Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-05 / 234. szám
1 október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MŰTRÁGYA-ESŐ (Tudósítónktól.) A mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz új műtrágyaszóró gépe jól vizsgázik. Köny- nyen felszerelhető bármilyen erőgépre. A műtrágyát légfúvó berendezés segítségével szórja, ami biztosítja az egyenletes terítést. Tartálya egyszerre öt métermázsa műtrágya feltöltésére alkalmas. Botka Lajos gépkezelő napi 90—95 holdas teljesítménye azt bizonyítja, hogy a tsz gazdái jó úton járnak, amikor bátran merik vállalni a kezdeményező szerepet az egyébként kisipari készítésű gép kipróbálásában. — füstös — ICártevők fenyegetik a kelő és fejlődő gabonát Az utóbbi hetekben mind több szó esik az őszi vetési munkák helyzetéről, az ország jövő évi kenyerének megtermeléséről. Ismeretes, hogy a kukorica és egyéb növények betakarításának elhúzódása miatt a megyéből mintegy 100 ezer hold területen vetünk gabonát gabona után. A tapasztalt gazdák és szakemberek egyaránt tudják, hogy a legtöbb növény monokultúrás termesztése kedvez a különféle kártevők elszaporodásának. Megfigyeléseink szerint a csapadékosabb nyári időjárás a gabona kártevőinek is kedvezett. Elszaporodtak a talajlakó kártevők, különösen a gabona- futrinka. Ezt mutatják az üzemek, a kenderesi növényvédő állomás és a kisújszállási gimnázium növényvédelmi tagozatának vizsgálati eredményei is. A kunszentmártoni Bú- zakaJász és az öcsödi Zöldmező Tsz egyes tábláin négyzetméterenként 15— 20 a „csöcsároló” fertőzés. Hasonló a helyzet a megye jászsági és kunsági részén is. Az említett kártevő a jászfényszarui Béke, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben máris megkezdte pusztítását az őszi árpa vetéseken; Itt a szükséges talajfertőtlenítési munkáikat nem hajtották végre. A veszély tehát fennáll, de még nincs későn. A védekezés módja ismeretes. Ahol eddig nem tették, sürgősen meg kell vizsgálni a búzával bevetendő táblákat és ahol szükséges, a talajfertőtlenítést el kell végezni. Köztudomású, hogy kormányzatunk nagy gondot fordít a szükséges kenyér- gabona biztonságosabb megtermelése érdekében. Erre mutat az is, hogy a szükséges vegyszer alapanyagot import útján is biztosította. Az üzemek növényvédelmi szakembereinek az a feladata, hogy mind a közismert, mind az újonnan forgalomba hozott „Hungária L7-es” növényvédőszereket szakszerűen alkalmazzák. Ez utóbbinak 8—10 kg/kh-as adagolása mellett 130—150 forint a vegyszerköltség, tehát az Aldrinos szuper- foszfátnál lényegesen olcsóbb. Ott, ahol a kenyérgabona már földbe került és a preventív védekezést valamilyen oknál fogva nem végezték el, az üzemek növényvédelmi felelősei fokozott körültekintéssel vizsgálják a kelő és fejlődő gabonát, hogy a kártevőket a nagyobb pusztítások bekövetkezése előtt felszámolhassák. Ezúton is szeretném a figyelmet ráirányítani arra, hogy az előző száraz évektől eltérően a „csócsároló” őszi megjelenése elhúzódik és a kártétel nem „foltonként” jelentkezik, hanem az egész táblára kiterjed. Ez a veszély felismerését megnehezíti, a vizsgálókat könnyen megtéveszti. Csörgő Albin megyei növényvédelmi felügyelő A kenyérgabona több mint 40 százalékát elvetették Üléat tartott a megyei operatív bisottaág Megyénk állami és közös gazdaságai a múlt héten kihasználták a kedvező időjárás adta lehetőségeket és megfelelő ütemben haladtak előre az őszi munkákkal. A tervezett terület 40,5 százalékán került földbe a kenyérgabona. Egy hét alatt 24,4 százalékkal növekedett a kenyérgabona vetésterülete. Néhány helyen azonban — Mezőtúr, Túr- keve, kunszentmártoni járás — a megyei átlag alatt vannak. Számos tsz-ben nagy a lemaradás. A megye termelőszövetkezeteiben további 36 ezer hold földet készítettek elő a vetésre. A megyei operatív bizottság a munkák értékelésekor mérlegelte, hogy ezen a héten 20 százalékkal lehet növelni a kenyérgabona vetésterületét. A lemaradt tsz-ekben azonban ennél nagyobb ütemben kell a búzát vetni. A járási és városi operatív bizottságok ezért az át- I lagosnál nagyobb segítséget adjanak az ilyen gazdaságoknak. Minden lehetőség megvan arra, hogy a kenyérgabona vetésterülete a hét végére elérje a 60—65 százalékot. Helyenként bajok vannak a munkák minőségével. Előfordul, hogy csávázatlan magot vetnek, s a talaj fertőtlenítése nélkül ugyanabba a földbe harmadszorra kerül ismét búza. Ezt nem szabad megengedni, mert elegendő vegyszer áll rendelkezésre. Másutt — helytelenül — a takarékosságra hivatkozva rosszul előkészített, rögös talajba vetik, a búzát. Az operatív bizottság úgy döntött, hogy nagyobb gonddal kell ellenőrizni a munkák minőségét. Az állami gazdaságokban 250 szántó- és talaj előkészítő traktorból 210 kettős műszakban dolgozik. A tsz-ekben és a gépállomásokon ennél sokkal rosszabb az arány. A járásokban most felkutatták a más területen dolgozó, gépekhez értő embereket. Csupán a KISZ kimutatása szerint az ipari üzemekben több mint száz fiatalt lehet traktorra ültetni. Tehát minden lehetőség megvan arra, hogy a kétműszakos gépek száma növekedjen. De a tsz- ek se sajnálják az éjszakai munkáért járó 50 százalékos többletbért a traktorosoktól. Az operatív bizottság felhívta a gépállomások figyelmét, hogy több gondot fordítsanak a gépek javítására, karbantartására és azok kiszolgálására. A termelőszövetkezetekben jó ütemben kezdődött meg a rizs betakarítása. Az aratásra elegendő munkaerő áll rendelkezésre. A kukorica jó része is beérett. A talajelőkészítés és a vetés meggyorsítása érdekében szükséges, hogy a törést nagyobb ütemben végezzék a szövetkezetekben. A gazdaságvezetők segítsék elő, hogy a 60 ezer holdnyi háztáji kukoricát minél előbb letörjék és a szárat is letakarítsák. A termés hazaszállítására csoportosítsák a traktorokat, fogatokat és éjszaka is fuvarozzanak. Az operatív bizottság végül megfelelő intézkedéseket tett a vasúti és az országúti, mezőgazdasági jellegű szállítások ügyében. Az őszi mezőgazdasági mimkaverseny legjobbjai A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztálya értékelte a bánhalmi nagyaktíván meghirdetett őszi mezőgazdasági munkaversenyt. A verseny sorrendjét az döntötte el, hogy a termelőszövetkezet hol tart a vetőszántásban, a kenyérgabona vetésében, a mélyszántásban, az istállótrágyázásban. Az összteljesítmény. alapján az alábbi sorrend alakult kij I. KATEGÓRIA A 7000 hold felett gazdálkodó termelőszövetkezetek csoportja: 1. Karcagi Május 1 Tsz, 2. Karcagi Dimitrov Tsz, 3. TiszafÖldvári Lenin Tsz; II. KATEGÓRIA Az 5—7000 holdon gazdálkodó termelőszövetkezetek csoportja: 1. Cibakházi Vörös Csillag Tsz, 2. Tószegi Dózsa Tsz, 3. Tiszaroffi Arany Kalász Tsz. HL KATEGÓRIA A 3500—5000 holdon gazdálkodó termelőszövetkezetek csoportja: 1. Jászapáti Velemi Endre Tsz, 2; Rákóczifalvi Rákóczi Tsz, 3. Kisújszállási Dózsa Tsz. IV. KATEGÓRIA A 3500 hold alatt gazdálkodó termelőszövetkezetek csoportja: 1. Kunhegyesi Vörös Csillag Tsz, 2; Jászszentandrási Haladás Tsz, 3. Fegyvemeki Arany Kalász Tsz, V. KATEGÓRIA A gyenge termelőszövetkezetek csoportja: 1. Kunhegyesi Vörös Csillag Tsz, 2. Mezőtúri Űj Élet Tsz,- 3; Besenyszögi Dózsa Népe Tsz. Itt tartunk az őszi munkálatokkal A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS VB MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYA JELENTÉSE ALAPJÁN KenyérTalarjJárás, város neve: gabona élőkévetési szítési tervének teljesítése százalékban Karca« 53.5 84.4 Jászberény 45.75.5 Szolnoki j. 43.1 72.Kisújszállás 42.6 66.1 Jászberényi j. 11.3 67.8 Tiszafüredi j. 10.8 73.5 Törökszentmiklós 39.61.7 Törökszentmiklósi j. 36.8 69.9 Kunszentmártoni j. 35.2 66.7 Túrlseve 34.7 70.9 Mezőtúr 31.1 78.5 Szolnok megye termelőszövetkezetei 40.5 71.3 TÉNAGY SÁNDOR: MÉRLEG Nyugodt ember vagyok, talán elégedett is. Fél hatkor kelek, mosdás, reggeli, aztán indulás a gyárba. Tíz perc séta a buszig, öt perc várakozás, a kanyarból előbújik az Ikarus. Annyira ismerősek, beidegzettek a mozdulatok, nem is gondol arra az ember, hogy másként is lehetne. így van ezzel talán mindenki. Este ugyanígy haza, persze kicsit fáradtabban; de szinte jól. esik ez a fáradtság is. Le sem vetkőzöm, megyek bevásárolni, s mire jön haza az asszony, már minden készen várja. Aztán olvasok, de legszívesebben a televíziót nézem. Néha kártyázunk a sógo- rékkai, persze nem pénzre, csak úgy, szórakozásból... Hát ilyen az én életem, egyszerű, szokványos; talán soha nem történt velem rendkívüli dolog. Van két fiam, az egyik tizenegy, a másik tizenhárom éves, van egy szépen berendezett lakásom, kétszobás, összkomfortos, igényeimhez méretezve mindenem megvan, szóval... elégedett vagyok... De az elégedettség olyan, mint a jámboran legelésző állat; megmozdul a bokor alján egy nyúl * a jámbor legelésző felriad, megbokrosodik, alig bír vele az ember. Később megnyugszik ugyan, de azután minden rezzenésre fölemeli a fejét... így van ez, higyje el... Egyszer én is megvadultam egy kicsit, persze csak úgy magamban keveredtek össze a dolgok... Reggelenként, a buszmegállóban mindig találkoztam egy lánnyal. Tudja, hogy van az; akaratlanul is ismerősökké lesznek az emberek, később már valami köszönésfélét is motyognak, s szinte csodálkozik az ember, ha a félig ismert arcok közül hiányzik valaki. Nem tudom, volt-e már maga is így? Nem tartozunk egymáshoz, semmi közünk egymáshoz, de a körülmények, a napi utazgatások szinte cinkossá kovácsolják az embereket. A lány?... No, ne gondoljon valami romantikus szerelmi történetre. Ilyesmiről szó sincs. Egy kedves, fiatal, üde terem tésről van szó, egy utastársamról a sok közül. Valahol a környéken lakik. Minden reggel pontos időben megjelent. Hétfőn mindig egy gondosan összehajtott fehér köpenyt hozott a karján. — Hétfő van... — mondtam egyszer mosolyogva. Csodálkozva nézett rám. — Igen... hétfő van — válaszolt erőltetett mosolyogással. — Nincs ebben semmi különös, — A köpeny — mondtam —, a köpeny juttatja mindig eszembe, hogy hétfő van... Nevetett. Aztán minden reggel váltottunk néhány szót. Beszédes, kedves lány volt, tizenkilenc éves. Minden tizenkilenc éves lány kedves. Tudtam, hogy udvarol neki egy fiú. Ügy repült reggelente a megállóhoz, mint egy madár. Jó volt ránézni, látszott rajta, hogy boldog. A vizsgák előtt együtt drukkoltam vele. Türelmetlenül vártam a másnapokat: vajon hányast kapott technológiából vagy matematikából. Nem gondoltam semmire, higyje el. Egyszerűen hozzátartozott reggeli hangulatomhoz. Egyszer késve jött. Két buszt is elengedtem. — Valami baj van? — kérdeztem. Szomorú volt, ilyennek még sohasem láttam. — Vége, mindennek vége... Meg is mondtam neki... Mindent elmondott, láttam rajta, örül, hogy kibeszélheti szive keserűségét. — Fáj? — Fáj... Kicsit. — Segíthetek? — Köszönöm. Már elintéztem. Egyszerre, nem tudom, miért, eltávolodtunk egymástól. Mondtam neki, hogy én azt szeretem, ha az életem egyensúlyban áll a világgal. Erre ő azt, hogy szeret. Mondja, igaz ez? — Nem tudom... nem hiszem... — mondtam bizonytalanul, A lány felragyogott, — ügye? Ez az én véleményem is. Az élet egy mérleg. A világ és én vagyunk a két serpenyő. Ha valami nincs rendjén, a mérleg mutatója kibillen. Vagy el kell venni az egyik serpenyőből, vagy hozzá kell tenni a másikhoz... Én az előbbit választottam... Felszálltunk a buszra. Szorosan egymás mellett álltunk. Zavarban voltam. A lány csak beszélt, csicsergett. — Tudja, hosszú ideig egyensúlyban van a mérleg, s egyszerre csak kibillen. Ki kell dobni egy súlyt. Ki kell dobni, hogy rend legyen. Nem igaz? A gyár előtt leszálltam, a lányt röpítette tovább a busz. Intett s én visszaintettem. Egész délelőtt rágondoltam. Még hogy mérleg?! Honnan szedte ez ezt a mérleget? Biztosan olvasta valahol. De igaza van. Akárhogy is nézzük, igaza van... És az én mérlegem? Próbáltam megszerkeszteni a magam mérlegét. Napokig olyan voltam, mint az alvajáró. De nem, az én életemet nem lehet mérlegre tenni. Gyár. Tizennyolc éve ugyanaz a műhely, kopár, füstös falak, ugyanaz a munka. A megszokás, amelyben eddig olyan kellemesen éreztem magam, szinte fojtogatni kezdett. Pedig jó lenne lemérni mindent. Ahogy az a lány. ... Kunkorodott a forgács, mint a kígyó. Szinte jajgatott a gépi. Dolgoztam, hogy ne gondoljak semmire. Forgács... forgács... szívós, kemény anyagból... Az anyag nem tud ellenállni a ví- diának... Az ember mindennek ellent tud állni?... A feleségem elégedetlenkedik ,a gyerekek is. Kevés a pénz. Feri órát szeretve, meg fényképezőgépet. Majdnem minden osztálytársának van órája, fényképezőgépe. Laci zongorát. Meg van őrülve a zongoráért. Zenét akar tanulni. Vagy ha nem tanulhat tovább, idejön a gyárba, pénzt keresni. Pedig neki iskolában a helye, hogy... hogy ne legyen baj a mérlegével... Dolgoztam, mint egy megszállott. Mérleg?.., Gyűlöltem a lányt. A vídia hasította a vasat, a forgácsok megszínesedtek. A csoportvezető odajött, megnézett, nem szólt semmit. A meos méricskélt, rámmosolygott, bólintott és elment. Jó volt dolgozni, nagyon jó. Kicseréltem a kést, a kész darabot megmértem a kaliberrel. Jó. Most már neve is van. PX valahányas. Komoly kis alkatrész... Akárki nem tudja megcsinálni... Talán ezért is adták nekem... Akárki nem tudja megcsinálni. Fütyörészni kezdtem. A vídia megkopott, vittem köszörülni... Már nem is haragudtam a lányra. Kedves lány, okos. De nem szabad ilyen sokat vacakolni azzal a mérleggel... Meg is mondtam neki másnap.„
