Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-27 / 280. szám
1965. november 27* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az utolsó lóvasúi — Sanyi ós Pajkos a mozdony — A gró (kisasszonynak is elkelt — Kót Zetornál is erősebb Az „irigyelt1 csoportvezető Avagy érdeme» alacsonyabb munkakörbe kerülni kervényes hálózata és egy pályafenntartó munkása. Tóth István bácsi a pályafenntartó, de pillanatnyilap traktoron ÜL Emiatt zúgolódás tört ki, a sertéstelepiek nehezteltek a karbantartás elmaradásáért. így ugyanis a forgók beragadtak, s a takarmányosok .álluk megfeszítésével küsz. ködtek a kisvonattal, hogy célhoz érjen ezúttal a Pajkos nevű „mozdonyló” a rakománnyal. Itt persze nincs állomásfönök, nincs forgalmista, de az indítás tájékozódás után történik. A „vasutasok” kitekintenek a pályára, s ha nem jön „ellenvonat”, akkor mehet a szerelvény. Hányán tartoznak a lóvasút személyzetéhez? Mikor mennyien. Általában hajnaltól késő estig „dono gás” nélkül dolgozik a kisvasút. Az élő múzeumi tárgy, az Almássy grófok egykori béresszállító pán- vádlija, a Szenttamási Állami Gazdaság férfiainak munkakönnyítője. A 100. óra utén Csehszlovákiában jelenleg érdekes tudományos Kísérlet folyik, amelynek célja az alvás nélküli tartós ébrenlét tanulmányozása. A kísérletre önként jelentkezett 4 fiú és 2 lány. mindannyian 20 és 24 év közöttiek, hétfő reggel óta nem alszanak. Péntek délelőtt immár egyfolytában 100 órája vannak ébren. A kísérlet szombat reggel 6 órakor fejeződik be, ezT orvosi vizsgálat követi, majd kb 11 órakor — több mint 120 óra után — aludni térnek. Tíz óra alvás után ébresztés és étkezés következik, majd újabb 10 óra alvás. Megyénk egyik legna• gyobb és legrégibb ipari j üzemében, a szolhoki jár- I mű javítóban járva a bére- j zésnek egyik különös és nem kívánatos gyakorlatára • figyeltem fel. Társalgás közben a művezető és a csoportvezető bérkülönbsége került szóba. Legnagyobb csodálkozásomra így nyilatkozott a művezető. — Karcsi bácsi nemsokára nyugdíjba megy. Megmondom őszintén, szeretném a munkakörét örökölni. Aztán elmondotta, hogy a sokkal nagyobb felelősséggel járó munkáért körülbelül négyszáz forinttal kevesebbet kap, mint a csoportvezetője. Nem akartam hinni a fülemnek. Akkor pontosan a fordítottja érvényes itt a magasabb beosztás után való törekvésnek? Ezek szerint igen, mert a leghatásosabb ösztönző — az anyagi — erre sarkallja a dolgozót. Ennél a vállalatnál nem csupán az említett üzemrészben van ilyen probléma. Több rr ’yben, ahol még a különböző pótlékok sem javítják a fizikai állományba tartozó csoport- vezetők bérét — találni ilyen differenciákat. Az „irigyelt” Karcsi bácsi több mint kétszáz forinttal keres többet a főművezetőjénél is. De sorolhatnánk a többi furcsaságot. Azt, hogy a normatechnológus besorolásának felső határa kevesebb, mint a művezetőké, holott az előbbinek sokkal képzettebbnek kell lennie, kvalifikáltabb munkát kell véseznie. Bérezés szempontjából nem rózsás a helyzet ennél a vállalatnál. Ám e hiba forrását elsősorban a műszaki dolgozóknak a kívánatosnál alacsonyabb anyagi dotálása okozza, külön meg kell említeni, hogy az engedélyezett bérhatárokon belül a műszakiaknál a százalékos „beállás" jóformán az 50 százalékot sem éri el. Pontosabban azt kell ezalatt érteni, hogy például a a művezetők alsó bérhatára 1400, a felső 2000 forint. A járműjavítóban tehát egy művezetőnek a munkaköri besorolása ezek szerint 1700 körül mozog. Erre jön még a rendfokozati pótlék, amely a ledolgozott évek arányában emelkedik. Ennyit a bosszantó bérprobléma anyagi oldaláról. Semmivel sem kisebb jelentőségű azonban az a veszély, amelyet a bérfeszültség az érintettek munkamoráljában okozhat. Az alacsonyabb beosztás iránti vágy semmiesetre sem kívánatos jelenség, különösen nem a legelső vonal parancsnokainál. De gondoljunk á jövőre, amikor úgyis a legfontosabb tendencia a műszaki, de az egyéb vezető posztokon dolgozók képzettségének fokozása. A járműjavítóban a jövőben az összes főművezetői beosztást mérnöki diplomával rendelkezőkkel kellene betölteni. Ez az előírás. Ilyenformán körülbelül hetven mérnökre lesz szükség a jelenlegi tizenhárom és mintegy száznegyven technikusra a jelenlegi mintegy nyolcvan helyett. Közismert azonban, hogy a járműs műszaki vezetőkre az egyéb vállalatoknál és üzemekben elérhető magasabb kereset is vonzó hatással van. Hogyan lehet akkor ott a jövőben a műszaki színvonal emeléséről reális terveket készíteni, ha a kötőanyag — jelen esetben a bérezés — ilyen gyenge? A műszakiak bérproblémáit a vállalat felettes szervének a támogatásával a lehetőségekhez képest sürgősen orvosolni kellene. B. J, — borzák — Este nyolckor is kivilágít az országúira a jánoshidai könyvtár neonfénye. A könyvtár tavaly nyáron költözött új helyiségébe. Az olvasók csaknem hat és félezer könyv között válogathatnak. Varga Józsefnek, aki tizenöt éve vezeti a könyvtárat, legfőbb gondja most a mezőgazdasági és természettudományos könyvek forgalmának emelése. — A könyvtár egyik legszorgalmasabb olvasóia Fehér Mária, a földműves- szövetkezet könyvelője, zárás előtt kedvenc olvasmányait, a narv zeneszerzők életre tzaH tanulmányozza Beszélgetés esti homályban — Balogh néni, maga még itt lakott az uraság idejében? A cukorka- és cigarettaárus asszony megrezzen egy pillanatra. — Hát nem éppen itt laktam. Inkább a mezőtúri határban, de bejártunk ide. Jött ki a pánvádli vasárnaponként a majorba, aztán aki a kápolnába tartott a misére, azt elhozta. Deszkát raktak a csillére, arra ültünk. Odaállt az egyik grófkisasszony is, kiváncsiak voltunk a szép ruhájára. Meg könnyű volt bejutni, behordta az embert pánvádli — Dehát mi az a pánvádli, Balogh néni? — Jaj, lelkem, hát a lóvasút. A lóvasút, a szenttamási lóvasút még ma is megvan és „menetrendszerűen” közlekednek is szerelvényei. A négy kocsisor egyikének Sanyi a mozdonya. Sanyi ottjártunkkor éppen a lucernakazal oldalából vételezte fel az „üzemanyagot” Merthogy Sanyi az egy öszvér és nemcsak a nyomtató lónak nincs bekötve a szája, de a vasutas lóé is hasonlóképpen. Sanyi különben valóban majdcsak annyit teljesít, mint a gép A pánvádli első fordulója ugyanis hajnali háromkor indul. A tejeskannákat hordják szét nagy csörömpöléssel a tejházból az istállókba. Négyezer liter tejet fuvaroz reggelente a Sanyi. Ilyenkor Vészé Sándor az irányítója. Csakhogy amikor Vészének reggel hétre letelik a műszak, akkor a lóvasutat a takar- mányosok foglalják el és nőst ők rakják meg a Sanyi „vagonjait”. Egyszerre negyven mázsát, naponta több mint háromszáz mázsát elgörget a Sanyi. Kérdeztem, van-e még máshol is lóvasút a megyében? Nem tudnak róla. Nagyon valószínű, hogy a szenttamási pánvádli az utolsó lóvasutak közé tartó, zik. De itt még semmi sem mutat kimúlására Sőt! Terjeszkedés előtt áll. Pillanatnyilag 5 kilométer hosszú a vágányhálózata, de már ott van bestószolva a szérű mellett a „repülősín”. Vagyis a szétszedhető és bármikor, bárhol összerakható sínpár, amelyet mindig oda telepítenek, ahol a legnagyobb szükség van rá. Személyszállításra egyébként már nem vállalkozik a szenttamási pánvádli. A nagy állomásra, a nagyvasútihoz Kétpóra is be van ugyan kötve a kisvasút, de onnan is és oda is műtrágyát. növényvédőszert, terményt rakodnak, vontatnak. A gazdaságban nagy a becsülete a lóvasútnak. Azt mondják, ahol már két *©• tor meg se moccan egy rakománnyal, ott még vígan kocog, illetve gördül a lóvasút. Négy szerelvénye van, teÖtezerötszáz munkaügyi döntőbizottság Ma délelőtt az ÉDOSZ székházban megkezdődött a munkaügyi döntőbizottságok elnökeinek első országos tanácskozása. Brutyó » János, a SZOT elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Veres József munkaügyi miniszter tartott beszámolót. A többi között elmondotta: tizenöt éve dolgoznak a vállalati és területi bizottságok, amelyek 1965. január 1-e óta munkaügyi döntőbizottságokként dolgoznak. Az országban 5500 munkaügyi döntőbizottság alakult több mint húszezer taggal. A munkaügyi döntőbizottságok határozatainak 15 százaléka ellen fellebbeznek a do’gozók, — s mintegy 85 a döntéseket helyesnek tartják. Korán esteledik most már, hosszúak az éjszakák. A fiataloknak könnyű: azok átalusznaa. akár tizenkét órát is egyfolytá bán. De az öregek, akik éltük teléhez is eljutottak már, megelégszenek néhány órányi szundítással is. Korán esteledik. Beszélgessünk egy kicsit az esti homályban — Megfáztam, amikor bementem Szolnokra, a nővérem temetésére. Hosszú az út onnét hazá ig, autóbusszal is. Nehéz a mellem, fújt valami... Rossz dolog esz a téli nyavalya, ez az influenza. — Mondtam, hogy vigyázz ma gadra, de nem hallgatsz rám Takarózz be jobban! Főzök egy kis hársfa-teát az jó lesz. — Rosszkor jött ez a betegség pedig még ebben a hónapban meg kel] tartani a tanácstagi beszámolót. is. Hétfőn meg állandóbizottsági ülés lesz, odtf is e' kellene menni. — Amíg meg nem gyógyulsz nem mégy sehova se — Most jut eszembe, elkészítetted a csomagot a gyerekek nek? Le kéne vágni ezt a sárg" tyúkot. Meg a sa’átát is fel ke)1 szedni. A kicsi nagvon szeret majd örül neki. Tudod mit mondott a nváron. mikor itthon volt? Nagyapám árasztom én a paprikát, úgyis tudom, hogy nekem termeli... Jól mondta... Te, ér holnap mégis csak bemegyek s tanácsházára. — Mindig csak a tanáccsá’ vagy oda. Mondtam már, ha beteg vagy. nem mégy sehova. — Oda vagyok? Hogyne lenné oda, mikor tizenöt éve vagyok tanácstag. Sose felejtem el B Tóth Andráséknál volt az elsc jelölőgyűlés. Ott volt a körzet minden tagja... Egyhangúlag énrám szavaztak... Nem is tudtam akkor, minő tiszteség az, amit rám bíztak. — Ügy... úgy. — Járatlanok voltunk valamennyien. Azt se néztük nagyon, ki legyen az elnök. Azt hittük, olyan falusi birót választunk. Elfeledkeztünk arról, hogy most már mások a követelmények Nem is voltunk olyan bátrak. Kisebbségi érzésünk volt. Nem úgy, mint régen a nagygazdak- nak. — Pedig akkor már a magatok urai voltatok. — Hát igen Sok mindent megértünk Látod-e. mi lett a szőve’- kezette! is? Amikor tizenegyei: megalakítottuk, még kis gazdaság volt. Télen á hóban mértük ki az első istálló helvét. M s1 meg már milliomos a tsz-ünk. így vagyunk a faluval is. Az ts csak gyarapodott valamicskét • Van már járda, minden házban villany, másképpen van mar, mint volt az uraság idejében. — Eszembe jutott, amikor mi asszonyok, megs~ 'rveztük az óvodát. Meszeltünk, takarítottunk, te meg, hogy tanácstag voltál, lócákat, asztalokat csináltál a gyerekeknek Még kis tálkákat is vettünk nekik, amiből ettek. Ej, de sokat zötyögtem én azzal az igás- kocsival Füredre ennivalóért. — Hát ti sokat segítettetek nekünk, az biztos. Azért ma mai másként nézi ki az óvoda. Láttad? Kikerültek belőle a kis ’ó- cák. Tudod, mennyit költ a tanács évente a fenntartására? Nyolcvanezer forintot. — Tömérdek pénz az... — Az bizony. Sokat jártam a járáshoz, meg a megyéhez a2 óvoda ügyében, amikor megyei tanácstag voltam Sokat bizony az új iskola ügyében is. — Az. amikor ráadásul még a tsz-elnökséget is elvállaltad. Pedig mondtam, hogy ne csináld, öreg vagy már te annyi munkához. — Ha egyszer bennem volt a> emberek bizodalma, ötvenhatban volt az, nem engedhettük, hogy szétzülljön a közös. Látod-e, nekem lett igazam. A szövetkezet gazdagszik és felváltott engem a fiatal elnök, aki tanult ember is és jól végzi a dolgát — Te meg lerokkantál, beteg u szíved, a májad, nem potyára mondták hogy száz százalékos munkaképtelen vagy. — Az öregség is hozta ezt • De azért dolgoz.om én. Hát k látja el a jószágot, a diszn<Mr*ít_? Ki csinálja a kertet? Meg a tanács... ott tán nem dolgozom? — Deh gynem... Csakhát mégis... — A szerződött malacból megvan a tüzelőnk. Még most is vin salátánk, az óvodának is adtál belőle. Van nyugdíj. Ha mi nem dolgozunk annakidején becsülettel, meg a fiatalok nem veszik át tőlünk, itt tartanánk? Tudod, mi lenne most velünk... — Jól van. ne tüzeskedj már. Inkább nem bánom, ha holnap nem leszel lázas, eriggy be a tanácshoz. — Beszélni akarok az elnökkel. Nagyon rendes fiatalember ez... Ügy hírlik, jövőre megépül a kút, hatvanhétben meg a kultúrház- • Kapunk a megyétől 400 ezer forint támogatást. — No, akkor újra szervezheted a társadalmi munkát. — Szervezem is. Jönnek, ne félj, az emberek, ismerem én az igari népet. Jólelkűek, szeretik a falujukat... ' Két ember beszélgetett esti szürkületben. Két ember, akik leéltek egymás mellett majd negyven esztendőt. A két ember Somlai Lajos bácsi Tiszaigar község járási tanácstagja és hites felesége, Zsuzsika néni, aki 1946- tól mostanáig volt a községi nőtanács elnöke. Miről beszélgettek? Mindennapi dolgokról. Életükről, mely összefonódott immár elválaszthatatlanul egy község életével. Beszélgetésüket igyekezett feliegyezni, a mindennapok krónikása Varia Viktoria
