Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-02 / 232. szám

IMS. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magyar szakemberek tervezik Ázsia legnagyobb állatgyógyszer gyárát Tervezők, építész- és gé­pészmérnökök, biológusok és állatorvosok küldöttsé­ge utazik a közeljövőben Ulan Bátorba, a Mongol Népköztársaság részére Ma­gyarországon tervezett bio­lógiai kombinát felépítésé­nek előkészítésére. A létesítmény generálter­vezője a Földművelésügyi Minisztérium tervező vál­lalata. az AGROTERV. A terveket csaknem száz mű­szaki szakember egy esz­tendei munkával készítette el; a tervdokumentáció egy sorozata 60 kötetből áll. Az Ulan Bátortól 25 ki­lométerre felépülő biológiai kombinát Ázsia legnagyobb állatgyógyszer és tápszer- gyártó üzeme lesz. Szervezett társadalmi összefogással |V| unkatorlódás, — így * ■ jellemezhetjük a mos­tani őszt a mezőgazdaság­ban. Az aratás és a csóples elhúzódott s most különö­sen sok gondot okoz, hogy később érik a kukorica mint a normális időjárású esztendőkben. — Márpedig közismert, hogy a kukorica egyik legnagyobb területű előveteménye az őszi kalá­szosoknak. így is nyilván­való, hogy a szokásosnál több helyen kénytelenek gabonatarlóba vetni az őszi búzát, hiszen a későn leke­rülő kukorica földjét nem tudják vetés alá előkészí­teni. És talán még nagyobb a gond azokban a gazdasá­gokban. amelyekben szőlő- gyümölcsterület is van, A Csonorád megyei igazgatási és az egészségügyi áb képviselői Szolnokon A Csongrád megyei Ta­nács jogi-igazgatási és az egészségügyi-szociálpolitikai állandó bizottságának kép­viselői csütörtökön viszo­nozták a szolnokiak tavaly őszi szegedi látogatását. A megyei tanács vb ve­zetőivel találkoztak, majd a megbeszélések után ellá­togattak a Tisza-ligetbe. Itt Kapás Rezső, a városi ta­nács vb elnöke beszámolt a végzett társadalmi mun­kákról. Megtekintették az épülő MÁV kórházat, ren­delőintézetet, ezután az egészségügyi áb tagjai a Tüdőbeteg Gyógyintézetet, az igazgatási áb tagjai pe­dig az Idegenforgalmi Hi­vatalt, s megismerkedtek a városi lakásügyi társadalmi bizottság munkájával. zöldségtermesztéssel is fog­lalkoznak. A szüret szintén későbbre húzódik, a gyü­mölcs- és zöldségfélék be­takarítását ugyancsak vala­mivel később végezhetik, mint más esztendőkben. Ezt a helyzetet ismerték fel és értékelték a mező- gazdasági termelést irányító kormányzati szervek s a megyei tanácselnökök. — Múltheti értekezletén a Mi­nisztertanács nyomatékosan felhívta a figyelmet az őszi mezőgazdasági munkák szervezésére, a nagyarányú társadalmi összefogás fon­tosságára. T ermészetesen: elsőren­dű követelmény, hogy a szövetkezeti és állami gazdaságok vezetői a leg­nagyobb körültekintéssel saját dolgozóik munkáját szervezzék meg. Bizton mondhatjuk: külső segítség igénybevételére csak annak a gazdaságnak lehet erköl­csi joga, amely a saját gé­pi és emberi erejét is maxi­málisan kihasználja. A fel­adatok bonyolultsága, a változatlanul szeszélyes idő­járás indokolja, hogy a gazdaságok vezetői a társa­dalmi segítség igénybevéte­lét illetően jó előre kalku­láljanak. Nem akkor kell segítségért folyamodni, ami­kor már késő. És az sem mindegy, hogy a külső munkaerőt milyen feladatok megoldásában hasznosítják. t ' ríhető, hogy a tavasz- szal családokra ki­mért cukorrépa és kukorica Elásták a csatabárdot Ez év februárjában mindössze huszonhét tagja volt az öcsödi Szabadság Tsz KISZ szervezetének. Ma már százalékban beszél Burai József, a KISZ-tit- kár. Nem azért, mert ígv imponálóbb az elért ered­mény. Az igazság az, hogy a fiatalok 81 százalékának KISZ-tagsága itt létszám- csúcsot jelent; A többiek ugyanis a ta­nyákon szétszórtan élnek. A klubszobánk a tsz központ­jában van, ezért nem tud­nak mindennap bejönni — magyarázza a titkár. Érthető, hogy ezek után formaságnak tartanák a tagsági könyvet. Erős u konkurrencia Mikor az eredmények titkáról faggatom Burai Józsefet, csak ennyit mond: a tagokon múlott, nem kellett kétszer mon­dani semmit sem. A tsz- központban dolgozó fiata­lok viszont azt mondják: ha nincs meg a titkárban az irányítási készség, sem­mire sem mentek volna. A kölcsönös elismerés a vezetőség és a tagság kö­zötti harmóniát jelenti. A harmónia pedig gyakran a siker záloga. És ez nem is maradt el. Augusztus 20-án a kun­szentmártoni járás legjobb KISZ-szervezete címet nyerték el. A VIT-sorsjegy eladásában megyei máso­dikok lettek. — Erős a konkurrencia, különösen a Kossuth Tsz KISZ szervezete jelent ..ve­szélyt”. Ezért a legkülön­bözőbb ötleteket valósítiuk meg, hogy elsőbbségünket megtarthassuk. íme néhány: Kellér De­zső műsorából egy vidám estet rendeztek, a belépő­jegyek árában a VIT-sors­jegy értéke is benne volt. Vasárnap kosztümös szüre­ti felvonulás volt és még aznap este szüreti bál is. Nem a bevételért csinál­ták, hanem hogy szórakoz­zon a fiatalság és a köz­ség népe. A bál után a pénztáros azonban jóleső érzéssel számolta össze az 1038 forint tiszta bevételt. Végül »»ót értettek Még tavasszal a község hat KlSZ-alapszervezeté- nek titkárai csúcsértekezle­ten találkoztak. — Bár mindenki előtt világos volt, hogy mind­egyik alapszervezet a KISZ egységes irányelvei szerint dolgozik, mégis vélemény- különbségek keletkeztek — emlékezik vissza a KISZ- titkár. És ez a véleménykülönb­ség a közös együttműkö­dés szándékát nem egyszer meddővé tette. Különösen a gimnázium és a tsz kö­zött volt nagy a szakadás. Mindez már a múlté. — Azóta már elástuk a csatabárdot. Nyáron a gim­názium tanulói borsót szed­tek tsz-ünkben. Az így szerzett pénzből kirándul­tak. Tudtuk, hogy nem mindegyik gimnazistának az a véleménye, hogy az együttműködés felesleges. A többiekkel együtt — Abban igazuk volt, hogy a tsz-fiatalok általá­nos műveltségi színvonala magasabb is lehetne. Min­denesetre megszívleltük a tanácsot, és ma már töb­ben a középiskolák esti vagy levelező hallgatói. Néhányan az általános is­kola hiányzó osztályait végzik. Egy tsz KISZ-titkárával beszélgettem, mégis úgy éreztem, mintha a község­ben csak ez az egy KISZ szervezet lenne. Beszélgeté­sünknek állandóan vissza­térő motívuma volt: „a többiekkel együtt”, „az egész községet meghívjuk”. És talán ebben van a si­ker titka. Mindent a közös­ségért tesznek és az egész község támogatását élvezik. Tóth László betakarítása elsősorban e családok dolga. De a közös művelésű területeken jól hasznosíthatják a diákok, a községben élő üzemi mun­kások, vállalati alkalmazot­tak munkaerejét. Az is bi­zonyos. hogy a „kívülről” szervezett munkaerőt nem a legnehezebb és legna­gyobb gyakorlatot, hozzá­értést igénylő munkáknál célszerű alkalmazni, hanem a könnyebb, mindenki ál­tal elvégezhető feladatok megoldására. Úgy is mond­hatjuk: nem elegendő, ha a gazdaságok vezetői csak óhajtják a társadalom se­gítségét, hanem e segítség számára meg kell terem­teni a legkedvezőbb mun­kaalkalmakat és munkale­hetőségeket. A korábbi években nem ritkán volt olyan tapasztalat, hogy rossz szervezés, nemtörő­dömség miatt több órás vagy esetleg félnapos ácsor- gás után a szövetkezeten kívül alléknak elment s segítő kedvük. Kívánatos lenne, hogy az idén ne történjék meg ilyesmi. A társadalmi összefogás eredményes szervezése csak akkor valósulhat meg, ha egy-egy községben a terme­lőszövetkezetek, a tanácsok és a társadalmi szervezetek vezétöd összehangoltan és egységesen cselekszenek. — Nemcsak arra van mód, hogy a szövetkezeti gazdák hozzátartozói dolgozzanak a földeken ezekben a hetek­ben, hanem arra is: a köz­ségben lakó, de más foglal­kozású emberek szintén se­gítsenek az idei jó termés betakarításában. — Bátran mondhatjuk: ez nemcsak lehetőség, hanem lelkiisme­reti, társadalmi kötelezett­ség is. A falvakban működe társadalmi szerveze­tek nagyon sokat tehetnek azért, hogy az őszi mun­kák sikeres lebonyolítása valóban közügy legyen. A Nőtanács, a KISZ szerve­zetei, a Hazafias Népfront- községi bizottságai méltó testületek arra, hogy — a tanácsokkal és a gazdasá­gok vezetőivel együtt — ébren tartsák a társadalom lelkiismeretét, szervezzék a társadalmi összefogást. Amikor társadalmi össze­fogásról szólunk, akkor nem ingyenmunkára gon­dolunk. Á jó szervezéshez tartozik, hogy a segíteni kész és vái'alt kötelezett­ségüket teljesítő emberek munkájuk ellenértékét meg­kapják. A munka-megbe­csülés és az anyagi ér­dekeltség elve érvényesül­jön a társadalmi összefo­gásban is. H. L. Ügyintézés „világszínvonalon Ahhoz, hogy egyes vegyipari üzemek olyan ütemben fejlődhessenek, ahogyan azt a népgaz­daság érdeke kívánja az is szükséges, hogy minden szerv, minden hi­vatal legalább olyan lel­kiismeretes támogatást nyújtson ehhez, amilyen erőfeszítéseket tesznek e vegyipari üzemek. A közös cél érdekében sajnos nem minden eset­ben nyilvánul meg egy­forma felelősség. Nem kí­vánatos, de nagyon szem­léltető példája az alábbi annak, hogyan nem sza­bad egy külkereskedelmi vállalatnak a vegyipart „támogatni”. A Tiszamenti Vegyimű­vek 1964. július 18-án megrendelt körülbelül 18 ezer forint értékben két gépet, demokratikus or­szágból. A kísérő levél­ben közölte a vállalat, hogy a külföldi szállító csak abban az esetben tud eleget tenni a meg­rendelésnek, ha 1964. augusztus 31-ig a vásár­lási szándékról értesül. A vegyiművek a meg­rendelő lapot elküldte a Vegyipari Trösztnek, az az INVEST-en keresztül július 31-én továbbította a CHEMOKOMPLEX- nek. Ezzel kezdetét vette a „gyors” ügyintézés — „á la csiga”. A géplapok szeptem­berben az INVEST-en ke­resztül visszakerültek a szolnoki vegyiművekhez azzal, hogy a Külkeres­kedelmi Minisztérium nem engedélyezte beho­zatalukat. A tröszt közbenjárásá­ra a géplapok az IN­VEST-en keresztül ismét a CHEMOKOMPLEX-hez kerültek. A külkereske­delmi vállalat szeptem­ber 11-én értesítette a vegyiműveket, hogy az ajánlatkérést folyamatba helyezte, majd október 12-én egyes műszaki ada­tokat kérdezett a válla­lattól. A vegyiművek le­vélben közölte a CHE- MOKOMPLEX-el, hogy a kért adatok 1964. má­jus 19-e óta nekik éppen úgy, mint a külföldi part­nernek a birtokában van­nak. A Tiszamenti Vegyimű­vek ezután joggal várta a szállítási szerződés meg­kötését. Az egész huza­vonából a legkellemetle­nebb meglepetés azonban akkor érte a vegyiművek vezetőit, amikor az 1965. július 15-én kelt levélből kiderült, hogy a CHE- MOKOMPLEX csak ek­kor küldte el a megren­delést a német külkeres­kedelmi vállalatnak. Egy viszonylag egyszé- rű, már az indulásnál tisztázott megrendelés to­vábbításához a CHEMO- KOMPLEX külker, vál­lalatnak tizenhat nap hí­ján egy esztendőre volt szüksége. (!) Ilyen „igye­kezet” mellett vajon mennyi időt vehet igény­be egy nehezebben be­szerezhető gép vásárlása? — bj ­Szabvány nélküli borsóleves Az abádszalóki Arany­kalász Tsz-ben 40 holdon termelnek másodvétésfl zöldborsót. A fogyasztók kedvenc levesnek valóját már hetek óta szedik a szövetkezet asszonyai. A szerződés szerint szállí­tanak is a MÉK telepére, de nem kell, mert nem felel meg a szabványban előírt követelményeknek. A ködös időjárásban ugyanis peronoszpóra fer­tőzést kapott a borsó és hüvelye megrozsdásodott. A szemek azonban makk- egészségesek, ízük és za- matuk változatlan ma­radt. A MÉK telepén a le­szerződött I. osztályú árut 5, a szabad forgal­mút 4,50 forintért, a II. osztályút 4, illetve 3,60 forintért veszik át. A rozsdafoltosat semennyi­ért sem. Azaz... ha min­tát küldenek belőle az illetékeseknek Budapest­re. S azok elbírálják, ta- lán-talán, de nem biztos; Ezekután mit tesz a szövetkezet? A borsóját a helyi zöldséges boltjá­ban, illetve a budapesti piacon értékesíti. Igaz, plusz munkával és szál­lítási költséggel. Még sincs vesztesége, mert a vevők nem kérdezik meg tőlük, hogy miért vannak a hüvelyen rozsdafoltok. A szolnoki piacon is igen keresett cikk a zöld­borsó, sajnos, ritkán és kis mennyiségben lehet kapni. A napokban a fe­leségem 13 forintért vett egy kiló borsót, a hü­velye annak is rozsdafol­tos volt. Elkészült az íz­letes leves, de nem vet­tem észre, hogy szabvány nélküli borsót ettem. — m. 1. — MOSZKVÁBAN IS egyre több a magánautó és a tulajdonosok ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a világ legtöbb városában: nincsen elegendő garázs. Moszkvában kiadott ada tok szerint a fővárosban közlekedő magánautóknak mintegy háromnegyed ré­sze az utcán, vagy heve­nyészett fészerekben kény­telen garazsirozni. — Mű­ködik Moszikvában a ko­csitulajdonosok néhány „szövetkezete”. amelyek kollektíván építenek gará­zsokat. A költségek azon­ban igen magasak, úgy hogy egyelőre nem sok ga­rázst tudnak megépíteni; .►r.'éV'VM s EHÍRE2ADÍ Nem a keleti mese híres Seherezádéjáról van szó, hanem egy V osztok utcai asz- szonyról, aki sokat szeret mesélni. Ha valaha pletykaver­senyt rendeznének, f biztosan az első díjat nyerné. Seherez Adél. Ez az álnév azért il­lik olyan nagyon rá. mert legalább annyit mesél, mint Sehere- zádé, az ezeregyéjsza­ka hősnője. Csak ép­pen nem éjszakai, hanem délelőtti me­sékről van szó, az ezeregydélelőtt me­séiről. Bizony, amikor Ko­vácsáé három évvel ezelőtt lakáscsere út­ján a Vosztok utcába ment lakni, nem gon­dolt arra, hogy szom­szédnője, „Seherez Adél” nyugalmazott óvónő megkeseríti az életét. De megkeserí­tette. Már az első nap, amikor a lakás­ba költözött, Adél odaállt a konyhaajtó elé és mesélni kez­dett. Horváthék ke­rültek terítékre: — Tudja, szomszéd- asszony, én nem szok­tam pletykálni, de ami ezeknél a Hor- váthéknál van, az már egy kicsit sok. Az öreg Horváthné állan­dóan veszekszik a menyével. Külön ház­tartást vezetnek, de az öregasszony min­dig belekanalaz a me­nye zsírjába. A liszt­ből is elvesz. A fia­tal Horváthné tűri, de én nagyon sajnálom, szegényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mamlasz... Kép­zelje, hagyja, hogy a szomszédjuk, az a szí­nész... No, de leég a rántásom, meg a tá­lalásra is készülni kell. Majd legköze­lebb... Másnap Seherez Adél ott folytatta, ahol előző délelőtt ab­bahagyta. — Szóval, az a szí­nész már hónapok óta csapja a szelet a fia­tal Horváthnénak. A múltkor az egész csa­lád kirándulni ment, az ifiasszony is öltöz­ködött, azután egy­szerre fejfájásról kez­dett panaszkodni. Persze, otthon maradt és véletlenül, érti, szomszédasszony, vé­letlenül a színész is otthon maradt. Én nem tudom, mi tör­tént közöttük, csak a lármát hallottam. Ugyanis pont akkor jött oda a színész menyasszonya és minden szó áthal.lat- szott a mi szobánkba. Tudja, vékonyak a falak... A következő dél­előtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képességgel vázolta. hogy mi történt a menyasszony, a szí­nész és a fiatal Hor­váthné között. Mint­ha televíziós közvetí­tést látott volna Ko­vácsáé. Negyedik nap a mamlasz Horváth és felesége veszekedésé­ről adott részletes be­számolót. Nincs az a rádiószpíker, aki olyan hévvel tolmá­csolna egy eredményt, mint ahogy Adél a perpatvar részleteit közölte. Fél évvel később (184-ik délelőtt) Ko­vácsáé megtudta, hogy Horváthné elvált és feleségül ment a színészhez. Másfél év múlva (549-ik dél­előtt) arról kapott hírt, hogy a volt Hor­váthné visszaköltözött a házba mamlasz fér­jéhez, és ez így ment közel három évig. Ko­vácsáé nem tanulmá­nyozta a naptárt és így csak mi, a törté­net krónikásai tud­juk, hogy 1001 délelőtt telt el Kovácsék be­költözése és távozása előtt. Seherez Adél min­dennapos délelőtti meséi ugyanis tönk­retették Kovácsné ide­geit és ezért elcserél­ték lakásukat. Az ezerkettedik délelőtt kezdték el a költöz­ködést. Az új lakó, miközben a régiek csomagoltak, bizal­masan megkérdezte Kovácsáétól: — És mondja, drá­gám, de nagyon őszintén, jó ez a la­kás? Kovácsné meggyő­ződéssel válaszolta: — Mi az, hogy jó? Mesés... P. P

Next

/
Thumbnails
Contents