Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

t 1*«5. október L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 /■ E'szakai határjárás Tisxaigaron dolgosnak, Tisxafüreden állnak a traktorok Molnár Jánossal, a megyei pártbizottság munka­társával és Sass Péterrel, a Gépállomások Megyei Igaz­gatósága -fiatal mérnökével szerdán este együtt indul­tunk el a tiszafüredi járásba. Kíváncsiak voltunk, hogy az enyhe, igen kedvező éjszakát hogyan használ­ják ki a traktoristák a talajmunkák végzésére. A jó gazda módjára A gazdasági élet rejtel- meiben járatlan új­ságolvasónak is kétségkí­vül feltűnt a közelmúlt hó­napok rendre-sorra vissza­térő, jobbára hirdetésekben szereplő új szakkifejezése: a börze. A szó tartalmi és hangulati jelentése az „adok-veszek” viszonyt, szakmailag körülhatárol- tabban: a vállalatok egy­más közötti kapcsolatában a kereskedelmi módszerek hangsúlyozottabb érvénye­sítését fejezi ki. Alkalma­zása már eddig is százmil­liókban kifejezhető értéke­ket tárt fel a népgazdaság számára. Ha már gazdasági szak- kifejezést említettünk, te­gyünk hozzá még egyel, amely ugyancsak az utób­bi hónapokban mind sű­rűbben elhangzik, s ez: a készlet. Mind több szó esik a népgazdaság készletállo­mányáról, ezen belül az elfekvő készletek értékesí­téséről, többek között ép­pen a börzék szervezésé­vel. Kétségtelen, hogy bi­zonyos határig a népgaz­daság tartalékainak, a nyersanyagok, a félkész-és késztermékek mennyiségé­nek növekedése a terme­lés, az áruforgalom emel­kedésének természetes ve­lejárója. Az idei erőfeszíté­sek, gondok abból szár­maznak, hogy az utóbbi években a termelés emel­kedésénél gyorsabban nőt­tek a népgazdaság készle­tei, s ezen belül: az elfek­vő készletek; Bizonyságul csupán egyetlen jellemző tényt említünk: a kohó és gépipar, a Magyar Nem­zeti Bankkal együtt, a múlt év végén felülvizsgálta a vállalatok készleteit és megállapította, hogy a ter­melésben ezek legalább 8—9 százalékára nem volt szükség. JT zért la került sor az x~i idén eddig még nem alkalmazott készletgazdál­kodási módszerek beveze­tésére. A kormány Gazda­sági Bizottságának elem­zése alapján, 1965 első hó­napjaiban közös utasítás­ban rögzítette ezt a pénz­ügyminiszter és az Orszá­gos Tervhivatal elnöke. A jellegében, módszereiben új rendelkezés lényege ab­ban foglalható össze, hogy feleslegesnek kell minősí­teni azokat a vállalati készleteket, amelyekre az idei terv teljesítéséhez nincs szükség, másrészt fel­oldva az addig érvényes kötöttségeket az értékesí­tés teljesen a vállalatok hatáskörébe tartozik, bele­értve a szabad áregyezke­dés lehetőségét is; A cél­kitűzések jelentőségét, mé­reteit az a szám jellemzi, hogy amíg az utóbbi esz­tendőkben általában 7—8 milliárddal nőttek évente a készletek, az idei terv ennek mintegy a felét: 4—5 milliárdos emelkedést je­lölt meg. A készletek értékesítését, az elfekvő értékek vissza­vezetését a népgazdaság vérkeringésébe. szemlélte­tően jelzik a börzék, a gyakori kiárusítások is. Figyelmet érdemel az is, hogy az OT-PM-utasítás, a kötöttségeket feloldó érté­kesítéssel együtt arra is lehetőséget nyújtott, hogy az idei terv teljesítéséhez szükségtelen megrendelése­ket anyagi következmé­nyek, tehát kötbér nélkül, a vállalatok felmondhas­sák. A feleslegek újrakép­ződését elhárító rendelke­zés eredményeit jelzi, hogy csupán a KGM-vállalatok mintegy másfélmilliárd ér­tékű ilyen szerződést mond­tak fel a határidő leteltéig, 9 utána — minisztériumi határidőmódosítás alapján —, június végéig több mint 4,5 milliárdra nőtt a felmondott szerződések ér­tékben kifejezett összege.- ¥1 a ezzel összefüggésben arra is utalunk, hogy átlag minden 100 forint fe­lesleges készlet — az esz­közlekötési járulekot és a kamatot számítva — leg­alább 10 forint veszteséget okoz a vállalatoknak, ak­kor talán hatásosabb, mondjuk így: anyagilag is szemléltetőbb a készlethal­mozódás veszélyeire figyel­meztetni! A közelmúlt hónapok ta­pasztalatai alapján, kézzel­foghatóbb tüneteiben is jellemezhetők ezek a ve­szélyek. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy — bár az értékesítésben még sok a kihasználatlan lehe­tőség —, úgy tűnik, jelen­tős mennyiségű anyagot nehéz vagy lehetetlen újra forgalomba hozni, egyrészt mert sajátos rendeltetésű- ek és ezért másutt nem használhatók. másrészt: egész sor vállalat most már nagyjából azonos elfekvő készletekkel rendelkezik, amelyek kereslete szórvá­nyos. A jelzett veszélyek azonban nemcsak a megle­vő feleslegek értékesítésé­vel, hanem újabbak kelet­kezésével is kapcsolatosak! Amíg régebben ugyanis el­sősorban a nyersanyagok, félkésztermékek, például alkatrészek halmozódtak, most a szükségtelenül elő­AndrásS Jánost, a tisza- szöllősd Petőfi Tsz főagro- nómusát járásszerte a lu- cemamagfogás szakértője­ként ismerik. Sok igazság lehet ebben, mert most is egy mázsán felüli maggal fizet minden hold lucer­nájuk. A főagronómus nem a saját szakértelmét fitog­tatja, hanem azt sorolja, mi mindent tettek azért, hogy sikerüljön a megfo­gás. Mert meg kell azért dolgozni.­— A gondos ápolás, a rovarkártevők és az aran­ka elleni védekezés elen­gedhetetlen feltétele a lu­cernamag termesztésének. Az idén lombkártevők el­len tarlóporozást alkalmaz­tunk, holdanként 6 kilo­gramm HCH, ugyanennyi DDT és Wofatox felhasz­nálásával. A magkártevők ellen kétszer védekeztünk. A lucerna zöldbimbós ál­lapotában Phsozdrinnei — (holdanként 30 dekagramm vegyszer 200 liter vízben) virágzáskor pedig Thiodán- nal. Mindkét ‘esetben este Nótaszó foszlányait hoz­za felénk a szél. De mire a tábla közepén hajladozó asszonyokhoz érünk, abba marad a dalolás. — No csak tovább, hall­juk azt a nótát — biztatja a kis csapatot Németh Mi­hály brigádvezető. — Ha legalább magnóra vennék, rá is zendítenénk — évűdnek az asszonyok. — Ugyan, hagyjátok már — mondja mosolyogva Pál József né (a többiek meg­súgják, hogy a dalolásban ő viszi a prímet) —, hi­szen csak időtöltésből nó- tázgatunk. — Meg azért, mert ked­vünk van hozzá — kontráz szavaira egyik társa. Amíg ez a kis tere-fere tartott, addig is fürgén iárt az asszonyok keze; A állított késztermékek ké­tesértékű „gyarapodásá­nak” lehetünk tanúi. Való­jában a sok éve kísértő „túlteljesítési” törekvések negatív következményei tükröződnek ebben. Jelem- ző, hogy az év folyamán a kül- és a belkereskedelem­ben átadott termékek mennyisége az ipari ter­melés arányánál kevésbé nőtt — a terven felül ter­melt áruknak mindössze harmada indult például ex­portra —, következésképp: a termékek egy része a raktárpolcokra, az elfekvő készletek kategóriájába ke­rült. 1 z év hátralevő hónap- jaiban kettős érte­lemben célszerű az elfekvő készletek problémakörét a közvélemény, elsősorban a jó gazda módjára gondol­kodó vállalati szakemberek érdeklődésének homlokte­rébe állítani: egyrészt a meglevő feleslegek értéke­sítését gyorsítva, másrészt újabbak keletkezését meg­akadályozva. Csak milliá,-- dokban fejezhető ki a nép- gazdasági haszon, amely e törekvésekhez fűződik! és éjjel végeztük a perme­tezést. — összesen mennyibe ke­rült a növényvédelem? — A vegyszer árát és a munkabért számítva hol­danként 752 forintba. A jó minőségű, arankamentes lucemamagért mázsánként 3800—4000 forintot kapunk, így legkevesebb három­ezer forint a tiszta bevé­tel, ha csak egy mázsa ma­got számolunk is holdan­ként. Eddig 25 hold termé­sét csépeltük el, 28 mázsát adott. Az 55 holdról 60 mázsa tiszta magot vá­runk. — Azt is számoljuk, hogy két^ kaszálással levettünk 18—20 mázsa szénát. S a lucerna harmadik növedé- két hagytuk meg magra — jegyezte meg Nagy elv­társ, a tsz elnöke. — Mikorra fejezik be a maglucerna cséplését? — Két-három nap szük­séges még ehhez. Két kom­bájnnal és egy aprómag- cséplésére átalakított csép­lőgéppel dolgozunk. — A vesszőkosarak hamar meg­teltek a szép, vajszínű zöldbabbal. — Marika hozd már azt a kosarat szaporán — küldte a szót kislánya felé Bakó Józsefné. S míg Ma­rika közeledett, elújsá­golta: — Én a férjem könyvére dolgozom, a kislányom pe­dig külön. Hármunknak eddig 366 egysége van. Ne­hezen szaporodik. — Tavasszal későn tud­tunk kezdeni, s gyakran volt eső is, amikor nem gyűlt az egység — mond­ta Tóth Jánosné, a tisza- derzsi Kossuth Tsz tizen­hét tagú női munkacsapa­tának vezetője. — Külön­ben a munkába nem kell invitálni az asszonyokat, lányokat A személyenként Vincze János, a Tiszafü­redi Gépállomás igazgatója elmondotta, hogy 37 szántó- traktorukból — ebből 23 lánctalpas — mindössze 17 dolgozik kettős műszakban. Az arány igen rossz. Trak­torosaik egy része még kombájnon ül, hét végére azonban 28-ra növekszik az éjszaka is működő gépeik száma. A tiszafüredi Hámán Ka­tó Tsz központjába Oláh István elnökei együtt láto­gattunk el. A járási szék­hely legnagyobb szövetke­zete saját gépparkkal ren­delkezik. Egy &:Z—100-as, 4 DT és 10 MTZ gépük van. a könnyű univerzális gépeket nem számítva. — Ezenkívül öt gépállomásá MTZ szánt a gazdaság ha­tárában. Vajon mit csinálnak a saját gépeik? Silóznak és szállítanak. Pénteken estig befejezik a silózást, számos állatonként két köbméter tisztítását pedig a szomszé­dos gazdaságban, a Szarvas Sándor Tsz-ben végezzük el, ők rendelkeznek meg­felelő tisztítógéppel. Pénzjutalom a legjobbaknak A karcagi Béke Tsz ver­senybizottsága a közel­múltban értékelte a nyári munkát. A komba jnosok közül az AC típusú géppel dolgozó Kovács Ignác és Erdei Lajos, a segédveze­tője bizonyult a legjobb­nak. A szerencsés kettős 388 holdról 50 vagon ga­bonát takarított be. Jutal­muk 500 forint. Ennyit kapott P. Kiss Lajos is, mivel az SzK kombájnosok között meg­szerezte az első helyet. A szintén AC kombájnnal arató Tanka Lajos és tár­sa szorgalmát 400 forinttal jutalmazta a tsz vezető­sége. vállalt cukorrépát, kukori­cát, napraforgót, s egyéb növényeket mindenki meg­művelte — akár tagként vagy bedolgozóként vesz is részt a közös munkában. — A szénát is gyűjtöt­tetek — emlékezteti Mihály bácsi a fiatalasszonyt. — Az ám. Meg a takar­mányrépát is kapáltuk. — Aratáskor pedig a kom­bájnszérűn dolgoztunk. Két hétig a zöldborsót szedtük — sorolja Tóthné. így szerzett az öt X-et is meghaladó Túrái Imré- né már több mint száz munkaegységet. S hason­lóan Balogh Gáborné, Fe­kete Lászlóné, Koós Gá- bomé, Válent Pálné. Pró- kai Istvánná, Kiss Imréné, özv. Papp Gáborné és a többi szorgalmas asszonyi lédús takarmányt tartósí­tanak. Eltűnt a traktoros Ott jártunkkor még éjfél tájban is hordták a répa­szeletet a vasútállomásról. De csak egy gép. Egy DT kivilágítva állt a silógödör mellett. A motorja zúgott, a traktorosát sehol sem ta­láltuk. Tucatnyi gép állt a szö­vetkezeti központban. — Nincs elég traktoro­sunk — panaszkodott az elnök. — A lánctalpasokra sem? — Két DT-nk és az SZ— 100-asunk rossz, javításra szorul. A gazdaságban már föld­ben van az őszi árpa. Az 1150 holdra tervezett ke­nyérgabonából csak 150 holdat vetettek el. — Vasárnap estig 800 Kétszázezer kéményt Mormolnak évente A Szolnok megyei Ké­ményseprő Vállalat ké­ményseprői mintegy két­százezer kéményt tisztíta­nak évente. A vállalat a megyét nyolc körzetre osz­totta. Legtöbb munkájuk a városokban van, hiszen a községekben a nyári idő­szakban nem használják a házban lévő tűzhelyeket. A tisztításon kívül még 218 000 kéményégetést és aknaszedést is végeznek. — Ezekben a hetekben a cse- répkályha-tulajdonosok ké­rik a tisztítást, hiszen nem­sokára megkezdődik a fű­tési idény. Időszakosan a kölcsönös megegyezés alap­ján az üzemi konyhák tűz­helyeit és a kisebb-nagyobb üzemek kazánjait is tisz­títják. A szöszi Sári Erzsi köny­vébe már 130 egységet je­gyeztek be. Druszája, a kis fekete Fazekas lány azzal magyarázza kevesebb egy­ségét, hogy Kunhegyesre jár könyvelői tanfolyamra. — Mennyi a terv a má­sodvetésű zöldbabból? — Mihály bácsi talán pontosabban tudja — vála­szol a munkacsapatvezető. — Mi csak azt látjuk, hogy van ezen jócskán termés, s még virág is. Ha jó idő járna, újból lenne mit szed­ni. Tegnap személyenként 40 kilogrammot szedtünk le, ma talán többre hala­dunk. — Fekete Gyula brigád­jába tartozik a női mun­kacsapat és a terület is, — így kezdi mondókáját Mihály bácsi. — Azért pon­tosan tudom — mert ke- lesztő öntözésként mi ad­tuk rá a vizet —. hogy a búzatarlóba vetett 40 hold babról 150 mázsa termést várunk. Meglesz-e? Az idő a gazda. Ha kedvez, bizo­nyára teljesíteni tudjuk a tervet. Azért is igyekeznek ezek a fürgekezfi asszonyok, hogy ami megtermett, azt betakaríthassuk. hold körül járunk — ma­gyarázta az elnök. — Er­re előkészítettük a mag­ágyat. És mi lesz azután? Nyug­talanító, hogy a jól gépesí­tett szövetkezetben nem halad kellően a talajmun­ka, s nem használják ki a gépek kapacitását. A tiszafüredi Hámán Ka­tó Tsz vezetői példát ve­hetnének az állami gazda­ságtól: hogyan kell a meg­hibásodott gépeket gyorsan kijavítani és munkába ál­lítani. A Középtiszai Álla­mi Gazdaság tiszaigari ke­rületében éjjel is világos volt a javítóműhely. Egy DT—54-esnek szerelték visz- sza lánctalpait és olajat öntöttek bele. Takács János .szerelő és Szilágyi Sándor traktoros szorgoskodott a gép mellett, — Kedden éjjel huzattam be — mondta a traktoros. — Meghibásodott a kor­mánymű. Azonnal szétszed­tem. A javítást befejeztük, s indulok a határba disztil- lerezni. Rossx ajánlólevél Éjfél is elmúlt, amikor Póka Jánossal, a tiszaigaij Petői Tsz elnökével a ha­tárba indultunk. — Jó hogy itt van a gép- állomási igazgatóság képvi­selője — kezdte a panasz­kodást az elnök. — Négy DT—413-as traktor van ná­lunk a Tiszafüredi Gépállo­mástól, de csak egy mű­ködik. A négy gép keveseb­bet teljesített, mint az egyik sajátunk. Ez elég rossz ajánlólevél a gépállomásnak. — Most hány saját gé­pük dolgozik a határban? — Két DT és három MTZ — válaszolt az elnök maga­biztosan. Igaza volt. Mohácsi Fe­renc gyűrűshengerezett. Pó­ka Gyula boronáit az MTZ- kel. — Este hatkor kezdünk és reggelig megyünk — mondták a traktorosok. A Petőfi Tsz az őszi ve­tésterv 40 százalékánál tart. Szépen zöldell már a repce és az őszi árpa. Most a bú­zát vetik. — A traktorosok 3 forint prémiumot kapnak normál­holdanként — tájékoztat az elnök. — Mi is kifizetjük az 50 százalékos pluszt az éjszakai műszakért. A szentimrei határrészen találkoztunk Tolvaj József és Varga József traktoros­sal. Mindketten vetőszán­tást végeztek a lánctalpa­sokkal. A tsz harmadik MTZ-je is szántott. Álló géppel nem lehet keresni Beszélgettünk Balogh Sán­dorral az egyetlen, műkö­dő gépállomási gép vezető­jével is. A traktoros tele van panasszal. Az iparból jött haza. de itthon nem­igen keres. A gép legtöbb­ször áll. — Délután az indító mo­tort kellett csinálnom. A brigádvezető se intézkedik, a szerelőt se látni. Útközben az elnök meg­mutatta az egyik tábla vé­gén rozsdásodó gépállomási műtrágyaszórót (január óta van itt), a tanyaközpont­ban pedig a 48 soros vető- gépet (tavasz óta itthagy­ták). — Hiába szóltunk, nem viszik el. Két szövetkezetben vol­tunk, a tapasztalatok ellen­tétesek. Igaron dicséretes módon. Füreden rosszul szervezik a talajmunkát, a kettős műszakot. Pedig most kellene igyekezniük, amíg enyhe az időjárás. A gondos ápolás és a kártevők elleni védekezés eredménye a sok lucernamag Csépelik a maglucernát Tisxasxöllősön Egy kiscsapa nagy szorgalma Szedik a másodvetésű zöldbabot a tiszaderzsi asszonyok és lányok N. K. — m. L *■

Next

/
Thumbnails
Contents