Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-24 / 277. szám

1965. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sikerült szét érteni a gazdákka Kiláboltak a bajból az abádszalókiak ISKOLA - MUNKA — ELET Munkára nevelés az iskolában Kooperáció gimnáziumok között? Jászalsószentgyörgyön két évvel ezelőtt alapították a gimnáziumot, most már két évfolyama működik. A gim­náziumnak és az általános iskolának közös igazgató­sága van, így — mondani sem kell — többletmunkát okoz a helybeli nevelőtes­tületnek az új intézmény, mégis örülnek létrejöttének. S örülnek a szülők is. hiszen helyben tanulhatnak gyermekeik. Ez többféle szempontból is előnyös, nemcsak a közvetlen szü­lői felügyelet miatt. A falu­ból évente középiskolába jelentkező negyven-negy­venöt gyereket ugyanis Szolnok intézményei nem tudják felvenni, a kollé­giumok befogadóképessége pedig még korlátozottabb, így a Szolnokra felvett ta­nulók elhelyezése külön gondot okoz, sok pénzbe kerül. A kisebb pénzű em­bereknek ez esetenként megoldhatatlan problémát okoz. Ezért feltétlenül helyes volt a gimnázium létreho­zása, — de felvetődik a kérdés: megoldott-e ezzel a helyi fiatalok kellő kép­zése? A válasz korántsem lehet igenlő, hiszen — köz­ismert — a gimnáziumi érettségivel nem sokra mennek. A jövő a szak- középiskoláé, de míg an­nak személyi, anyagi fel­tételeit megteremtik, addig jónéhány év eltelik majd. Igen, — de mi legyen köz­ben? Megszüntessék a gim­náziumot, — vagy más módszereket keressenek? A megoldásnak kézen­fekvőén az utóbbinak kell lennie, hiszen — ha nem minden vonatkozásban ki­elégítő is a gimnázium — mégiscsak egy fokozattal magasabb képzettséget nyújt, mint az általános iskola. Ennek fenntartására, gyakorlati ismeretnyújtó te­vékenységének fokozására kell törekedni, — helyesen ismerték fel ezt a helyi nevelők. A cél tehát adott, a módszerek még csak részben körvonalazottak, nem teljesen kiforrottak. Az intézményben jelen­leg 5-j-l-es oktatás van, — gondoltak arra a helyi ne­velők, hogy jövőre a 4+2- es oktatási formát vezetik be. Ehhez az anyagi-, sze­mélyi feltételek adottak. A lányok jólképzett vezető irányítása mellett szabás­varrást tanulnak, a fiúk pedig elektrotechnikai is­mereteket sajátítanak el. Felvetődött az a gondolat is, hogy a jászladányi és az újszászi iskolák vezetőit felkeresik, s felmérik, hogy hol, milyen szakismereteket nyújtó képzésre van lehe­tőség, s annak megfelelően szakosítanak. A három köz­ség között jó az autóbusz közlekedés, a gyerekek az érdeklődési körükbe vágó képzésbe kapcsolódhatná­nak. Mindenféleképpen helyes ez a gondolat, hiszen több­ről van itt szó annál, hogy félig képzett varrónők tö­megét bocsássák az életbe. A munka megismerése és megszerettetése mellett a szakmunkásképzést is elő­segíti az ilyen irányú prog­ram, hiszen az érettségi után nem a legelemibb szakmai fogalmaknál kell kezdeni. S mindezen túl a tanulók érdeklődését olyan szakmák iránt lehet felkel­teni, melyek hasznosak, s ahol szakemberhiány mu­tatkozik. Az elektrotechnikai is­meretekre például nemcsak a televízió és rádiójavítás­nál, hanem az egyre nö­vekvő mezőgazdasági gép­park karbantartásánál is szükség van, hiszen a szö­vetkezetekben még nagyon kevés az elektromos szak­ember. Valamelyik szomszédos iskolába^ kertészeti isme­reteket nyújthatnának, az öntözéses gazdálkodással foglalkozhatnának, vagy egyébirányú képzést vezet­hetnének be. A szomszédos iskolák kö­zötti kooperáció kialakítása mindenféleképpen hasznos lenne, érdemes volna to­vábblépni a gondolat fel­vetésénél, s esetleg már a beruházásokat is e cél szem előtt tartásával eszközölni. Esetenként nem kis pénz­ről van szó, hiszen Jász­alsószentgyörgyön például mintegy tízezer forintért most rendeltek műszerasz­talokat a gimnázium hall­gatói számára. A kooperá­cióval az esetleges párhuza­mos beruházások elkerül­hetők. Az alsószentgyörgyi is­kolában kérdőíveket bocsá­tottak ki. Arra a kérdésre: „mikor lehet az ember bol­dog?” — zömében az a vá­lasz érkezett, hogy „ha munkával eléri célját”. — Lehet-e szebb feladat ne­velő számára ennek a le­hető legeredményesebb elő­segítésénél? (Folytatjuk) Simon Béla Lapunk február 21-i szá­mában: Hogyan lábolnak ki a bajból az abádszaló­kiak címmel beszámoltunk a Lenin Tsz helyzetéről. A 10 463 holdas gazdaság ta­valy rosszul zárta az évet. A növénytermelésben ala­csonyabbak voltak a hoza­mok. az állatenyésztés 200 vagon takarmányhiánnyal küzdött. A tagok tervezett részesedésének csak 90 szá­zalékát tudták kiosztani, egy millió forintot takar­mányvásárlásra kellett for­dítaniuk. Megírtuk, hogy a gazdaság vezetősége na­gyon határozott intézkedé­seket ígér a bajok felszá­molása érdekében. A napokban ismét Abád- szalókon jártunk. Kiván­csiak voltunk, hogyan rea­lizálódtak a vezetőség és a tagság erőfeszítései, s most milyen eredménnyel zárják az évet. Nagyobb egységek, képzettebb vezetők A Lenin Tsz-ben nagy­arányú átszervezést hajtot­tak végre az év elején. — Rájöttek, hogy felduzzadt a vezető-, adminisztratív- és segédüzemi apparátus jelentős összeget von el a tagok részesedéséből. Ezért felére, azaz háromra csök­kentették az üzemegysé­gek számát és 3500—4000 holdas üzemegységeket ala­kítottak ki. Á brigádok át­lagos területe is 1700 hold­ra növekedett. Az üzem­egységek és brigádok élére így képzettebb vezetőket állítottak be, s a felelőssé­gük megnőtt. Megszüntet­ték a szántó- és szállító­gépek központi irányítását, csupán a kombájnok mun­káját irányították a köz­pontból. A gépeket az üzemegységekhez osztották be munkára, tehát csök­kent az üres járat. Az üzemegységek össze­vonásával megszűnt a „ve­gyeskereskedés”, azonos növényeket egy, esetleg két helyen termeltek, jobban szakosítottak. Egyidejűleg az állatállományt is kon­centrálták. Javult a tenyésztői mun­ka és az állattartás gaz­daságossága. Gondosabban válogatták ld a továbbte- nyésztésre alkalmas egye- deket, ügyeltek a takar­mányfelhasználásra és ér­tékesítésére. Ebben Tatár M/ihály főállattenvésztó szerzett jelentős érdemeket. A károk ellen Az idei év kétszeresen is nehéz volt a Lenin Tsz­ben. Az állatbetegség, va­lamint az ár- és belvíz 6,3 millió forint kiesést okozott. Mindent egybevetve a Lenin Tsz gazdaságilag most mégis szilárdabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Nö­vekedtek a termelési ala­pok. A növénytermelés át­lagos hozamai magasabbak a tavalyinál. A szövetkezet vezetősége kellő időben intézkedett az árvízkárok mérsékléséről, összesen 1500 holdon vetet­tek másodnövényt, főleg takarmányféléket. Elegendő szálas- és tö­megtakarmánnyal rendel­kezik a szövetkezet. Most 96 vagon abrak a hiány. Ennek beszerzése, felvásár­lása azonban most is gon­dot okoz. Bíztató, hogy a tervezett 3500 helyett 4500 hízott sertést értékesít a gazdaság. A károkat a nagyobb súly ráhízlalással is igyekeztek mérsékelni. Több vágómar­hát értékesítenek, mint tervezték. Kenyérgabonából 1,8 millió forint plusz ár­bevételhez jutottak. A Lenin Tsz-ben az év elején a legkényesebb in­tézkedés a segédüzemi- és adminisztratív apparátus létszámcsökkentése, vala­mint a normarendezés volt. Szenvedélves viták voltak emiatt a brigádértekezlete­ken. majd a párttaggyűlé­seken és a közgyűlésen. — Érthető, hisz a fizetés il­A kisújszállási Faipari Vállalat kapuja fölött ott díszeleg az élüzemjelvény Valóban, az utóbbi években kimagaslóan jó termelési eredményeket értek el. El­lenben az idén mintha megtorpantak volna: egy­más után két negyedévet lemaradással zártak, s fgy első ki'enc havi időarányos tervüket sem teljesítették. Valón mi történhetett? Kétségtelenül váratlan helyzetbe kerültek az idén. Évek óta először rende'és- hi*nrva] küszködik a válla­lat. Az ARTEX Kü’keres- kedelmi Vállalat, amely já­tékárukat exportál, mint­egy kétmillió forint+al ke­vesebb rendelést adott, mint előzetesen jelezte. A Inda marad Ám az adósság fő okát nem a játék, hanem a lá­dagyártóban tapasztalható szervezeti enségben, ennek az üzemrésznek a gyenge munkájában lehet megta­lálni. Felkerestük Fodor Sándort, aki szeptember­ben a ládaüzemben végzett munka nanfénvkéoezé'eket. — Az üzemrészben három brigád napi ralinkéiról ké­szítettem felvételt — mondta. — Terme1 énre csű­rén 60—65 százalékát for­dították a mvvkanannek. a többi veszteség volt. Pél­dául Csízi István munka- ideiének 36,5 száza'ékét töl­tötte ki a normába beszá­mítható szervezési idő. Ez pedig nem jelent mást, mint azt. hoor' a dolgozót nem szrdgánnis ki. sarát maga volt. kénytelen n? anyagot hinátolerni. a gépéhez ké­szíteni és irr’/ tovább. Ugyancsak magas volt a? irrtr>/it-í+q,<! cnrr"” rio^pqo miritti vesztn^pni^ó Az pm'ik név- munV'ás hvsz zfPT^n várt el- inozitásriri v^án sornTh-lt- nám a válrfAhat. Az is terv honv a rnyrir«*"­nvolvj.t la*rr ás o? óra vp«,y*os”nnel. termelé*­láínc<5cc(9’ sár. M+ár* ri^vrr> p munká­sok kevesellték a keresel ü­letve a részesedés átme­neti csökkentéséről kellett dönteni. Nem népszerű, de hasznos intézkedések Az emberek megértették, hogy kevesebb szíjgyártó, kovács, bognár és építő munkás is el tudja látni a javítani ‘valót. S így 307 ezer forintot tudnak meg­takarítani. Az is hatott: ha összevonják az admi­nisztratív munkaköröket, a létszámot tízzel csökkent- hetik. A vezetők egyébként önmagukkal kezdték. — A vezető apparátus fizetésé­nek, részesedésének csök­kentése révén a gazdaság 400 ezer forintot tud egy év alatt megtakarítani. A kellően bizonyított ér­vek hatással voltak, sike­rült szót érteni a gazdák­kal. Megértették, hogy az átszervezés, s a belső intéz­kedések nélkül nem tud­nak kilábolni a bajból. — így a közgyűlésen is meg­szavazták, hogy a vezetők és az alkalmazottak jöve­delme 20 százalékkal csök­kenjen, viszont az állatte­nyésztésben a normákat át­lagosan csak 6, a növény- termelésben 8—9 százalék­kal szigorítsák. Máthé László két. S annyiban igazuk volt, hogy kereshettek volna töb­bet is, ha szervezettebb ott a termelés. A vállalat veze­tői. akik a ládaüzemmel ed­dig keveset törődtek, úgy döntöttek, hogy a munka­helyi kiszolgálásra segéd­munkásokat adnak, új mű­vezetőket neveznek ki, kor­szerűsítenek a technológián. Kár, hogy erre csak akkor került sor, amikor a játék­gyártás csökkenése a láda­üzemre irányította a figyel­met. A szervezési intézkedések eredményei már részben felmérhetők. A megismételt munkanapfényképezés bizo­nyítja. hogy csökkentek a veszteségidők, a munkások keresete természetszerűleg megnövekedett. Még nincs minden rendben a láda­üzemben, de az emberek munkakedve, az új műve­zetők határozottsága to­vábbi javulással biztat. Szabó Albert, az üzemi pártvezetőség titkára is ezen a véleményen volt. 7áriáiéit feltárás folyamatosan — Amikor a harmadik negyedév lezárult, és kide­rült, hogy az időarányos tervet nem teljesítettük, ki­bővített pártvezetőségi ülé­sen tárgyaltunk a belső problémákról. Főként a tennivalók meghatározása céljából. A kommunisták sok javaslattal segítették a vállalat vezetőit a műszaki­szervezési intézkedések ki­dolgozásában. Most. mi örü­lünk a legjobban annak, hogy célunknak megfelelő­en gyorsan megszülettek az eredmények, melyek egy­ben azt is ieentik, hogy egy villanatra sem szabad megfeledkezni egyetl in üzemrészünk munkáidról, sem. hiszen mindenütt van még rejtett tartalék. Párt- vezetőségünk fontosnak tartja, hogy az elért ered­ményeket megszilárdítsuk, továbbá a iövőben is eny- nyire intenziven foglalkoz­zunk. a tartalékok feltárá­sával — mondotta. Új életmentő gyógyszer — a Methicillin A Chinoin Ggyógyszerárugyárban meg­kezdték egy új penicillin származék, a Met­hicillin üzemszerű gyártását. Az új gyógy­szer — amelyhez hasonlót eddig import út­ján kellett beszerezni — olyan hatóerővel rendelkezik, mint amilyennel egyetlen anti­biotikumunk sem. A gyár új terméke nagy érdeklődést váltott ki külföldön is, exportá­lása — elsősorban a baráti országokba — már megkezdődött. A Chinoin Gyógyszerárugyár munkásnői steril körülmények között ampullázzák a Methicillint. Életutak a pártig Két tagjelölt vallomása Az örmény esi Oj Élet Tsz kommunistái — köztük is Barta János, D. Kovács Jó- zsefné, Bojtok Imre, Fehér Mihály és Hornyák And­rás párttitkár — nagy tü­relemmel, fáradhatatlanul munkálkodnak azért, hogy erősítsék alapszervezetüket. Az idén március óta hat tagjelöltet vettek fel, kö­zöttük Molnár Annát és Sávai Mihályt. Az üzemgazdász lány A fürge mozgású, mosolygós An na így idézi azt a márciusi napot, amikor a taggyűlés az ő felvételé­ről is döntött: — Nagyon drukkoltam. Az járt -/ eszemben, igaz, hogy ismernek, -ti­zen 1961 ót dolgozom a termelő- szövetkezetben, de hátha nem tar­tanak az elvtársak érettnek arra hogy a párt tagjai közé felvegye­nek. — Aztán meg azon töprengtem mit mondjak, ha megkérdezne- szándékomról. Nem könnyű azt szavakba fog'alni. miért szeretnék párttag lenni. — Nem tették fel ezt a kérdést. A párttagok beszéltek helyettem a- ról, hogyan ismertek meg. miként értékelik a munkámat, magatartáso­mat. Izgalmamban akkor fel sem fogtam a szavak értelmét, de azóta gyakran eszembe jut, hogy mennyi jóindulat és segítőkészség volt a fel­szólalásokban. A bátorításra, útmu­tatásra szükségem van. Nem vagyok én még olyar. jó üzemgazdász, mint amilyennek lenni kellene. Egyre töb­bet, jobbat szeretnénk elérni a mun­kában is. Molnár Annának ez a jobbra, többre való törekvése abban is m -g - nyilvánul, hogy állandóan tanul, ké­pezi magát. Mezőgazdasági techni­kumban érettségizett, s már a tsz- ben dolgozott, amikor elvégezte * képesített könyvelői tanfolyam/ Jelenleg az agráregyetem másor éves hallgatója. A munkacsapatvezető Sávai Mihály életútja messzire kanyarodott az édesapjáétól. Az idő­sebb Sávai uradalmi kukásként dol­gozott oosszi éveken át. S nyolc gyermek nevelése mellett, később azok k i setébő1 is kuporgatta a oénzt a földre. S az így szerzett holdaktól nem vált meg élete vé­géig­— Nem tudtuk ■ meggyőzni, hogy belépjen a termelőszövetkezetbe. Egyénileg gazdálkodott, utóbb in­kább már csak küszködött. Ezeit tért el - mi életutunk. Én a ná- rom hold juttatott, és az állami tar­taléktőiddel, amelyen gazdálkod­tam, beléptem az -Oj Élet Tsz-be — sorolta Sávai Mihály. — S nem múltak el az évek tét­lenül. Ezt elsősorban nem is a munkára értem, bár amiatt sem kell szégyenkeznem. Az idén is a csa­ládom segítségével — négy fiam van — két hold cukorrépát, ugyan­annyi napraforgót, ot hold kukori­cát, másfél hold silókukoricát mű­veltem meg. A közös munkában pe­dig 400 munkaegységet teljesítet­tem. — Node nem is erről akartam szólni, hanem azt elmondani, hogy a kétéves ezüstkalászos tanfolyam után állattenyésztő szaktanfolyamon tanultam. A tél°n pedig a növény- termesztésből igyekszem megsze­rezni a szakmunkásbizonyítványt, rártoktatásra is jelentkeztem. A oo- itikai ismeretekre nemcsak mint tagjelöltnek, hanem mint növény- termesztési munkacsapatvezetőnek is szükségem van. így vallott a két tagjelölt arról, hogyan készülnek a párttagságra. S miként igyekeznek munkájukkal, magatartásukkal bizonyítani, hogy méltók a kommunisták biza’mára. Nagy Katalin A külföldi piac kiszámíthatatlan Megtorpant egy élüxem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents