Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-15 / 243. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. október IS. Újabb mavargáaok Nyugat­Nigériában Szerdán tovább folyta­tódtak a zavargások Nyu- gat-Nigériában. Még min­dig nem érkezett hivata­los jelentés 23 mandátum sorsáról és annak ellenére, hogy a választási bizottság már bejelentette Akintola nemzeti demokrata pártjá­nak fölényes győzelmét, a kelet-nigériai rádió kom­mentárja az egyesült nagy haladó szövetséget biztos győztesként tüntette fel. E bejelentést nagy tömegek üdvözölték. A tüntetés a későbbiek folyamán véressé fajult, a tüntetők vezető politikusok házát támadták meg. Kiírtba megkezdte kormányalakítási tárgyalásait Az új kongói úgyneve­zett Nemzeti Egységkor­mányban Kaszavubu elnök a hadügyminiszteri tárca mellett a tájékoztatásügyi tárcát is magának tartja meg. Kijelentette, hogy az új kormány,' amelynek az al­kotmány értelmében 30 na­pon belül kell bemutatkoz­ni a parlamentben, a mi­niszterelnökön kívül 15 miniszterből és három ál­lamtitkárból áll majd. Felbocsátották a második szovjet távközlési szputnyikot Moszkva — (TASZSZ) A Szovjetunióban felbocsátották nagy magasságú elliptikus pályájára a második Molnyija—1. jelzésű táv­közlési szputnyikot. (Az első Molnyija—1. jelzésű táv­közlési szputnyikot ez év április 23-án bocsátották fel. Egyensúly-tendenciák Indonéziában Rhodesia és a nemzetközösség Két héttel az indonéziai puccskísérlet után figye­lemreméltó tudósítás je­lent meg a csütörtöki Prav­dában. V. Surigin azzal kezdi tudósítását, hogy Djakartában fokozatosan normalizálódik a helyzet, a kijárási tilalmat enyhítet­ték, rendszeresen meg je­lennek a lapok és az Antara hírügynökség kiadványai. Továbbra is tilalom alatt van a kommunista Harian Rákját, a nemzeti párti Suluh Indonésia és több más lap megjelenése. A Pravda tudósítója rá­mutat, hogy Sukamo élnek miután megismerkedett az indonéz sajtó és rádió leg­utóbbi jelentéseivel, ágy intézkedett, hogy a népet sokoldalúbban kell tájékom tatni az eseményekről. Dn Vietnami jelentés Csütörtökön reggel a ko­ra hajnali órákban B—52-es stratégiai bombázók táma­dást intéztek Binh Doung térségében, az úgynevezett ■„vasháromszög” peremte­rületei ellen. Ugyanebben a térségben két nappal ez­előtt volt hasonló bomba­támadás. Az első amerikai gyors­hadosztály folytatja a Suci La Tinh völgy átfésülését. A nagyobb ham* a völgy­ben megszűntek, de a ge­rillaerők szerda este és az éjszaka folyamán is szór­ványos lövöldözéssel jelez­ték jelenlétüket. Kifejezett harci tevé­kenységet csak a Mekong deltájából jelentettek. A szerda este és csütörtökre virradó éjszaka Can Tho- tól 20 kilométerrel nyugat­ra folytak heves csatározá­sok. Megelőzőleg a szabad­ságharcosok támadták a kormányerők állásait. — A kormányerők több zászló- alja vett részt a támadást követő „tisztogatásban”. A harc során életét vesz­tette az AP egyik vietnami fotori portere is. Sztrájk és határozatképtelen parlament Uruouayban Az uruguayi szakszerve­zetek szerdán meghirdetett általános sztrájkja mára az egész országra kiterjedt A nemzeti kormányzó tanács, melynek ülését szerdán már harmadszor hívták össze, határozatképtelenség miatt nem tudta megkezdeni a rendkívüli biztonsági intéz­kedések dekrétuma elfo­gadtatásának vitáját. A dekrétum tehát, amelyet a nemzeti kormányzó tanács a szakszervezetek ellen ho­zott, egyelőre a parlament szentesítése nélkül „van érvényben”. Az országos sztrájkban egyébként mintegy 40 ezer munkás és alkalmazott vesz részt. A sztrájkolok a dek­India -Pakisztán Az AFP jelentése sze­rint egy indiai szóvivő szerdán este Űj-Delhiben megcáfolta a pakisztáni rá­dió állítását, hogy indiai légierők megtámadtak vol­na pakisztáni egységeket. A szóvivő szerint az indiai repülők a saját területük fölött végzett szokásos re­püléseken kívül nem haj­tottak végre más küldetést. Washingtonból keltezett jelentések szerint az Egye­sült Államok szerdán meg­újította Johnson elnök meghívását, hogy India és Pakisztán vezetői még ez évben Amerikába látogas­sanak. Ajub Khan ésSaszt- ri látogatását az elmúlt tavasszal halasztották el a Fehér Ház kérésére, meg­határozatlan időpontra, de Rusk nemrégiben tárgyalt erről az ENSZ-ben India és Rüdsztán képviselőivél, nétoum hatálytalanítását, szociális és gazdasági kö­veteléseik kielégítését sür­getik. Subandrio, aki az elnök ne­vében nyilatkozott erről a kérdésről, kifejtette, hogy az utóbbi időben túl­zó és egyoldalú közlések láttak napvilágot a sajtó­ban. Tárgyilagosabban kell megvilágítani az eseménye­ket. Suhartót az indonéz hadsereg tőparancs­nokává nevezték ki A djakartai rádió csütör­tökön közvetítette Sukamo nyilatkozatát, amelyben az elnök bejelentette, hogy Suharto tábornokot nevez­te ki miniszteri rang­ban az indonéz hadsereg főparancsnokává. Suharto az október 1-i államcsíny­kísérlet során megölt Jani tábornok tisztségét vette át. Sukamo ugyanakkor közölte, hogy Pronoto tá­bornok, aki október 1-e után átmenetileg átvette a főparancsnoki tisztséget, a továbbiakban nem tölti be ezt a funkciót. Ez év májusában lefolyt választásokat követő szél­csend után a közvélemény figyelme ismét Rhodesia felé fordul, ahol a 200 000 fős fehérbőrű kisebbség most arra készül, hogy ki­kiáltsa az ország függet­lenségét. lan Smith rhodesiai mi­niszterelnök erről folyta­tott sikertelen tárgyaláso­kat az elmúlt héten Lon­donban. Nagy-Britannia Az Osztrák Kommunista Párt elnökének moszkvai tárgyalásai Franz Muhri, az osztrák kommunista párt elnöke a napokban tért vissza Moszk­vából, ahol — a szovjet testvér-párt meghívására — megbeszéléseket folytatott az SZKP több vezető sze­mélyiségével, Brezsnyevvel, Szuszlowal és Ponomar- jowal. A csütörtöki Volksstim- me-ben megjelent interjú­jában Muhri méltatta a nemeztközi helyzet idősze­rű kérdéseire is kiterjedő eszmecsere szívélyes, őszin­te légkörét. „Az a benyo­másom — mondotta a töb­bi között —, hogy a szovjet elvtársak a Vietnamnak nyújtott segítségről keve­set beszélnek ugyan, de so­kat tesznek. A VDK rend­kívüli mértékben kap mind anyagi, mind katonai segít­séget, pontosan a vietnami elvtársak tervei és kíván­ságai szerint. Mindent meg­kapnak, amit kívánnak, — köztük a legkorszerűbb vé­delmi fegyvereket. E segít­ség növekvő mértékben érezteti hatását, s ez — vietnami szekemberek ki­képzésének eredményeként — tovább nő majd”. ugyanis a nemzetközi hely­zetre és az afrikai országok várható reakciójára való tekintettel kénytelen mér­sékelni a rhodesiai ultrá­kat. Kompromisszumos ja­vaslata azonban, amely nem engedi ugyan hata­lomra a jelenleg koncent­rációs táborban sínylődő rhodesiai fekete többség ve­zetőit, de legalább nem hajszolja őket fegyveres felkelésbe, Smith-ék szá­mára elfogadhatatlannak bizonyult. E javaslat sze­rint Nagy-Britannia hozzá­járulna Rhodesia független­ségének kikiáltásához, ha a mandátumok 1/3-át a 3,9 millió főnyi színesbőrű lakosság részére biztosíta­nák. Szükségesnek tartják továbbá a „földtörvény” megszüntetését is, melynek alapján a néger lakosságot jelenleg valóságos rezervá­tumokban tartják. Nagy- Britannia formailag tehát rezervátumokba kényszerí- tett néger lakosság érde­kében lép fel, lényegileg azonban arra törekszik, hogy a neokolonialista be­szivárgás „békés” és jól jövedelmező módszerei elé ne állítson akadályt, mely a volt afrikai gyarmato­kon feltornyosulna, ha sza­bad utat engednének egy Dél-Afrikai Köztársasághoz hasonló újabb fajüldöző ál­lam létrejöttének* A rhodesiai kormány el­határozását azonban belső tényezők is befolyásolják. A dohány és cukornád ül­tetvényesek a' Brit Nem­zetközösségből való kilépés­ben, a függetlenség egy­oldalú kikiáltásában ex­port lehetőségeik csökke­nését látják és vonakod­nak törésre vinni a dolgot* Ugyanakkor számolniuk kellene a függetlenségüket már korábban elnyert kör­nyező afrikai államok (tér­képünkön fehéren feltün­tetve, a függetlenség ki­kiáltásának időpontjával) ellen intézkedéseivel is. A Zambia-ban tartózkodó rhodesiai racionalista ve­zetők például kijelentették* hogy a függetlenség egy­oldalú kinyilvánítása ese­tén ellenkormányt alakí­tanak. Ez a kormány élvez­né a független afrikai ál­lamok zömének támogatá­sát. A rhodesiai kérdéssel kap­csolatban sajátos helyzet állt elő. Az ország függet­lenségének létrejötte je­lenleg a színesbőrű lakos­ság érdekeit nem szolgál­ná és súlyos helyzetet te­remtene. Diplomáciai naptár Jókora feladatot vál­lalna magára, aki megkísé­relné, hogy akár csak a legutóbbi négy vagy hai hét szocialista diplomáciai naptárát hiánytalanul ösz- szeállítsa. Az ilyen diplo. máciai naptár — minden magyarázat nélkül, pusztán a találkozók, tárgyalások, vagy utazások tényét pró­bálná meg felsorolni — ál­lamférfiak és országok, fő­városok és hivatali épüle­tek puszta feljegyzése len­ne s az effélének aligha van több értéke, mint va­lami hiányos dokumentá­ciónak. Mert szeptember-október diplomáciai eseménynaptá­ra valóban elgondolkoztató még kommentár nélkül is. és még sokkal inkább az, ha a szocialista politika cél­kitűzéseinek, feladatválla­lásának egyidejű vizsgala­téval olvassuk. Az elmúlt egy-másfél hónapban a Kádár János által vezetett, Mongóliában járt magyar párt- és kormányküldöttség útjától. Kállai Gyula mi­niszterelnök és Koszigin szovjet kormányfő beszél­getésétől, a szovjet—román. a bolgár—jugoszláv, az NDK-beli és a szovjet, csehszlovák és szovjet, a magyar és a jugoszláv ve­zetők tárgyalásaitól akár a magyar és az amerikai kül­ügyminiszter beszélgetéséig, az indiai és a csehszlovák államfő találkozásáig, a len­gyel miniszterelnök és a francia államelnök, a dán és a szovjet miniszterelnök, libanoni képviselők és szovjet vezetők, kambod­zsai és magyar államfér­fiak megbeszéléseinek szín­helye lehetett egymástól távol — Ulan-Batortól New Yorkig, Ljubljanától Pá­rizsig, Moszkvától és Phen- jantól Budapestig, tartal­mukban, ha a beszélgeté­sek tárgya változatos volt is, mindig egy lényeges és hangsúlyozott vezető gon­dolat érvényesült. Ez a gondolat összefüggő egészként vizsgálja nap­jaink bonyolult nemzetközi viszonyait; aminthogy nem is lehet egymástól elvonat­koztatva elemezni például az amerikai imperializmus vietnami agresszióját és a szocialista közösség orszá­gainak a nemzetközi politi­kában megnyilatkozó egy­ségét; aligha lehet elválasz­tani egymástól olyan prob­lémákat, mint a szocialista országok egymásközti gaz­dasági kapcsolatainak bő­vítése és a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élé­sének szocialista értelme­zése. Szeptember-októbe­ri fokozott diplomáciai ak­tivitás, amely a szocialista közösség minden országá­nak nemzetközi politikáját jellemzi, a világpolitikai adott helyzetében leli ma­gyarázatát. Szükséges és fontos, hogy a szocialista politikai vezetők kicserél­jék egymással nézeteiket a legaktuálisabb kérdésekről és szükséges és fontos, hogy nyíltan és félreérthe­tetlenül kifejtsék álláspont­jukat a más politikát kö­vetők előtt is. A nyugati sajtó az utóbbi hetekben misztikus és za­varos „magyarázatokat* fűz ennek a szocialista dip­lomáciai naptárnak fel­jegyzéseihez. Pedig csak a következetesség és politikai céltudatosság magyaráznál minden ilyen utat és meg­beszélést. A magyar párt- és álla­mi vezetők a szocialista közösség országai és népei közötti barátság újabb meg­erősítésének céljától vezet­tetve utaztak Ulan-Bator- ba; a lengyel miniszterel­nök azért látogatott el az Elysée-palotába, hogy a bé­kés egymás mellett élés le­nini politikája szellemében fejtse ki; az európai reali­tások józan vizsgálata el­utasít minden olyan revan- sista hangot, amely a Rajna partján egyszerűen nemlétezőnek akarja fel­tüntetni az Odera—Neisse békehatárt. Ha a magyar külügymi­niszter az ENSZ tanácsko­zásainak idején felkeresi amerikai kollégáját, termé­szetes, hogy ugyanazt mondja neki, amit a világ- szervezet szószékén is han­goztatott: a vietnami ame­rikai agresszió ellen emeli fel szavát. Ha a Walter Ulbricht-vezette NDK-kül- döttség gazdasági szakem­berei szovjet kollégáikkal tanácskoznak a két ország kapcsolatainak bővítéséről, ez a szocialista közösség országainak együttműködé­se szempontjából éppoly fontos mint a román állam­férfiak budapesti, a ma­gyar külügyminiszter phen- jani vagy a bolgár és ju­goszláv vezetők szófiai megbszéléseinek sora — és ha ezekkel a tárgyalások­kal egyidőben magyar mi­niszter tárgyal Olaszország­ban, vagy román gazda­sági szakemberek folytat­nak megbeszéléseket az Egyesült Államokban, ez csak aláhúzza a szocialista politika őszinteségét és nyíltságát. Mert a lényeg mindenkép­pen az, hogy a közös esz­mei alapon a szocialista jövendőt építő, a közös szo­cialista holnap felé azonos úton haladó testvérországok megbeszélések sorozatain újra erősítik egységüket — és egyidőben a szocialista közösség testvéri kapcsola­tainak erősítésével, eszme­cserét folytatnak tőkés or­szágok politikusaival is. A szocialista politi­kának nincsenek illúziói — jól tudjuk, milyen súlyos, sötét árnyékot vet a nem­zetközi kapcsolatokra az amerikaiak véres, fegyveres kalandja Vietnamban. Azt is világosan látjuk, hogy az európai országok politikai horizontján minő borús ár­nyék a nyugatnémet politi­kusok revansista, az atom­fegyver után nyúló tevé­kenysége és az a nem is titkolt bonni álláspont, amely a hitleri idők német határait kívánja visszaállí­tani. Egység a szocialista kö­zösségben, az imperialista támadás nyílt és határozott elítélése és az azzal való szembeszállás, a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalás útján való megoldásának követelése — ezek azok a gondolatok, amelyek veze­tő eszmeként végighúzódtak a szocialista államférfiak szeptember—októberi diplo­máciai megbeszélésein. G. K

Next

/
Thumbnails
Contents