Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-19 / 273. szám
Felelősség a hazáért Megható-szép történetet hallottam a minap. Szólt pedig Csire Bertalan parasztemberről, aki 1945. tavaszán, amikor mérni kezdték Dózsa ükunokáinak az úri birtokot, önkéntesen magára vette a közdolgok legsúlyosabb terhét. Ügy történt, hogy valamely kétkedő azokban az izzó napokban a földet váró, földért, új rendért reménykedő emberek előtt kimondta az aggodalmas szót: mi lesz, ha mégsem úgy lesz, ahogy gondolják, ki vállalja azt, ami a faluban, s a földdel történik? S akkor Csire Bertalan vette a szekercét, s a karót, s míg az első mértékjelző cöveket a barázdába ütötte, így beszélt: „Ami itt történik, azért én, Csire Bertalan vállalom a felelősséget!” Nem tudom, merre fordult azóta, két zsúfolt évtized múlásával Csire Bertalan sorsa, mivé lett ő s utódai, merre vezetett az útja, ott él-e még, vagy elszármazott onnan, nem ismerem akkori, s mai pártállását, politikai hovatartozását sem. De két dologban teljességgel bizonyos vagyok. Egy: úgy, ahogy akkor gondolták a kétkedők, nem kellett és soha ezután sem kell senki előtt felelni. Kettő: a felelősséget akkori és mostani dolgainkért egyaránt vállalni kell. Nem kívülállók, mást akarók előtt, nem: erre nincs szükség. De felelni kell tetteinkért önmagunk és nemzetünk előtt. Két éber bíró is figyel tehát. A lelkiismeret és a haza, a nép boldogulása. Mérni csak ehhez lehet és kell, a felelősség e kettő előtt oszlik meg, hogyan, mennyiben, milyen arány szerint: ügye-dolga válogatja. Nagy szó ez: felelősség. S ezzel is úgy vagyunk valahogy, mint annyi más, fontos és értelmes fogalommal: nyűttük és koptattuk, olykor félre is magyaráztuk. Talán annyiban tér el más fogalmi társaitól, hogy felemlegetni leggyakrabban akkor szoktuk, ha mulasztás történik, de ha vállalni kell, koránt sincs minden ügynek mindenkor — képletesen szólva — Csire Bertalanja. — Hallottunk, s olvastunk sokféle, azonos tartalmú történetet már a felelősségről, a vele való labdázás- ról, az áthárításról, hogy lényeges ügyekért olykor •— némi túlzással mondva — végső fokon a falu kis- bírója maradt a „felelős”. Az említett parasztember történetének kell Országos méretűvé szélesednie. S hogy ez így legyen, okvetlenül felül kell vizsgálni egyfajta szemléletmódot, egy rég túlhaladott megállapítást, amely minden ügyünkért-dolgunkért kizárólag a kommunistákat tette felelőssé. S hozzátehetjük nyomban: nem valamiféle elhatározás, nem egyes emberek akarata módosít az elavult szemléleten, hanem lényegét az idők, nemzetünk, országunk új története változtatta meg. Mondhatjuk, hogy ami hazánkban történt, csak a kommunisták akaratából ment végbe? Nem sok százezernyi Csire Bertalan akarata volt a földosztás és gyári Csire Bertalanok nagy-nagy tömegének eltökélt szándéka az államosítás? Új törvényeink értelmét vajon csak a kommunisták, vagy az egész nemzet elhatározása, célja adja meg? A párttagok felelőssége bizonyos értelemben magától adódó, természetes: politikai és közéleti szerepükből, áldozatvállalásukból következik ez. Természetes folytatása annak, hogy vállalják azt a többet, azt a pluszt, amelyet a párttag fogalma, e fogalom tartalma megkövetel. De még ebben a felfokozott formában sem vállalhatják át mindenért a felelősséget a nemzet egészétől. Vajon elvontabbá, vagy konkrétabbá válik maga a felelősség, ha minden közdolgunkért, közös, fontos ügyünkért — valljuk — a nép összessége válik felelőssé? — Meghatározottabb így, utóbbi fogalmazásban. Hisz teljességében annyit jelent: hazájáért felel minden állampolgára, s ez mind jobban közelítve az egyes emberhez, alapjában kijelöli a cselekvő, a gondolkodó egyén helyét a nagy közösségben. Vagyis azt, hogy munkájáért, tetteiért, minden ember, minden percben felel saját lel- kiismerete és az ország egésze előtt, felel mostani dolgaiért, s mai gazdálkodásáért a holnapi nemzedéknek. S ilyen értelmezésben, teljesebbé, megfoghatóbbá válik az a fogalom is, hogy: állampolgár. Nem kívülálló, akinek életét paragrafusokba fogott szabályok döntik el, hanem legjobb lelki- ismerete szerint, felelősen cselekvő egyén, aki tudja és látja, hogy maga — munkájában — készítsen bár gépet vagy vessen magot, legyen párttag vagy pártonkívüli — felelős nemzetének. S egy ilyen felfogás erjesztője a korunkhoz és rendünkhöz illő közerkölcsnek. S még annyit: a haza nemcsak a táj és nemcsak a határokkal megjelölt keret. A haza magába foglalja a nemzet sorsát is, s ezt szolgálni, becsülettel, igaz szívvel — csak felelősséggel lehet. ff».) Világ proletárjai. egyesüljetek! SZOLNOK MEEYII A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XVI. évfolyam, 2T3. szám. Ara 50 fillér 1965. november 19., péntek. A megyében elsőként a Szenttamási Állami Gazdaságban befejezték a mélyszántást Tegnap délután Adamik Imre főagronómus jelentette, hogy összesen 1658 holdon befejezték a tavasziak alá való mélyszántást a Szenttamási Állami Gazdaságban. A gazdaság dolgozói az őszi betakarítási és szántási munkákban mindig az élen haladtak. A kenyér- és takarmánygabona vetését például október 8-án befejezték. Szeptemberben felszedték a' cukorrépájukat, október végére pedig letörték a kukoricát és a szárat is lehordták a táblákról. A gazdaság jelentős területen, szántójuk 25 százalékán .szórták ki az istálló- trágyát. Szorgalmukra jellemző, hogy a műtrágyaszó- ró brigádjuk egy hónapig a Mezőtúri Állami Gazdaságban segítk^zett. A főagronómus dicsérte az istái lótrágyaszóró- és szállító brigád tagjait. A növénytermelők közül Szelei Imre és munkacsapata érdemel dicséretet. A szántógépek vezetői közül Czi- bula Jánost, Csordás Jánost és Molnár Endrét a legjobbak között emlegetik. A traktoristák jelentős része éjszaka is szántott. A Szenttamási gazdaság traktorosai most a törökszentmiklósi Lenin és Rákóczi Tsz-ekben segítkez- nek. Azon igyekeznek, hogy ott is mielőbb befejeződhessen a mélyszántás. Épül a Borsodi Ércelőkészítő Mű Két éve kezdték meg Miskolc határában 2,4 négyzetkilométer területen a Borsodi Ércelőkészítő Mű építését. 1968. március Síre készül el. Kipróbálás után 1969-től kapcsolódik be a termelésbe: az Özdi Kohászati Üzemek kohóit és a Lenin Kohászati Műveket teljes egészében innen fogják ellátni megfelelőképpen elegyített érccel. Jelenleg szerelik a koksz és mészkőőrlő és a betétkészítő bunkersor vasszerkezeti elemeit és betonozzák a 300 méter hosszú kpksz- és mészkőtárolót és a TMK épületet. (MTI foto — Kovács László felvétele) Közeledik a zárszámadás Száznegyvenőt Szolnok megyei termelőszövetkezet készül a zárásra — Egymilliárd forintos jövedelem — Sok az alkalmazott a termelőszövetkezetekben — Közepes esztendő volt az idei A megyei tanács mező- gazdasági osztályán összesítették a termelőszövetkezetek harmadik negyedévi pénzügyi vizsgálatait. Ezt amolyan előzetes zárszámadásnak lehet tekinteni, — noha a számok még sokat változhatnak. De ekkorára a termény nagy részét betakarították, értékesítették a szövetkezetekben. A felmérést végző pénzügyi, könyvviteli szakemberek már következtetni tudtak az év végét jellemző adatokra, s elvégezték az esztendő eddig eltelt részének elemzését. Ebből kitűnik, hogy 1965 korántsem valami nagy gazdasági sikereket nyújtó gazdasági év volt. Hiszen az indulás is bajos volt már. A megyében százhuszonhat termelőszövetkezetet érintett a ragadós száj- és körömfájás. A védekezési költségek, valamint az elhullás igen tekintélyes összeget jelent. A bel- és árvíz 60 ezer holdat uralt. A mezei pocok a'megye lucerna vetésének 20 százalékát kipusztította, 60 százalékát megritkította. Ennek ellenére teljesítik, sőt túlteljesítik — megyei tervszámot véve alapul — bevételi előirányzatukat a Szolnok megyei termelőszövetkezetek. Fix számot még nem lehet mondani, de az mär bizonyos, hogy egy milliárd forint körüli jövedelemre tesznek szert megyénk termelőszövetkezetei. Miből? Ismeretes, hogy soha se termett még ennyi búza megyénkben, mint az idén. Annak is köszönhetően, hogy nagyhozamú búzafajtákat vetettek a szövetkezetekben. Hetvenezer holdon karbamidos levéltrágyázást végeztek, s nagyobb területet szórtak meg műtrágyával is a tavalyinál, így a búza termésátlaga 13,5 mázsa volt megyei átlagban, a tervezett 11 mázsával szemben. A cukorrépatermését illetően még nincsenek végleges adatok, de előreláthatóan 180 mázsa körüli lesz az átlag a tervezett 158,6 mázsa ellenében. Nem, sikerüli,, már ilyen jól w rizs. Ä megyében 12,8 mázsát tervesítet- tek, de 10 mázsa sem igen lesz meg holdankénti átlagban. A várt szőlőtermésnek pedig az egyharmadát ha elértük. Nem termett meg a megyében az elegendő abraktakarmány. Oka az, hogy csökkent a kukorica vetésterülete, s a tervezett termésátlagot se igen érjük el. Ebből következően kisebb lesz az állatlétszám is a tervben meghatrozottnál. — Kevesebb lesz a tehén és a kocaállomány, valamint a törzsbaromfi is. Ám a fajta összetétel minőségileg változik. Állattenyésztési, tartási bevételi tervének teljesítésében a kunhegye- &i Vörös Október, az öcsö- di Zöld Mező, a kenderest Vörös Csepel és a törökszentmiklósi Alkotmány T6z maradt le eddig elsősorban. Viszont a cibakhá- zi Vörös Csillag és a zagy- varékasi Béke Termelőszövetkezet túlszárnyalja az állattenyésztésből eredő bevételi tervét. Több szövetkezet a terven felüli bevételből ter- / ven felüli váráslásokat, — 1 építkezéseket valósít meg. így a rákóczifalvai II. Rákóczi Ferenc, a tiszasasi Rákóczi, a mezőhéki Táncsics és a cibakíházi Vörös Csillag szövetkezeti gazdaság is. Az egy szántó egységre eső bevétel tavaly 3071 forint volt. Az idén néhány száz forinttal magasabb várható. A szövetkezeti gazák jövedelme a tavalyi szinten várható abszolút psz- szegben. Nem sikerült csökkenteni az alkalmazottak létszámát a szövetkezetekben, s így a termelőszövetkezetek jövedelmük számottevő részét fordítják díjazásukra. Jó dolog, hogy a termelő- szövetkezetekben igyekeznek a jövő esztendő termelési alapjait megteremteni, Úgy is, hogy a többletbevételből a tervezettnél is többet tartalékolnak. — Egészségtelen viszont az, hogy nagy a különbség a termelőszövetkezetek gazdálkodása, bevétele és jövedelme között. Ismét lesznek nagyon jó szövetkezeteink és nagyon gyengék is. Még mindig nincs arányban az állatállomány és a takarmányalap. A több termelő- szövetkezetben jelentkező takarmányhiány különben még mindig kicsinyíthető a kukoricaszár, a répaszelet, s más melléktermékek be- silózásával. Ésszerű takarékoskodással a zárszámadások kezdetéig még mindig csökkenthető az üzemviteli költségek, kiadások, s így még növelhető a szövetkezet jövedelme. Mindent egybevetve a háromnegyedévi mérleget tekintve az látszik valószínűnek, közepes kimenetelű lesz az idei esztendő végeredménye. A sikerért jobban megdolgoztak meg- küzdöttek a szövetkezeti gazdák az idén, mint máskor. De még ennyi nehézség ellenére is ismét fejlődött, előrelépett Szolnok megye mezőgazdasága. — Számokkal és tényekkel bizonyítva a szocialista ösz- szefogás, a szocialista gazdálkodás erejét, fölényét. B. L. Hó, ómos eső, síkosság Sxomekon hatvan úttisztító munkás dolgozott — Hamar jött a tél, de nem ért , váratlanul bennünket. Már napok óta készenlétben álltak hóekéink, gépjárműveink, fogataink, nem különben a munkásaink. Csütörtök hajnalban a két hóekénknek már voit is munkája, s a 60 úttisztító munkás is megkezdte a hídfeljárók, az autóbusz- megállóhelyek és a gyalogos átjárók tisztogatását. Délelőtt 9 óráig négy gépkocsival, tíz lovas fogattal a havat hordták, de ekkor az ónos eső miatt a sós salak szórásához fogtak a köztisztasági csoport dolgozói. — Még csak annyit, hogy ha szükség lesz rá, péntek reggel százhúsz munkás tisztítja a város útjait — tájékoztatott Bátaszéki István, a köztisztasági csoport vezetője. A hó-felelős jelentette — Kapcsolom a hó-felelőst — mondta a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságának telefonosa. Hegedűs Ferenc technikus viseli ezt a tisztet, tőle kaptuk az információt: — A 10—12 centiméteres hóra hullott eső síkossá tette az utakat. Nem számítottunk arra — a főigazgatóságunk sem —. hogy november derekán beköszönt a tél. A hóekék nem is érkeztek meg, s így a 21 — lánctalpas traktorral vontatott — és a 2 autó-grédert osztottuk el a megye útjaira, a jeges hó eltakarítására. A főútvonalakon 8 őrjáratos gépkocsi szükség szerint naponta hatszor végzi el a salakozást, az autóbusz-járatos utakat pedig a csúcsforgalmi idő előtt 11 gépkocsi salakozza. A hadászok sem vártak még Ilyen időt A Tisza holt-ágait vékony jégréteg fedi, amely — remélhetőleg még csak átmenetileg — pihenőre kényszerítette a halászokat. — Csak legalább 2—3 létig ne köszöntött volna még be a hideg idő. Ak- korra teljesítettük volna az éves tervet, amelyből csupán 50 mázsa hal hiányzik. Reménykedünk, hogy megenyhül az idő, s újból halászhatunk. Addig sem tétlenkednek azonban a halászaink, a szérszámaikat szedik össze téli tárolásra — mondta informátorunk, a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz-nél. A pályamunkások éjjel is dolgoztak A Pályafenntartási Főnökségen kapott tájékoztatás szerint a csütörtökre virradó éjjel ötven pályamunkás tisztította a váltókat és a vágányokat. A Szolnok—szajol—ceglédi vasútvonalakon reggel háromszázhúsz ember végezte ezt a munkát.
