Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. október 10. g gy orvosokból, mérnökökből és pedagógusokból £ álló csoport már hosszabb idő óta kísérletezik hipnopédiával, azaz alvás közbeni nyeívtanítással. Az Usti nad Labemi', Észak-Csehország ipari központjának kerületi vezetékes rádiója már sugározta az első angol leckét este fél kilenctől reggel nyolc óráig. A történelem folyamán először alkalmazták a hipnopédiát rádió tanfolyamon. A cikk leírja az első lecke lefolyását és a résztvevők benyomásait. Angolul tíz éjszaka alatt — méghozzá a hipnopédia alkalmazásával, alvás közbeni nyelvoktatással! Ez vonzó ajánlat. A Csehszlovák Rádió Usti nad La- bem-i kerületi stúdiójának nem is kellett ajánlani tanfolyamát. Postafordultával rengeteg levél érkezett — szeptember közepéig pedig több mint 5000 — és a látogatók inváziót indítottak a tanfolyamot érintő kérdéseikkel. Több mint 2500 kollektíva és egyéni érdeklődő jelentkezett. A valóságban azonban sokkal többen voltak, de a postaigazgatóság, amely a vezetékes rádiót felszereli, nem tudta olyan villámgyorsan elintézni az új tömeges megrendeléseket. Az USA-ban, a Szovjetunióban. a Franciaországban és az Olaszországban folyó hipnopédiai kísérletekről beszámoló újsághírek mellett érdekes részletek kerültek nyilvánosságra a Jablonec nad Nisou-i Skloexport vállalatban és a mosti Magasépítő Vállalat üzemében folyó kísérletekről. Mindkét helyen lelkes emberek csoportja megkezdte a hipnopédia alkalmazását és saját magán próbálta ki magnetofon segítségével mit lehet és mit nem lehet csinálni. Kiderült, hogy nem elég csak aludni és reggel megállapítani — már tudok angolul. De az eredmények azt bizonyították, hogy a nyelvtanulásra alkalmatlanok és az örökké elfoglalt emberek számára is nyújt reális reményt. És ki ne nyúlna e remény után? így hát 1965. szeptember 18-án 20 óra 30 perckor nemcsak az a 2500 jelentkező ült le a rádiókészülék mellé, hanem tulajdonképpen sokkal többen — például az Usti nad Labem-i Bezdecny családban hárman is. Az apa — a szerelvénygyár technikusa —, az anya — az Usti nad Labem-i Járási Nemzeti Bizottság szakelőadója és Óta fiuk, aki az alapfokú iskola kilencedik osztályának diákja. A két kisebb gyereket kérlelhetetlenül ágyba küldték. Előttük jegyzetfüzet, kezükben ceruza — és most elkezdődik... A rádiókészülékből a kilenc éjszaka, azaz a Jablo£Vfy spanyol író hitvallása-„Az életben, a napban és a szélben, az emberben, a szaretetben, s a hajnali, holnapi fényben nincsen okom, hogy kételkedjem” — írta López Pacheco, spa. nyol költő egyik versében, melyet Antonio Ferres a polgárháború „legyőzöttjeí- ről” szóló regényének mottójául választott. Ferres azokról az emberekről írta meg hitvallását, akik életük kockáztatásával védelmezték a köztársaságot, s akik ma is hősies erőfeszítéssel őrzik emberségüket a börtönrácsok mögött, s a fogház falain kívül. ANTONIO FERRES KÖNYVE célra törekszenek, s ennek érdekében félre tudják tenni a vélt vagy valódi ellentétek választókorlátjait; közös akaratban, erőben egyesülve messzire elhallik szavuk. Ferres megrázó regényének („A legyőzöttek?’) nem csupán az emberi sorsok szűkszavú körvonalazottsá- gában, a mai Spanyolországról — elsőként — szóló híradásában rejlik az értéke. írása az összefogás erejébe veteti hit apológiája. (Dankó Éva fordítása, Kossuth Könyvkiadó, 1965.) H. Gy. Még. Iciienc ..B n ec nad Nisou-i kilenc leckéből álló angol nyelv- tanfolyam abszolvense kívánt sok sikert. Ö ma már folyamatosan olvas angol újságokat és irodalmat, az angol cégek képviselőivel Jablonecben folyó tárgyalásokon megállapította, hogy kitűnően megérti őket és őt magát is megértik. Jobb biztatást tehát más ember nehezebben adhatott volna. Az angol tanár első szavainak varázslatos hatása volt. A család egyhangúan munkába kezdett; A ceruza gyorsan feljegyzi a szétküldött nyomtatott szövegbe a szavak jelentését és kiejtését. — „Örülök, hogy megismertem.. Legfőbb ideje, hogy felkeljünk... Meg kellene nősülnie...’* A lecke már harmadik órája tart. De nemcsak a rádióból jövő hangnak, hanem az ágynak is mágikus hatása van. Bezdecnyéknál már versenyt ásítanak. Az anya mögött van a szokásos mozgalmas szombat a bevásárlással és a takarítással. A tanárnak fél tizenkettőkor elhangzott felhívását, hogy térjenek aludni, az anya már csak úgy félálomban hallotta, a kellemes zenére nem is volt szüksége. Az apjának még volt ideje arra, hogy beállítsa az ébresztőórát négy órára, amikor a távoli tanító folytatni akarta a tanítsál Most még nem biztos, hány ezer ágy vagy reka- mié mozdult meg ebben a pillanatban a fáradt diákok alatt. Az még bizonytalanabb. hogy hány százan ébredtek fel négy órakor. Ezek között egészen biztosan ott volt a 2 5-tagú ellenőrző csopjort a rádió szerkesztőjével együtt, aki tulajdonképpen életre hívta ezlt a hipnopédiai tan- folyamot a rádióhallgatók számára; Ez a csoport Meziboriban, a Záluzi u Mostu-i Vegyi- gyár éjjeli szanatóriumában tanult. A szerkesztő mindent ugyanúgy csinált, mint a többi hallgató. Magán akarta látni az eredményekét, ha valóban minden utasítást pontosan betart. Üljenek le és ismételjék! Üljenek le... ö csak aludni akart. Szája engedetlenül mozog — csehü'.-e vagy angolul? A falon levő készülékből jövő hang az igeragozást magyarázza. Ismételjék el velem együtt, írják! Ismételjék! Közben kétszer elaludt, azután újra kényszerítette magát az odafigyelésre. Amikor öt órakor megengedték, hogy újra elaludjon, friss volt. Még jó, hogy zenét iktattak be. Igen ám, de újra itt a hang. Lassan egymásután olvassa a főneveket, vigyáz a kiejtésre, de mindez mintha valahonnan távolból jönne. Már alszik, de hallja a hangot. Mindent, vagy csak sokat? Amikar 7 órakor a zene felébreszti és ismétlésre hívja, szinte hiegijedt, hogy elaludt. A hang búcsúzóul tíz kérdést tesz fel — kettő állítólag érettségi tétel. Szerényen figyelmezteti a hallgatókat, hogy 257 igét, 400 főnevet és 250 legfontosabb melléknevet tanultak meg. És mindezt egyetlen éjszaka folyamán. Az Usiti nad Labem-i Bezdecny család éjszakájának mérlege egy kicsit más. Hajnali négy órakor csak az apa és fia hallgatták a 257 igét. Legközelebb nem engedik, hogy a mama takarítással készüljön fel a tanulásra. Mert — tanulni fognak! Tíz, azaz mo6t már csak kilenc ilyen éjszaka és kiderül... Az első lecke és az első tanfolyam kísérleti adás. Ha összegyűjtik a tapasztalatokat a hallgatóktól, akkor decemberben megkezdik a rendszeres adást minden két hétben. Ha sikeres lesz a tanfolyam, úgy a Csehszlovák Rádió az egész ország valamennyi állomásán sugározni fogta a nyelvleckéket Mila Tauerová Magyar filmrendezők a hollywoodi Bábelben Mintegy ötven esztendős a magyar filmgyártás. Bár az első világháború előtt dr. Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója érdeklődni kezdett a film iránt és a párizsi Pathé-cég támogatásával forgatott is néhány filmet, a folyamatos magyar filmgyártás azonban csalt későbbi keletű. 1915-től kezdve fejlődött nálunk komolyabb művészeti ággá a film és teremtette meg az érvényesülés lehetőségét az első magyar filmrendezői nemzedéknek. Ebből az első filmrendezői generációból a Tanács- köztársaság bukása után — a Horthy-terror elől — sokan menekültek külföldre és közülük hárman meghódították a nemezjtközi filmvilágot, művészi hírnévre tettek szert a filmgyártás fellegvárában, a hollywoody Bábelben. Kertész Mihály volt a legidősebb a három fiatalember között. 38 magyar filmet forgatott, színművek, regények filmfeldolgozásait, de mást is akart. Nagyhatású, nagyszabású filmekben látta az igazi mozisikert. Becsben a legnagyobb osztrák filmgyárnak, a Sa- echának lett a rendezője. Sodorna és Gomorra. A rabszolgakirálynő, Sámson és Delilá — a gyors egymásutánban elkészült filmjei hívták fel rá az amerikai filmgyérosok figyelmét, és Hollywoodba került. Ott Michael Curtiz néven rendezett filmjei elsősorban az izgalomkeltésre és a közönség lenyűgözé- sére törekeditek. Erről Flynnt, a nagy kalandorhőst ő vitte filmre és sok más, később világhírűvé lett sztár nála indult. Kertész Mihálynál sokkal jelentősebb művészi értékeket teremtett a másik kivándorolt magyar rendező, Fejős Pál. A legnagyobb itthoni alkotása Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének megfilmesítése volt. Bécsbe ment, majd Amerikába vándorolt, ahol orvosi diplomát szerzett. Ezután visszatért a filmhez. Megtakarított pénzével megcsinálta Az utolsó pillanat című filmjét, amely egy öngyilkos utolsó perceit idézte fel. Amerikai sikerei birtokában hazajött, megcsinálta a Tavasza zápjor című filmet, amely Magyarországon ugyan megbukott, de Marie címmel a filmtörténelem egyik klasszikus alkotásaként könyvelték el. Fejős nem a szavakra, hanem a zenére fektette a hangsúlyt,- mert művészi felfogása szerint az igazi hangulatot, a „levegőt”, a zsenei hanghatásokkal lehet érzékeltetni. Fejős még egyszer próbálkozott itthon, azután újra külföldre ment, ahol azonban néhány film forgatása után végleg a tudományos pályát választotta: egyetemi tanár lett New-Yorkban. A harmadik budapesti fiatalembert, Korda Sándort az üzlet és a művészet ötletes, merész egyeztetője- ként tartották számon. Az angol filmgyártás megteremtése jutalmául baronetí rangot kapott az angol királynőtől. Korda teli volt ötletekkel, kezdeményező energiával, á mai magyar filmgyártás fellegvárát, a zuglói műteremtelepet, az általa létrehozott Corvin-filmgyár alapította. Korda már magyarországi működése során haladó írókkal dolgozott S hogy Korda Sándor, a későbbi Sir Alexander, tevékenysége mit jelentett a nemzetközi filmművészetnek? Felszabadította az angol nyelvterületet az amerikai fiimi p>arosok monopo- lisztikus törekvései alól,- felfedezte és szerepjeket adott Anglia legjobb színészeinek, Launence Oldvier- nek, Charles Laughtonmak, Robert Donatonak, bekapcsolta az európai filmgyártásba Chaplin, Douglas Fairbanks és Mary Pickford filmgyárát, az United Ar- tists céget. Laurence Öli vier, a világhírű angol színész Korda sírjánál mondotta: — Bölcs volt, és kedves. Korda Sándor — virtuózként — gondolataival, műveivel az egész világot szolgálta. Radó István Asuncion, a vidéki tanítónő férje nyomait keresve érkezik Madridba, a negyvenes évek elején. Ismeretlen ismerősök segítik lépteit, anyák és nővérek, hozzátartozójukat sirató emberek, a „legyőzőitek” nagy családja. Útja végét Gua- daiarreal jelenti, a börtön, ahol férjét kivégezték, s ahol férje harcostársa raboskodik. Federico, az orvos a rácsok világában sem engedi, hogy úrrá legyen rajta a reménytelenség, hogy társai megfélemlítve, tehetetlenségre kárhoztatva beletörődjenek sorsukba. Mit tehet egy rab a szuronyok, a börtönfalak árnyékában? Egymagában semmit. De ahogy a külvilágban sem hagyják el egymást a „legyözöttek?’, úgy a fogházbeliek is megtalálják a módját, hogy az ösz- szefogásban újra felismerjék a maguk erejét. A határokon túl fegyverek dörögnek, egyre közeledő, győzelmes fegyverek, és Spanyolország népe reméli, hogy számára is elhozzák a szabadságot. Ez a reménysugár is elegendő ahhoz, hogy a mozdulatlanná dermedt emberek újra éledni kezdjenek, izmaikat próbálgassák. Juanitó, aki gyermekként vészelte át a madridi ostro. mot Frederico és bajtársai oldalán, most is megtalálja a cselekvés útját; a partizánokhoz csatlakozik. Don Miguel, a hivatásos katonából vedlett börtönőr csalódottan veszi tudomásul a riasztó híreket, az ő egyéni sorsában a kiábrándulás jelzi a közelgő fordulatot. A rabok pedig, az ítélet nélkül elítélt vesztesek éhségsztrájkba lépnek. Az emberek megint megtalálják « közös nyelvet, egy BÁBA MIHÁLY t A krumplileves még meleg volt; két teli tányérral evett belőle. Aztán lefeküdt és aludt egy órát. Ilonhoz most hiába menne, ilyenkor még kint van a határban. Amikor felébredt, ijedten ugrott a lavórért, mosakodott, öltözködött. — Hová igyekszel? — nézett rá az anyja sopánkodva. — Megyek a piacra, körülnézek. — A pénzt hagyd itthon. — Ott van a noteszemben, vegye ki. Hol a bicikli? — A kamrában. Már tolta is ki a kapun, de nem a piac felé fordította a kormányt. — A piac amarra van, te — kiáltott rá az anyja. — Kerülök egyet. — Csak a kocsmát is kerüld el, és ne legyél sokáig... Nem találkozott senkivel. A gyepszélen, a nyárfásnál leugrott a kerékpárról, odadöntötte a fához, 6 meg leült és figyelte, mikor jönnek a határból hazafelé. Több mint egy órát üldögélt idegesen szíva a cigarettát, mire feltűntek az első csoportok. A munkások csapatostól jöttek át a legelőn kitaposott gyalogúton. Felállt, és a fához támaszkodva figyelt. Ilont leste, kivel jön, hogy jön. Nem messze jártak már tőle, amikor meglátta. Vas Jankóval jött meg Cseresi Julival. Jankó közelebb hajolt Ilonhoz, valamit mondott neki, mire Ilon nevetve elkapta a fejét. Lecsapta a cigarettát ét dühöi6§BgD sen eltaposta. Szóval a Jankóval kacarászik — villant át agyán. Nem vette le róluk a tekintetét. Juli elköszönt Ilonáktól és a Hét út felé sietett. Amikor Ilon meg Jankó melléje értek, megmozdult. — Szervusz, Ilon. A lány megrettent. — Jaj, de megijesztettél. Szervusz. Hát te mikor jöttél haza? Vas Jankó is megállt, meglepte őt is a fa mellett álló legény, de a következő pillanatban már közelebb lépett. — Szervusz, Antal. Izlik-e még a városi élet? — ízlik — mondta Antal homlokát ráncolva. — Csodálkozom — nevetett Jankó. — Na, szervusztok: — csó- válta a fejét és ment tovább. — A kettessel jöttél? — kérdezte Ilon, hogy Antal ne bámulja már olyan veszettül a távolodó Jankót. — Azzal, de úgy látom, nem nagyon vártál. — Mért mondod ezt? — Csak úgy. — Hát ne mondd. Alig várom a második szórni-atokat, hogy lássalak, te meg ilyeneket mondasz. — Nem úgy láttam az előbb... Vihorásztatok. — Hát aztán. Együtt dolgozunk, most meg bolondozott, a Julit ugratta. — Azért sugdosott neked. — Megbolondultál? — Láttam. — Vak vagy te, hallod, meg bolond. Egy hónapban kétszer látlak, akkor is csak veszekszel, mert beléd bújt az ördög. Hát mit csinálsz te ott, mi? — Dolgozom. — De amikor nem dolgozol! Hol kujtorogsz? Kiket bolondí- tasz? Hol kocsmázol? Miért nem jársz haza te is minden héten, mint mások? — Mások se. Csak kéthetenként, ha szabad szombatosok. Különben tudod, hogy miért mentem el. — Tudja az ördög — vágta rá Ilon mérgesen. Pedig nagyon is emlékezett. Antal azért ment el, hogy motorkerékpárra gyűjtsön pénzt. És neki is tetszett ez, alig várta már, hogy Antal megvegye o motorkerékpárt és pu- fogtassa az utcán, ha hozzájuk megy. — Talán elfelejtetted? De könnyen felejtesz. Pedig neked is tetszik a motor, azt mondtad. — Tetszik a nyavalyának. Tán, hogy úgy járjak, mint Péter bácsiék? — Kicsodák? — Hát a tsz elnökhelyettese meg a felesége. Hajtottak ki az állomásra és neki egy szekérnek. Bevitték őket a kórházba. Azt mondják, hogy Péter bácsinak le kell vágni a lábát, úgy összetört. A felesége meg agyrázkódást kapott. Hát kell a fenének az a motor! Hogy velem is az történjen, és hogy te féllábú legyél! Már reszketett, torkát sírás fojtogatta. Kis szatyrának fülét majd szétszedte úgy markolászla jobbról, balról. Antal nyelt egyet, kiszáradt a torka. — Mikor történt? — Tegnapelőtt. Antal megfogta Ilon vállát, remegett a tenyere. — Nem mindenki jár úgy, Ilon. A vonat is kisiklik néha, meg a repülő is lezuhan... — De én nem akarom, hogy megvedd azt a motort, nem akarom. Nem tudta visszafogni köny- nyét, a cseppek már kiültek szeme peremére. Antal zavartan nézte napszítta arcát. — Jól van, na, hát akkor nem veszem meg — mondta halkan. — Megígérted? Csakugyan? — Meg — nevetett Antal. Gondolta: majd elmúlik Ilon rossz kedve és akkor csak megveszi. — Akkor meg — törölte szemét Ilon —, akkor meg mit keresel te a városban? — Hát dolgozom — ámult rá Antal. — Dolgozol — legyintett dühösen Ilon. — Én is dolgozom, mégsem szaladtam el. Itt is dolgozhatsz, ha akarsz. Vagy én csak húsz napra kellek neked egy esztendőben? Mi? A többi napokra talán van valakid ott? — Ilon — Antal két kézzel kapta meg a lány karját és megrázta. — Mit beszélsz itt összevissza?! ^— Mit? — rántotta ki karját a lány. — Azt, hogy nekem nem kell olyan ember, aki csak kéthetenként egy napra az enyém. Vagy mindennapra, vagy egyre se, érted? Megfordult és otthagyta Antalt. A legény kábultan nézett utána. „Hát most hagyjam ott, amikor megkaptam a munkás- szállást, meg a keresetem is jobb lett’’ — dühöngött. Felpattant a kerékpárra. Utál- érve Ilont, leugrott a nyeregből és tolta a lány mellett. Ilon meg- megállt, hadonászott. Aztán ismét elindultak. Tíz lépést mehettek csak, amikor Antal balkezébe fogta a kormányt, a jobbal meg átölelte Ilon vállát és a lány minden szavára nagyokat bólogatott.
