Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
PÁRBESZÉD a kereskedelemről — Cipőboltban vásároltam, mikor veszekedést hallok a csomagolónál. Én már végeztem és éppen menni akartam kifelé, de a kíváncsiság visszatartott. Egy negyven év körüli, markáns arcú férfi támaszkodott a pultra, s ízes zagyvarékasi kiejtéssel ugyancsak cifrázta! Szóval ott veri a pultot az ipse, 6zegény csomagolónőt meg majd odaszegezte a falhoz dühös pillantásával. Aztán jött az üzletvezető meg egy segéd. Már hárman küzdöttek ellene, de az én emberem remekül tartotta magát. Mint egy rutinos gladiátor, egyszerre vívott a három irányból rátámadó ellenséggel. Sőt! Támadásba lendült! Igaz, a hátországa biztosítva volt: a vevők neki szurkoltak. Még bíztatták is. Pedig csak egyedül én tudtam biztosan, hogy neki van igaza. — Honnan tudta? — Már akkor felkaptam a fejem, mikor negyven- három és feles cipőt kért. Tudniillik én is ugyanígy szoktam kérni, de általában negyvennégyest kapok. Neki is azt adtak. Nagyon szép, cipő volt, elegáns, finom kávébarna bőrből, mintha nem is gyári cipő lenne... — Na és? — Na és a csomagolónál kiderült, hogy egy nyolcvanötforintos vászonvacak van a dobozban. Átnézték az összes csomagolt cipőt. Semmi eredmény. Megnézték a blokkot, hogy nem hamis-e. (Hallatlan pimaszság!) Valódi volt. Meghallgatták az eladót, az is az emberünknek adott igazat. És képzelje, az a nyavalyás üzletvezető még ezután is percekig vacakolt, míg kicseréltette azt a vacakot! S még ő morgott, mintha az ő becsületében gázoltak volna. Hát kereskedelem ez? — No de maga miért nem sietett a vevő segítségére? Hiszen a maga tanúskodása sokkal higgadtabb, udvariasabb mederbe terelte volna az ügy menetét? — Én? Csak nem bolondultam meg! Hiszen nekem adták ki tévedésből a pasas elcserélt cipőiét! Szatmári Tamás JÓTÉKONYSÁG — Oígyerrnekes családapa vagyok. Kérnék szépen egy pár fillért, hogy összejöjjön egy nagyobb kocsira va* lő, Wartburgra lehet előjegyezni MAI TÖRTÉNET — Szervusz... Pista vagyok! — Szervusz... Noémi! BÖLCS MONDÁSOK A harc egyesek számára tulajdonképpen nem más, mint a cselfogások sorozata. Az élet vonala nem a tenyérre hanem a kézre van írva. Az ökör sorsa az iga. Hogy szépnek találd a csalogány énekét, nem kell zeneértőnek lenned. Elég, ha költő vagy. Más az arcátlanság és más a vakmerőség. De ezt csak a vakmerők tudják. Minden ital erős, ha gyöngébb vagy nála. Ha sokat küzdesz önmagaddal, lefognak győzni mások. A tükör a színész első telt háza. Az irodalomban a költők a tücsköket, a prózaírók a hangyákat hozták divatba. Mióta tükrök vannak, a világ megkétszereződött. Nem lehetnek jó fogai annak, akinek kemény a rostonsült. Aki rosszat beszél a nőkről, nem lehet férfi. Siralmassá bárki tehet, de csak te teheted magadat nevetségessé. A hajózás csúcsa: szembeszállni a házi viharral. Az ostobák mondják az ostobaságokat, az okosak elkövetik. Mindig megelégedést kelt, ha jót teszünk; diadalt gyakran a rossz tettek szereznek. H. N FIGYELEMREMÉLTÓ PROBLÉMA Kinevezés — Es miért akarsz disszidálni Jenőke? — Mert Szolnokon nincs korcsolyapálya! — Hallottad? Fekete Pétert kinevezték a Répa- retek-mogyoró termelőszövetkezetbe főmezőgazdáss- nak. Érdekes! — Miért érdekes? Talán nem tudod, hogy a sógora a mezőgazdasági osztály vezetője? — Ez igaz! De tálán jobban számít az, hogy az Annabálom megtáncoltatta az elnök lányát. — Á! Semmi! Sokkal fontosabb, hogy a kedves papa és a termelőszövetkezet párttitkára egykori iskolatársak. — No és? Néha találkoznak. Együtt kártyáznak, együtt járnak a meccsre. Talán egy pohár borra is betérnek. De mindennél fontosabb, hogy Péter keresztapja a minisztérium* bán van. Két sor elég a kinevezéshez. — Mesebeszéd! Törődnek is a pestiek a vidéki rokonokkal. De a kedves mama: Biztosan a nyakába vette a várost. Eljárt minden illetékesnél a fiúka kinevezése érdekében. Neki nem lehet kitérni. Amit akar, az megcsinálja. — Lehet, hogy a tűz oltó- parancsnok protezsálta. — Vagy az ügyvédi munkaközösség vezetője. — A gimnázium igazgaA KAKAS tudósítói MESÉS OLAJKINCS Ismeretlen telefonálók és névtelen levélírók azt állították. hogy a Beloiannisz utcában nagymennyiségű kőolaj és földgáz van a járda alatt. Mivel a kőolajfúrók ez évi kerete már kimerült, a posta kezdte meg a kutatást- Fáradtságot és betont nem kímélve árkokat ástak az utca két oldalán. Sajnos veritékes munkájuk meddőnek bizonyult- Az óriási értékű ásványi kincsek megtalálása érdekében tovább folytatták a munkát és az út jobboldalán úia^b kutatóárkot ástak. Igaz. olajat vagy gázt itt sem találtak, de páratlan muzeális értékű kábelmaradványokra bukkantak. Egy jeles muzeológus szerint időszámítás után 1960—65 között fektette le ezeket egy rendkívül szorgalmas, dolgos nép. Mun- káiuk azonban ilyen hosszú idő távlatából feledésbe merült, a nagykultúrájú nép pedig a történelem és a generál kivitelezők vihar^-n eltűnt. TÉLI OLIMPIA A Tiszavidéki Téli Olimpia rendező bizottsága döntött a versenyek színhelyét illetően. Eszerint az óriási műlesiklást a Tisza- és a Zagyva-híd találkozásánál. a hídfeljáróknál rendezik meg. A verseny az első hó leesésével már megkezdődött, de most még csak a hazai versenyzők indultak. A döntőre december végén jelentik kerül sor. A pályát lecsorbult járdaszegélyek, elgörbült korlátok és kidőlt lámpaoszlopok fogják jelezni. A nevezéseket „SZTK-biztosított,” jeligére a megyei kórház baleseti osztályára kell bekültója. — Bocsánat, kartársnők! Engedjék meg, hogy megjegyezzem, Fekete Péter évek óta a Répa-retek-mogyoró termelőszövetkezet ösztöndíjasa. Az Idén végezte el a gödöllői Agrártudomány egyetemet kitüntetéssel: Egyhangú csodálkozás. — Érdekes! Ezért nevették volna ki a termelőszövetkezetbe főmezőgazdász-
