Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-19 / 273. szám
IMS. november *9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI <• 5. Árutermelés és gazdasági irányítás Ahol két pár csizma nyűvikel telente Napi négyórás gyaloglás — Feülborul a teherautó — A szuperseíor még a csirkével sem bír .Áru, érték, ár, piac” — mindennapi, ismert fogalmak. Aki nem tanulmányozta a közgadaságtant, semmi meghökkentőt nem talál abban, hogy a szocialista társadalomban árutermelés van. Pedig a dolog távolról sem ilyen egyszerű. A szocialista társadalomban folyó árutermelés alapjaiban más, mint a megelőző társadalmak árutermelése. Elég arra utalni; az áruk döntő többsége, a sok nyersanyag, a bonyolult, nagyértékű gépek, műszerek áruforgalmának az a sajátossága, hogy amikor az egyik vállalat eladja, s a másik megveszi, a tulajdonos nem változik, hiszen az mindkét esetben a szocialista állam. Az is lényegbevágó, h-gy a tőkés árutermelésben a piac döntötte el utólag, hogy mit kell termelni, s amit termeltek, arra valóban szükség van-e, míg a szocialista társadalomban felmérik a szükségletet és előre megtervezik a termelést. A kapitalista árutermelésben a termékek árát is nagy mértékben befolyásolja a piac. A szocializmusban az árakat is megtervezik, nincs lehetőség a piaci viszonyok kapcsán a nyerészkedésre, nincsenek mindennapos áringadozások (itt természetesen nem az ú. n. „szabadpiacra” gondolunk, amely bizonyos keretek között fennmaradt és az áruforgalom viszonylag jelentéktelen részét bonyolítja le). A különbségek mellett figyelembe kell venni az azonosságot, a megegyezést is a megelőző árutermeléssel, hiszen azonos vonások nélkül aligha tekinthetnénk „árutermelésnek” a szocializmusban folyó termelést. Milyen vonásokra gondolunk? Hogy csak néhány leglényegesebbet említsünk: arra, hogy a termékek ára nagyjából az előállításukra fordított költségek összege, pontosabban értékük közelében alakuljon ki, hogy növekedjen a pénzbevételek és kiadások összevetésének, a jövedelmezőségnek és gazdaságosságnak súlya, jelentősége, hogy a piaci voszonyok, a kereslet és a kínálat alakulása gyakoroljon megfelelő befolyást a termelésre. A gazdasági irányító rendszer átalakításánaK egyik lényeges mozzanata az. hogy az árutermelésnek ezeket az általános vonásait, követelményeit jobban érvényesítsük. ösztönözni anyagilag is, hogy olcsóbbá tegyék a termelést. Ez a piac egyik fő követelménye és a nemzetközi piacon különösen parancsokban jelentkezik ez az igény. A gazdasági irányítás átalakításának egyik alapelve az, hogy ennek az igénynek minél jobban meg kell felelni. Az áru és piaci viszonyokból eredő igen fontos követelmény az is, hogy az árak — mind a vállalatok közötti forgalomban érvényes termelői árak, mind a fogyasztói árak — az eddiginél jobban tükrözzék: mennyibe is került a valóságban a szó- banforgó termék előállítása. Ezt „közgazdász nyelven” úgy fejezik ki, hogy az árak valóban a termékek értékét tükrözzék, azon alapuljanak. Ennek a követelménynek a kielégítéséhez az kell, hogy az új gazdasági irányító rendszer keretében tökéletesítsük árképzési rendszerünket Az árképzés, ármegállapítás fő baja az, hogy túlságosan központosított. Az Országos Árhivatal jelenlegi létszámának többszörösével sem tudná gondosan és pontosan kidolgozni az összes termelői árat, de erre nincs is szükség. Országosan mindenekelőtt az árpolitikát, az árképzés- fő elveit kell kidolgozni és őrködni ezek végrehajtásán. A fogyasztói árak képzésében lényegében ugyanez a probléma. Ezeket a Belkereskedelmi Minisztérium szabja meg. De gondoljuk csak el, képes-e az árkalkuláció helyességét ellenőrizni egy központi szerv, amikor több mint százezer cikkről van szó? Nyilvánvaló, hogy eredményesebb, ha csak az elvek kidolgozására és a legfontosabb cikkek árának helyes megszabásara koncentrálják a központi szervek erejét és megfelelő ellenőrzés mellett növelik az alsóbb szervek jogkörét B. Gy. — Éppen most indul a répaszelet, kísérjék el az elvtársakat. Elfogadnánk az elnök indítványát, de éppen ott jártunk előtte. És kinn a majorban körülvettek bennünket az emberek, mi lesz az ő szövetkezetükkel. Hosz- szú utat tettünk meg, de a répaszelet útját még érdemesebb leírni. A takarmány Mezőtúrról Endrőd- re, onnan Szarvas-Rózsásra utazik és úgy a szövetkezeti majorba. Oda-vissza 70 kilométer az út. Hát még amikor Túrkevéről szállítják ki ugyanide a takarmánytápot. Akkor még 100 kilométernél is hosszabb utat tesznek meg. Az Űj Élet szövetkezet 3000 holdja ugyanis a Tula- körösön fekszik, közelebb Szarvashoz, Endrődhöz —. mint Mezőtúrhoz. A birtokot a folyó választja el a légvonalban egyébként 12 kilométerre levő várostól. Nyáron nincs is semmi baj, a kompon át a földúton is közlekedhetnek. Igen ám, de a nyár rövid ideig tart, HOL TALÁLHATÓ? Eső verte már napok óta, most meg a hó temeti majd be. Kinthagyták ezt a disz- tillert a dűlőút mellett. — Lassan, lassan megrozsdásodik, s ha továbbra is ilyen idő jár, belefagy a földbe. Mindenesetre haszna is van, hogy kintfelejtették, most nem kell beszállítani, jövőre, amikor kezdődnek a tavaszi munkák. nem kell a központból kihúzatni. Addig meg majd csak kibírja valahogy. Elvégre nem kiabálhat, nem zokoghat, hiszen csak egy disztiller. Hogy hol található? Ezt írják meg olvasóink. s utána marad nagy küszködés árán a körüljárás. Csirke a csónakban Ám, hogy még az is milyen kínosan, keservesen, arról elmondanak néhány dolgot. Például: a csirkét csónakokkal hordták át. A tavaszon pedig az történt, hogy a naposbaromfit Szarvas-Rózsásra rakta le a baromfiipari vállalat. — Onnan két MTZ és egy Super-Zetor traktor, sőt a lánctalpas DT sem tudta bevontatni a szállítmányt. Mást nem tehettek, minthogy a legközelebbi tanyán hagyták. Megtörtént az is, a hízómarhával háromszor borult fel a teherautó — a gondozó is alá került — mire a városba értek. Ugyanígy jártak a hízott sertésekkel és azok még szét is szaladtak a világtájak felé. Tavaly télen a vezetők átlagosan két pár gumicsizmát nyűttek el és napi négy órahossza gyaloglással hosszabbították meg a munkaidőt. Egyébiránt így jutottak ki a szövetkezetbe: Reggel 5 órakor felültek a gyomai vonatra. Gyoméról busszal mentek Endrődre, s onnan ki gyalog a szövetkezetbe. Szóval „kiutaztak” a saiát szövetkezetükbe. A kijáró harminc mezőtúri szövetkezeti tag pedig este-re^el a gyaloglást választotta. Ü9f ©űSíl’k twtüifó Hozzávetőlegesen ez a kis szövetkezet egymillió- kétszázezer forintot költ szállításra. Vagyis a távolság. az utaztatás agyonnyomja ezt a gazdaságot. A juttatása bVctáuT mzidnem ugyanannyiba kerül. mint masa a műtrágya. A Tulakörösön kü'ön- ben mmtesy hétszáz ember lakik és még cs°k esy boltjuk sincsm. — Iskola uzvan lenne, de ott is már ebben az évben az ötödik tanító oktatna a tanyai sve- Af. Érthető. h.nev §en- ki sem kívánkozik oda. De hova lem-ene^ az ot- tnni nprzsztAfn^Arek. akik mnVö1l’V 3 mq7pk. V’lórroc;. hn<nr itt Vpll jy-jeter/Sírni"V fnpvn/lnjnl?. Pár P7 í5? P7 P7 pT_ T-T’ evőn p\ --- pi Jpcfg yorsabb eljárással és járművel — sem tudják négy órahosszánál előbb orvoshoz. vinni innen. Azt mindenki tudja, képtelenség ilyen feltételekkel jól gazdálkodni. Többféle megoldási variációt kigondoltak már a szövetkezetiek. Az egyik az lenne, hogy közigazgatásilag Szarvashoz csatolják a Tuiaköröst. Az ottani emberek egyrészének ez is megfelelne. A nagyobb csoportnál ellenben tulajdon- jogi vitával, bonyolult föld- rendezéssel járna, s nem bizonyos, hogy a birtok megműveléséihez elegendően maradnának. Sokkal ésszerűbb elképzelés, hogy kapjon a szövetkezet egy mindössze két és fél kilométeres bekötőutat. Csakhát ez a két és fél kilométeres út is sok pénzt felemészt. És bekötő- útra majdminden Szolnok megyei termelőszövetkezet igényt tart. Nincs könnyű dolga a beruházást szétosztó bizottságnak. Értesülésünk szerint a megyében jövőre is csak mintegy 15 kilométernyi útszakasz építésére lehet számítani. Ezt már szétosztották. — Sőt, már az 1967. esztendőre várható útépítési beruházásra is kijelölték a szövetkezeteket. A mezőtúri Üj Élet Termelőszövetkezet nincs a szerencsések között. Az út létkérdés Kérni természetesen a legkönnyebb. De nem hisz- szük, hogy a bekötőutat kapó szövetkezetek igénye jogosultabb lenne a mezőtúriakénál. Itt egyszerűen létkérdés az a két és fél kilométeres kőút, amely a Vörös Október szövetkezet majorjából a Körös-gátig vinne és összekötné az Üj Élet szövetkezetei a műúthálózattal. Erre a segítségre nagyon rászorul az Üj Élet Tsz. Az az érzésünk, nem döntött eléggé körültekintően a megyei beruházó bizottság. amikor kifelejtette az utat kapó szövetkezetek közül a mezőtúri Űj Élet gazdaságot. Már csak azért sem, mert ugyanezt az utat még az állami gazdaság, az erdőgazdaság és a Vörös Október Tsz is használná. Ugyanezek vállalnák a bekötőút földmunkáját, alapozásit és a fuvarozást is. Megérdemlik a segítséget. Borzák Lajos Köszöntő Erzsébet-napra A piac nálunk nem szabályozza s nem is szabályozhatja a termelést, hi szen erre a terv hivatott. Ugyanakkor az eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy a kereskedelem közvetítse a piac, a fogyasztás „véleményét” a termelésről, s ez befolyásolja, a szükségletek változásához igazítsa a termelést. Közismert, hogy a szükségletek és ennek megfelelően az igények a technika gyors fejlődése alapján bel- és külföldön, termelési eszközökben és fogyasztási cikkekben egyaránt gyorsan változnak. Ezeket — csak a termelés területén mozogva, nem mindig és főleg nem időben tudjuk feltárni. A piac, a piaci viszonyok átgondolt, jobb, szélesebb felhasználása segíthet ezen, a szükségletek Iránti nagyobb érzékenységre, rugalmasabb alkalmazkodásra serkentheti a termelést. A termékek áruvoltából ered az is, hogy értéküket, a rájuk fordított összes kiadást számontartsuk. így derül ki. hogy nem fordítunk-e többet egy-egy termékre, mint amennyit kellene, nem túl drágán termelünk-e? A vállalatokat, minden termelő kollektívát, minden vezető és beosztott dolgozót arra kell Az utcabeliek csak így szólítják: Csaba mama. Korával is rászolgált erre a megszólításra, ám sokkal inkább cselekedeteivel, igazember módjára élt életével. Tizenkét éven át volt tanácstag a kerületben. S bár korára tekintettel lemondott e megbízatásról, azért mégis mindenben segít, ha teheti. — Gyönyörű volt a kút-avatás — újságolta, amikor náluk jártam látogatóban. — Virággal borítottuk. Kivittük mellé a konyhaasztalt és ott mulattunk, csak olyan családias módra. Az egyik szomszédasszony libát sütött, a másik pogácsát, én fánkot, volt pálinka, sör... úgy ünnepeltük a kutat, amit magunk csináltunk a tanács segítségével... de szép volt... — Azelőtt nem volt erre ivóvíz? — Nem bizony. Messziről kellett hordani. Pedig erre csupa nagycsaládos asszony lakik., tudja, milyen sok vizet kell hordani, míg kimos az ember nyolctíz gyerekre? Én tudom, mert én tizenöt gyereket neveltem fel s párommal.., Tizenöt gyerek. Egyszerre tizenöt szelet kenyér, tizenöt pár cipő, tizenöt kabát, tizenöt füzet, könyv, ceruza: tizenötszörös gond míg felnevelték őket. — Csak a szépre, a becsületre, az idősebbek tiszteletben tartására oktattam őket mindig. S m rst. hogy megöregedtem: boldog vagyok. Ember lett valamennyi és minket nagyon szeretnek. Már csak ketten laknak velünk itthon, de azok is dolgoznak. Mind a kettő kereskedő, Tibi boltvezető, Rozika meg eladó... — ök a legkisebbek? — Nem. A legkisebb. Zsuzsiira egyetemre jár. Orvos lesz, úgy mint négy testvére. Boldog va- svok. mert Béla fiam. aki már adjunktus, azt írta a minap is, hogy jól tanul, tiszta kitűnő ■ együtt jár az unokámmal a legidősebb lányom kislányával. — Szóval, amikor Csaba néni világra hozta Zsuzsikát... — Igen. akkor szült a lányom is. Dehát hol van az már... felnőttek a gyerekeim. Van köztük gépkocsivezető, technikus, vállalati igazgató... Legtöbbjüknek már van saját családja. Tizenkét unokánk és egy kis dédunokánk köszönt fel minket ünnepkor. A másik szobában egy nagy asztalunk van. Ha széthúzzuk, huszonnégyen férünk el mellette De most már kicsinek bizonyul. Volt, hogy harmincnégyen ebédeltünk, pedig csak a gyerekek voltak itthon a családjukkal. Előkerült a családi fényképalbum. — Itt mi vagyunk a párommal, fiatalkorunkban... Fiatal, szelíd tekintetű menyecske, kackiás bajszú. deli legény nézett a képről vissza reám. Csaba András szabósegéd és fiatal hitvese. Akkor még nem tudták, hogy első saját otthonukat csak 1948-ban építhetik fel maguknak, amikor legidősebb lányuk már huszonhat esztendős, s már régen bekötötte a fejét egy nagyon derék ember. S azt sem tudták, hogy az 1956-os esztendőben két lányuk Hollandiába disszidál, s nem lesz olyan napi a az anyának, hogy ne hullatna könnyeket értük. Nem sejtette azt sem — amikor Csaba András olyan érdekesen beszélt arról, miként harcolt ő a Piavenál —. hogy lesz még egy másik világháború is — amely minden rettenetesnél, rettenetesebb lesz, de azt egy nyugodt, gondtalan öregkor követi. Kitüntetés 1950-ben, mit a színházban nyújtottak át az asz szonynak. mint sokgyermekes édesanyának. A hortenziákra, melyeket a cukorgyári asszonyoktól kapott, még ma is emlékezik. Pihenés a visegrádi szanatóriumban — mert elkopott az öreg óra, ott belül, nem tik-takkoí már úgy, mint régen. Hogy sírt, amikor megkapta ott lánya levelét: „Anyukám, mióta nem vagy itthon, olyan hideg ez a lakás— Aranyszívű gyermekeink vannak. Egyszer összebeszéltek, hogy mivel apu nyugdíjas már, minden hónapban küldenek egyenként száz forintot. De azt mondtuk nekik: ne küldjeten. Amíg Apu a kezét emelni tudja, ne küljetek... ha majd megbetegszünk. nem bírunk magunkkal, akkor segítsetek. De nem hallgatnak ám ránk. Küldenek csomagot, levelet... most. névnapomra is sok-sok széppel emlékeztek meg rólam. — A mai fiatalok valahogy nem is tudják elképzelni, hogy sok gyerekük legyen. Nem gondolnak arra, hogy egyszer ők is megöregszenek, s milyen boldogság az, ha majd sokan látogatják őket, ha nem lesznek egyedül-.• mert mi mindig sokan vagyunk. Ha nincsenek is itthon, az emlékeik, a leveleik itt vannak velünk, s szeretetük melegít bennünket. Ma az Erzsébeteket köszöntjük! Ügy illik, hogy köszöntsük Erzsébet asszonyt, a karcagi Csaba Andrásnét — tizenöt gyermek szülőanyját — egy kerület mamáját. Varsa Viktória
