Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-05 / 234. szám

1 október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MŰTRÁGYA-ESŐ (Tudósítónktól.) A mező­túri Magyar—Mongol Ba­rátság Tsz új műtrágyaszó­ró gépe jól vizsgázik. Köny- nyen felszerelhető bármi­lyen erőgépre. A műtrágyát légfúvó be­rendezés segítségével szór­ja, ami biztosítja az egyen­letes terítést. Tartálya egy­szerre öt métermázsa mű­trágya feltöltésére alkal­mas. Botka Lajos gépkezelő napi 90—95 holdas teljesít­ménye azt bizonyítja, hogy a tsz gazdái jó úton járnak, amikor bátran merik vál­lalni a kezdeményező sze­repet az egyébként kisipari készítésű gép kipróbálásá­ban. — füstös — ICártevők fenyegetik a kelő és fejlődő gabonát Az utóbbi hetekben mind több szó esik az őszi vetési munkák helyzetéről, az or­szág jövő évi kenyerének megtermeléséről. Ismeretes, hogy a kukorica és egyéb növények betakarításának elhúzódása miatt a megyé­ből mintegy 100 ezer hold területen vetünk gabonát gabona után. A tapasztalt gazdák és szakemberek egyaránt tud­ják, hogy a legtöbb nö­vény monokultúrás ter­mesztése kedvez a különfé­le kártevők elszaporodásá­nak. Megfigyeléseink sze­rint a csapadékosabb nyári időjárás a gabona kárte­vőinek is kedvezett. Elsza­porodtak a talajlakó kár­tevők, különösen a gabona- futrinka. Ezt mutatják az üzemek, a kenderesi nö­vényvédő állomás és a kis­újszállási gimnázium nö­vényvédelmi tagozatának vizsgálati eredményei is. A kunszentmártoni Bú- zakaJász és az öcsödi Zöld­mező Tsz egyes tábláin négyzetméterenként 15— 20 a „csöcsároló” fertőzés. Hasonló a helyzet a megye jászsági és kunsági részén is. Az említett kártevő a jászfényszarui Béke, a me­zőtúri Magyar—Mongol Ba­rátság Tsz-ben máris meg­kezdte pusztítását az őszi árpa vetéseken; Itt a szük­séges talajfertőtlenítési munkáikat nem hajtották végre. A veszély tehát fennáll, de még nincs későn. A vé­dekezés módja ismeretes. Ahol eddig nem tették, sür­gősen meg kell vizsgálni a búzával bevetendő táblá­kat és ahol szükséges, a talajfertőtlenítést el kell végezni. Köztudomású, hogy kor­mányzatunk nagy gondot fordít a szükséges kenyér- gabona biztonságosabb megtermelése érdekében. Erre mutat az is, hogy a szükséges vegyszer alap­anyagot import útján is biz­tosította. Az üzemek nö­vényvédelmi szakemberei­nek az a feladata, hogy mind a közismert, mind az újonnan forgalomba ho­zott „Hungária L7-es” nö­vényvédőszereket szaksze­rűen alkalmazzák. Ez utóbbinak 8—10 kg/kh-as adagolása mellett 130—150 forint a vegyszerköltség, tehát az Aldrinos szuper- foszfátnál lényegesen ol­csóbb. Ott, ahol a kenyérgabona már földbe került és a pre­ventív védekezést valami­lyen oknál fogva nem vé­gezték el, az üzemek nö­vényvédelmi felelősei fo­kozott körültekintéssel vizs­gálják a kelő és fejlődő gabonát, hogy a kártevőket a nagyobb pusztítások be­következése előtt felszá­molhassák. Ezúton is szeretném a fi­gyelmet ráirányítani arra, hogy az előző száraz évek­től eltérően a „csócsároló” őszi megjelenése elhúzódik és a kártétel nem „folton­ként” jelentkezik, hanem az egész táblára kiterjed. Ez a veszély felismerését megnehezíti, a vizsgálókat könnyen megtéveszti. Csörgő Albin megyei növényvédelmi felügyelő A kenyérgabona több mint 40 százalékát elvetették Üléat tartott a megyei operatív bisottaág Megyénk állami és közös gazdaságai a múlt héten kihasználták a kedvező idő­járás adta lehetőségeket és megfelelő ütemben halad­tak előre az őszi munkák­kal. A tervezett terület 40,5 százalékán került földbe a kenyérgabona. Egy hét alatt 24,4 százalékkal növe­kedett a kenyérgabona ve­tésterülete. Néhány helyen azonban — Mezőtúr, Túr- keve, kunszentmártoni já­rás — a megyei átlag alatt vannak. Számos tsz-ben nagy a lemaradás. A megye termelőszövet­kezeteiben további 36 ezer hold földet készítettek elő a vetésre. A megyei ope­ratív bizottság a munkák értékelésekor mérlegelte, hogy ezen a héten 20 szá­zalékkal lehet növelni a kenyérgabona vetésterüle­tét. A lemaradt tsz-ekben azonban ennél nagyobb ütemben kell a búzát vet­ni. A járási és városi opera­tív bizottságok ezért az át- I lagosnál nagyobb segítsé­get adjanak az ilyen gaz­daságoknak. Minden lehe­tőség megvan arra, hogy a kenyérgabona vetésterü­lete a hét végére elérje a 60—65 százalékot. Helyenként bajok van­nak a munkák minőségé­vel. Előfordul, hogy csává­zatlan magot vetnek, s a talaj fertőtlenítése nélkül ugyanabba a földbe har­madszorra kerül ismét bú­za. Ezt nem szabad megen­gedni, mert elegendő vegy­szer áll rendelkezésre. Má­sutt — helytelenül — a ta­karékosságra hivatkozva rosszul előkészített, rögös talajba vetik, a búzát. Az operatív bizottság úgy dön­tött, hogy nagyobb gond­dal kell ellenőrizni a mun­kák minőségét. Az állami gazdaságokban 250 szántó- és talaj előké­szítő traktorból 210 kettős műszakban dolgozik. A tsz-ekben és a gépállomá­sokon ennél sokkal rosszabb az arány. A járásokban most felkutatták a más te­rületen dolgozó, gépekhez értő embereket. Csupán a KISZ kimutatása szerint az ipari üzemekben több mint száz fiatalt lehet traktorra ültetni. Tehát minden le­hetőség megvan arra, hogy a kétműszakos gépek szá­ma növekedjen. De a tsz- ek se sajnálják az éjsza­kai munkáért járó 50 szá­zalékos többletbért a trak­torosoktól. Az operatív bi­zottság felhívta a gépállo­mások figyelmét, hogy több gondot fordítsanak a gépek javítására, karbantartására és azok kiszolgálására. A termelőszövetkezetek­ben jó ütemben kezdődött meg a rizs betakarítása. Az aratásra elegendő mun­kaerő áll rendelkezésre. A kukorica jó része is beérett. A talajelőkészítés és a ve­tés meggyorsítása érdeké­ben szükséges, hogy a tö­rést nagyobb ütemben vé­gezzék a szövetkezetekben. A gazdaságvezetők segítsék elő, hogy a 60 ezer holdnyi háztáji kukoricát minél előbb letörjék és a szárat is letakarítsák. A termés hazaszállítására csoportosít­sák a traktorokat, fogato­kat és éjszaka is fuvaroz­zanak. Az operatív bizottság vé­gül megfelelő intézkedése­ket tett a vasúti és az or­szágúti, mezőgazdasági jel­legű szállítások ügyében. Az őszi mezőgazdasági mimkaverseny legjobbjai A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztálya értékelte a bánhalmi nagyaktíván meghirdetett őszi mezőgazdasági munkaversenyt. A verseny sorrendjét az döntötte el, hogy a termelőszövetkezet hol tart a vetőszántásban, a kenyérgabona vetésében, a mély­szántásban, az istállótrágyázásban. Az összteljesít­mény. alapján az alábbi sorrend alakult kij I. KATEGÓRIA A 7000 hold felett gazdálkodó termelőszövetkeze­tek csoportja: 1. Karcagi Május 1 Tsz, 2. Karcagi Dimitrov Tsz, 3. TiszafÖldvári Lenin Tsz; II. KATEGÓRIA Az 5—7000 holdon gazdálkodó termelőszövetkeze­tek csoportja: 1. Cibakházi Vörös Csillag Tsz, 2. Tó­szegi Dózsa Tsz, 3. Tiszaroffi Arany Kalász Tsz. HL KATEGÓRIA A 3500—5000 holdon gazdálkodó termelőszövet­kezetek csoportja: 1. Jászapáti Velemi Endre Tsz, 2; Rákóczifalvi Rákóczi Tsz, 3. Kisújszállási Dózsa Tsz. IV. KATEGÓRIA A 3500 hold alatt gazdálkodó termelőszövetkeze­tek csoportja: 1. Kunhegyesi Vörös Csillag Tsz, 2; Jászszentandrási Haladás Tsz, 3. Fegyvemeki Arany Kalász Tsz, V. KATEGÓRIA A gyenge termelőszövetkezetek csoportja: 1. Kun­hegyesi Vörös Csillag Tsz, 2. Mezőtúri Űj Élet Tsz,- 3; Besenyszögi Dózsa Népe Tsz. Itt tartunk az őszi munkálatokkal A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS VB MEZŐGAZDA­SÁGI OSZTÁLYA JELENTÉSE ALAPJÁN Kenyér­Talarj­Járás, város neve: gabona élőké­vetési szítési tervének teljesítése százalékban Karca« 53.5 84.4 Jászberény 45.­75.5 Szolnoki j. 43.1 72.­Kisújszállás 42.6 66.1 Jászberényi j. 11.3 67.8 Tiszafüredi j. 10.8 73.5 Törökszentmiklós 39.­61.7 Törökszentmiklósi j. 36.8 69.9 Kunszentmártoni j. 35.2 66.7 Túrlseve 34.7 70.9 Mezőtúr 31.1 78.5 Szolnok megye termelő­szövetkezetei 40.5 71.3 TÉNAGY SÁNDOR: MÉRLEG Nyugodt ember vagyok, talán elégedett is. Fél hatkor kelek, mosdás, reggeli, aztán indulás a gyárba. Tíz perc séta a buszig, öt perc várakozás, a kanyarból előbújik az Ikarus. Annyira is­merősek, beidegzettek a mozdu­latok, nem is gondol arra az em­ber, hogy másként is lehetne. így van ezzel talán mindenki. Este ugyanígy haza, persze kicsit fá­radtabban; de szinte jól. esik ez a fáradtság is. Le sem vetkőzöm, megyek bevásárolni, s mire jön haza az asszony, már minden készen várja. Aztán olvasok, de legszívesebben a televíziót né­zem. Néha kártyázunk a sógo- rékkai, persze nem pénzre, csak úgy, szórakozásból... Hát ilyen az én életem, egyszerű, szokványos; talán soha nem történt velem rendkívüli dolog. Van két fiam, az egyik tizenegy, a másik tizen­három éves, van egy szépen be­rendezett lakásom, kétszobás, összkomfortos, igényeimhez mé­retezve mindenem megvan, szó­val... elégedett vagyok... De az elégedettség olyan, mint a jámboran legelésző állat; meg­mozdul a bokor alján egy nyúl * a jámbor legelésző felriad, megbokrosodik, alig bír vele az ember. Később megnyugszik ugyan, de azután minden rezze­nésre fölemeli a fejét... így van ez, higyje el... Egy­szer én is megvadultam egy ki­csit, persze csak úgy magamban keveredtek össze a dolgok... Reggelenként, a buszmegálló­ban mindig találkoztam egy lánnyal. Tudja, hogy van az; akaratlanul is ismerősökké lesz­nek az emberek, később már va­lami köszönésfélét is motyog­nak, s szinte csodálkozik az em­ber, ha a félig ismert arcok kö­zül hiányzik valaki. Nem tu­dom, volt-e már maga is így? Nem tartozunk egymáshoz, sem­mi közünk egymáshoz, de a kö­rülmények, a napi utazgatások szinte cinkossá kovácsolják az embereket. A lány?... No, ne gondoljon valami romantikus szerelmi tör­ténetre. Ilyesmiről szó sincs. Egy kedves, fiatal, üde terem tésről van szó, egy utastársam­ról a sok közül. Valahol a kör­nyéken lakik. Minden reggel pontos időben megjelent. Hétfőn mindig egy gondosan összehaj­tott fehér köpenyt hozott a kar­ján. — Hétfő van... — mondtam egyszer mosolyogva. Csodálkoz­va nézett rám. — Igen... hétfő van — vála­szolt erőltetett mosolyogással. — Nincs ebben semmi különös, — A köpeny — mondtam —, a köpeny juttatja mindig eszem­be, hogy hétfő van... Nevetett. Aztán minden reggel váltottunk néhány szót. Beszé­des, kedves lány volt, tizenkilenc éves. Minden tizenkilenc éves lány kedves. Tudtam, hogy ud­varol neki egy fiú. Ügy repült reggelente a megállóhoz, mint egy madár. Jó volt ránézni, lát­szott rajta, hogy boldog. A vizs­gák előtt együtt drukkoltam ve­le. Türelmetlenül vártam a másnapokat: vajon hányast ka­pott technológiából vagy mate­matikából. Nem gondoltam sem­mire, higyje el. Egyszerűen hoz­zátartozott reggeli hangulatom­hoz. Egyszer késve jött. Két buszt is elengedtem. — Valami baj van? — kérdez­tem. Szomorú volt, ilyennek még sohasem láttam. — Vége, mindennek vége... Meg is mondtam neki... Mindent elmondott, láttam rajta, örül, hogy kibeszélheti szi­ve keserűségét. — Fáj? — Fáj... Kicsit. — Segíthetek? — Köszönöm. Már elintéztem. Egyszerre, nem tudom, miért, el­távolodtunk egymástól. Mondtam neki, hogy én azt szeretem, ha az életem egyensúlyban áll a vi­lággal. Erre ő azt, hogy szeret. Mondja, igaz ez? — Nem tudom... nem hiszem... — mondtam bizonytalanul, A lány felragyogott, — ügye? Ez az én vélemé­nyem is. Az élet egy mérleg. A világ és én vagyunk a két ser­penyő. Ha valami nincs rendjén, a mérleg mutatója kibillen. Vagy el kell venni az egyik serpe­nyőből, vagy hozzá kell tenni a másikhoz... Én az előbbit válasz­tottam... Felszálltunk a buszra. Szoro­san egymás mellett álltunk. Za­varban voltam. A lány csak be­szélt, csicsergett. — Tudja, hosszú ideig egyen­súlyban van a mérleg, s egy­szerre csak kibillen. Ki kell dobni egy súlyt. Ki kell dobni, hogy rend legyen. Nem igaz? A gyár előtt leszálltam, a lányt röpítette tovább a busz. Intett s én visszaintettem. Egész dél­előtt rágondoltam. Még hogy mérleg?! Honnan szedte ez ezt a mérleget? Biztosan olvasta vala­hol. De igaza van. Akárhogy is nézzük, igaza van... És az én mérlegem? Próbáltam megszer­keszteni a magam mérlegét. Na­pokig olyan voltam, mint az alvajáró. De nem, az én életemet nem lehet mérlegre tenni. Gyár. Ti­zennyolc éve ugyanaz a műhely, kopár, füstös falak, ugyanaz a munka. A megszokás, amelyben eddig olyan kellemesen éreztem magam, szinte fojtogatni kez­dett. Pedig jó lenne lemérni mindent. Ahogy az a lány. ... Kunkorodott a forgács, mint a kígyó. Szinte jajgatott a gépi. Dolgoztam, hogy ne gondoljak semmire. Forgács... forgács... szívós, kemény anyagból... Az anyag nem tud ellenállni a ví- diának... Az ember mindennek ellent tud állni?... A feleségem elégedetlenkedik ,a gyerekek is. Kevés a pénz. Feri órát szeretve, meg fényképezőgépet. Majdnem minden osztálytársának van órája, fényképezőgépe. Laci zongorát. Meg van őrülve a zongoráért. Zenét akar tanulni. Vagy ha nem tanulhat tovább, idejön a gyár­ba, pénzt keresni. Pedig neki is­kolában a helye, hogy... hogy ne legyen baj a mérlegével... Dolgoztam, mint egy meg­szállott. Mérleg?.., Gyűlöltem a lányt. A vídia hasította a vasat, a forgácsok megszínesedtek. A csoportvezető odajött, megné­zett, nem szólt semmit. A meos méricskélt, rámmosolygott, bólin­tott és elment. Jó volt dolgozni, nagyon jó. Kicseréltem a kést, a kész darabot megmértem a kaliberrel. Jó. Most már neve is van. PX valahányas. Komoly kis alkatrész... Akárki nem tudja megcsinálni... Talán ezért is ad­ták nekem... Akárki nem tudja megcsinálni. Fütyörészni kezd­tem. A vídia megkopott, vittem köszörülni... Már nem is hara­gudtam a lányra. Kedves lány, okos. De nem szabad ilyen sokat vacakolni azzal a mérleggel... Meg is mondtam neki másnap.„

Next

/
Thumbnails
Contents