizony fájdalommal és a régi pusztulásával jár. így van ez Visontán is. A fa­lu, amelynek múltját az ár­pádkorig lehet követni, s amely most a műút mellett csendben h'zódik meg öreg fái alatt, pusztulásra ítél­tetett. Pontosabban — új­jászületésre, de másutt, né­hány kilométerrel odébb, a budapest—miskolci műút másik oldalán. Korszerű, modern faluközpont köré épülő igazi szocialista tele­pülés lesz az új Visontából, amely kényelmesebb, gond­talanabb életet ígér a mos­tani évszázados községnél. Mi lesz azonban a föld­del? A földdel, amely most még mindig messzenyúlj táblákon termi az ízes ge­rezdeket; mi lesz a híres visontai pecsenyével? A kérdés jogos, de a válasz megnyugtató. A szakemb - rek közös elképzelése — és ez reális, meg is valósítha­tó —, hogy a kitermelt szén helyére visszakerül a ter­mőföld, s ahogy halad élőm a bánya, úgy halad nyomá­ban a föld — visszatérítve régi helyére. Néhány esz­tendő, s a valóban alaposan megforgatott talaj ismét zamatot érlelő ágyat nyu,t a szőlőnek, gyümölcsösnek, a Mátra völgye egyéb ter­ményeinek. Gyurkó Géza A visonta! külfejtés gépóriásai elkészítették a hatal­mas nyitónrkot, ahonnan meg’ ezdik a nagymennyi­ségű szén vagyon kitermelését. Az óriás gépek mellett eltörpülnek a munkások. (Kiss Béla felvételei) Földes György: (GavallérUölgy Piroska kissé moletten, gesz­tenyebarnán és immár harminc évesen, tizenkét esztendő óta tölti ki a vállalatnál a bérjegyzékek rubrikáit. A mamával lakik pest- környéki kertes, családi házuk­ban s tulajdonképpen semmi gondja sincs, csak éppen nem talált még olyan férfira, aki az anyakönyvvezetőhöz vezette vol­na. Nemrég baráti beszélgetésünk közben így ecsetelte Piroska a helyzetet: — Nem mentem még férjhez, de nekem nem is sürgős — mondta egy kicsit bánatosan, s "gy kicsit büszkén is. — Vagy nekem nem felelt meg a fiú, vagy én nem tetszettem neki. És ha már nagyjából stimmelt is az ügy, rendszerint közbejött va­lami... — Ilyen az élet — mondtam, mert valóban ilyen is: ritkán „stimmel” minden. Pirossá egyetértett velem, de nem keser­gett, inkább vidáman végezte munkáját a bérelszámolóban. Egy napon még vidámabban végezte: tizenkettes totótalá'ara vidította fel, az átlagosnál na­gyobb mértékben. — Képzelje, tizenkét találatom van a totón — lelkendezett bol­dogan. s a nyakamba borult ürö­mében. Aztán elmondta a hiva­talban, ahol mindenki az ö nya­kába borult, ki örömében, ki irigységében, de Piroska ezzel mitsem törődött: meghívta az egész bérelszámolót ünnepi ban­kettre, egy divatos kiskocsmába. Nagy volt a vígság; kilencven­hatezer forint nem kis pénz — mondogatták a kollégák egymás között, s bár Piroska szemérme­sen hallgatott a nyeremény ösz- szegéről, mindenki tudta, hogy azon a héten a tizenkét találatra kilencvenhatezer forintot fizetett a totó. Csak ezen az egyetlen estén kétezer forintot költött el Pi­roska. aki valósággal beleszépült a nyereménybe. Annyira beleszé­pült, hogy Menyhért, akit a hiva­talban csak Menyusnak becéz­tek, s egyébként a társvállalat fő­könyvelője, hirtelen felfigyelt Piroskára, noha korábban a szimpla és udvarias jónapoton kívül nem méltatta figyelemre a lányt. Menyus most már kezét- csókolommal köszönt és délután ötkor egyre gyakrabban megvár­ta Piroskát. Sőt megvárta reggel is, ami érthető, hiszen alig rövid- utcányira lakott a lánytól, amit eddig Menyus csodálatosképpen sohasem vett észre. Piroska az egyik délután, út­ban hazafelé, így szólt Menyus- hoz; — Mondja meg nekem, Me­nyus. van női egyenjogúság, vagy ninc*f — Most már van, igenis van! — erősíígette Menyhért, némileg dadogva, miközben azon elmél­kedett, hogy vajon mi célja lehet Piroskának ezzel a szokatlan kér­déssel — No, ha van egyenjogúság — mondta Piroska —. akkor én magát most meghívom a cuk­rászdába egv-két Hubertusra. És mivel Piroska nemcsak női egyenjogúsággal bírt már. hanem a totón nyert rengeteg pénzzel :s rendelkezett, gyakran meghívta Menyust hivatalba menet és hi­vatalból jövet, egy-egy rumra, feketére, sőt olykor egy pohárka ginre is. Esténként Piroska sze­rezte be a színházjegyeket, Pi­roska fizette a vacsorákat, és ő egyenlítette kj szombat esténként is a mulatóhelyeken fogyasztott ételek és italok tetemes szám­láit. Különösen hangzik, de Menyus alig néhány hét alatt egyce szebbnek látta Piroskát, amiben a pletyka szerint, a totónyere­mény játszott jelentős szerepet. De csak a rosszmájúak illették Menyust számítónak, vagy hozo­mányvadásznak és csak azok hangoztatták, hogy Piroska ki­lencvenhatezer forintja hatott a fiú lírai lelkületére. Egy konyakban dús nyári este után. Piroskáék kertes háza előtt, italtól és szerelemtől mámoro­sán búcsúzott Menyus Piroská­tól: — Imádlak, Pirikém — lihegte most tegezve először a lányt, majd félénken átölelve s meg­csókolta a homloka kellős köze­pét. Megcsókolta egyszer. Két­szer. háromszor aztán többszőr is. Már nemcsak a homlokán .■ Antikor Menyus érezte, hogy heves és meg-megújuló rohamait Piroska nemcsak tűri, hanem viszonozza is, azonnyomban, ott a zöld kerítés előtt, a holdvilá­gos éjszakán megkérte a lány kezét. Mit is szólhatott volna akkor szegénj Piroska! Megremegett a boldogságtól, beszaladt a kis­kapun, egy pillanatra szembefor­dult a fiúval és így susogta lá­gyan, szerelmesen: Maid holnan megbeszéljük a részleteket, drága Menyuskám! Aludjon jól. így mondta szerényen, halkan, Mert a lányok nem tegezik mind­járt vissza a fiúkat. Csak vala­mi' l később... Másnap meg is beszélték: két hét múlva esküvő. Menyus Piros- káékhoz költözik, a mama is örül, hiszen jól elférnek hárman maid a kétszobás, tágas kerti lakban. Nem merném nyugodt lélekkel állítani, hogy Menyus kiszámí­totta volna, mennyit költött el Piroska a kilencvenhatezerből, vagy arr_ gondolt volna, hogy még legalább hetvenezer forint ja marad’ a lánynak. De az kétség­telen, hogy baráti körében ió- néhányszor szép és biztató ter­vekről beszélt: maid a tavasszal vesz egy Wartburgot, hadd legyen min furikázni szombatonként Pi­roskával a Balatonhoz. De ha Menyus nem is volt olyan anyagias, hogy kicsinyes számítgatásokkal foglalkozott volna, annál inkább részletes szá­mításokkal örvendeztetett meg engem Piroska, amikor ismertet­te velem a hadihelyzetet. — Huszonötezer forintot köl­töttem el eddig szórakozásra, kozmetikára, ruhákra és egye­bekre — magyarázta szomorúan, könnyeivel küszködve. — Nem kell izgulnia, Piriké, maradt még elég! — nyugtattam a lányt és óva intettem attól, hogy eddigi könnyelműségével tovább szórja a totón nyert ezte- seket. Figyelmeztettem, hogy ha továbbra is úgy herdálja a pénzt, mind eddig, hamarosan elúszik a kilencvenhatezres totónyere­mény. Az utolsó fillérig... — Már késő — felelte Piroska atyai intelmeimre, s bánatos sze­méből megeredtek a könnyek. — Egyetlen fillérem sincs már-.. Piroska telesírva a zsebkendő­jét és az én vállamat. majd arra kért, szerezzek neki kétezer fo­rint kölcsönt, hogy megtarthas­sák az esküvőt, mert a látszatot továbbra is fenn kell tartani. Hiba volt azt hinni, hogy Pi­roska végzetes könnyelműségévé: rövid néhány hónap alatt kilenc- venhatezer forintot költött e! Pontosan csak huszonötöt köl­tött! Csak ennyit nyert ugyanis a tizenkét találattal. — Én sohasem mondtam — szipogott Piroska —, hogy kilenc­venhatezret nyertem. Ezt csak a kartársak mondták a vállalat­nál... A derék lány ugyanis egy hét­tel előbb nyerte a huszonötezer forintot, de néhány napig elhall­gatta, majd éppen akkor jelen­tette be a tizenkét találatot, ami­kor már a következő heti kilenc­venhatezer forintos nyereményt fizette a totó. Megértő lélek vagyok, meg­szereztem a kölcsönt. Piroska megtarthatta a látszatot és az esküvőt is. De hogy miből fog maid Menyus a tavasszal Wart­burgot venni, arról halvány fo­galmam sincs.

Next

/
Thumbnails
Contents