Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-08 / 237. szám
I: október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Heti öt perc — tanulásra nia az alsó és középvezetők felelősséggel intézkedő hálózatán. A z igazgatók túlnyomó ™ többsége nagy tapasztalaté, felsőfokú iskolát végzett szakember, aki — s ez nagyon fontos — vezető beosztásában elsősorban nem a jól fizető állást látja, hanem mindenekelőtt a posztot, ahol Moziban esztendeje, színházban még régebben nem volt, családja körében szinte csak vendég. Dolgozószobájában már kora reggel ott van, a napi postához csupán délután jut, s még magának sem meri talán bevallani: végzetesen fáradt, idegeit kimerítették az egymást követő, zsúfolt napok... Foglalkozása: igazgató. P áratlan statisztika ké■ szült el nemrég — effajta elemzést eddig nem végeztek —, 18 nagy építőipari vállalat igazgatójával állíttatták össze munkaidőmérlegét. Ebből idéztük a bevezetőben említetteket, méghozzá nem valamely végletes esetből, nem egy gyenge vállalat első vezetőjének napirendjéből — ez az átlag, az általános, a leggyakoribb. Az adatok bizonysága szerint a legjobb esetben is négyhat órával hosszabb az igazgató munkahete a törvényesnél — s ebben még nincs benne a társadalmi elfoglaltság, csak szigorúan a munkával töltött idő — a véglet, az órák számát tekintve erősen megközelíti a heti nyolcvanat. A legtöbb időt a napi, azonnali ügyek, gondok emésztik fel, sokkal kevesebb jut az előzőhöz képest, valóságos töredék — a távolabbi tervezésre, a kérdések mélyebb, behatóbb tanulmányozására, a vállalat életének átfogó elemzésére. S hogy teljes legyen az összkép: a szak- folyóiratok elolvasására, önképzésre, ismeretszerzésre alig marad hetenként öttíz percnél több. Elgondolkoztató adatsor, s tegyük mindjárt hozzá: bár építőipari Igazgatókat érintett csak a vizsgálat, nyugodt lelkiismeretiéi állíthatjuk, hogy más iparág igazgatóinál sem sokkal jobb a helyzet. Vajon törvényszerűen így kell lennie? Tény, hogy — embertől függően — nem egyszer maga az igazgató pazarol tucatnyi vagy még több órát olyan munkákra, amelyeket nem neki kellene elvégeznie. Van még olyan bizalmatlan igazgató, aki azt hiszi, csak az a jó, amit maga old meg. Ebben az esetben is aggasztó ugyan a túlterheltség, bár az a munkastílus következménye. A gyakorlat, s a felmé“ rés adatai mást is bizonyítanak. Az adatsor már nem egyes eseteket példáz, hanem a jellemzőt, az általánost, s eszerint az állami szerveik csakúgy, mint a gyárak, az üzemek kollektívája annyi terhet hárít személy szerint az igazgatóra, amennyit elviselni csak a fizikai és idegerő maximális megfeszítésével lehet. Ez joggal indokolja a szakítást az említetteket okozó szemlélettel. Miben jelentkezik ez? Abban, hogy mindenki megköveteli: számára mindig és minden ügyben érjen rá az igazgató. Mert ha egy eltört széklábat helyére kell ütni, ahhoz az igazgató aláírása kell, ha hiányzik valami anyag, nosza: intézkedjen az igazgató... Volt olyan időszak, amikor „középen” nem volt elég erős a gárda, amikor senki nem merte vállalni intézkedéséért a felelősséget, de mert az élet szakadatlanul döntést követel ki- sebb-nagyobb ügyekben: ott volt, ott van — döntsön az igazgató. Az éveik múlásával azonban ez a „közép” tudásban és gyakorlatban megizmosodott, s a kor, a modern üzemszervezés és vezetés mind kevésbé tűri ezt a túltengő központosítást. A mai munkastílus a vezető helyre valóban vezetőt követel, s ezt nem helyettesítheti még az igazgató nyolcvanórás munkahete sem, s mind bizonyosabb: nincs is szükség az ilyen helyettesítésre. Adott tehát a megoldás: az igazgató asztaláig csak az egész vállalat életét befolyásoló ügyeknek, maiaknak és tervezetteknek szabad eljut- niok. A többinek fenn kell akadnia, s meg kell oldódpercről percre, óráról órára felelősséggel és teljes szívvel kell megküzdenie a társadalmi-gazdasági haladásért, az egész ország fel- emelkedéséért, tehát közéletünk döntő fontosságú, nagy többségében értékes embereiről van szó! Ezzel az értékkel nagy- nagy körültekintéssel keli gazdálkodnunk. Mint annyi minden másban, ebben is a viszonosság az igaz: ha a társadalom felelősséget követel az igazgatótól, érezze ezt a felelősséget a közösség is — az igazgatóért. Lantos László Tanultak a tavalyi őszből Jászkiséren Három „fejesetben“ vetik a húsát a Kossuth Tsx-ben A megyei építőanyagipari vállalat üvegtechnikai üzemében, Törökszentmiklóson az orvosi műszerkereskedelmi vállalat részére készítenek laboratóriumi és orvosi felszereléseket. — Képünkön Szabó Erzsébet gyakornok gömbcsiszolatos készüléket javít A múlt esztendő kíméletlen őszét sokáig nem felejtik el a jászkiséri paraszt- emberek sem. Kegyetlen ősz volt. A Kossuth nevét viselő közös gazdaság vezetőinek pedig külön okuk is van a felidézésre. A lehetetlensége mellett ugyanis tanító ősz is volt a tavalyi. A Kossuth-belieket arra tanította meg: „idegesebbek legyenek” ősszel. Az idő előtti nyugalom később kapkodáshoz vezet. A tavalyi nyugalom ára Tavaly ugyanis a jó időben túlzottan elégedettek voltak a szövetkezetiek a munka menetével. Lapunk is megírta ezt akkor. Aztán bejött az ítéletidő. S milyen jól jártak volna, ha ekkorára a megelőző időben többet elvégeznek. Nem azért emlegetjük ezt fel, hogy a mostani őszi jó hangulatot megrontsuk Jászkiséren. Ellenkezőleg: mindenki lássa, a Kossuth szövetkezet vezetőinek önkritikus szellemét, azt a képességüket, hogy tanulni tudnak saját kárukból. Az idén sokkal alaposabban felkészültek. Mutatja, hogy ott jártunkkor a kenyérgabona vetésében előkelő helyen álltak a jászberényi járásban. A Jászságban 27 termelőszövetkezet gazdálkodik, s közöttük a negyedik helyen volt akkor a Kossuth Tsz, a vetési sorrendben. A számszerű eredmény azóta bizonyosan változott, de nem is az a döntő. Annál inkább az, ahogyan a Kossuth Tsz felkészült az őszi idényre. Ax első sxakasx október 1-ig tartott A Kossuth szövetkezetben hárommenetes tervet készítettek az őszi munkálatok, elsősorban a kenyérgabona-vetés elvégzésére. • • „Ot éve mindig ugyanazt V* — Akkor határoztuk el hogy másként szervezzük az oktatást. amikor mái többektől hallottuk: „öt éve mindig ugyanazt tanuljuk." Dómján Sándor, a Május 1 Tsz párttitkára vezette be így a beszélgetést, majd így folytatta: — Nemrég fordítottuk meg a szokást: Nem az oktatásért toborozunk embereket, hanem az embereknek szervezzük az oktatást. Vám aki ezt máig sem érti. Még ezen a nyáron is megkérdezték néhányon: „mit fizettek, ha szemináriumra járunk?” Akik megkedvelik Bermáth Imre, a tsz 3-as Rosszul hasznosított százezrek Mesterséges legelőtelepítés — Gyenge fűhozam Tavaly ősszel 179 holdon mesterséges legelőt telepítettek a mezőtúri Alkotmány Tsz-ben. Ez a terület ősgyep volt, az ötvenes évek elején törték fel és vették szántóföldi művelés alá. Nem sok haszonnal, mert a jobb években sem termett itt 4—5 mázsa búzánál több. A mélyfekvésű, szikes, gödrökkel tarkított földön tehát ráfizetéses volt a gazdálkodás. önként kínálkozott a legelőtelepítés gondolata. Erre nemcsak a deficit megszüntetése ösztönözte a szövetkezet vezetőit, hanem a szarvasmarha tenyésztés fejlesztése is. A 4100 holdas gazdaságban mindössze 240 szarvasmarhát tartanak és ebből csak 60 a tehén. Az állományt jövőre 300-ra akarják növelni. A legelőtelepítésre az állam anyagilag is ösztönzi a termelőszövetkezeteket. A mezőtúri Alkotmány Tsz közel félmillió forintos beruházási költségeiből 115 ezer forintot vállalt magára. Igen jelentős támoga- tás ez. A 179 holdnyi telepítést gondos munkával készítették elő. Holdanként 300 mázsa istállótrágyát szántottak alá. A hét fűfajta keveréke jól megfakadt és az első évben is gazdag termést hozott. A szövetkezet vezetői mondják: derékig ért itt a fű. A jó termés önmagában nem sokat ér, ha pusztulni hagyják. Az idei tavasz csapadékos volt. A kaszálás időszakában sok eső esett. De nemcsak Mezőtúron, hanem másutt is. — Jónéhány gazdaságban mégis időben és jóminőségben takarították be a lucerna és a kaszálók termését. A mezőtúri Alkotmány Tsz-ben átlagosan csak 13,5 mázsa szénát hordtak be a nagy költséggel telepített mesterséges legelőről.' De ez is kilúgozott, gyenge tápértékű takarmány. Más gazdaságokban az öntözött legelők 50—60 mázsa szénaértéket adnak holdanként. Szakemberek véleménye szerint az első évben is 24—26 mázsa termést lehetett volna itt nyerni. A kár tehát számottevő. Annál is inkább, mert az évekkel ezelőtt telepített 69 holdas legelőjük is csak 13 mázsás átlagtermést adott; Most ismét újabb legelőt telepítenek a gazdaságban. A 70 holdas leromlott rizsföldet 225 ezer forintos beruházással vetik be fűmaggal; Az állami támogatás összege 70 ezer forint körül mozog. Az alacsony termésátlag a rossz minőségű széna és az újabb beruházás figyelmeztet. Értelmetlen dolog a sok százezer forint befektetése, ha az nem hasznosul megfelelően. — m. 1. — Úttörők a második ötéves terv sikeréért A KISZ Szolnok megyei bizottság 1965 évi akció- programja arra szólította fel a megye úttörőit, hogy erejükhöz mérten segítsék a második ötéves terv feladatainak teljesítését. A felhívás nyomán megyénk úttörői munkához láttak. Tizenhatezren vettek részt rétek és legelők gyomtalanításában. Az akcióprogram szerint a megye területén a fiatálokw’k százezer facsemetét kellett elültetniök. Nos ebből harmincötezret az úttörők ültettek el. alapszervezetének titkára mondja: Ennek az ellenkezője gyakoribb. Mi nemcsak azoknak szólunk, akik eredetileg hallgatók. Meghívunk mindenkit, aki csak a közelünkben dolgozik a szeminárium idején. Sokan meg is kedvelik. Az ősszel például tizenhatan kezdtünk, s az utolsó foglalkozásig huszonnégyen lettünk. Valamit mindenki csak megjegyez abból, amit ott hall. Én részben ennek tudom be azt, hogy túl vagyunk már azon az időszakon, amikor minden nagyobb munka előtt sorba kellett járni a tagoknál és hívácsolni: gyertek dolgozni. Erre most már évek óta nincs szükség. Azért viszont, hogy azt a munkát, amit reá bíznak, mindenki tisztességgel végezze el, még nem beszéltünk, nem politizáltunk eleget. Illegális tanuló Vajó Imre, a pártszervezet oktatási felelőse szerint a politikai oktatás megkedvelésének az általános iskolai taiíulás az alapja: — Idén tavasszal közel ötve- nen vizsgáztak a tsz tagjai közül az általános iskola öt-nyolc osztályából. Volt akiről tudtuk, hogy iskolába jár, de nem beszél róla. Ügy láttuk azonban, tapintatosabbak leszünk, ha meghagyjuk abban a hitében, hogy „illegálisan” tanul. — Nem kérdeztük semmiről. De mindvégig tiszteltük, figyelemmel kísértük nagy szorgalmát, tanulni akarását. Volt persze olyan is. akit nagyon kellett bíztatni, ösztönözni. Az alapok ... — A Május 1 Tsz-ben százhetven olyan 40 éven aluli tag van. aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Ezt szorgalmazzuk — mondja tovább Vajó Imre, — mert ezután könnyebb a politikai tanulás. Megkönnyíti azt, hogy abban is új fokozatokat vezethessünk be. Most már a marxizmus—leninizmus alapjai II. évolyamot is szerveztünk, s reméljük, eljutunk még a marxista középiskola szervezéséig is. Nem nagy politikusokat nem elméleti szakembereket akarunk ebben a párt- alapszervezetben nevelni, hanem olyan dolgozókat akik a helyi problémákban el tudnak igazodni. b. a Az első szakasz a kezdettől október 1-ig szóló. Ebben a „fejezetben” a kalászosok, a silókukorica és S napraforgó után földbe kerülő kenyérgabonát vetették el, valamint a kikapcsolt rizstelep bevetését is erre a szakaszra tervezték. A kalászos elővetemény utáni gabonát mind elvetették. Ugyanígy a silókukorica földjében is búza van már, s a kikapcsolt rizstelepbe is időben belekerült a kenyérgabona vetőmagja. Mégse sikerült maradéktalanul teljessé tenni az első szakaszt. A napraforgó betakarítása ugyanis nem haladt kellően a vetés előtt. Emiatt három napot csúsztak. De ezt a három napot nem hagyják a vetés végére, hanem a második szakaszt hosszabbítják meg vele. Elsősorban a napraforgó „szüretet” gyorsítják. Ügy is, hogy a szállításhoz a fiatalabb, életerősebb embereket osztják be. A második sxakasx október 15-én zárul Ügy tervezték a jászki- sériek, hogy az első a szeptemberi vetési időszakban vetnek el nagyrészt, így is sikerült. Az első menetben a kenyérgabona több mint 40 százaléka került a földbe, s ugyanekkorra az őszi takarmányfélék. A második — az október 15-ig tartó — szakaszban pedig a kertészeti elővetemények földjét vetik be. Nagyrészt a paradicsom, valamint a szántóföldi ipari növények, leg- többnyire a dohány után készítenek magágyat. A második szakaszra tervezték ugyan mennyiségileg a legkevesebb vetést, de ugyanerre az időre esik a harmadik, a befejező rész vetési sikerének megalapozása. Tudniillik a harmadik szakaszban a háztáji kukorica után vetnek majd, de a tengeri törését, azt a második „részletben” végzik.. Tetézi még a második szakasz munikacsúcsát a rizs aratása, cséplése. Ebben is változtattak a tavalyihoz képest. Tavaly megkéstek a rizscsépléssel, most az aratás utáni harmadnapon, ehhez is hozzákezdenek. A vetés utolsó fejezete október 27-én ér végett Három vetőgép dolgozik a jászkiséri Kossuth Termelőszövetkezetben, s ez szépen győzi a munkát. A vetés sikere azonban náluk sem csak a vetőgépek „étvágyától” függ. Hanem attól, sikerül-e a talajmunkát végző gépeknek, s a vetőgépnek zöldutat mutatni. A harmadik szakasz pedig _ kimondottan erre épül Jászkiséren. Ezért vezetőségi ülésen és termelőszövetkezeti közgyűlésen határozták meg!, hogyan milyen ütemben takarítják le a kukoricát és a szárat a gépek előtt. A szárral van a legtöbb baj. Akár a háztáji, akár a részre művelt kukoricaföldön úgy szokott lenni, ha a kukoricatermés bent van, a szárral már nem törődik senki. A jászkisériek határidőt szabnak a szár levágására, bekötésére és e!- hordására. Aki a jelzett időre nem teszi meg, s akadályozza ezáltal a vetést, annak a kukorica szárát silógéppel vágják le, de a késlekedő költségére. Ezen ugyan nagy vita verekedett, de a vezetőség álláspontja az elfogadható. A közösségnek, ha szükséges, kemény fegyelmező eszközöket is szentesítenie kell az időbeni gabonavetésért B. b
