Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. október IS. Újabb mavargáaok NyugatNigériában Szerdán tovább folytatódtak a zavargások Nyu- gat-Nigériában. Még mindig nem érkezett hivatalos jelentés 23 mandátum sorsáról és annak ellenére, hogy a választási bizottság már bejelentette Akintola nemzeti demokrata pártjának fölényes győzelmét, a kelet-nigériai rádió kommentárja az egyesült nagy haladó szövetséget biztos győztesként tüntette fel. E bejelentést nagy tömegek üdvözölték. A tüntetés a későbbiek folyamán véressé fajult, a tüntetők vezető politikusok házát támadták meg. Kiírtba megkezdte kormányalakítási tárgyalásait Az új kongói úgynevezett Nemzeti Egységkormányban Kaszavubu elnök a hadügyminiszteri tárca mellett a tájékoztatásügyi tárcát is magának tartja meg. Kijelentette, hogy az új kormány,' amelynek az alkotmány értelmében 30 napon belül kell bemutatkozni a parlamentben, a miniszterelnökön kívül 15 miniszterből és három államtitkárból áll majd. Felbocsátották a második szovjet távközlési szputnyikot Moszkva — (TASZSZ) A Szovjetunióban felbocsátották nagy magasságú elliptikus pályájára a második Molnyija—1. jelzésű távközlési szputnyikot. (Az első Molnyija—1. jelzésű távközlési szputnyikot ez év április 23-án bocsátották fel. Egyensúly-tendenciák Indonéziában Rhodesia és a nemzetközösség Két héttel az indonéziai puccskísérlet után figyelemreméltó tudósítás jelent meg a csütörtöki Pravdában. V. Surigin azzal kezdi tudósítását, hogy Djakartában fokozatosan normalizálódik a helyzet, a kijárási tilalmat enyhítették, rendszeresen meg jelennek a lapok és az Antara hírügynökség kiadványai. Továbbra is tilalom alatt van a kommunista Harian Rákját, a nemzeti párti Suluh Indonésia és több más lap megjelenése. A Pravda tudósítója rámutat, hogy Sukamo élnek miután megismerkedett az indonéz sajtó és rádió legutóbbi jelentéseivel, ágy intézkedett, hogy a népet sokoldalúbban kell tájékom tatni az eseményekről. Dn Vietnami jelentés Csütörtökön reggel a kora hajnali órákban B—52-es stratégiai bombázók támadást intéztek Binh Doung térségében, az úgynevezett ■„vasháromszög” peremterületei ellen. Ugyanebben a térségben két nappal ezelőtt volt hasonló bombatámadás. Az első amerikai gyorshadosztály folytatja a Suci La Tinh völgy átfésülését. A nagyobb ham* a völgyben megszűntek, de a gerillaerők szerda este és az éjszaka folyamán is szórványos lövöldözéssel jelezték jelenlétüket. Kifejezett harci tevékenységet csak a Mekong deltájából jelentettek. A szerda este és csütörtökre virradó éjszaka Can Tho- tól 20 kilométerrel nyugatra folytak heves csatározások. Megelőzőleg a szabadságharcosok támadták a kormányerők állásait. — A kormányerők több zászló- alja vett részt a támadást követő „tisztogatásban”. A harc során életét vesztette az AP egyik vietnami fotori portere is. Sztrájk és határozatképtelen parlament Uruouayban Az uruguayi szakszervezetek szerdán meghirdetett általános sztrájkja mára az egész országra kiterjedt A nemzeti kormányzó tanács, melynek ülését szerdán már harmadszor hívták össze, határozatképtelenség miatt nem tudta megkezdeni a rendkívüli biztonsági intézkedések dekrétuma elfogadtatásának vitáját. A dekrétum tehát, amelyet a nemzeti kormányzó tanács a szakszervezetek ellen hozott, egyelőre a parlament szentesítése nélkül „van érvényben”. Az országos sztrájkban egyébként mintegy 40 ezer munkás és alkalmazott vesz részt. A sztrájkolok a dekIndia -Pakisztán Az AFP jelentése szerint egy indiai szóvivő szerdán este Űj-Delhiben megcáfolta a pakisztáni rádió állítását, hogy indiai légierők megtámadtak volna pakisztáni egységeket. A szóvivő szerint az indiai repülők a saját területük fölött végzett szokásos repüléseken kívül nem hajtottak végre más küldetést. Washingtonból keltezett jelentések szerint az Egyesült Államok szerdán megújította Johnson elnök meghívását, hogy India és Pakisztán vezetői még ez évben Amerikába látogassanak. Ajub Khan ésSaszt- ri látogatását az elmúlt tavasszal halasztották el a Fehér Ház kérésére, meghatározatlan időpontra, de Rusk nemrégiben tárgyalt erről az ENSZ-ben India és Rüdsztán képviselőivél, nétoum hatálytalanítását, szociális és gazdasági követeléseik kielégítését sürgetik. Subandrio, aki az elnök nevében nyilatkozott erről a kérdésről, kifejtette, hogy az utóbbi időben túlzó és egyoldalú közlések láttak napvilágot a sajtóban. Tárgyilagosabban kell megvilágítani az eseményeket. Suhartót az indonéz hadsereg tőparancsnokává nevezték ki A djakartai rádió csütörtökön közvetítette Sukamo nyilatkozatát, amelyben az elnök bejelentette, hogy Suharto tábornokot nevezte ki miniszteri rangban az indonéz hadsereg főparancsnokává. Suharto az október 1-i államcsínykísérlet során megölt Jani tábornok tisztségét vette át. Sukamo ugyanakkor közölte, hogy Pronoto tábornok, aki október 1-e után átmenetileg átvette a főparancsnoki tisztséget, a továbbiakban nem tölti be ezt a funkciót. Ez év májusában lefolyt választásokat követő szélcsend után a közvélemény figyelme ismét Rhodesia felé fordul, ahol a 200 000 fős fehérbőrű kisebbség most arra készül, hogy kikiáltsa az ország függetlenségét. lan Smith rhodesiai miniszterelnök erről folytatott sikertelen tárgyalásokat az elmúlt héten Londonban. Nagy-Britannia Az Osztrák Kommunista Párt elnökének moszkvai tárgyalásai Franz Muhri, az osztrák kommunista párt elnöke a napokban tért vissza Moszkvából, ahol — a szovjet testvér-párt meghívására — megbeszéléseket folytatott az SZKP több vezető személyiségével, Brezsnyevvel, Szuszlowal és Ponomar- jowal. A csütörtöki Volksstim- me-ben megjelent interjújában Muhri méltatta a nemeztközi helyzet időszerű kérdéseire is kiterjedő eszmecsere szívélyes, őszinte légkörét. „Az a benyomásom — mondotta a többi között —, hogy a szovjet elvtársak a Vietnamnak nyújtott segítségről keveset beszélnek ugyan, de sokat tesznek. A VDK rendkívüli mértékben kap mind anyagi, mind katonai segítséget, pontosan a vietnami elvtársak tervei és kívánságai szerint. Mindent megkapnak, amit kívánnak, — köztük a legkorszerűbb védelmi fegyvereket. E segítség növekvő mértékben érezteti hatását, s ez — vietnami szekemberek kiképzésének eredményeként — tovább nő majd”. ugyanis a nemzetközi helyzetre és az afrikai országok várható reakciójára való tekintettel kénytelen mérsékelni a rhodesiai ultrákat. Kompromisszumos javaslata azonban, amely nem engedi ugyan hatalomra a jelenleg koncentrációs táborban sínylődő rhodesiai fekete többség vezetőit, de legalább nem hajszolja őket fegyveres felkelésbe, Smith-ék számára elfogadhatatlannak bizonyult. E javaslat szerint Nagy-Britannia hozzájárulna Rhodesia függetlenségének kikiáltásához, ha a mandátumok 1/3-át a 3,9 millió főnyi színesbőrű lakosság részére biztosítanák. Szükségesnek tartják továbbá a „földtörvény” megszüntetését is, melynek alapján a néger lakosságot jelenleg valóságos rezervátumokban tartják. Nagy- Britannia formailag tehát rezervátumokba kényszerí- tett néger lakosság érdekében lép fel, lényegileg azonban arra törekszik, hogy a neokolonialista beszivárgás „békés” és jól jövedelmező módszerei elé ne állítson akadályt, mely a volt afrikai gyarmatokon feltornyosulna, ha szabad utat engednének egy Dél-Afrikai Köztársasághoz hasonló újabb fajüldöző állam létrejöttének* A rhodesiai kormány elhatározását azonban belső tényezők is befolyásolják. A dohány és cukornád ültetvényesek a' Brit Nemzetközösségből való kilépésben, a függetlenség egyoldalú kikiáltásában export lehetőségeik csökkenését látják és vonakodnak törésre vinni a dolgot* Ugyanakkor számolniuk kellene a függetlenségüket már korábban elnyert környező afrikai államok (térképünkön fehéren feltüntetve, a függetlenség kikiáltásának időpontjával) ellen intézkedéseivel is. A Zambia-ban tartózkodó rhodesiai racionalista vezetők például kijelentették* hogy a függetlenség egyoldalú kinyilvánítása esetén ellenkormányt alakítanak. Ez a kormány élvezné a független afrikai államok zömének támogatását. A rhodesiai kérdéssel kapcsolatban sajátos helyzet állt elő. Az ország függetlenségének létrejötte jelenleg a színesbőrű lakosság érdekeit nem szolgálná és súlyos helyzetet teremtene. Diplomáciai naptár Jókora feladatot vállalna magára, aki megkísérelné, hogy akár csak a legutóbbi négy vagy hai hét szocialista diplomáciai naptárát hiánytalanul ösz- szeállítsa. Az ilyen diplo. máciai naptár — minden magyarázat nélkül, pusztán a találkozók, tárgyalások, vagy utazások tényét próbálná meg felsorolni — államférfiak és országok, fővárosok és hivatali épületek puszta feljegyzése lenne s az effélének aligha van több értéke, mint valami hiányos dokumentációnak. Mert szeptember-október diplomáciai eseménynaptára valóban elgondolkoztató még kommentár nélkül is. és még sokkal inkább az, ha a szocialista politika célkitűzéseinek, feladatvállalásának egyidejű vizsgalatéval olvassuk. Az elmúlt egy-másfél hónapban a Kádár János által vezetett, Mongóliában járt magyar párt- és kormányküldöttség útjától. Kállai Gyula miniszterelnök és Koszigin szovjet kormányfő beszélgetésétől, a szovjet—román. a bolgár—jugoszláv, az NDK-beli és a szovjet, csehszlovák és szovjet, a magyar és a jugoszláv vezetők tárgyalásaitól akár a magyar és az amerikai külügyminiszter beszélgetéséig, az indiai és a csehszlovák államfő találkozásáig, a lengyel miniszterelnök és a francia államelnök, a dán és a szovjet miniszterelnök, libanoni képviselők és szovjet vezetők, kambodzsai és magyar államférfiak megbeszéléseinek színhelye lehetett egymástól távol — Ulan-Batortól New Yorkig, Ljubljanától Párizsig, Moszkvától és Phen- jantól Budapestig, tartalmukban, ha a beszélgetések tárgya változatos volt is, mindig egy lényeges és hangsúlyozott vezető gondolat érvényesült. Ez a gondolat összefüggő egészként vizsgálja napjaink bonyolult nemzetközi viszonyait; aminthogy nem is lehet egymástól elvonatkoztatva elemezni például az amerikai imperializmus vietnami agresszióját és a szocialista közösség országainak a nemzetközi politikában megnyilatkozó egységét; aligha lehet elválasztani egymástól olyan problémákat, mint a szocialista országok egymásközti gazdasági kapcsolatainak bővítése és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének szocialista értelmezése. Szeptember-októberi fokozott diplomáciai aktivitás, amely a szocialista közösség minden országának nemzetközi politikáját jellemzi, a világpolitikai adott helyzetében leli magyarázatát. Szükséges és fontos, hogy a szocialista politikai vezetők kicseréljék egymással nézeteiket a legaktuálisabb kérdésekről és szükséges és fontos, hogy nyíltan és félreérthetetlenül kifejtsék álláspontjukat a más politikát követők előtt is. A nyugati sajtó az utóbbi hetekben misztikus és zavaros „magyarázatokat* fűz ennek a szocialista diplomáciai naptárnak feljegyzéseihez. Pedig csak a következetesség és politikai céltudatosság magyaráznál minden ilyen utat és megbeszélést. A magyar párt- és állami vezetők a szocialista közösség országai és népei közötti barátság újabb megerősítésének céljától vezettetve utaztak Ulan-Bator- ba; a lengyel miniszterelnök azért látogatott el az Elysée-palotába, hogy a békés egymás mellett élés lenini politikája szellemében fejtse ki; az európai realitások józan vizsgálata elutasít minden olyan revan- sista hangot, amely a Rajna partján egyszerűen nemlétezőnek akarja feltüntetni az Odera—Neisse békehatárt. Ha a magyar külügyminiszter az ENSZ tanácskozásainak idején felkeresi amerikai kollégáját, természetes, hogy ugyanazt mondja neki, amit a világ- szervezet szószékén is hangoztatott: a vietnami amerikai agresszió ellen emeli fel szavát. Ha a Walter Ulbricht-vezette NDK-kül- döttség gazdasági szakemberei szovjet kollégáikkal tanácskoznak a két ország kapcsolatainak bővítéséről, ez a szocialista közösség országainak együttműködése szempontjából éppoly fontos mint a román államférfiak budapesti, a magyar külügyminiszter phen- jani vagy a bolgár és jugoszláv vezetők szófiai megbszéléseinek sora — és ha ezekkel a tárgyalásokkal egyidőben magyar miniszter tárgyal Olaszországban, vagy román gazdasági szakemberek folytatnak megbeszéléseket az Egyesült Államokban, ez csak aláhúzza a szocialista politika őszinteségét és nyíltságát. Mert a lényeg mindenképpen az, hogy a közös eszmei alapon a szocialista jövendőt építő, a közös szocialista holnap felé azonos úton haladó testvérországok megbeszélések sorozatain újra erősítik egységüket — és egyidőben a szocialista közösség testvéri kapcsolatainak erősítésével, eszmecserét folytatnak tőkés országok politikusaival is. A szocialista politikának nincsenek illúziói — jól tudjuk, milyen súlyos, sötét árnyékot vet a nemzetközi kapcsolatokra az amerikaiak véres, fegyveres kalandja Vietnamban. Azt is világosan látjuk, hogy az európai országok politikai horizontján minő borús árnyék a nyugatnémet politikusok revansista, az atomfegyver után nyúló tevékenysége és az a nem is titkolt bonni álláspont, amely a hitleri idők német határait kívánja visszaállítani. Egység a szocialista közösségben, az imperialista támadás nyílt és határozott elítélése és az azzal való szembeszállás, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalás útján való megoldásának követelése — ezek azok a gondolatok, amelyek vezető eszmeként végighúzódtak a szocialista államférfiak szeptember—októberi diplomáciai megbeszélésein. G. K
