Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
1965. október 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ssrenkáék maguk termelik. Utolják és szövik meg a kendert „Az én Szrenka Mihály tanyája irtóztatóan távolesik mindentől, Körössel és Berety- tyóval, földúttal van a világtól elrekesztve. Túlakö- rös a vidék neve. Mezőtúrhoz tartozik, de légvonalban és vízen át is 13 kilométerre van oda. Amikor pedig feljön a víz a Körösön, minden mozgásnak vége az itteni tanyavilágban. Ilyen helyen lakik Szren- ka Mihály. De laknak itt mások is, s mégis csak Szrenka Mihályról mondják: életük a konzerválódott középkor. Szrenka Mihálynak majdnem tíz hold silányan termő földje van és nyolc gyereke. Közöttük Panka a legnagyobb, most tölti a tizennyolcadik évét. Kukoricaszárat kötöz a Körösgát alján, A húga vágédes f-eident 44 A GAZDA ja. de külön dolgoznak. — hogy még esetleges beszélgetéssel se vonják el az idői a munkától. Pankától kérdezem: — Szokott-« szórakozni járni? Táncolni tud-e? — Nem. Azt se. —- Fényképe van-e? — Van. kettő. A személyi igazolványban egy. — Meg a konfirmálási kép. A tanyába menet éppen vonul haza a tanyai iskolások csapata. S a kis csapat után tisztes távolságban s Szrenka gyerekek, a Gyurika és a Palika. Mindig külön, mindenkitől külön járnak és élnek. — Mit szoktatok ebédelni? — Tejet — Hát reggelizni? — Tejet. — És vacsorázni? — Szalonnát. — Édesanyátok mit szokott főzni? — Krumplilevest. — Hát utána? — Savanyűlevest. — Nem úgy értettem, — mit szoktatok enni leves után? — Szalonnát. Végül azt tudakolom • gyerekektől, ki nyírta meg őket. Egyöntetű a válasz. — Apám. Szrenka vacsorázik éppen, mikor találkozunk. — Aludttejet kanalaz egy lábasból. s vizet iszik rá a kis kannából. Esetlen, bizalmatlan ember. — Nem ilyennek képzeltem. — Hallom öt mázsa búzája termett. A szövetkezet átlaga 11 mázsa. Nyomorúság ez a tíz hold föld. — Ez az én édes földem Ezt én nem adom. Tessék nézni, a nevelt gyerek az sohasem olyan édes, mint az embernek a sajátja. Ez az én földem saját gyerek. Még kicsike voltam, mikor az apám sötétbe felköltött gyerünk dolgozni gyerek. Mire kivilágosodott. már hordtuk a sán/aföldet, terf. tettük a sziket a hidegben Én megszenvedtem érte. — És most magával szenvedjen az egész család? — Hiszen még csak nem is a malomba jár őrletni. Itthon darálják a búzát? — Mit csináljak? Olyan nagy a vám a malomban. Ki bírja azt? Az udvaron minden, ami csak egy középkori naturális gazdaság felszereléséhez tartozik. Rokka, ken- dertiloló. lovascséplő, jár- dánydaráló és a többiek. Velünk van az Üj Élet szövetkezet párttitkára. Széttárja a karját: — Mindent megpróbáltunk már. hogy közénk hozzuk. Ha meglát bennünket, elfordul, szóba se áll velünk. Kényszeríteni nem lehet. A gyerekeiért kár. Börzék Lajos Fotó: Nagy Zsolt Középkort malom a EzrenVa tanya udvari". Fzen őrlik a tíz tagú család kenyérnek valóját, a búzát, a kukoricát, az árpát Mazsola és társai Mazsola kisfiú, két éves. Szőke és értelmes szemekkel néz a világba. Lakása egy kórterem, van vagy húsz anyukaja és egy tucat apukája. „Olyan a ruhatára, mint egy maszek gyereknek” — dicsekedett el az egyik orvosnő. Mazsola barátságosan néz a fotóriporterre és készségesen áll be olyan pózba, amilyent kémek tőle. Öntudatos, vidám és otthonosan mozog a kórházban. Minden fehér köpeny iránt olthatatlan érdeklődést és bizalmat érez. Mindennap akad egy-két látogatója. Mazsola; M. Lacika asztmás. A kórházban szépen javul, szülei el is látogatnak néha hozzá. Haza is vitték vagy kétszer, — de mind a kétszer vissza is hozták leromolva, visszaesve. Otthon tízen vannak nagyon rossz körülmények között. Jobb lenne neki Szaparfaiun, de a szülők hallani sem akarnak róla. így hát a kórházban van és rámosolyog az emberekre. Vannak itt mások Is. Koraszülöttek, akiknek anyja megszökik a kórházból és elapasztja a tejét, hogy vissza ne kelljen jönnie. — így kényelmesebb. Holott e tettével esetleg halálra ítéli a kis ártatlant, akiből ép, értelmes, boldog ember lehetne. A megyei kórház csecsemő osztályán hat hónapig nem jelentkeztek egy kisfiúért. Éppen ott tartózkodásomkor került elő a méltatlankodó apa. Hogy 6 hazaviszi, mert az ő gyereke. De hogy az 5 gyereke napokig úgy élt, hogy ötéves kis testvérkéjére volt bízva, az etette — ne kérdezzük, hogy és mivel, ez most nem számít — erről megfeledkezett. Még szerencse, hogy elintézték a gyermek gondozásba vételét. így nem adták ki az „érzőszívű” apának, aki egyébként előzőleg már beleegyezett a gondozásba. Felelőtienség? Lelkiisme- retlenség? Tudatlanság? Ez is, az is. Dr. Katona János főorvos annyi emberi problémával kerül szembe nap- ról-napra, hogy orvosi gyakorlata, gyógyító munkája mellett jogi tanácsadónak, pedagógusnak, néha kicsit bírónak is kell lennie. — Nálunk nem újság az ittfe’ejtett gyermek. — Az esetek egy részénél a szociális probléma játszik sze- Í£t>et. A szülő látja, hogy itt a gyereknek miiven jó — környezet, bánásmód 4s táplálkozás szempontjából — és nem akarja hazavinni a rossz körül mén vek közé. amíg csak lehet. Sajnos ez csak az amúgy is meglévő zsúfoltságot fokozza. Néha kénytelenek vagyunk egy ágyon két gyereket fektetni, ez nedignem egészséges megoldás. — A lábadozás időszakára jó lenne egv utógondozó intézetet létrehozni, ahol az egészséges, de még gvenge gyerekeket felerősítenék Kü’őnösen a koraszülöttek esetében volna erre égető szükség. Ezen a kis ágvon két baba. Az egyik L. Laci. akire szülei rá sem néztek hat hónapig. Okos kis fiúcska, most hét hónano® és fejlődési indexe hetvennégy százalékos. Ez azt jelenti, hogv korához kénest a szükséges súlyának még csak háromnegyed részét érte el. Ez is milyen erőfeszítésébe került az orvosoknak. ápolónőknek, akik emberfeletti energiát fektettek megmentésébe, éppen úgy, mint a kis F. Kálmán gyógyítására, kit a mentő kísérő nélkül hozott be annak idején és csak szorgos nyomozással derítették ki a „lelkiismeretes” szülőket. A gyerek itt feküdt hetekig, aztán értejöttak. Leromolva került vissza, most újra itt van. A múlt évben bátyja, Sanyi töltött itt kilenc hóna pót. Kálmán bámészan néz ránk. Áll az ágyacskában, háta mösött labda, előtte meg a jóég tudja, milyen élet. Mi lesz veled Kálmán- ka? — Legtöbbször azt a gyereket, akit itt akarnak hagyni, azzal hozzák be, hogy megy a hasa. Aztán három nap alatt kiderül, hogy errőj szó sincs. Következik az irkálás. vigve haza, satöbbi. Hazaviszik, majd visszahozzák a következő kísércszövepgel. — „Nem tudom mit adtak itt neki. de biztosan valami fogósat. Mert otthon megint csak hasmenéses”, — Primitív ravaszkodás, de hát mit tegyünk? — O.-né Mészáros Márta doktornő mondja ezeket, két gyerek vizsgálata közben. Beszélgetünk. Babonákról, amelyeknek a vége kórház. Emberekről, akik a huszadik században állítják azt, hogy a gyerek „úgyis meghal, mert az anyja tükörbe nézette, mielőtt a foga kijött volna”. Atommáglya és pálinkáskenyér a hasmenés ellen, csillagok ostroma és kéthetes mocskos ing az aranyfülbevalÓ3 kislányon. Vagy: „Miért rossz a tehéntej, doktor úr? Hiszen a bomyú egvidős a gyerekkel... Ugyanazt a tejet kapja”; Cseng a telefon. A nővér felveszi a kagylót. — Halló, itt a koraszülött osztály. Karcag? Azonnal megnézem, igen, V. Judit... De hiszen a kicsi meghalt még szeptember harmincadikén! Nem kapta meg anyuka az* értesítést? Csak most ment haza? Igen, V. Judit meghalt az osztályon huszonegy nappal ezelőtt. Anyukának három hétig nem jutott eszébe. hogy neki egy kis koraszülött babája van. MégMazsola, a kórház kedvence csak nem is érdeklődött utána. Azóta otthon sem volt, nemhogy a szoptatás miatt jelentkezett volna. Ottjártamkor volt a látogatás. Az üvegfalon túl anyák és apák. Egy szőke apróságnál nagykendős nő, aki végtelen szeretettel nézi kislányát, majd felfalja szemmel. „Mikor vihetem már, doktor úr?” „Doktornő kérem, hogy etessem a kicsit otthon?” „Akkor ugyebár holnap jövök érte és...” Igen, ők vannak többségben. Nem a szökevények, a gondatlanok, a kényelemszeretők, a babonások. De azokat is észre kell venni. ök is a mi társadalmunkban élnek és a butaságra, a nemtörődömségre, az embertelen körülményekre. a társadalomnak kell válaszolnia. Ne legyen kórházi ágy, ahová nem jön ej látogatáskor senki. Ne kelljen figyelmeztető levelet írnia a kórháznak — anya vagy. gyermeked van. a tied, érezd érte a felelősséget! Hiszen ezeknek az anyának, apának szomszédaik, munkatársaik vannak, védőnő jár hozzájuk, elüldögélnek náluk barátaik. Akadjon közülük mindig valaki, aki számon, kéri a gyerekeket, aki felébreszti bennünk a lelkiismeretet Szöveg; Hernádi Tibor Fotó: Nagy Zsolt Öt is itt felejtették a termelőszü vetkezetek kedvező feltételek mellett november 15-Ig kelhetnek FAGYBIZTOSITÁSSAL BIZTONSÁGOSABB A TERMELÉS
