Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP DÉRYNÉ EMLÉKEZETE Jászberény jogos büszkeséggel vallja magáénak a magyar nemzeti színjátszás hőskorának kiemelkedő alakját, Déryné Széppataki Rózát, aki itt született, „innen indult irdatlan utakra”, s akinek ajkán „dicsőséggé vált a magyar szó, a magyar dal” — amint egykori szülőházának helyén lévő emléktábla hirdeti. A közelmúlt hetekben volt halálának 93. évfordulója Ebből az alkalomból hadd idézzék emlékét e kissé megkésett sorok. _A magyar nemzeti színjátszás e jeles úttörője Jászberényben született 1793. december 24-én. Apja Sehenbach József, az első jászberényi patika tulajdonosa, a francia forradalom után a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás mellett állást foglaló jászberényi „honoráciorok” haladó rétegének egyik kiváló képviselője volt. Róza lánya a gondtalan gyextas”, — ekkor azonban apja váratlanul, rövid betegség után meghalt. Ettől kezdve nehezebbre fordult a család sorsa. Róza Pestre került, ahol anyja kívánsága szerint német nyelvet tanult. Itt ismerkedett meg a korabeli magyar színjátszás haladó .ö- rekvéseivel, s gyakori vendége lett ekkoribban a „Hacker-szálában” nyomorgó magyar színtársulat előadásainak. Itt érlelhette komoly elhatározássá s válthatta valóra gyermekkori álmait: — színész lett. Kezdetben Láng Adám színtársulatánál vállalt kisebb szerepeket, majd 17 éves korában, 1810-ben a Hamlet egyik főszereplőjeként mutatkozott be. Igazi tehetsége ettől az időtől kezdett kibontakozni és népszerűsége, hírneve is egyre növekedett Nemcsak drámai, hanem operai szerepekben is soroza'osan aratta sikereit csodálatos énekhangjával. A pesti német színház többször is kísérletet tett arra, hogy elhódítsa a magyar színháztól, de ő inkább vállalta a sokszor nyomorgó, hányatott életmódot a haladásért, nemzeti felemelkedésért küzdő magyar színtársulatok oldalán. 1813-ban férjhez ment Déry István színészhez. Ettől kezdve állandó vándorlás, utazgatás tarkítja színészi életpályáját „A színész sorsa: jönni — menni” — írja naptójában. Negyven éven át dísze volt a magyar színpadnak. Színészi munkája mellett több műfordítással is gazdagította a korabeli színpadi irodalmat, terjedelmes naplója pedig ma is igen fontos színészettörténeti forrásmunka. Naplójában több helyen is szeretettel említi szülővárosát, bevezetőben pedig szemléletes leírást közöl a város akkori, jellemző főteréről. Amint íria: „Jászberény igen népes, jó nagyocska mezőváros volt már akkor is, a város közepén végignyúló egyetlen nagyon széles, hosszú utcával De az messze fölhalad, föl-föl, még a nagy pápista templom épületén is jóval túl mi bizony jó távol van a város közepétől. Innen ismét az alvégbe viszen le a széles utca, mélyen le-le, úgy hogy a szem be sem látja a végit... Déryné a magyar színjátszás eszközeivel egész életében a magyar nép érdekében, a nemzeti rel- emelkedés ügyéért küzdött. Mindenkitől elfeledve, magára hagyatva, nyomor és nélkülözések közepette Miskolcon halt meg 1872. szeptember 29-ér „Ha a jelennek biztos fövenyében Le nem bocsátó híre horgonyát, Elmegy nevével az idő hajója, &s menni fog az örökléten át” — írja Petőfi a színész végzetéről. Déryné nevével azonban nem ment el az idő hajója! A XVIII. századvégi hóbasüppedt jászberényi patikusházból eljutott maradandóan a magyar nép szívébe. Szülővárosa ma is méltó tisztelettel és kegyelettel őrzi nagy szülöttének emlékét. Tóth Jáuos Déryné egykori szülőházának rekonstruált rajza. PÁL OTTÓt Ko ősi k azárt világ mekéveket a szülői háznál töltötte, ahol anyja már igen korán tanítgatta énekelni. Páratlan hángszíne, csodálatos szopránja, széles skálájú hangterjedelme bámulatba ejtette szú kepei környeztét, de a kis „Patvi- kás Rózsi” neve Jászberény egyszerű parasztasszonyai körében is, csakhamar ismertté vált. Szívesen időzött köztük, ■ tanítgatta őket énekelni. Apja ugyan nem túlságosan örült az efféle megnyilvánulásoknak, mert hiszen a gyermek Róza születése óta az volt a rögeszméje, hogy „fiúvá” neveli, 16 éves korában majd beviszi Pestre az „univerzitásba”, s férfihoz illő komoly foglalkozásra taníttatja, „híres doktort nevel a kis vereshajúból’. Hiábavaló volt a család tiltakozása ez ellen, az apa mindezt teljes komolysággal gondolta, s határozottan kijelentette: „véghez viszem célomat, s a világ egykor hálás lesz érte”, mert lesz „ki tapasztalásimnak és tu- dományimnak örököse leend az emberiség hasznára". Amint Róza elérte a harmadik életévét, apja ellentmondást nem tűrő hangon kiadta az utasítást anyjának: „— vége a kis Róza leányságának! — Holnap férfi ruhába öltözik! Még most ugyan parányi nadrá- gocskát nem kap, hanem kap szép kis zubbont, szép kis kalpagot lefüggő arany bojttal, kis sarkantyús piros csizmócskát”. így nevelkedett a kis Róza egészen 12 éves koráig, s ki tudja, >a- lán sikerült volna a „fiúsíEgy esztendeig csak kényszerből nézett a férfiakra, Nem tudott másképpen cselekedni. A jegyeket és a visszajáró pénzt is úgy vetette nekik, mint odahaza disznó elé az árpát... Alig melegedett meg a munkahelyén, amikor a vállalati bálon megismerkedett Elekkel. Kitűnően táncolt, Elek is jól járta. Hajnalig egy párban maradtak. Fülében csengett a sokat játszott sláger: „Szeretni kell, ennyi az egész..Elek jó társalkodónak bizonyult, mégis csupán annyit tudott meg róla, hogy a vállalat egyik irodájában dolgozik Másnap a végállomásnál találkoztak. A presszóban Elek röviditalt rendéit, majd feketét. Jólesett: az előzőnapi szokatlan ébrenlét okozta kábulat helyébe kellemesebb érzés tolakodott. Elek forintost kotort elő, s a zenegépbe dobta. Ismét szólt a sláger: „Szeretni kell”. Elek dúdolta fi dalt. Furcsa tűzben égő zöld színű szeme nagyon emlékeztette őt a gyerek- lánykorában elfogott riadt nyúléra. Nem is tudja, miként kerültek ki az utcára. Sötét volt már. Meg-megáll- tak egy-egy lámpánál és nézték a neon körül kó- válygó szúnyoghadat. Aztán felértek a dombra. Elmaradt a város, a neonok csak vibráló mécsesnek látszottak. A fiatalember nem fogyott ki a szóból. Hallgatta-hallgatta. de értelmükre nem gondolt Csak akkor figyelt tel, amikor házasságot ajánl- gatott... Az ajánlatból azonban nem lett semmi. Hetekkel később Elek pénzt nyomott a markába: — Ezért bármelyik kórházban elveszik tőled a gyereket — mondta. Magára hagyta és nem mutatkozott többé. Talán a halálba menekül, ha nincs mellette kosztadója, a nagynénje. Ez a textilgyári munkásnő nyugtatta. És mikor ez sem használt, előrukkolt a legerősebb érvvel: „Hát én mennyiszer csalódtam, mégis élek.” Kerülte az embereket, s főként a férfiakat Mindegyiket Elek FILMKLUBOK ÉS FILMESZTÉTIKA film — századunk népművészete — írja Balázs Béla, a film- esztétika egyik legtöbbször idézett mestere, majd hozzáteszi: fejlődéséért „a közönség felelős ”, írásaival ennek a felelősségnek a súlyára igyekezett rádöbbenteni, s szavainak az utóbbi évtizedben széleskörű visszhangja támadt, az alkotók és a közönség soraiban egyaránt, Az elmúlt években rendre megalakultak a filmbarát-körök. A Filmtudományi Intézet és a TIT törődött, gondoskodott programjukról, és kiépítette szervezeti formáit. Kezdetben leginkább egy-két régebbi, a mozik műsorain nem szereplő film-ínyencség vonzotta a nézőket. Ezt a „tiltott gyümölcsnek” kijáró kíváncsiságot azonban hamarosan felváltotta egy melyebb, sokoldalúbb érdeklődés: a filmművészet értékeihez igyekeztek krzelférkőzni. A nyolc-tíz éves útkeresés mérlege: országszerte Pű filmkör működik, s tagjainak száma túl van a huszonötezren. E szép eredmények ellenére világosan látni kell: csupán kísérletről volt eddig szó. Most érett meg a mozgalom arra, hogy igazán átfogó fóruma legyen a filmművészetnek, a filmkultúrának. ialakulóban van egy — a közízlés szempontjából felbecsülhetetlenül fontos réteg, amely egy-egy filmet nemcsak a „másfél órás szórakozás, kikapcsolódás” kedvéért néz meg, hanem mert felismerte, hogy a filmművészet is az általános műveltség szerves, elválaszthatatlan része. Gondot okoz egyik-másik nehezebben érthető film. Befogadásukhoz olykor olyan ismeret-anyag szükséges (korismeret, világnézeti tájékozódás, stb.), amely csak bizonyos előtanulmányok, hozzá-olvasások árán érhető el. A filmkörök ezt a fontos, felvilágosító, tudatosító munkát, a film- esztétika alapvető kérdéseit is felvetik. Segítenek egy-egy film helyes megítélésében. Mindezt természetesen sok-sok ötlettel, oldó-anyaggal, s elsősorban a szóbanforgó filmekkel. Az egyik városban Például „Bukott filmek” címmel új sorozatot indítottak. Újból vetítenek néhány, a moziforgalmazás során megbukott játékfilmet. A vetítések után pedig arra a kérdésre keresik a választ: igazságos, vagy igazságtalan volt-e a közönség ítélete? A filmkörökben vetítések után nem rajzanak szét a nézők, hanem kéo. zett filmtörténészek, filmesztéták segítségével alaposan megbeszélik a látottakat. Igyekeznek a rejtettebb, gondolati elemekhez is eljutni. Igazi és jó értelemben vett benfentességre törekednek. em arról van szó természetesen, hogy ezután egyetlen jó film sem bukhat meg, vagy éppenséggel, hogy minden bukott film remekmű lenne. Ezt nem állíthatja senki! Érdemes azonban elgondolkozni afelett, hogy a „Hamu és gyémánt”, „Az éjszaka”, , A kopár sziget”, a „Hosszútávfutó magányossága” stb., bukott filmek ezekben a filmkörökben pot- székes „telt házak” előtt peregnek. A mozik üzemeltetése, sajnos, kevés szabadidőt enged, s egy-egy kör munkáját ehhez kell igazítani! így furcsa időpontok születnek. Az egyik helyen pld éveken át vasárnap reggel 9-kor, másutt vasárnap déli 2-kor, megint másutt valamelyik hétköznap este, 9 után kezdhetik munkájukat, vagyis amikor a mozi helyiségek énpen rendelkezésükre állnak. A helyiség-gondoknál csak valamivel kedvezőbb az előadó vitavezetők helyzete. A TIT tavaly 35 vidéki irodalomszakos pedagógust részesített „átképzésben”. Közülük legalább 10 lett kitűnő „film-pedagógus”. Rájuk, de a többiekre is kettős feladat vár: vezetniük kell a filmköröket. Az új, jövőre életbelépő oktatási rendelet értelmében az iskolai filmoktatás sokrétű, felelősségteljes munkájában nagy teendők hárulnak rájuk. Az ő munkájukat, de általában a filmkörök tevékenységeit is könnyíteni fogja, hogy hamarosan új szervezeti formát ölt nálunk a filmismeretterjesztő mozgalom. Megalakul a Magyar Filmklubok Szövetsége, s ennek megfelelően vala mennyi szakkör klubbá alakul át. it várhatunk a filmkluboktól? Elsősorban azt, hogy kilépnek eddigi szűk, a továbbfejlődést mindenképpen akadályozó keretek közül. A Magyar Filmklub Szövetség megalakulása nemzetközi kapcsolatainkban ugrásszerű változást teremthet. A filmek fokozott cseréjével, az archív-készlet alapos felfrissítésével újabb érdeklődőket vonhatnak be a film-ismeretterjesztés munkájába, s emellett a régi törzsközönséget sem kell elveszíteni. Jelenleg 120 filmből állítják össze a filmkörök sorozatait (Irányzatok a filmművészetben, Üj utak a filmművészetben, A film történetéből, Nagy színészek, Nagy rendezők, stb.) Ez a tartalék pedig kevés. Az újjászerveződő f ilmkl ub-mozgalom a szélesedő választék mellett gondoskodni fog arról is, hogy keskeny- filmvetítő berendezésekkel és az ehhez szükséges film-kópiákkal, megfelelő számú előadókkal stb. ezreket és tízezreket „képezzen”. Akik nemcsak nézik, de értik is a filmeket. S mert értik, vitatkoznak is azokról. Bános Tibor jellemével ruházta fel. Nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. Csupán nagynénje közelében érezte magát nyugodtnak. ö, amikor már túl volt mindenen, ezt mondta: „Link alak. Legközelebb nézd még, kivel állsz szóba. Tudod, a boldogságot nem adják ingyen. Boldogtalanság az ára” ... „Még három forduló és mehetek...” — Mindössze néhány hónapja ismerik egymást, de azóta minden napja a várakozás izgalmában telik. Ilyenkor, a szolgálat vége felé döcög az idő. A közeli találkozás gondolata hatalmába keríti, s tükrében megszépül ez a kocsibazárt világ. £s mintha az utasok is az ő örömében osztoznának. A forduló végén csak néhány percre száll le, s mire visszatér, tömve a kocsi. Kinyittatja az első ajtót, s ott száll fel. A buszt megtölti az új utasok zsibongása, amely as- sai. a megszokott zsongássá alakul. Milyen sokszor figyelte ezt az elmúlt két esztendő alatt, azóta, hogv tizenhét évesen ide került. Első szolgálatai közben be kellett hunynia a szemét. Hallgatta ugyanezt a hangot, s zúgott tőle a feje. Még álmában is kísértette, úgy érezte, belepusztul. Aztán rájött: ennek a monoton hangnak ő a „dirigense”, és ha akarja, megtörheti egy-két „jegyet ké- rem”-mel. Most meg, ki tudja, hányadik forduló után, a zsongásban dallamot érez. Az emberek összepréselődnek, tenyérnyi helyet sem hagyva maguk között. — Megtelt! Indulás! — kiált és lábujjhegyre ágaskodik, hogy megnyomja a csengőt. Ki kell nyújtóznia, valahányszor ily módon csengetni akar. Kicsinek és 45 kilójával parányinak érzi magát az emberek között. Elindul az ülőhelye, a kocsi vége felé, ahonnan táskarádió zenéje vegyül a zsongásba. A táncdalt hallva furcsa játékba kezd, miközben észrevétlenül siklik az utasok között: — „Ezt küldöd nekem, Sanyi- kám?” „Tetszik, köszönöm'. A következőt majd én neked.” Gondolatban itt van mellette, vele társalog. Nem tudja elvonni figyelmét sem a pénzkezelés, az új megálló, sem a fel- és leszállók tömésé. Uev érzi. az ő választottja nyit neki utat az embergyűrűben. — Hátra-hátra pillantgatva mosolyog. Az arca kissé durva, mozgása a medve cammogására emlékezteti; Mindez nem fontos, sokkal többet ér számára a géplakatos érző szíve és őszintesége. Gyorsítja a jegykezelést és hogy ne kelljen nyújtóznia, indításkor kéri, — nyomják meg a csengőt. A kocsi közepéhez ér, mire felhangzik a következő, az ígért dal: ..Szeretni kell...” Megrohanják az emlékek. „Nem, nem ezt küldöm, bocsáss meg — hadarja magában — a következőt!” Tovább lépne, de valaki megállítja: — Ide elfelejtett jegyet adni, kisasszony! — A hang ismerős. Feltekint és a kezét nyújtó Eleket pillantja meg. — Ugye szép dal, emlékszik még!? „Nem emlékszem, nem is akarok rá gondolni!” — tiltakozni szeretne, de inkább magába fojtja a szavakat. Zavarában vonal helyett átszállót ad, s a visszajáró ötven fillért, és menedéket keresve belefúrja magát a tömegbe. Elek azonban utána kiált: — Halló, kisasszony, forint jár vissza! Megremeg. „Mit gondolsz, te... k«il rek™ *» te vaI
