Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
Tudomány és gyakorlat M integy fél évszázada, de különösképp: a második világháború óta eltelt két évtizedben, a tudomány világszerte a termelőerők fejlődésének egyik elsőrendű elemévé lépett elő. Noha a tudomány mindig a termelés, a gyakorlat megtermékenyítője, fejlődésének lényeges tényezője volt, a változás azt jelenti, hogy a termelés fejlődése a tudományos ismeretek és eredmények függvényévé vált! Ebből egyebek között az is kövekezik, hogy korunkban mind mérsékeltebb a véletlen szerepe a tudományos felfedezésekben, s a „kipattant szikrák” helyett elsősorban az ipar, a mezőgazdaság konkrét szükségleteit elégítik ki a tudósok. (Természetesen ez niitsem von le a személyes képességek, alkotói gondolatok, ötletek jelentőségéből, mindössze azt jelenti, hogy a tudományos fejlődés fő irányait tekintve, tudatos. tervszerű keretek között születnek ezek az ötletek. tehát a kutatás laboratóriumi módszereit: a szervezettséget, a céltudatosságot stb. kiterjesztették magának a tágan értelmezett tudományos munkának szervezési alapelvévé is!) Azt mondottuk: minőségi változás, fordulat zajlott le a tudomány és a gyakorlat kapcsolatában. A fényképezés feltalálása után még több mint egy teljes évszázad telt el, amíg a találmányból mindennapos ipari termék lett, a telefonnál már csak fél évszázadra volt ehhez szükség, a rádiónál 35, a radarnál 14, a tranzisztornál pedig mindössze 5 évre! Logikusan kapcsolódik most már az a következtetés is, hogy a tudomány, a technika e példátlan fejlődése alakítja — túlzás nélkül: óráról órára — a termelés világszínvonalát, — amelynek elérésére és túlszárnyalására olyan nagy erőfeszítésekkel törekszünk mi is. Ennek tükrében pedig rendkívüli jelentőségűek ezek a kérdések: milyen erőkkel vehetünk részt a nemzetközi tudományos versenyfutásban, illetve milyen hatékonyan hasznosítjuk ezeket az erőforrásokat? ^ zerény lehetőségeinkhez mérten kétségkívül sokat áldozunk a tudományra: 1963. évi adatok szerint, a nemzeti jövedelem 1,4 százalékát (2.4 milliárd forintot) költöttünk alap-, alkalmazott- és fejlesztési kutatásokra, az ehhez szükséges beruházásokkal együtt. A műszaki fejlesztés költségeivel ösz- szesen a nemzeti jövedelem 2.4 százalékát költöttük tudományos célokra. Jellemzi tudományos kiadásaink mértékét az is, hogy 1963 végén 3,7 milliárd forint értékű állóeszköz volt kutatóintézeteinkben. A KSH adatai szerint, az állami szektorban foglalkoztatott dolgozók közül átlag minden századik — vagy egészében, vagy munkaideje eev részében — tudomá- nvos kutatómunkát végez, ;,,etve abban közreműködik. Érdekes képet rajzolnak a KSH 1963-ra vonatkozó vizsgálatának adatai arról is: hogyan összpontosítjuk tudományos apparátusunkat a népgazdaság legfontosabb gyakorlati szükségleteire. — Eszerint, a tudomány ösz- szes dolgozóit 100-nak véve. a természettudományok körében 18 százalék, az orvostudományban 15, az agrártudományban 12, a műszaki tudományokban 45 és a társadalomtudományokban 10 százalék dolgozik Hasonló arányokat tükröí az 1963-ban összesen munkában lévő 12 064 kutatási téma megoszlása is, mert a legtöbb — 5535 témával — a műszaki tudósok foglalkoztak, s 1760 témát vizsgáltak az agrártudomány körében. Mindamellett, a számok is, a közismert vállalati tapasztalatok is arra mutatnak: aligha lehetünk elégedettek a tudomány és a gyakorlat korunkban oly nélkülözhetetlen kapcsolatával. A gondok természetesen szélesebbek a szűkén értelmezeti tudomány határainál, hiszen az a tény például, hog/ gépiparunkban jelenleg mintegy 400 ezer féle terméket állítanak elő, nyilvánvalóan kizárja valamennyi gyártmány tudományos fejlesztését, kutatását. Erre még nálunk sokszorta gazdagabb ország erőforrásaiból sem futná. Roppant fontossá vált tehát a szűrés —, annak eldöntése: mit érdemes és szükséges kutatnunk? ^ számok azonban sok olyan problémára is fényt derítenek, amelyek már a tudomány „házatá- jának” negatívumait bizonyítják. Nem gazdálkodunk elég körültekintően tudósaink kétségkívül nemzeti kincsnek tekinthető „kapacitásával”, s idejével. Kevés az alacsonyabban kvalifikált segédszemélyzet és ezért sok felesleges, nem tudományos munkát is tudósok végeznek — ami „pazarló megtakarítás”! Az intézeti kutatók közléseit összegező KSH munkaidő-felmérés szerint: a tudományos kutatásra fordított idő, az ösz- szes munkaidőhöz viszonyítva, az intézetek 10 százalékában mindössze 40 százalék, vagy kevesebb, 20 százalékában 41—60 százalék között mozog s az intézetek 34 százalékában is csupán 61—80 százalék. Lényegében tehát a kutatók zöme munkaidejének' csak egy részét tölti értékes kutatómunkával. Kétségkívül ezzel is összefügg, — azon túl, hogy az erők szétforgácsolódnak a kelleténél több kutatási téma között —, a költséges kutatások hosszadalmassága, elhúzódása. A mintegy 12 ezer vizsgált témából 30 százalék fejeződött be azonos évben, 1963-ban, és az eredményesen végződött kutatások közül átlag csak minden negyediket alkalmaztak két éven belül, a többit ennél hosszab idő után. Ha ehhez még hozzá számítjuk az ipari, mező- gazdasági megvalósítás ugyancsak nem jelentéktelen idejét, kitűnik, hogy a tudományos „versenyfutás” egyik alapvető tényezőjével: az idővel, — aimi ebben az esetben szükségszerűen pénzt jelent, hiszen az elsőbbség anyagi előny a világpiacon! —, nem gazdálkodunk eléggé hatékonyan. tudomány és a gyakorlat ez ,-rszálú, s kapcsolatának egész sor egyéb lazaságáról is beszélhetnénk, kezdve a vállalati kutatásfejlesztés még mindig kissé másodlagos szerepétől, a kiemelkedően értékes szakemberek anyagi ösztönzésének gondjaiig —, ám az elmondottakat csupán jelzésként említettük annak bizonyítására, hogy az űrhajó é6 az atomenergia korában minden — a tudományra fordított forintnak — a kutatás kockázatait, a bizonyos határig szükségszerű tévutakat, kudarcokat leszámítva — Jobban kellene kamatoznia a népgazdaság gyakorlati igényeinek kielégítésében! Világ proletárjai, egyes üljetek! Z0LNDK A HEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA XVI. évfolyam, 251. szám. Ura 80 fillér 1965. október 24„ vasára.,,. Karcag után másodiknak Jászberényben is elvetették a kenyér- gabonát Az idei vetési versenyt a karcagiak nyerték Szolnok megyében. Utánuk pedig Jászberény következik. — Mint Boronkai Ernő mező- gazdasági osztályvezető telefonon jelentette szerkesztőségünknek, pénteken este Jászberény teljesítette, sőt egy százalékkal túlteljesítette a kenyérgabona vetési tervét. A város öt közös gazdaságából a Lenin Szövetkezetben vetettek el elsőnek Megkedvelték hamar a jászberényiek az <ii, önkiszolgáló rendszerű csemegeboltot. A Lenint a Vörös Csillag, majd a Március 15 Termelőszövetkezet követte. A sort a Kossuth társas mezőgazdasági üzem zárta be. A jászberényi termelő- szövetkezetek a kenyérgaA* első levelező csoport államvizsga előtt A „repetázóku i» meg jelenlek v lára kor fison felül szerepeinek a hallgatók bona vetésének befejezése után azonnal a mélyszántás meggyorsításához láttak. Hasznos és időszerű problémával foglalkozik egyéb más munkája mellett ismét a Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottsága E munkáról, s annak céljáról a következőket mondotta Pallai Sán- domé, a Hazafias Népfronl Szolnok megyei bizottsága, na ktitkára: — Feladatunk, hogy a lakosságnak olyan rétegéhez is eljussunk, ahová más társadalmi szerv nem, vagy csak nagyon ritkán jut el. Régen beszélünk mar arról, hogy felmérjük, miképpen élnek a tanyákon az emberek, der a munka jelentőségét még mi sem értékeltük eléggé hosszú időn keresztül. Szeptemberben egy hozzávetőleges felmérést csináltunk. Kiderült, hogy Szolnok megyében még mindig 70 ezer A Millennium évében alapították a karcagi felsőfokú technikum elődjét. Egyike ember él tanyán, s közöttük 10 ezer fiatal. Milyen lehetőségük van ezeknek az embereknek a művelődésre, a világ dolgaiban való tájékozódásra, egyáltalán hogyan élnek? Kiderült, hogy csupán a művelődési autók visznek néha egy-egy előadót a tanyavilágba előadást tartani, csupán néhol vetítenek egy- egy filmet, holott erre ? jelenleginél sokkal több helyen van lehetőség Jászberényben például a művelődési autó csupán Portelekre jár, holott a város határában még további kilenc olyan tanyasi iskola van, ahol tarthatnának különböző ismeretterjesztő előadásokat. — A felmérést már megkezdtük.-. Majd 400 társadalmi aktíva 5 ezer tanyát látogat meg ezekben a hetehát az ország legrégibb szakiskoláinak. Felsőfokú oktatási intézményként is tekben. A megyei statisztikai hivatal reprezentatív felmérést végez. A megyei tanács egészségügyi osztályának munkatársai azt né. zik meg. milyen a tanyák egészségügyi ellátottsága. Az építés-, közlekedés-, viz- ügyi osztály dolgozói megvizsgálják, milyen a falvakba való beköltözés üteme. mi akadályozza esetlegesen ezeket — például van-e elegendő házhely, építőanyag stb. —, mikorra várható a megyében a tanyavilág felszámolása. A TIT az adatok tudományos feldolgozásához nyújt segítséget. Mi pedig amellett, hogy koordináljuk a munkákat, beszélgetünk a tanyán élő emberekkel: hogyan látják ők saját helyzetüket, mi az ő javaslatuk. az elsők között hozták létre 1960-ban. — Azóta jó hírnevet szerzett iskolánk — mondjo Erős András, a technikum igazgatója. Az itt végzett négy évfolyam zöme — összlétszámúk mintegy kilencven százaléka — gazdaságokban helyezkedett el, s ott is dolgozik. Munkájukról elismeréssel nyilatkoznak vezetőik. Az anyagi jellegű elismeréssel sem fukarkodnak. Az állam által fizetett gyakornoki díjat általában „megfejelik” 25—30 munkaegységgel. így már a gyakornoki idő alatt kétezer forint körül keresnek a fiatal szakemberek. A technikum elhelyezése nagyon szerencsés. Olyan helyen van, ahol az országban úgyszólván a legkevesebb a csapadék, s nagyon szikes a talaj. Aki ilyen viszonyok között is megállja a helyét, az jobb körülmények között — érthetően — nem vall szégyent. — Jókor jött különben, — folytatja az igazgató — a levelező hallgatóknak most van először végszigor- lat. Kétszázhúsz levelező közül hetvenen állnak államvizsga előtt, azoknak tartunk most gyakorlati végszigorlatot. Á nappali tagozat „rege- tázói” a pótszigorlatra utasítottak meleg napja is ma van. Most már azonban jobban megy nekik is. mint az első próbálkozásnál. A levelezők persze ezzel nem törődnek, el vannak foglalva a maguk vizsgájával. — Egészében véve várakozáson felül szerepelnek a levelező hallgatók. Jó képességű csoport ez, amelyik államvizsgára készül most. nemigen maradnak le a nappali tagozat hallgatói mögött — mondja az igazgató. Az intézet oktatási feltételeiről érdeklődve azt 9 vá'aszt kaptam ♦'««v nbm. nok vaayunk, mint a bálbi készülő kislány. Mindenünk meovan. csak öltözködnünk kell. Más szóval: minden szükséges aépünk van már. csak meo*"lafőén ?! kell helyezni azokat”. így tehát a felsőfokú oktatás lehetőségei adotta) Karcagon. (S. B.) ÁTMENETI LAKÁSOK A szolnoki Ingatlankezeld Vállalat egymillió-hatszázezer forintért 16 másfél szobás lakást épített azok részére, akiknek emelet- ráépítés vagy szanálás miatt otthonukból ki kellett költözniök. A tanyasi emberekért Tábori András
