Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-16 / 244. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. október 16« Nem vonulnak vissza a kasmíri ellenfelek Továbbra is egymást vádolja India és Pakisxtán áz m franciaországi támaszpontjai- nak felszámolása Az ENSZ székhelyén folyamatosan tárgyalnak az indiai—pakisztáni fegyver- szünet ellenőrzésére alakítandó ENSZ-bizottság összetételéről és a két ország viszályának rendezéséről. Mint már jelentettük, U Thant ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanácsban csütörtökön bejelentette: nem vall arra semmi, hogy a két ország visszavonná haderejét az augusztus előtti állásokba, hacsak valamilyen hathatós közvetítési kísérlet nem történik. Az úgynevezett Unipom — az ENSZ megfigyelői csoport — összetétele kérdésében a Biztonsági Tanács állandó tagjai között bizonyos ellentétek mutatkoznak. Franciaország és a Szovjetunió ugyanis azt az álláspontot foglalja el, hogy U Thant ENSZ-főtitkár minden, Kasmírral kapcsolatos döntését a Biztonsági Tanácsnak kell ellenőriznie, az Egyesült Államok és Anglia pedig ezzel ellentétes nézeteket hangoztat. Ellentétek vannak — a Reuter jelentése szerint — a kasmíri béke- fenntartó műveletek pénzügyi és felhatalmazási kérdéseiben is. Ezekről a tárgyalások egyelőre még az ENSZ folyosóin zajlanak. A közgyűlésben viszont csütörtökön este felszólalt Tarik Abdullah, pakisztáni delegátus, aki egyébként Abdullah sejk, volt kasmíri miniszterelnök fia. (Abdul- lahot „Kasmír oroszlánjának” nevezik, Nehru egykori fegyvertársa volt, de az indiai kormánnyal kiélesedett ellentétei miatt többször letartóztatták és most is őrizetben van.) Tarik Abdullah a pakisztáni delegáció tagjaként csütörtökön azt javasolta, hogy a kasmíri kérdés tanulmányozására alakítsanak „pártatlan bizottságot” ennek tagjai utazzanak a helyszínre, s gyűjtsenek bizonyítékokat „Kasmír népének elismert vezetőitől” Erre az indítványra még nincs indiai válasz. Ugyancsak Tarik Abdullah, egy korábbi sajtóértekezletén azt hangoztatta, hogy a Biztonsági Tanács tűzszü- neti felhívása nem vonatkozhat az úgynevezett azad-kasmíri szabadságharcosokra. (Ezeket India fegyveres beszivárgóknak nevezi.) ' Pathaszarathi indiai ENSZ-nagykövet csütörtö. kön tudatta U Thant ENSZ- főtitkárral, hogy a pakisztáni erők 22 alkalommal megsértették a tűzszünetet. Az indiai ENSZ-kép viselő egyébként azzal is vádolta Pakisztánt, hogy a tűzszünet óta Pakisztán több ezer „fegyveres beszivárgót” küldött Kasmírba, s újabb partizánerőket toboroz. Az India rendelkezésére álló adatok szerint — közölte U Thanttal az indiai nagykövet — 14 ezer pakisztáni harcost toboroztak erre a célra, amit India szintén a tűzszünet megsértésének minősít. Ajub Khán pakisztáni elnök csütörtökön a frontszakaszon járt és beszédet mondott a pakisztáni harcosoknak. Ő Indiát intette óva a tűzszünet megsértésétől. „Ha India nem tartja be teljes mértékben a tűzszünetet — mondotta —, a pakisztáni katonák állandó készültségben maradnak”. Vietnami helyzetkép Több mint 200 000 szabadságharcos A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front sajtó- ügynökségének október 15- én nyilvánosságra hozott adatai szerint a felszabadító erők és a gerillák október 3-án és 4-én Binh Dinh tartományban ismételt támadásokat intéztek az amerikai—dél-vietnami csapatok ellen, megölve, illetve megsebesítve azok háromszáz katonáját. Az említett tartományban egy amerikai zászlóalj katonái tüzérségi támogatással október 6-án megtámadtak két falut. A gerillák a helyi lakosság segítségével visz- szaszorították a támadókat, akiknek ezen akció alkalmával elszenvedett vesztesége 34 halott és 10 sebesült volt. AVDK erélyes tiltakozását juttatta el India hanoi főkonzulátusának amiatt, hogy október 5-én incidensek zajlottak le a VDK lőkonzulátusa előtt Űj-Del- hiben. Ezekért az incidensekért a VDK az indiai kormányra hárít minden felelősséget, mert nem tett biztonsági intézkedéseket. Egy saigoni UPI-jelentés szerint a dél-vietnami szabadságharcosok az amenkai katonai létszám növelésének láttán az elmúlt hónapban 30—40 000 fővel emelték fegyveres erőik létszámát. A szabadságharcosok fegyveres erejét — a reguláris csapatokat a gerillákkal együtt — 220 000 főre becsülik. Az amerikai hírügynökség közli továbbá, hogy saigoni feltételezések szerint Dél-Vietnamban most már nemcsak egy, észak-vietnami hadosztály működik, hanem több újabb katonai egység is. Francia hivatalos körökben eddig nem foglaltak állást az amerikai Külügyminisztérium ama közlésével kapcsolatban, amely szerint az Egyesült Államok fel akarja számolni egyes franciaországi katonai támaszpontjait. A hír nem keltett meglepetést Párizsban. A francia kormány már régebben tervbe vette a támaszpontokról szóló francia—amerikai egyezmény felülvizsgálását. Az Egyesült Államoknak jelenleg mintegy 40 katonai támaszpontja, 11 repülőtere, katonai raktárai, olajvezetéke és egyéb katonai berendezései vannak Franciaországban. Az amerikai légierőnek közel 14 ezer, a szárazföldi hade-ő- nek mintegy 16 ezer tisztje és katonája állomásozik francia területen. Az amerikai katonai hatóságok 15 ezer francia polgári személyt alkalmaznak. A háborút követő évekből származó és 1954-ben megújított szerződés területenkívüliséget biztosít az amerikai katonáknak. ítélet Bene János Ferenc és társai ügyében Háborús bűntettek ügyében hirdetett ítéletet péntek délután a fővárosi bíróság. Az ügyben felelősségre vont Bene János Ferenc 51 éves hegesztő csoportvezető, budapesti lakos, Kiss Árpád 38 éves darukezelő, miskolci lakos és dr- Stirling Károly 62 éves nyugdíjas, volt vállalati főkönyvelő, pécsi lakos a bűncselekményeket 1944— 1945 telén Kassa környékén követte el. Dr. Stirling Károly a keleti arcvonal bajtársi szövetségétől fegyveres terroralakulat szervezésére kapott megbízást. Ezt teljesítette, s ajánlására a Nyilaskeresztes Pártbán tevékeny szerepet játszó Bene János Ferencet bízták meg az alakulat vezetésével- A terroralakulat több akciót hajtott végre a partizánok felkutatására és megsemmisítésére. Ezek során még a polgári személyekkel szemben is a legkíméletlenebbül járt el. A bíróság bűnösnek mondta ki Bene János Ferencet, mint felbujtót és bűnsegédet | emberek törvénytelen meg- ] kínzásával és kivégzésével ] elkövetett háborús bűntettben, s 15 évi szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, továbbá 10 évre eltiltotta a közügyektől- Dr- Stirling Károlyt ugyancsak háborús bűnetettben mondta ki bűnösnek, mivel tevékenységevei segítséget nyújtott a nyilas hatalom megtartásához, s ötévi szabadságvesztésre, a közügyektől ötévi eltiltásra és 5000 forint részleges vagyonelkobzásra Ítélte. Kiss Árpádot emberek törvénytelen kivégzésével elkövetett háborús bűntettért egyévi szabadságvesztésre ítélteSolohov kapta a z irodalmi — három francia tudós az orvosi Nobel-díjat A svéd tudományos akadémia Nobel-díj bizottsága Mihail Alekszandrovics Solohov szovjet írónak ítélte oda az 1965. évi irodalmi Nobel-díjat. Solohov £ az első szocialista realista író, aki ezt a díjat 1901- í ben történt alapítása óta megkapta. Az orosz próza- : irodalom kiválóságát rekord számú — 89 jelölt közül í választotta ki a bizottság. Az esélyesek között emle- ■ gették még a? ugyancsak orosz Konsztantyin Pausz- tovszkijt, valamint Miguel Angel Asturias guatema- lai írót. A bizottság elnöke Anders Österling a döntést indokolva hangsúlyozta, hogy Solohov azzal a művészi erővel és feddhetetlenséggel „érdemelte ki a díjat, amellyel „a Donról szóló eposzában alkotó módon fejezte ki az orosz nép történelmének nagy fontosságú i szakaszát”. Nem kétséges — mondotta österling —, j hogy a Csendes Don egymagában is méltó lenne a díj- ! ra, amelyet talán későn, de még nem túl későn kap í meg „korunk egyik legkiválóbb írója”. Az orvosi Nobel-díjat megosztva három francia tudós: Francois Jacob, André Lwoff és Jacques Mo- i nőd, a párizsi Pasteur Intézet munkatársai kapták az emberi test egy új géncsoportja felfedezéséért, amelynek az a funkciója, hogy szabályozza más gének tevékenységét. A 45 éves Jacob professzor a sejtörökléstan, a 63 éves Lwoff mikrobiológia, az 55 éves Monod pedig a biokémia területén dolgozik. Együttműködésük tipikus, mivel — a hivatalos közlemény szerint — ma egyetlen tudományág sem létezhet és fejlődhet más tudományág segítsége nélkül. A Nobel-díjat 85 jelölt közül egyhangúlag ítélték a három francia tudósnak.-3000000j000cx»ű000000cx3000cw0000000cxjc»00000000000000000000cxx<xxxx»000000.' Szükségállapot-törvényeket vezettek be a megszálló hatalmak Nyugat-Berlinben A nyugat-berlini megszálló hatalmak utasítást adtak ki arra vonatkozólag, hogy Nyugat-Berlinben különleges szükségállapot esetén életbe lépő rendszabályokat kell bevezetni. E rendelkezések részletes kidolgozásával Heinrich Albert polgármesterhelyettest bízták meg. Ezek szerint Nyugat-Berlinben különleges jelzőberendezéseket állítanak fel, védelmi építkezéseket foganatosítanak és polgárőrséget szerveznek. A Német Demokratikus Köztársaság fővárosának politikai körei ezzel kapcsolatban rámutatnak: a maga fonák módján ez az intézkedés is csak aláhúzza a nyugati hatalmaknak azt az álláspontját, hogy Nyu- gat-Berlin nem Nyugat- Németországhoz tartozó terület, hiszen ezek szerint Nyugat-Berlinnek másfajta szükségállapot-törvények kellenek, mint Nyugat-Né- metországnak. Ez az eset csak újból aláhúzza, milyen szükség van rá, hogy a német kérdés békés rendezése során megoldják a régóta vajúdó nyugat-berlini problémát is. Még mindig áttekinthetetlen az indonéz helyzet 0 Megmaradt a bizonytalanság a kasmírt kérdésben • Miért menesztették Csombét ? § Elhúzódott a kormányalakítás Bonnban Á.z Indonéziából érkező híreket várta — figyelte ezen a héten a legfeszültebben a világ. A szeptember végén bekövetkezett megrázkódtatások után a konszolidáció jeleit még nem könnyű felfedezni Djakar- tában. Rendkívül nyugtalanító, hogy az országra erős jobboldali nyomás nehezedik, amfely a kommunistaellenes úszításon túl már kommunisták elleni terror- cselekményekig jutott el. A szélsőséges nacionalista elemek vagy a türelmetlen vallási vezetők soraiból, nyilván az imperialisták felbujtására — a kommunistákkal való leszámolást követelik. , Sukamo elnök mindenkor igyekezett megteremteni országában a politikai erők egyensúlyát, Régi jelszavak a „Nasakom” — ezzel a rövidítéssel fejezte ki, hogy a százmilliósnál nagyobb lélekszámú, egész szigetvilágra kiterjedő óriási országot a három fontos politikai tényezőnek, a nacionalistáknak, a vallási (mohamedán) erőknek és a kommunistáknak az összefogásával kell továbbvinni a fejlődés útján. Figyelemre méltó, hogy a Pravdában a hét közepén megjelent djakartai tudósítás említést tesz olyan hivatalos indonéz nyilatkozatokról, amelyek a „Nasakom” jelszót ismétlik. Ugyancsak a Pravda tudósítása szerint a politikai pártok, az állam- hatalmi szervek és a katonai hatóságok képviselői bizalmukat nyilvánították Sukamo elnök iránt. Meg kell jegyezni, hogy az indonéz válság első két hetében csak töredékes, ellentmondó és gyakran eltorzított híradások érkeztek Djakartából. Illetve a legtöbb esetben éppen az Indonézia iránt ellenséges Malaysiái Államszövetség fővárosából. A jelentések nagyon sokszor a djakartai rádió állítólagos közléseire hivatkoztak, az ellenőrzés legcsekélyebb lehetősége nélkül. így történhetett meg, hogy a szeptember 30-a óta történtekről végleges ítéletet még nem lehetett formálni, s mert az események láncolatában az ok és az okozat még ma sem választható el hitelesen és meggyőzően, a végleges megítélés is várat magára. — Az indonéz megrázkódtatás mindenesetre újból bizonyította, hogy napjainkban a világpolitikai küzdőtér legválságosabb részévé az ázsiai térség lett. Az Indonéziában történtek nem szorítják háttérbe a változatlan hevességgel dúló vietnami háborút, az Egyesült Államok bűnös agresszióját. Egyre több sajtóvélemény lát napvilágot, hogy Johnson elnök tovább fogja növelni az USA háborús erőfeszítéseit, s hogy ennek megfelelően karácsonykor már akár 200 000 amerikai katona is lesz vietnami földön. Az indiai—pakisztáni konfliktus annak ellenére, hogy a tűzszünetet meg-megsér- tik Kasmír körül mindkét részről — a héten inkább a diplomatákat foglalkoztatta. Az ENSZ-közgyűlésén jelenlevő külügyminiszterek, diplomaták megbeszéléseken vagy „munkaebédeken. munkavacsarákon” keresték a megoldás lehetőségeit Afrika is hallatott magáról a héten. A „legsötétebb Afrikához” tartozó Rhodesia és Kongó vonta magára a közfigyelmet. Rhodesia azzal, hogy a fehér telepesek kormányának feje, lan Smith, a kudarcba fúl- ladt londoni tárgvaiásainak a végén azzal fenyegetőzött: haladéktalanul kikiál- tatja a függetlenséget. A ma még brit korona gyarmatnak számító Rhodesiában a „függetlenség” úgy ahogyan a fajvédő Smith-ék kívánják csak 200 000 európainak adna jogokat, ezzel szemben 4 millió afrikait a teljes jogfosztottságba taszítana. Ez magyarázza, hogy a Wilson-kormány, ha nem is lép fel erélyesen a lázadónak minősíthető Smith ellen, mégis vonakodik belemenni a rhodesiai fehérek sürgette megoldásba. A világ véleményét híven tükrözte az ENSZ-köz- gyűlés szavazási eredménye: csak két ország, a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság és a gyarmatosító Portugália állt ki a függetlenséggel való lan visszaélés rhodesiai manővere mellett, a többi ország elítélte lan Smith politikáját. Kongóban most az következett be. ami már hónapok óta esedékes volt: Csőmbe menesztése. A miniszterelnök alulmaradt abban a hatalmi harcban, amelyet ellene a köztársasági elnök Kaszavubu kezdett. Csőmbe kudarca azonban egyelőre csak személycserét jelent, és nem politikai változást Csombét a Lumumba meggyilkolásában vitt szerepe és az afrikai érdekek következetes elárulása „nemkívánt személlyé” tette Afrikában. És mert október 2I-re tűzték ki az afrikai egvséeczervezet fontos üléseit a kompromittált politikustól már meg akartak szabadulni Kongó vezetői is, és a mögöttük álló imperialista hatalmak is, nehogy személye akadályozza Kongó elismertetését. Illetve a nyugati befolyás valamilyen érvényesülését. Meglehet, hogy Kimba, az új kongói kormányfő a „Nemzeti Egységkormány” megalakításának címén rugalmasabb politikával próbálkozik. A felkelt népi erők bevonása nélkül azonban hiábavaló minden kísérlete. Az ázsiai és az afrikai eseményekhez képest Nyugat- Euróoában viszonylagos eseménytelenségről beszélhetnénk csupán: NyugatNémetországban a kormányalakítási tárgyalások folynak belpolitikai viharok és intrikák közepette. A jövő héten kell Erhard kancellárnak előállania a kormánylistával. Az alkudozások napfényre hozzák Schröder eddigi külüevmi- niszter és Adenauer, illetve Strauss volt hadügyminiszter kölcsönös gyűlölködését, de a személyi vitán túlmenően megmutatkozik, hogy az Adenauer—Strauss vonal miiven veszélyes mohósággal követeli a nyugatnémet atomfegyver kezést és a hidegháborús politika folytatását. S ez Európában a főveszély. Pálfy Józsié*
