Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

1965. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Csökkent a balesetek száma • e Összedől é*sel fenyeget az asztalosipari ktss épülete — Harmincegy szocialista brigád dolgozik Mezőtúron Két esztendő tanulságai — a szandaszötlősi Vörös Mező Tsz-ben Mezőtúr város tanácsá­nak legutóbbi ülésén több fontos napirendi pontról tárgyaltak. Ezúttal csupán egy je­lentésről szeretnénk beszá­molni, melyet a tanácsülés egyhangúlag elfogadott. — Sőt, talán túlságosan egy­hangúlag is, hiszen vita sem vált az előterjesztett jelentésről. Pedig jelentős, sok embert érintett az a tájékoztató, melyet Molnár Ernő vb-elnökhelyettes és Rajcsányi Gyula áb-elnök terjesztett elő, s mely a városban lévő ipari üzemek munkavédelmi, üzemegész­ségügyi helyzetéről és a munkaversenyek állásáról szólt. Az említett jelentés be­számolt arról, hogy csök­kent a balesetek száma a különböző üzemeknél a biztonsági megbízottak al­kalmasak feladataik ellátá­sára. Kiemelték, hogy a vezetőállásban lévők — igazgatók, telepvezetők, műszaki vezetők — rendel­keznek munkavédelmi szak­vizsgával. Javult a városban álta­lában a dolgozók egyéni munkavédelmi eszközökkel való ellátása. Ám az aszta­losipari ktsz-nél, a Dózsa cipőipari ktsz-nél az egyes gépekre a védőrácsokat nem szerelik fel, s ez már balesetet is okozott. Azo­kat, akik felelősek voltak ezért, mulasztásukra figyel­meztették. Hiba, hogy a községgazdálkodási vállalat­nál az egészségre ártalmas munkaterületen, a talajerő­gazdálkodásnál dolgozók nem használják a gázálar­cokat, holott ezek rendel­kezésükre állanak. A cipői pari ktsz-nél, ahol 1963-—64-ben nem volt bal­eset, az idén egy dolgozó vigyázatlansága miatt tör­tént egy üzemi sérülés, s emiatt tizenhárom munka­napot mulasztott a sérült. Három vállalatnál — a községgazdálkodásnál, a vasipamál és a VILLGÉP- nél — 1964-ben kilenc bal­eset történt. Az idén hét. Csökkent a balesetek kö­vetkeztében kiesett munka­napok és munkaórák szá­ma is. Súlyos baleset még mindig a téglagyárnál tör­ténik, ahol a kiesett mun­kanapok száma esetenként a százat is meghaladja. A jelentés készítésénél az üzemek közegészségügyi helyzetét is megvizsgálták. Megállapították, hogy a sütőipari üzem nem ren­delkezik megfelelő ivóvíz minőségű folyóvízzel, mely elengedhetetlenül szükséges lenne termékeik előállítá­sához. A vágóhíd és hús- feldolgozó vállalatnál nincs szennyvízkezelő berendezés, csatornarendszer. Súlyos községegészségügyi hiányos­ságok vannak például a hússzállításoknál is, mivel a hússzállító kocsi belseje nincs rozsdamentes bádog­gal bevonva. Az egyes kisipari ter­melőszövetkezetek elhelye­zése településegészségügyi szempontból erősen kifogá­solható. Az asztalosipari ktsz épülete a gépek mű­ködése miatt összedüléssel fenyeget. Tisztántartása szinte lehetetlen. Az agyag- ina Htsz-nél — ahol egész­ségre ártalmas anyagokkal dolgoznak — a munkahe­lyen fogyasztják el a dol­gozók az üzemben kiosztott ebédet. Hiába fordultak ké­réssel a HISZÖV-höz, biz­tosítsanak ebédő építésére megfelelő összeget. A jelentés kitért a mun­kaversenyek állására is, s megállapította, hogy a vá­A megyei tanács événte jelentős öszegeket fordít az árvízveszély csökkenté­sére. Az idén — húsz év óta először — sor került a tanácsi kezelésben lévő nyári gátak tervszerű fel­újítására is. Tanácsi kezelésben a me­gyében több mint 45 kilo­méter hosszúságú nyári gát van. Ezek zöme a Tisza, a Zagyva és a Körös men­tén húzódik. A nyári gátak a folyómeder és a fő vé­delmi vonalak között vé­dik a mezőgazdasági terü­leteket a kisebb áradások­tól. Fontosságukat bizonyít­ja: 13 500 hold vetést óv­nak a tavaszi és a nyári vizektől. A gátak felújítását az őszei kezdte meg a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság. A munkák többségét gépi erővel végzik, mivel majd 200 000 köbméter föl­det kell megmozgatniok. A rosban egyre szélesedik, egyre több ember kapcso­lódik be a szocialista mun­kaversenybe. Míg tavaly 778 dolgozó 1 090 000 forint, addig 1965-ben 831-en 1 292 000 forint értékű fel­ajánlást tettek, melyet tel­jesítettek. Jelenleg a város­ban 31 szocialista brigád dolgozik, 448 taggal. Sajnos az építőipari ktsz-nél és a községgazdálkodási válla­latnál ez évben sem bon­takozott ki a szocialista brigádmozgalom. Ha a szer­vezéssel többet foglalkoz­nának, akkor bizonyára e területen is tudnának ered­ményeket elérni. A jelentés végül mintegy összegezésként megállapítja: a város ipari üzemei a má­sodik ötéves terv utolsó évében is igyekeznek ered­ményesen megvalósítani a népgazdasági tervből rájuk háruló feladatokat. Az üze­mek az elmúlt háromne­gyed év alatt több mint 2 200 000 forinttal teljesí­tették túl az előírt terme­lési feladataikat. tervek szerint a mértékadó Adriai tenger vízszintjéhez viszonyítva hat és fél—hét méter magas gátakat ké­peznek ki. Az első több mint 3 kilométeres szakasz felújítása Tiszaroffnál már befejeződött, csaknem 200 ezer forintos költséggel. A megyei tanács illeté­kes osztálya úgy tervezi: ha a szükséges pénzössze­get sikerül előteremteniök, akkor a nyári gátakat mű­tárgyakkal, áteresztő zsili­pekkel is ellátják. Az ed­digi gyakorlat szerint ugyanis nagyobb áradáskor átvágják a nyári gátakat. Az ár elvonulása után az átvágott gátakat tetemes költséggel lehetett csak helyreállítani. A zsilipek veszély esetén feleslegessé teszik a gát-átvágásokat. Amennyiben az időjárás lehetővé teszi, még ez év végéig mintegy 3 millió forintot költenek a nyári gátak felújítására. Néhány évvel ezelőtt még a gyengén gazdálkodó ter­melőszövetkezetek közé tar­tozott a szandaszöilősi — ma már szolnoki — Vörös Mező Tsz. Keveset fizetett a föld, az emberek a vá­rosban, Szolnokon kerestek megélhetést és akik kitar­tottak is a közös mellett, megfogyatkozott hittel tet­ték amit az idő, a vezetés rájuk bízott. Mérleghiány­nyal bajlódtak, a kereset­ből alig-alig telt valamire. Két esztendő azonban dön­tő változást hozott. A gyen­gén gazdálkodó Vörös Me­ző Tsz-ből egy jól, ered­ményesen működő szövet­kezet lett, s ma már töb­bek között olyan termésát­lagokkal dicsekedhetnek, ami nem válna szégyenére bemutató gazdaságoknak sem. A gazdasági megerősö­désben a szövetkezet párt- szervezete fontos szerepet tölt be. Erről beszélgettünk Tóth Lajos titkárral. — Munkánk az éves in­tézkedési tervre, illetve an­nak negyedéves szakaszai­ra épül, amit a taggyűlés hagv jóvá mindig. Az éves tervben nem a gazdálkodás a meghatározó, hanem in­kább az emberekkel való foglalkozás, a pártvezetés színvonalának emelése, a szövetkezeti demokrácia megvalósítása és kiszélesí­tése, a munkaversenyek szervezése, agitációs és pro­paganda munka, nem utol­sósorban az anyagi érde­keltség alkalmazásának tá­mogatása — sorolja a párt- szervezet titkára. — Igyek­szünk mindenkinek párt- megb’7atást adni. Az ősszel néldául Tassi Míbálv trak­toros, aki tagjelölt és Ber­A terv már elkészült s mi több a pénz is a köz­ségi tanács vb rendelkezé­sére áll. Több mint más­fél millió forint az az ösz- szeg, amelyet jövőre a falu gazdagítására, szépítésére fordíthatnak. Az igazsághoz tartozik: éveken keresztül tartalékolták az emberek községfejlesztésre befizetett forintjait. És megérte. Jövőre 2 kilométerrel- bő­vítik a villanyhálózatot. — Megoldódik a község víz­ellátása is: hidroglobusz építésére 500 000, víztároló építésére 340 000 forintot irányoztak elő. Sőt! Ha épí­tési mutatót kapnak, akkor még a jövő esztendőben kó Mihály, aki párttag, azt a megbízatást kapta, hogy a vetésnél ne legyen prob­léma. Vetőgéppel dolgoz­tak, s ügyeltek a minőségi munkára. így aztán az ag­rotechnikai követelmények­nek megfelelően optimális időben került földbe a jö­vő évi kenyér magja. A legkorábban kezdték a munkát, s a legkésőbben hagyták abba. A számonkérés sem marad el Két esztendő tanulságai szerint a pártmegbízatások ilyen kiterjesztése eredmé­nyesnek bizonyult. A szö­vetkezetiek nagyobb fele­lősséget éreztek munkájuk iránt, nagyobb odaadással láttak mindennapi tenniva­lóinkhoz. A pártszervezet aról sem feledkezett meg, hogy számonkérje a meg­bízatást, ha arra érdemes megdicsérje, elismerje. So­kat jelentett, s jelent ez a gazdaság életében. Beigazolódott az is, hogy a kommunisták személyes példamutatása lendítő-erő. Számtalan esetet lehetne felsorolni, ami bizonyítaná, hogy egy-egy kamnány munkánál, vagy általában a soronlévő feladatok vég­rehajtásánál a párttagok élenjárnak. A tavalvi őszön történt. Keveset tudott még a gazdaság fizetni, hiszen az előző évet mérleebiány- nval zárták. A vetésnél is akadozott a munka, hol ez maradt távol esv-két nap­ra, hol az. De a vetéssel nem lehetett várni. A fő- mezőgazdász. Adameez Pál. amiirnr látta, bngy az egvik vetőgép mellett nincs fa­3600 folyóméter hosszúság­ban megépül a vízhálózat is. Parkosítják a mellék­utak mentét, tovább javít­ják a földutakat s jelentős összeget fordítanak ismét a község fásítására is. És gondoltak arra is, hogy végre megterveztethessék a községi művelődési otthon épületét. Természetesen mindezek­hez a lakosság ismét jelen­tős társadalmi munkával is hozzájárul: a tervek sze­rint mintegy 123 000 forint értékű munkát végeznek majd a jászszentandrásiak a különböző létestmények építésénél. ros, mert éppen a városba njent dolgozni, odaállt a csoroszlyák mellé, s dóig >- zott a gép, vetettek. — A vezetőségi tag k sem restek megfogni a z.vi- kot, vagy a kapát, ha ép­pen úgy hozza a helyz t Munkaközben keresik m g az embereket, s elbesz< - getnek velük. Szóval, ná­lunk a munkának ménre e kell. Ha nincs más, aki r odaáll a mérnök, — va y akármelyik vezetőségi t;; T, — említi Tóth Lajos párt- titkár. Nem zárják rosszul az évet — Ma már nem kell szé­gyenkeznünk. Búzából ; z idén 9.96 mázsás holda..- kénti átlaggal szemb i 16.78 mázsát takarítottu * be. A leszerződött 35 vág- r helyett 90 vagonnal adtu ' c át a felvásárló vállalatot c. Említhetjük az őszi árpát, hiszen holdanként 20 61 mázsát, fajtaborsót, amil 1 a tervezett 6 mázsa holda - kénti átlag helyett 13.-H mázsát termesztettünk. — Nem zárjuk rosszul az évet Olyan 40 forint körül fize­tünk majd. A termelőszövetkezetben az iroda folyosóján, mind­járt a bejárattal szemben fényképekkel díszített fal - újság látható. Akikre büsz­kék a közösség tagjai, azok­nak a fényképei oda ke­rülnek. Ruskó István 72 esztendős alapítótag szőlő- kertész is onnan néz rám. Aztán többen mondják; — nem hiányzik az öreg egyet­len napot sem a munká­ból. Ha fújja, hordja, ha jég, vagy hó esik, Ruskó István mindig megjeleni--. Életét nem tudja elképzelni a közös nélkül. A múltko­riban betegeskedett, de csak bement, s dolgozott. Mié t nem maradt, otthon, Ruskó bátyám? — kérdezgették tőle. — Hamarabb meg­gyógyulna. Az öreg tagadó- lag ingatta fejét. Tévedtek. Csak itt tudok én meggyó­gyulni, máshol sehol — vá­laszolta. Aztán Tassi Mihály trak­toros szintén mindig ott található. — Nincs olyan munka, amit meg ne csinálna. Ha Pestre kell menni, hát megy. Ha éjszaka kell men­ni, üzemelni, felül a trak­torra és nem száll le a kor­mány mellől reggelig — bi­zonygatja Oravecz Sándor, pártvezetőségi tag. Mindenről tudnak a tagok A gazdasági sikerek egyik elősegítője a szövetkezeti demokrácia helyes alkal­mazása is. Nincs olyan lé­nyegesebb feladat, vagy beruházás, amiről a közös gazdaság tagjai ne tudná­nak, amivel ne értenének egyet. Rendszeres gvűlések, személyes beszélgetések, a tagok tájékoztatása, mind úgy történik, s azért törté­nik, hogy a javaslatok, bí­rálatok vagy kifogások fel­színre jöjjenek. így aztán nagvob felelősséget érez minden szövetkezeti, min­den párttag a gazdaságért, a rábízott munkáért. Persze, javítanivaló is akad még. Elértek egy gaz­dálkodási szintet, de sem­miképpen sem jelentheti a végállomást. Tovább kell haladniok. És nemcsak a gazdasági mutatók, eredmé­nyek javításával, hanem az emberekkel való foglalko­zás, törődés tekintetében is. Minden ember, mindennap megvívja önmagával a sa­ját kis csatáját. És az em­berekért, hitükért, a párt- szervezetnek is mindennap csatázni kell, újra meg új­ra megnyerni magának. S ez a legszebb, de a legne­hezebb is. A szandaszöilősi Vörös Mező Tsz pártszer­vezete helyesen készült fel erre a csatákra, s haladja­nak így a jövőben is. Sz. L. L Lááaszögezók Amikor bekopogott az 1965-ös esztendő, öt lány és három me­nyecske készítette a homlokot, építette a kávát, fenekeit — lé­vén ők nyolcán a szögező mű­helyben dolgozó brigád tagjai. Most pedig, amikor már lassan búcsúpoharat koccintunk a távo­zó évre, három lány és öt me­nyecske készíti a homlokot, építi a kávát és így tovább... Nem, szó sincs róla. Még min­dig a régi tagok dolgoznak a brigádban. Azok, akik tavaly, egy esztendő alatt kétszer nyer­ték el a szocialista címet. Dehát fiatalok, szépek, csinosak — akár szépségversenyen is indul­hatnának — nem csoda, hogy ezévben is közülük kettőnek kö­tötte be a fejét két szajoli legény. Legutóbb Teca lakodalmát ül­ték, aki szemre még kislánynak látszik, de a bérlistára már ön­tudatosan írja a Tóvizi Ferencné nevet. Ég nem akármilyen oér- lista ez: havonta 1600—1800 fo­rintot számolnak el rajta a Zrínyi Ilona szocialista brigád egy-egy tagjának. Tudják-e, hány ládát kell ké- szíteniök egyenként és napon­ként a szögezőknek? A norma szerint száztizenhatot. De a minap is, amikor náluk jártam, száz- hatvanháromat csináltak — mert kell a pénz kelengyére, szép ru­hára, bútorra, fodrászra, kirán­dulásra... Ezért aztán gyorsun ütik a kalapácsok kezeikben a szögezők nótáját: kipp-kopp, gyor-san, kipp-kopp egy-ket- tő-re... Míg ebédszünet lesz és beszél­gethetünk, lapozzunk bele a bri­gádnaplóba Az első oldalon vál­lalásuk, mely néhány szóval így foglalható össze: többet, jobbat, pontosabban. Azután a brigád névsora következik. A vezető: Seiler Magdolna. A tagok: Vé­kony Józsefné. Bíró Erzsébet, Zagyi Mária, Bálint Sándorné, Mező Balázsné, G. Kiss Ferenc­né, Tóvízi Ferencné. Aztán a fel­jegyzések, például: „Január 19: Az anyag nagyon fagyos és selejtes. A műhelyünk jól fűtött, de az anyagtárolás nagyon nehéz a hely szűkössége miatt.” És bejegyzések ebédszüneti hó­csatákról. közös mozilátogatásról, melynek eredménye: „Egy kicsit lemaradtunk a filmmesélés vé­gett s ezért délután iparkodni kell”. A napló tanúskodik arról is. hogy februárban tértek át a BÍZÓN láda gyártására, s aztán jött a KISHŰTÖ — ami munká­ra egyáltalán nem volt kicsi. Bizo­nyítja a naplóba beírt néhánv sor: „A nehéz láda kimutatta erejét. A nagy nekilendülésbe a brigád ereje fogyott, mindenki­nek fáj a keze és az ebéd is ke­vés...” Néhány szerény sor arról, hogv a műhelyben a fejük feleit beázott a tető. hogy közös ke­rékpárkirándulást tettek stran­dolással. futóversennyel egybe­kötve, hogy Zagyi Marika a Ba­laton mellett üdült. Az utolsó bejegyzés október 25 én kelt. Azóta nincs miről írni? — tenni éppen lenne — vall­ja a brigádvezető elpirulva. — Csakhogy elmaradt... de majd pótoljuk. — Arról is írhatnánk pedig — szól közbe Vékonyné —, hogy mennyi társadalmi munkát vé­geztünk. Csak a sportpálya épí­tésénél 56 órát. — És ugyanennyi az üzemi ,,ark építésénél — sorolja tovább Bíró Erzsi. — Igaz, rosszul sze­meztük a rózsákat, dehát nem értettünk hozzá. Hiába vettük a szakkönyveket. — No és a kultúrmunka? Bri­gádunk tagjaiból néhányan — persze csak a lányok — tagjai a tánccsoportnak. Két oklevelünk, melyeket a seregszemléken nyer­tünk, ott függenek a kultúrház falán, egy meg ott van a K1SZ- iroda íróasztalában... Véget nem érően sorolják már mit tettek és mit nem: például kevesen tanu’nak a brigádból. Dehát közülük négyen más köz­ségből, városból járnak ide a szajoli gyárba dolgozni. Hajna­lok hajnalán kelnek s bizony este van. amikor hazaérnek. Ilyenkor már nem megy a tanu­lás... pedig kellene. Az azonban mindenképpen dicséretükre vá­lik, hogy mindennap pontos idő­ben kezdik a munkát, s közűi ük még egy sem hiányzott egyetlen napot sem ebben az esztendőben. Csak megjegyzem: a brigad tagjai most nagy eseményre 'ré­szülődnek: nemsokára megszüle­tik G. Kissné kisbabája. — Lesz már utánpótlás szöge­zőben — mondják. — ö lesz a brigádunk tiszteletbeli csecse­mője... A Gyümölcs-Zöldség-Göngyö- legellátó Szövetkezeti Vállalat 2. sz. üzemegységében kétszáznvolc- vanhat ember naponta 6000 gyü­mölcsös ládát készít. Ezekben szállítja a Hungarofrukt az ízes őszibarackokat, a mosolygó al­mákat. a bőzamatú körtéket a világ minden tájára Varga Viktória Húsz év óta először: f elújítják a tanácsi kezelésben levő nyári gátakat Terv is, pénz is van Tovább fejlődik, esinosodik Jászszent a ndrás

Next

/
Thumbnails
Contents