Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-04 / 260. szám
1995. november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP £ TriaSóg {■ehér aszta! mellett (Színhely: egy kisvendéglő, ebédidőben). Az egyik asztalnál ebédel Mádi Szabó Gábor és Tal- lós Endre, a most bemutatásra kerülő A salemi boszorkányok című Miller darab két férfi főszereplője. Mádi Szabó Gábor Proctort, Tallós Endre drámai ellenfelét, Danforth kormányzóhelyettest, a salemi törvényszék elnökét játssza. A beszélgetés harmadik résztvevője a riporter, aki „hivatalból” időnként megTallós: Érdekes megállapítás. Danforth véleményem szerint ugyanúgy van a boszorkánysággal, mint a félművelt emberek a kísértetekkel, nem hisznek ugyan már bennük, éjfélkor mégis félnének kimenni a temetőbe. A lányok bíróság előtti viselkedése megdöbbenti és egy kicsit megrettenti őt is. Mádi: Nem tehet mást, számára végülis már csak az az egy lehetőség marad, hogy elítélje Proctort, engedi nyugodni. Ha nem lenne ennyire tisztességes, megvásárolhatná magának az életet is. Riporter: Miller a darab befejezése előtt felcsillantja Proctor előtt a szabad választás lehetőségét. Hite kötöttségeivel leszámol, helyette azonban a közösség kötöttségeit kell vállalnia. Szükégszerűen osztoznia kell társai sorsában. Halé: Abigail! Tudod, hogy Betty meghalhat? Valid be: ördögöt idéztél az éjjel? (Parris — Baranyi László, Abigail — Gyöngyössy Katalin, Halé — Upor Péter.) 'tü lehetősen provokatív kérdéseket tesz fel és a továbbiakban egy kicsit az író véleményét is tolmácsolja A délelőtti színházi próba csak nem sokkal ezelőtt fejeződött be.) Riporter: Vajon hisz-e Danforth a gonosz létezésében? Tallós: Hisz abban, hogy helyesen cselekszik. Riporter: Miller a drámáról írva, egyik legnagyobb tévedésének említi, hogy lekicsinyelte ennek az embernek és az általa képviselt bíróságnak a gonoszságát. Tallós: Nekem, mint Danforth megszemélyesítőjének keresnem kell azokat a rugókat, amelyek szerepét emberi magatartásában érthetővé teszik. A színész, amikor játszik, soha sem mondhat kritikát arról a jellemről, amelyet megformál. Persze tudom, hogy Danforth végülis nagy gonoszságot követ el, nem felmenteni akarom, és azt sem szeretném, ha a közönség felmentené. Mádi: (hozzánk fordulva) Már az úton megkezdtétek ezt a beszélgetést, nem tudom, hogy hol tartotok a vitában. Riporter: Egy kicsit Millert idézve azt állítottam, hogy Danforth nem ismeri fel a jót és a gonoszt, ítélete így szükségképpen torz és kegyetlen. Riporter: A dráma nagy- szerűsége talán éppen ab- Jan rejlik, hogy Proctor t> ;zükségszerűen cselekszik. Mádi: Proctor végtelenü tiszta ember. Egy kicsit talán még egyetlen bűnében Is vétlen, de ezért a bűnéért lelkiismerete soha sem Mádi: Bár a darab a régi Amerikában játszódik, mégsem történelmi dráma. Sa- iát korának Amerikáját írja meg benne Miller és mint minden remekmű, ez a darab is általános érvényű. — tg — Cheever: ...Proctor megátkozta a bíróságot és eltépte a Hivatalos írást. (Proctor — Mádi Szbó Gábor, Cheever — Kozák András, Danforth — Tallós Endre.) Szovjet tilmmpok HÍREI November 4-én, a vidéki filmszínházakban megkezdődnek a Szovjet Filmnapok. Ebből az alkalomból kerül bemutatásra A katona apja című magyarul beszélő filmballada. Rendezője Rezo Csheidze, főszerepét Szergo Zakariadze játssza. A grúz művészt az idei moszkvai fesztiválon a férfi színészek kategóriájában a legjobb alakítás díjával tüntették ki. A film magyarul beszélő változatában a címszereplő hangját Képessy József tolmácsolja. Ugyancsak a héten jelenik meg a filmvásznon a világsikerű Szállnak a dar- vak, Kalatozov Cannes-i díjnyertes alkotása, amelyben Tatjana Szamoljova és Alekszej Batalov játszik főszerepet. (A fővárosban mindkét filmet november 11-én mutatják be.) Párizsban bemutatták az Auróra cirkáló című szovjet filmet, melyet Lavre- nyev forgatókönyvéből Vi- sinszkij rendezett. A film dokumentális hűséggel ábrázolja az Októberi Szocialista Forradalom történelmi napjait. A kritikus kiemeli Mihail Kuznyecov hiteles alakítását Lenin szerepében. Rövid hírek a Szovjetunióból: Szergej Bondarcsuk tervbe vette, hogy a Háború és béke befejezése után filmre viszi Csehov Sztyeppe című kisregényét. — Emanuil Kazakevics hazánkban is kiadott Hűséges szív című kisregényéből Furmanszkij írt forgató- könyvet. A filmet R. és J. Grigorjev, fiatal rendezőpár készíti el. — Manaszarova rendező a Moszfilm Stúdióban forgatja Húsz évvel később című új filmjét Szvetlov színdarabja nyomán. A főszerepet Zsanna Prohorenko alakítja. — Doyzsenko művei alapján Felejthetetlenek címmel új film készül Julia Szolnceva rendezésében. « Cikkünk nyomán „Ügyintézés világszínvonalon” címmel a Tisza menti Vegyiművektől származó információ alapján cikket közöltünk lapunk október másodiki számában. Az írás röviden arról szólt, hogy egy egyszerű, már a kezdet kezdetén tisztázott és demokratikus országból történő gépvásárlásra a rendelést® a szerződéskötésig egy esztendőre volt szüksége a CHE- MOKOMPLEX külkereskedelmi vállalatnak. A CHE- MOKOMPLEX igazgatója október 27-én levélben kérte a cikkben foglaltak helyreigazítását. A cikk alapját képező tájékoztatás néhány fontos dátumnál pontatlan volt, s figyelmen kívül hagyta, hogy a CHEMO- KOMPLEX-nek csak 1965. január 4-én került érvényes géplap a birtokába. A gépbeszerzés lebonyolítása így természetesen más színben tünteti fel a külkereskedelmi vállalatot. A Tiszámén ti Vegyiművektől származó információ arról szól, hogy a CHEMO. KOMPLEX 1965. július 15- én rendelte meg a külföldi partnertől a gépeket, de nem tudta informátorunk, hogy ezalatt már teljesen és gondosan előkészített szállítási szerződést kell értenie. A szerződés megkötés. után végülis rendes időben megérkeztek az importgépek. A fentiek alapján helyt adtunk a helyreigazítási kérelemnek, SZÓFIAI LEVÉL a hétköznapokról — Majd meglátja, hangulata van ennek a városnak — mondta újdonsült házigazdám alighogy kicsomagoltam, s leültünk egy kis ismerkedő beszélgetésre. Később azt is megjegyezte, ha esetleg írni akarok Szófiáról, ne igyekezzek újra, meg újra — ki tudja hányadikként — felfedezni a bolgár fővárost. Nos, ha felfedezni nem is akarom — legalább is egyelőre! — szeretném papírra vetni az első benyomásokat, az újjal való megismerkedés örömét. Időnk van bőven, vágjunk hát neki az utcák forgatagának, ráérősen, minden cél nélkül, csak úgy bámészkodva. Azonnal feltűnik az utcák tisztasága. S ez a megállapítás korántsem az idegen részéről megnyilvánuló kötelező udvariasság. A szófiai utcák ^ tisztaságára hófehér köpenybe és fityulába bújtatott utcaseprőnők vigyáznak. (Gyógyszerésznek, vagy 8 cukrásznak vélné őket az idegen.) Nemcsak söprik, S hanem mindennap erős vízsugárral le is mossák az úttestet. § Azért is meglepő ez a tisztaság, mert ha vala- g hol, hát akkor itt igazán lenne alkalom a szemetelésre. Hatalmas üstökben főzik szinte minden utcasarkon a zsenge kukoricát, ezt az ízletes csemegét, s a csövek nagyságától függően öt-tíz sztotinkáért már része lehet benne a bámészkodó idegennek. Odébb nem is főzik, hanem ügyes vasrács fölött, faszén parázson pirítják. Október végén, november elején egyre inkább a maróni, az ízletes sültgesztenye veszi át a főttkukorica helyét. Finom is, no meg az egyre inkább didergő tenyeret is melegíti. Itt nem szemenként mérik mint odahaza, hanem kilóra, s azt is igen olcsón. Az utca színfoltjához tartoznak az apró standok is. ahol hangos szóval kínálgatják az árusok a sült tököt, a zamatos oran zsadát — eredeti narancslé: vagy az illatos, forró, a mi rétesünkhöz hasonló sütemény költeményeket. A nézelődő embernek azonnal feltűnik néhány dolog, amit odahaza is jó volna megszívlelni; a hentesnél papír nélkül teszik a mérlegre a húst és a felvágottat, csak aztán csomagolják be. Így aztán nem fordulhat elő, hogy a kedves vevő az öt deka szalámihoz két deka csomagolópapírt kap. Külön élmény a mellékutcákban meghúzódó kis péküzletek látványa. Mindjárt az üzlet mellett van sütöde is, így a nap minden szakában — még vasárnap is! — lehet finom friss kenyeret kapni. Az utcák — különösen munka után és este — zsúfoltak, az úttesten hatalmas gépkocsifolyamok hömpölyögnek. Itt van aztán a gyalogosoknak jó világ! A rendőr jelzése mindenkinek szól — csak a gyalogosoknak nem. A gyalogos Szófiában szent és sérthetetlen! Akkor — és főleg ott — megy át az úttesten, amikor és ahol akar. Hátborzongató élmény végignézni a rohanó gépjárművek között csetlő-botló emberek kánkánját. Úgy látszik, hogy az úttest feltépése jellemző kortünetté vált az utóbbi években az egész világon. Itt, Szófiában is része lehet az embernek a bulldózerral feldúlt utcák látványában. A magyar ember ebből a szempontból is otthon érezheti magát. A különbség viszont az, hogy a bolgár fővárosban szinte rekordidő; alatt fejezik be egy-egy fonos útvonal felújítását. (De jó is lenne ellesni ezt a módszert bolgár barátainktól!) A szófiai embernek — bizonyára sok egyéb mellett — van egy nagyon kedves és egészséges szokása. Vasárnaponként, ha jó idő van, kiürül a város. Szinte az egész Szófia kirándul turistáskodni a Vitosára. — Vasárnaponként száz-százötven ezer ember is felkeresni ezt a csodálatosan szép nemzeti parkot — bizonygatta házigazdám. Hitetlenkedve hallgattam állítását, - azonban a tapasztalat meggyőzött arról, hogy a fenti szám még nem is fejezte ki hűen, a szófiai ember természetimádatát. Néhány hét alatt nem lehet megismerni egy ország fővárosát, lakóit, az emberek életét, szokásaikat. A bolgár emberek életéről, ennek a nagyszerű népnek a történelméről, évszázados küzdelmeiről, s mai, megszépült életéről újabb szófiai levelekben számolok majd be olvasóinknak; Molnár Sándor Egyszer van születésnap Két igen csinos lány pusztaija a csemegebolt ht- degfelvágott kincseit. Egyik világosszőke hajú, a másik annyira fekete, hogy szinte kéklik fején a kiválóan karbantartott tupír. Néznek erre, te- kintgetnek arra. Jókat nyelnek a kívánatosabb porciók láttán, néha még kisujjukat is szájuk végéhez kapják ámulatukban. Gyönyörködnek, képzeletben ízlelgetik a hús-, szalámi-, meg szalonnaféleségeket.. Nagyritkán szólnak, akkor is csak ennyiket. — Nyelv? — Azt csak lassan lehet enni. Annál éhese bb vagyok. Megint szemlélődnek. — Császárhús? — Drága. Hát végén lesz fizu. Ebből kiderül, hogy minden bizonnyal együtt laknak, talán egy helyen is dolgoznak. — Azt mondtad, inni is fogunk valamit. — Szent elhatározásom ... Na hallod, a születés, napomon ne? Tudod mit? Érjük be tíz-tíz deka parizerrel. Alig kerül valamibe. Te kérj blokkot erről, én majd megveszem addig az itókát... Csao! Mikor a pénztárnál találkoznak, a „parízerfe- lelős” rémülten nézi a másikat, aki már rendkívül megelégedetten babusgat egy üveg vermuthot. — Űristen, mennyit fizettél érte? — Negyvenhárom forintot. — Te... te egyszerűen megörültél! Hogyan húzzuk ki hét végéin? — Nyugi, angyal. Semmi pánik! Az üveget visszaváltják. Tóth István
