Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

1965. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Aki dudaszóval A tanulóifjúság őszi mezőgazdasági foglalkoztatásáról A Mezőgazdasági Értesí­tő 39. számában megjelent a Földművelésügyi, a Mun­kaügyi és a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a KISZ Központi Bizottsága együttes közleménye a ta­nulóifjúság őszi mezőgaz­dasági foglalkoztatásáról. A közlemény utal arra, hogy az iskolák felügyeleti szer­veinek engedélyével a ta­nulóifjúság önkéntes jelent­kezés alapján 15 napig — szükség esetén október 31. után is — részt vehet az őszi mezőgazdasági mun­kákban. Sziszegve csapódik be a farmotoros autóbusz ajtója. Majercsik János gépkocsi- vezető biztos kézzel forgat­ja a volánt. Hét éve vezeti a különböző típusú buszo­kat. Most először megy ön­állóan az Ikarusz 66-ossaI a Szolnok—Jászberény— Gyöngyös útvonalon. Fő a nyugalom Az Abonyi úti iskolánál már várják a buszt. Alig­hogy kinyílnak az ajtók, a „pilóta” jegyblokkokat tesz maga elé. Ezen a járaton csak néha van kalauz, az utasok a gépkocsivezetőnél váltják meg a jegyet. — A jegyet még nem kaptam meg — szólal meg hirtelen egy hölgy, a kocsi belseje felé lépkedve. — Már odaadtam kérem. — Hol van? — A kezében tartja. — Ja — mondja elpirul­va a nő és gyorsan leül. Jászteleknél jókora tömeg várja a kocsit. A leszállók­nak feliratú ajtón két ter­metes asszonyság surran be. Elégedett mosollyal le­ülnek és míg kifújják ma­gukat megbeszélik, hogy ki váltja majd meg a jegyet. A gépkocsivezető a tükör­ből latja az esetet. — Csak elől lehet fel­szállni — szól hátra. — Nem tudtuk — hang­Gyár lesz a gyáracskából Amolyan gyárcsemete” csak a jászapáti téglagyár, mindössze tízen vagy tizen, ketten dolgoznak benne; Egy esztendőben körülbe­lül 1—1,5 millió tégla ég ki a kezdetleges kis ke­mencéjében. Már évek óta a jászsá­gi Egyesült Építőipari Ktsz tulajdonában van és há­rom szövetkezetét — a jászberényit, a jászapátit és az árokszállásit — lát el építőanyaggal. A szövet­kezeteknek nagyon jó szolgálatot tesz a gyáracs- ka, hiszen teljesen fedezi az igényeiket A jászsági egyesület ve­zetői jövőre fejleszteni kí­vánják a téglagyárat és egy korszerű 14 kamrás körkemencével cserélik ki a mostanit. Ezenkívül még 5 szárítószínt is építenek, ami a megnövekedő nyers­téglagyártáshoz szükséges. Ezzel a befektetéssel a gyár termelése duplájára fog nőni; További korsze­rűsítéssel — a téglapréa kicserélésével — még to­vább fokozható a termelés. Valószínű, hogy erre csak 1967-ben kerül sor. — A három szövetkezet tégla­szükségletén felül gyártott építőanyagot elsősorban a társszövetkezetnél értékesí­ti a jászsági építőipari ktsZ) Kézi erővel termelik a téglához való agyagot és szál­lítják a préshez f •• •• koszon ■■MMC Kór és felelősség A 7. sz. AKÖV az idén megközelítőleg egy mil- J lió forintot fizetett ki a MÁV-nak különböző bír­ság címén, kerek százezer forinttal többet, mint 1964 azonos időszakában. Súlyosbítja a helyzetet az a tény, hogy a megnöve­kedett kiadás éppenséggel a vállalat számára kedve­lj zőbb körülmények között született, ugyanis 340 va­gonnal kevesebbet kezel­tek az elmúlt hónapok­ban, mint tavaly. Ez pe­dig annyit jelent: rosz­szabbul dolgoztaik. — És még egyet tanúsítanak a számok, mégpedig a fu­varoztatók nemtörődöm­ségét is, hiszen a közleke­dési vállalat legalább há­romszázezer forintot „el­hárított” bírság tértiéből, bizonyítva ügyfelei vét­kességét. A helyzet az, hogy a vállalatok fizetnek, még­pedig nyereségük rovásá­ra, a dolgozók részesedé­sét is megkisebbítve, de a személyes felelősségre- vonástól vagy tartózkod­nak, vagy csak az egyik lépést teszik meg. A 7. sz. AKÖV a karcagi ^ki- rendeltségének vezetőjét pl. éppen a bírság költ­ségek megnövekedése miatt váltotta le, egy má­sik dolgozót fegyelmivel sújtott Ám a második lé­péstől, a mulasztóval szembenei kártérítési igénytől többnyire elte­kintenek az érdekelt vál­lalatok. Pedig erre joguk van olyan esetekben, — amikor bizonyítani tud­ják, hogy valakinek a személyes hibája miatt lépték túl a kocsiállás- időre, rakterűiét igénybe­vételére kiszabott MÁV normákat. — Általában azonban a vasúti fel- és elfuvarozás irányításával foglalkozókat kollektive terheli a felelősség a bír­ságokért. Nemcsak azért, mert a vállalatot károsítják meg, hanem a vasúti szállítás folyamatosságát, tervsze­rűségét megbolygatva elő­re nem látható termelési, gazdasági problémákat okoznak. Végső fokon e főként szervezetlenségből adódó költségterheket a népgazdaság viseli. Csak ebből a nézőpont­ból lehet megítélni a vas­úti bírság-jellegű kiadá­sokat. Mind a 7. sz. AKÖV- nek, mind a vele szállít- tatóknak kötelességük a vasúti fel- s elfuvarozást körültekintően megszer­vezni, az előírt kocsiál­lást és tárolási normákat betartani. — Ez esetben nemcsak arról van szó, hogy ki-ki a maga dolgát lássa el jól, hanem az együttműködés szükséges­ségéről is. Márpedig ezt a válla­latok nevében az erre a feladatra alkalmazottak alakítják ki, ők azok, aki­ket azért fizetnek. Bér csak jól elvégzett munka után jár. A bírságlköltsé- gek nagysága azt bizo­nyltja, hogy mind a vál­lalat, mind ügyfelei azo­kat is fizetik, akik fel­adatukat nem látják eL F. P. zik a válasz, de nem mer­nek az elől felszállók sze­mébe nézni. — Legyenek szívesek le­szállói és az első ajtón visszajönni. Morognak, zsörtölődnek, de legközelebb biztosan tudni fogják. Az utasok egy részének szent meggyő­ződése. hogy a gépkocsive­zető akadékoskodik. De ha egyszer kivételezik, legkö­zelebb tíz „igénylő” is je­lentkezik. A „csókos” kedvű Ikarus 66-os Jászberény után még az is megtanulja Mack Ádám nevét, aki eddig nem is­merte. A valamikori maka- dám utat állandóan toldoz- zák-foldozzák. Egy-két utas feláll. — Csak nem zsibbadt el a lábuk? — Nem — mondják —, csak nem bírjuk a hintá- zást. Pedig a java Jászárok- szállás után kezdődik és Atkárnál jön a finálé. Gyöngyösre már imponá­ló sebességgel futunk be, igaz, hogy egy szakaszon remek útón suhan kocsink. A pályaudvar kocsiállásá­ban megszólal a duda, mo­solyogva int az egyik gyön­gyösi menetirányító. Em­beri hang meg se szólalt, mégis látni, hogy ismerős­ként üdvözlik egymást. Még nincs 10 óra. Egy órakor indulunk vissza Szolnokra. Levezető mozgás a távfutás után Milyen jó lehet egy tá­volsági járat vezetőjének, gondolják az utasok. A cél­állomáson mindig van há­rom-négy óra szabadideje, ez alatt szétnézhet. Az üres kocsival ml is városnézésre indulunk. Megnézzük, hol van sza­bad parkírozóhely, ahová beállhatunk. Végül az egyik járda mellett egy borkóstoló szomszédságá­ban megállunk. Be is me­gyünk azonnal — a vele szemben lévő büfébe és egy nagymálnával koccin­tunk a defektmentes visz- szatérésre. Tóth László Elvarázsolt kikötő Cadiz spanyol város kö­zelében Bario de Santa Ma­ria kikötő arról nevezetes, hogy a hajók innen vagy késve, vagy csak fele sze­mélyzettel futnak ki a ten­gerre. A rakparton ugyan­is minden háznak kormá­nyosfülke formája van. Ez a hasonlóság megtéveszti a kikötői kocsmákból a hajó­ra részegen visszatérő ten­gerészeket. HÁZI KINKAIU A legújabb divat New Yorkban: a kinkaiu (sodró- farkú medve) nevű kis dél­amerikai emlősállat. Rend­kívül nagy, csillogó szeme van; könnyen megszelídít­hető és valahol középúton áll a majom és a menyét között. — Imádja a mézet,- megtanul kétlábon járni és pacsit adni. Előszeretettel issza a szénsavas italokat; fogkefével mossa a fogait és könnyem megbarátkozik a többi háziállattal. Jól sikerült az utószezon Az üdülési idény utósze­zonja ma befejeződik. Az idén éppen a tavalyi pél­dák, hiányosságok alapján kellő időben és jobban fel­készült a vendéglátóipar a balatoni forgalomra, amely azonban nem úgy sikerült, mint számították. A ren­delkezésre álló adatok sze­rint a balatoni vendéglátó- ipar az első félévben egy százalékkal, júliusban és augusztusban 0.8 százalék­kal nagyobb forgalmat bo- nyilított le a tavalyinál, de elmaradt attól, amire szá­mítottak. A szállodák be­vétele viszont — főleg a korábbi nyitás eredménye­ként — az első félévben 21.7 százalékkal — július­ban és augusztusban pedig 7.7 százalékkal volt több, mint a múlt év azonos idő­szakában. Ma, október 3-án zárnak a balatoni idényszállodák. Egyedül a tihanyi szállodát tartják nyitva addig, amíg férőhelyeinek legalább a felét igénybe veszik a ven­dégek. Új Wolkswagen típus Szeptember 16-án “ a Volkswagen Művek vala­mennyi képviseletében egy- időben jelent meg az új Vg—1600-as típus, amely­nek hátul van a motorja, tárcsás fékje pedig elől he­lyezkedik el. Ezzel az új modellel óhajtja a Volks­wagen felvenni a versenyt amerikai konkurenseivel, sz Qpel-el és a Ford-dal; Az egyetlen kiút?! Kérelem érkezett a városi ta­nács gyámügyi előadójához. A lány szülei kérték, engedélyezze, hogy tizennégy esztendős leányuk házasságot köthessen tizennyolc esztendős udvarlójával. A kérelmet a gyámügyi elő­adó elutasította. Ekkor a szülők a megyei tanács gyámügyi fő­előadójához. fordultak, engedé­lyezze ő a házasság megkötését. A leány Augusztusban töltötte öe a ti­zennegyedik évét. Vékony, bar­nahajú és nagyon ideges. Lát­szik, nem tud uralkodni magán. Állandóan sír, kezeit tördeli, Gyerek még. — Hol ismerkedtél meg vele? — kérdeztem. — Az egyik iskolatársnőmnek a bátyja. A ligetben ismerked­tünk meg május elsején. — Mondd, miért akarsz min­denáron férjhez menni? — Tessék elhinni, ez az egyet­len kiút. Nincs más megoldás. — Azért, mert a kedvese let­tél? — Azért is, meg mert szere­tem. Itthon most már nincs ma­radásom. Állandó a veszekedés. Idegileg nem bírom. Anya erős idegbeteg. Már többször kísérelt meg öngyilkosságot. Apa meg durva. Az állandó veszekedésben nőttem fel. Nem bírom. Nem! nem bírom! Én szeretem az anyámat, az apámat, de tudom, örülnek, ha megszabadulnak tő­lem. Akkor is, amikor először... tetszik érteni. Veszekedés miatt szaladtam el hazulról. Elmentem hozzájuk. Kettesben voltunk... — Szerinted, mi a házasság? Hallgatott. — Hogy képzeled a jövőtőket? Hiszen kislány vagy még. Tu­dod, mi egy asszony feladata? — Ügy gondoltuk, elmegyünk innen. 6 dolgozik. Beiratkozunk a technikumba és tanulunk to­vább mind a ketten. A leány anyja — Kérem, én semmiről nem tudtam. Budapestre mentünk lá­togatóba a testvéremékhez. Ami­kor hazafelé jöttünk, a lányom táskájában hétszáz forintot ta­láltam, Mi mindig becsületesen éltünk. Honnét vette a pénzt? A végén kiderült, a fiú adta, hogy menjen orvoshoz, mert azt hit­ték, terhes lett a lány. Én meg- pofóztam, még a fejét is a falba vertem... Kapott az orvostól in­jekciókat. Most már nincs nála semmi baj, ha csak azóta nincs... Állandóan odaszokik. Éjjel-nap­pal. Nem lehet vele bírni. Men­jen férjhez. — És ha a fiút behívják kato­nának. Hiszen csak tizennyolc éves? — Akkor majd lesz valahogy. De ha ő nem megy el, én me­gyek a háztól. Aztán keressen az uram melléjük valakit. A leány apja — Most tessék mondani, mit tegyünk? Én már megpofoztam őt is, a fiút is. Este bezárom a lakást, a fejem alá teszem a kul­csot, mégis kiszökik. Rendőrrel kellett utána mennem. Hát ott találtam náluk. Csak marjuk itt­hon egymást. A házasság? Nem biztos, hogy megoldja a helyze­tet. De mit csináljunk. Én Pes­ten dolgozom. Nem merek el­menni munkába, mert nem tu­dom, mi tesz itthon. Akkor meg miből élünk? A fiú munkahelyi főnöke — Nagyon rendes gyerek ez a fiú, jó munkás. Csak szerintem nem megalapozott érzésekkel akar házasságra lépni... Gyerek még. A fiú testvérnénje — Nem nézzük jó szemmel ezt a házasságot, A testvéremnek kötelezettségei vannak. Apánk beteg. Itthon meg három kis­testvér van még. Neki is segíteni kell a család eltartásában. Az­tán, olyan gyerek még! Szerin­tem a lány, meg a szülei a hibá­sak. Nem igaz, hogy ne lehessen egy lányt rendesen nevelni. Meg azután sajnálom anyánkat is. Azt mondta, ha már így van, jöj­jenek ide a fiatalok lakni. De az a kislány semmihez nem éri. Csak gondja lesz vele anyánk­nak. A fiú — Ilyen slamasztikában még nem voltam. Én nem tudom magam nősembernek elképzelni. Ö még nagyon fiatal, nem tudja, mi az élet. Igaz, én se. Amikor udvarolni kezdtem neki, a ha­verok lehülyéztek. Azt mondták, nem rendes lány. Nem volt iga­zuk... Szóval, ártatlan volt. Hát igen, nincs más kiút. Már rá nézve nincs. — Szereti? — Nem is tudom. Ö nagyon belém van esve. Nem akarom, hogy elzülljön. Az apja elég durva ember, az anyja idegroncs. Az én anyám biztos nagyon jó lenne hozzá. Nem tudom, mit csináljak. — Szóval, becsületből akarja elvenni? — Nem tudom. Én nem így képzeltem az életemet. Be akar­tam iratkozni a technikumba. Tanulni akartam. De nem aka­rok becstelen se lenni. Viszont itt van a családom, nekem kell gondoskodni róluk. Lassan már az utcára se merek menni, ujjal mutogatnak rám. Miért? A szülei nagydobra verték az esetet A városi gyámügyi előadó — Nem egyezhetünk bele ebbe a házasságba. Ez nem oldaná meg sem a lány, sem a fiú hely­zetét. Sőt, csak nehezítené. Két­ségtelen: a lányt ki kellene emelni abból a családi környe­zetből. Jó lenne részére intézeti nevelést biztosítani. S ha csak­ugyan szeretik egymást, akkor később is összeházasodhatnak, ha már nagykorúak, ha már tud­ják, mit jelent — a házasság. Igen, vagy nem ? Menekülésből, csak becsületből nem lehet, s nem szabad házas­ságot kötni. Különösen nem eöW tizennégy éves lánynak és egy tizennyolc esztendős fiúnak. Ez a házasság nem valószínű, hogy egy életre szólna. Kiforrott em­ber ez a két gyerek? Tudják, mi az élet? Milyen kötelezettséggel jár a házasság nem csak maguk­kal, hanem majdan születendő gyermekeikkel szemben? Hogy az együvétartozás nemcsak a nemi életet jelenti, hanem annál sok­kal, sokkal többet: a közös gon­dot, a közös örömet, amelyből minden házasságba kijut. Nem! Ok még erre nem gondolnak. A hibát a szülők követték el, akik nem oktatták erre gyerme­keiket. A pofon kevésbé, a megértő szó sokkal inkább hat egy gyermekre. Mi a megoldás? Az lenne a legjobb, ha a lány szülei képesek lennének pótolni a mulasztottakat. Sajnos, a sú­lyos idegbeteg anya erre nem valószínű, hogy már képes. Ma­rad a másik: kiemelni abból a családi környezetből a leányt, de nem a házasság árán. Varga Viktória

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents