Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-25 / 278. szám

IMI. november 25, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I Kényes kérdésekre Kiszesek „karmestere“ válaszol az elnök 4 BIZALOM VÁLTOZATLAN A tiszaföldvári Vegyes­ipari Ktsz vezetőségválasz­tó közgyűlését levezető el­nök a beszámolók után szü­netet rendelt el. Benkó László elnökkel a választások szünetében olyan dolgokról beszélget­tem. amelyek a beszámoló legérdekesebb részeit ké­pezték. Néhány fontos kér­dést nagyon szűkszavúan intézett el a vezetőség be­számolója és még a felszó­lalók sem reagáltak rá. — Elnök elv társ. azt mondta, hogy 140 ezer ;o- rint elfekvő készlet volt a raktárban, amiből eddig 50 ezer forint értékűt értéke­sítettek. Hogyan lehet ez amikor egyféle készárut, nyílászáró szerkezetet gyár­tanak? — Na, ezt a beosztást mái sikerült megszüntetniük, de a többi megvan. Nézze, megmondom őszintén, ha ez a szövetkezet elnöke ilyen dolgokban önállóan dönt­hetne, nem szaporítottam volna az adminisztratív lét­számot. Persze, nem rajta múlik. Most viszont már ragaszkodom a kapott lét­számhoz. Máshol is ennyi van... A szünet véget ért, kez­dődött a választás. A titkos szavazatok ösz- szeszámlálása után kiderült, hogy Benkó László, aki ti­zenhárom esztendje a Ve­gyesipari Ktsz elnöke, újra maximális szavazati arány­nyal került a vezetőségbe. Ugyancsak a tagság egy­hangú bizalmát élvezi <=z új vezetőség másik négy (agja, Bajkai Sándor. Ta.ti Ferenc, Tóth János és Hár­tyám elvtárs is. A tiszaföldvári Vegyes­ipari Ktsz-ben nem mennek rosszul a dolgok. Nem azt mondjuk, hogy nem mehet­nének jobban is. Mehetné­nek. De a tagság összefogá­sa, egy irányba húzása, s a vezetőség szakmai, politi­kai tudásának növekedése a biztosíték arra, hogy íz eddiginél még jobb ered­mények is születnek majd. — bognár — Középkorú, kék overállos férfi nyitott be az irodába. Néhány tömör mondatban számolt be a napi mun­kájukról. — Rendben van, bátyám. Hétfőn majd együtt né­zünk szét a maguk portáján — válaszolt az üzemegység­vezető, a diákosan fiatal Lukács László. Hangjából nemcsak közvetlenség, ha­nem az idősebbnek járó tisztelet is kicsendült. — Laci! Még nem is új­ságoltam, milyen nagysze­rűen sikerült a nyugdíjba vonulók búcsúztatása. Sze­gedi Jancsi, Gábos Erzsi és Lörinczi Jánosné — a fcis ünnepség fő szervezői — most is kitettek magu­kért — mondta Berki Feri. — Szegedi Jancsi nagyon talpraesett. Mint egy fárad­hatatlan motor, úgy dolgo­zik — dicsérte Lukács László a Il-es alapszervezet — Nagyon nehézkesen megy az anyagbeszerzés. Nem kapjuk meg időben a megrendelt vasanyagot, s akkor megpróbálkozunk más forrásokból beszerezni, így történt, hogy megsze­reztük a szükséges anyagot, de a készletezőnél elfelej­tettük töröltetni a megren­delést. Ez a mi hibánkból történt, elismerem. Egyetlen kiváló dolgosó sínes? — Azt mondta a beszá­molóban, hogy a szövetke­zet jövőre' lesz tizenöt éves és eddig még egyetlen ki­váló dolgozója sincs. Ho­gyan lehet ez? — A munkaversennye) eddig a szükségesnél is kevesebbet foglalkoztunk. Biztosan ezért/Mert nálunk is vannak ám nagyon jó szakemberek. Csakis így tudtunk mindig jó termelé­si eredményeket elérni. Ja­, vasolni kellett volna a ki­tüntetésre érdemes embere­ket. Csak... — Itt van a lakatosmű­hely szocialista címért küz­dő brigádja. Tavaly sem a termelési tervét nem telje­sítette, sem a másik fontos vállalását, a rajzolvasó tan­folyam elvégzését. Milyen hibákat lát ebben? Nincs norma, nincs aki csinál fa — A bérezésben van a hiba. Említettem, a beszá­molóban is, hogy órabérről áttérünk nálunk a teljesít­ménybérezésre. A brigád tagjai nem egyformán dol­goznak az órabérért. A tan­folyamról meg lemorzsolód­tak. Az idén már jobban dolgoznak. — Ügy tudom, eddig is volt már darabbér a kész- árutermelőknél. Miért szün­tették meg, miért álltak át az elavukabb bérezési for­mára? — A darabbér súly sze­rint volt megállapítva. Ahány kilogramm volt az ajtó vagy az ablak, annyi­szor x forintot fizettünk. Nem volt jó. Megmondom őszintén, nem volt olyan műszakink, aki a normázás- hoz értett volna. Egyáltalán nem volt még technikusunk sem. — Most? — Most már két műszaki vezetőnk közül az egyik gé pésztechnikus, a másik most végzi a technikumot. Kis üzem, nagyipari apparátus — Még a létszám az, ami nagyon érdekes. Főleg o nem termelő létszám emel­kedése. Miért volt erre szükség? — Nem tudom. — Hogyan? — Tényleg nem tudom. Ha rajtam múlna, én nem növelném az improduktív létszámot. A felettes szerv- rendelte el. Azt mondtáK hogy egy ilyen szövetkezet­ben kell lenni anyagköny­velőnek, munkaügyesnek meg a szolgáltató részié geknek is kell egy műszaKi vezető. — Munkaügyes? Különös divatcikk a SALVADOR Beszélgetés egy vidéki gyógyszertárban Sötétbarnára pácolt pol­cok és szekrények, barna tégelyek gótikus stílusú betűkké', csend, ünnepé­lyesség. Régen így nézett ki egy patika. A ma gyógyszertára nem hasonlít a régi patikára, mint ahogy a gyógyszerész sem azonos a patikáriussal. Az egyetemet végzett, a kémiát szinte a vegyész- mérnöki szintig értő, bio­lógiával is foglalkozó sok­oldalú szakember más, több, mint elődje. Kilencen dolgoznak a ti­szaföldvári nagy patikában. Ebből öt diplomás. Kell is, mert a forgalom nagy. A hat-nyolcezer recept mel­lett a „kézi eladás” is szá­mottevő. Egyre többen jön­nácsülésekre vendégként, különösen ha egészségügyi, állategészségügyi kérdések szerepelnek a napirenden — mondja Fazekas Dezső. A gyógyszertár a község­beli másik patikával váltva kéthetenként ad egy-egy he­ti éjszakai ügyeletet. Ezek általában csendesek, élet­mentő gyógyszerek az or­vos táskájában is vannak, inkább görcsoldókért, fáj­dalomcsillapítókért szólal­tatják meg az éjszakai csengőt. — Igaz, nem egyszer elő­fordul, amikor a páciens bejelenti: már három nap­ja fáj a foga, de most már éjjel fél kettőkor nem bírja tovább — szólál meg De- kány Józsefné asszisztens. vanezer forint forgalomnál sokat kell dolgoznia a gyógyszerésznek és a két asszisztensnek, akik közül az egyik még alig egyhóna­pos gyakornok. — Mit csinál egy gyógy­szerészlány a szabadidejé­ben? — Nem sokat — von vállat Lipták Katalin, aki már három éve asszisz- tenskedik itt és munka közben végezte el a kétéves asszisztensi tanfolyamot. — A sok munka mellett ügye­letet is kell tartani, így lé­nyegében a csütörtök, szom­bat, vasárnap estékről le­het szó. A legnagyobb baj, hogy kevés a fiatal. Sokat olvasok, kosarazok, n KTSZ- ben sportfelelős vagyok. Apró páciens veszi át az elkészült orvosságot Dékány József- nétől. nek kalmopirinért, antineu- ralgicáért, Salvadorért. Ez utóbbi a sztár Tiszaföldvá- ron, úgy viszik, mint a cukrot. — Jó dolog, hogy az em­berek már nem hajlandók tűrni a fájdalmat, igyekez­nek segíteni magukon, bár van olyan veszélye is, hogy egyesek „divatcikk”-ként kezelik a gyógyszert — ezt Fazekas Dezső gyógyszerész mondja. Ma már közülük egyre többen vannak, akik a hivatás gondjain kívül a közösség gondjaiból is vál­lalnak. Kremm Gáborné, aki ottlétünkkor egy • bo­nyolult recept vagy hatféle hatóelemét mérte és kever­te nagy gonddal, a tégla­gyárban tartott nem régen előadást negyven ember előtt a házipatikáról. Minek örülnek a gyógy­szerészek? Itt Tiszaföldvá- ron annak, hogy a gondo­san összeállított rendelésre megkapják a gyógyszereket ás áltaiában nem hiányza­nak azok az anyagok, ame­lyek máshol időnként ki­fogynak, mint például a valeriána, ipecaeuana. — Annak is örülünk, hogy a község vezetői sze­retnek minket híznak ben­nünk. Meghívnék az opera­tív bizottsági ülésekre, ta­Magánreceptet is válta­nak ki néha. Idős tsz-tagok lepik meg vele időnként a gyógyszerészeket, olyanok, akik magánrendelésre Is elmennek, ezzel „ellenőr­zik” az SZTK-orvost: tény­leg nem kell-e külföldi gyógyszerkülönlegességet felírni az ő bajára? . Cibakházán is sűrűn nyi- togatják a gyógyszertár aj­taját. Havi hetven-nyolc­— Mikor volt utoljára színházban? — Nagyon régen. Ha ide­jön a szinház és éppen sza­bad az estém, elmegyek. Szolnokon már évek óta nem voltam színházban. — Szereti a munkáját? — Természetesen — és úgy néz ránk, mint aki na­gyon csodálkozik: hogyan lehet ilyet kérdezni? — ht — Agua destillata. Lipták Katalin, a cibakházi gyógyszertár laboratórium’ asztalánál. KISZ titkárát. Majd moso­lyogva folytatta: — Egyszer valaki így fo­galmazta meg a KISZ-tit- kár feladatát: karmester legyen. En mepróbálom ezt követni. Mert eredményesen csak akkor dolgozhatunk, ha nem egy ember lót-fut. hanem a csúcsvezetőség és az alapszer vezetek reszor- tosai is elvégzik feladatukat. Mint Szegedi Jancsi, vagy Kovács Jóska, az I-es alap­szervezet titkára és a töb­biek, Várhalmi Mihály, Császi Mihály, Berki Feri s még sorolhatnám. Lukács László, a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság KISZ-titkára társai javára írja mindazt, amit sikeresen megvalósítottak. Ilyeneket: védnökséget vál­laltak a fiatalok tanulása felett. Jónéhányan vannak, akik a bajai felsőfokú víz­gazdálkodási technikumban tanulnak. Részükre — vég­zett mérnökök segítségével — konzultációkat szervez­nek. — A gépműhelyben. KISZ-megbízatásként, fia­tal technikusok segítik az ipari tanulók elméleti és gyakorlati felkészülését. Az ipari kérdések című KISZ- tanfolvamot azzal teszik vonzóbbá a harminc hall­gató számára, hogy az elő­adásokat tapasztalatcserék­kel, kiállítások látogatásá­val egészítik ki. November 19-én e tanfolyam részt­vevői Budapesten a mű­szaki múzeumban a 20 év találmányait, szabadalmait bemutató kiállítást tekin­tették meg. Majd ellátogat­tak egy autó-szervizbe. Velük utazott Lukács László is, aki a tanulásban szintén osztozik a fiatalok­kal. A gépipari technikum­ban érettségizett, s azóta már elvégezte a felsőfokú Diesel-szaktechnikmot, je­lenleg pedig az agrártudo­mányi egyetem gépészmér­nöki karán tanul. Készül az életre. Amint ő mondta arra, hogy az idősebbektől átvegyék a staféta-botot. A huszonöt éves fiatalember, már mo3l is százharminc ember mun­kájáért felel. Ennyien dol­goznak a vízgépészeti üzem­egységnél. Emellett— mint „karmester” — a majdcsak ugyanennyi tagot számláló KISZ-szervezet munkáját is dirigálja, irányítja. Szabad estéit a család és a tanulás között osztja meg. Kisfia, a kétéves Tomi gyakran unszolja: — Apu, celubálj kisautót — Ez annyit jelent; rajzol­jon ceruzával autót. És ezt a kérést is telje- siteni kell! Nagy Katalin Zenekari hangverseny Szolnokon Az élőzene, s különösen a zenekari hangversenyek kedvelői két jelentős él­ménnyel gazdagodhattak Szolnokon november 23-án a Budapesti MÁV Szimfo­nikusok zenekari estjén. Az első egy fiatal, pálya­kezdő művész, Perényi Mik­lós szolnoki bemutatkozá­sához fűződik, a másik Mozart remekművéhez, a C- dur Szimfóniához, melyet az utókor — találóan — „Jupiter” jelzővel látott el. A művészi indulás állo­máshelyein mindig foko­zott a várakozás és az igény, a néző illetve a hall­gató akaratlanul is maga­sabbra helyezi a mércét, a jelenben szeretné lemérni, mit ígér a bemutatkozó fia. tál művész jövője. Perényi Miklós (a tavalyi nemzet­közi „Pabló Casals”-emlék- verseny második helyezett-' je) esetében jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a magas mérce reálisnak bi­zonyult, Haydn Gordonka- versenyét érett felfogással, mélyen átélt művészettel szólaltatta meg. Különösen éneklő canti- lénái fogták meg a hallga­tót, elragadóan otthon volt Havdn bőségesen áradó dallamvilágában, s ha a versenymű igen nehéz két. tősfoffásai néhol még csi­szolásra is szorulnak, játé­ka és stflusfelfogása már­is magabiztos, befelénéző művész benyomását kel­tette. A C-dur („Jupiter”) Szimfónia Mozart szimfó­niáinak időrendi sorrend­jében az utolsó. Összefog­lalás és betetőzés ez a mű, a mozarti szimfonikus ze­ne nagy összegezése mind tartalmi, mind formai szem­pontból valóban,. Jupiter”-i méretű és jelentőségű a sok kimagasló mozarti szimfónia-egyéniség közül Lehel György, a Magyar Rádió és Televízió Szimfo­nikus Zenekarának vezető karnagya vezényletével hallhattuk a szimfóniát, — felfogásában a kiegyensú­lyozottság, a klasszikus egyensúly mozzanata do­minált. Kitűnően építette fel a művet, a tartalmi csúcsnak, a befejező tétel szonátafúgájának mesteri megformálását külön ki kell emelnünk. A Budapes­ti MAy Szimfóniukus Ze­nekar jól adta vissza a kar­mester elképzeléseit, — a szimfónia kimeríthetetlen szín- és karaktergazdagsá­ga szénen érvényesült elő­adásukban, érezhető kedv­vel és ambícióval muzsi­káltak. A műsorban elhangzott még Szabó Ferenc (1936- ban komponált) Lirai szvit­je, a kedves, hangulatos miniatűrök nem tették kü­lönösebben próbára . az együttes vonószenekari rész­legét. Nagy Pál Ünnepé'yesen megnyitották a „Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának emlékmúzeumát" A KPM megalakulásának 47. évfordulója alkalmából szerdán a XIII. kerület Vi­segrádi utca 15. számú házban, a párt egykori székházéban dr. Münnich Ferenc, a Politikai Bizott­ság tagja ünnepélyesen megnyitotta a ..Kommunis­ták magyarországi pártja megalakulásának emlék­múzeumát”. Az ünnepsé­gen megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelvette- se. Nemes Dezső, a Politi­kai B'zcnsáe tagja, az MSZMP Párttörténeti In­tézetének főigazgatóin. Cse. terkl Lajos, a Politikai Bi­zottság póttagja, a KB tit­kára, ott volt a Központi Bizottság több tagja, to­vábbá a munkásmozgalom sok régi harcosa, köztük Gárdos Mariska, Kelen Jo­lán, Klemens Béla, Kertész Rezső. Hikadé Aladár, a párt alapító tagjai, vala­mint Kun Béláné és Hidas Antal. A megnyitó ünnepségen dr. Münnich Ferenc mon­dott ünnepi beszédet. Tör­ténelmi visszapillantást nyújtott a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása óta eltelt 47 évre. A legújabbkori történeti múzeum a kiállításon több- száz dokumentummal és számos tárgyi emlékkel szemlélteti a párt megala­kulásának történetét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents