Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-22 / 249. szám
1M5* október 22, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kezdet sikerült A pártalapszervezeti vezetőségek gyorsan felismerték, milyen segítséget adhat munkájukhoz az ideológiai irányelvek gondos feldolgozása. Személyes érdeklődésből, önszorgalomból és együtt, „hivatalból” egyaránt tanulmányozták, saját munkájukat ennek alapján elemezték. A beszámolók összeállítását most a szokásosnál nagyobb, gondosabb, összetettebb munka előzte meg. így az általános érvényű megállapításokat a taggyűlésen tovább bonthatták. — Sok, az adott helyzetet kevésbé vagy óvatosan elemző beszámoló is egy lépcsőfok volt, ami megkönnyítette, segítette a felszólalókat abban, hogy az irányelvekből kiindulva saját gyakorlatukról beszéljenek. A taggyűléseken a résztvevő párttagoknak átlag 18—20 százaléka szólalt fel és mondta el saját véleményét, vagy tolmácsolta munkatársai gondolatait az Irányelvek alapján. Az ezernyi fontos, jelentős, jogos és segítő véleményből csak néhányat említünk. A hozzászólások egybehangzó megállapítása volt elsősorban az, hogy az utóbbi időben kevés gondot fordítottunk az ideológiai kérdésekkel való foglalkozásra. Ez a mulasztás sok dologban visszatükröződik. Viszont ezek a taggyűlések már magában véve is sokat pótoltak a mulasztásból. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a felmerülő kérdéseket végérvényesen el is rendezték, de azt igen, hogy a taggyűlések utat nyitottak sok, mai érvényű kérdés tisztázásához. Bár a hozzászólások sok esetben még bizonytalanul, nem elég bátran boncolgattak elvi kérdéseket, óvatosan foglaltak állást, az érdeklődés mégis jelezte: többet, gyakrabban, még pontosabban: ezután rendszeresen kell ilyen kérdésekkel foglalkozni* ok helyen, főleg az üzemi taggyűléseken elmaradhatatlan téma volt a munkafegyelem sokoldalú elemzése. A munkához való viszonyról alkotott véleményt így fogalmazták meg a szolnoki tejüzemben: Ha az eddiginél gondosabb, pontosabb munkát nem végzünk, csak ámítanánk magunkat azzal, hogy tettünk valamit — A napi munkaidőt kell valóban munkával töltenünk. A szocialista demokrácia is sok alapszervezeti taggyűlés vitájában kapott helyet. Ipari és mezőgazdasági üzemekben egyaránt jelezték a hozzászólások, hogy ezt az elvet elég gyakorta sérelem éri. Több helyen elmondták például, hogy a munkások a termelési értekezleteket csak kényszerűségből látogatják. nem az érdeklődés vonzza őket oda. Ennek magyarázatát is a beszámolók és felszólalások együtt adták meg: A dolgozók sokszor nem találják értelmét a vélemény- nyilvánításnak, mert nem vagy nem elég hatékonyan intézkednek szavuk nyomán akkor sem, ha nyilvánvalóan jogos az észrevételük. Hasznos tanácsaik sem tükröződnek mindig a helyi vezetők intézkedéseiben. A mezőgazdasági üzemekben szintén sokan szó- vátették, hogy a kollektíva meghallgatása nélkül intézkednek, döntenek. A szövetségi politika alakulását is a termelőszövetkezeti alapszervezetekben vitatták elsősorban. Az irányelveken alapuló tanácskozás sok, hosszú idő óta vajúdó vitát zárt le, sok emberben — párttagokban és pártonkívüliekben egyaránt — tanácstalanságot oldott fel vagy juttatott közelebb a feloldódáshoz. Ilyen volt többek között a volt falusi nagygazdák, középparasztok elhelyezkedése a szövetkezeteken belül, tevékenységük a szövetkezeti kollektívákban stb. A termelőszövetkezeti alapszervezetek szinte mindegyikében kisebb-nagyobb mértékben helyet kapott a jövedelemelosztás formáiról szóló vita. Részben a vezetők és tagok keresete közötti különbséget, másrészt a sok fajta, helyenként eléggé önkényesen kialakított díjazási formákat kifogásolták, s a módosításokra jó és elfogadhatatlan javaslatok egyaránt elhangzottak. w m z osztályharc mai helyzete, a proletár internacionalizmus, a párt belső életének is sok vonatkozása helyt kapott a taggyűléseken. Felvetődött a fiatalokkal való törődés, elhelyezkedésüktől a szakmai és politikai tanulásukig sok mai probléma. A közös ügyeink iránt gyakran tapasztalható magatartás pedig csaknem önálló kérdésként emelkedett ki a vita témák közül. — „Sokan — párttagok és pártonkívüliek egyaránt — nem lépnek fel kellő erély- lyel a munkafegyelem megsértői, a közös vagyon herdáló! ellen. Ez pedig mindannyiunk vesztesége. — Mindannyiunk feladata is tehát a megelőzése” —örökíti meg több jegyzőkönyv is a véleményt. A taggyűlések egésze — ennyiből is látszik — egy nagy, eddigi ideológiai munkánkat felmérő. a teendőkre utaló vitakomplexum sikeres kezdete volt. Az eddigi sikerek magyarázata elsősorban az, hogy az irányelvek feldolgozásához a járási és városi pártbizottságok is minden segítséget megadtak az alapszervezeteknek. S az alapszervezetekben is sok vezetőségi tag, pártcsoportbi- zalmi. kommunista szakember és nem szakember véleménye került most a tanácskozások középpontjába. A beszámolók és a felszólalások többsége sok fontos dologra irányította a figyelmet, s mindannyian tanultunk ezekből. B. E. Elektromos áram alkoholból Nem lehetetlen, hogy a szeszesitalokat a közeljövő, ben ésszerűbb dolgokra fogják felhasználni, mint eddig. A brit légügyi minisztérium laboratóriumaiban kísérletek indultak elektromos energia alkoholból történő előállítására. Mindezidáig 12 órán keresztül 4 kilowatt energiát sikerült nyerni egy telepből, bár az energia egy részét a telep normális üzemeléséhez szükséges kisegítő berendezés használta fel. Az alkohollal működő telepek ma még ugyan nem alkalmasak gyakorlati fel- használásra, a tudósok azonban azt állítják, hogy tökéletesítésük a közeljövőben megvalósul. Traíógyár Vácott Megkezdődött a pu’ykaszezon Októberben 3 S00, novemberben napi 3000 pulyka {■] Létszámhiánnyal küzd a Barncváll (D Elkészült egy új előhűtő A Vád Híradástechnikai Anyagok Gyárában most készült el 10 millió forintos költséggel egy új üzemrész, ahol a rádió- és a televíziókészülékekhez szükséges transzformátorokat gyártják. Három futószalag mellett, a korábbinál lényegesen jobb körülmények között dolgoznak a munkásnők. A távlati tervek szerint tovább bővítik az üzemrészt és ide vonják össze a híradástechnikai szerkezetekhez szükséges hasonló nagyságrendű transzformátorok gyártását. Az idén harmincezerről több, mintegy 280 ezer pulykát dolgoz fel az Országos Baromfiipari Vállalat törökszentmiklósi gyáregysége. Az első szállítmányt, körülbelül háromezer szárnyast csütörtökön dolgozták fel. A libaszezon már korábban megkezdődött, ám a hízott liba zöme is most érkezik az üzembe. A libahús iránt — mell és comb — eddig inkább a nyugati országok érdeklődtek és korlátlan mennyiségben vásárolták. Ü.iab- ban a Szovjetunió is vásárolja. Csupán a törökszentmiklósi üzemből 5 vagon fagyasztott egész libát indítanak útnak Záhony felé. A Szovjetunió szívesen vásárolja a tyúkot és a pecsenyekacsát is. A baromfifeldolgozó üzemeket — s ez alól nem kivétel a törökszentmiklósi sem — kíméletlenül sújtja az őszi munkatorlódás. Az év kilenc hónapjában 350 vagon szárnyast dolgozott fel az üzem. December végéig viszont 460 vagon készárut kell előállítani. Ehhez a nagy feladathoz elsősorban munkaerőre és hűtőtároló helyre lenne szükség. Az utóbbi egyáltalán nem megoldott, de egy nagyon kicsit csökkenteni fogja a gondokat, hogy október 20-án, csütörtökön volt a műszála átadása a körülbelül 3 vagon befogadóképességű előregyártott elemekből készült előhűtőnek, amelyet szükség esetén fagyasztásra is lehet majd használni. A létszám betöltése továbbra is gond. Férfimunkásokra lenne szükség elsősorban. Sajnos, még a női munkaerőket sem tudják helybeliekből biztosítani, ezért Mezőtúrról és a környező községekből toboroznak női munkásokat.- Összesen még körülbelül száz dolgozóra lenne szüksége a Bameváll-nak, hogy nagyobb zökkenők nélkül, export minőségben tárolóba kerüljön a 460 vagon baromfi. — bognár — Az új üzemrész épülete A szalagok végén bemerik a transzformátorokat Kétszáz mázsán felüli cukorrépa termés Újszászon (Tudósítónktól) Az újszászi Szabadság Tsz gazdái is a kukorica betakarítás, az őszi vetés és a mélyszántás mielőbbi befejezésén fáradoznak. A cukorrépa szedés, szállítás gondját letudták, még szeptemberben. A 200 hold répa 221 mázsás átlagtermést adott. Kukoricából is jó termést várnak, az eddig letört több száz hold átlaga 50 mázsa. A szántás, vetés meggyorsítása érdekében az éjszaka is dolgozó traktorosoknak 25 százalékos bérpótlékot adnak. A gépesítés dolgozói derekasan helytállnak. A jók között is legjobbak Varga Sándor, Gara István, Horváth Balázs, Miklós Imre, Farkas Sándor és Vakhal László. A növénytermesztők és állattenyésztők szorgalmáról is csak elismeréssel szólhatunk. A szövetkezeti gazdák igyekezete, jó munkája a biztosítéka az őszi munkák sikeres befejezésének, s annak, hogy a munkaegység értéke — az elemi csapások ellenére — eléri a tervezettet. A íejhallgatóstáskarádió ÚJSÁGHÍR: ( NEGYVEN ÉVES A MAGYAR RÁDIÓZÁS ) — Na, Csípés Balázs, sorold el, milyen a másvilág, mert te már onnan jöttél vissza! Ezekkel a szavakkal üdvözölte az orvos a nemrégiben még ereje teljében lévő fiút, s a lelkére kötötte szüleinek, hogy két évig ne bízzanak rá nehezebb munkát. Így tanulta ki .legénykorában az órás mesterséget, — de aztán hogy tífusztól gyengült egészsége helyrebillent, irányt vett ismét a tanyavilágba. élte a parasztemberek életét, ötvenegyéves korában. 1954-ben váltotta ki az ipart, — órás lett, meg afféle ezermester. — Jakab András kereskedő fia villanyszerelést tanult. Nála láttam először rádiót 1924-ben. Én is csináltam aztán egyet. Fül- hallgatós készülék volt. A vezetéket körbe erősítettem a falra. Az egyik korsós csinálta agyagból a konnektorokat, aztán kiégette, így nyolc fejhallgató is volt a szobában, szórakozhattak a környékbeliek. Mezőtúron, a Tolbuchin úti kis javítóműhelyében emlékezik a vékony kis öreg. A falakon körben órák garmadája, Egyikük hangosabb, másik halkabb ketyegéssel figyelmeztet az idő múlására. — Látja azt az órát? — öregebb, mint kettőnk nagyanyja. Nincs kulcsa, madzaggal kell felhúzni. De van nekem egy régebbi is; háromszáz éves, csak most nincs itt, kölcsönadtam a lakónak, mert három hete vettek egy új órát, de már kétszer kellett javítani, s most ismét itt van. Az asz- szonyka meg a szövőgyárban dolgozik, pontosan kell indulnia. A mából ismét a tegnapba ugrunk Töpreng kérdésemen, de hiába, nem emlékszik, milyen műsort hallott először a rádióban. — Akkor még magyar adás nem volt, külföldit hallgattunk. Nem értettük ugyan az idegen beszédet, de sokszor volt zene, éjfélekig elidőztünk. — Mikor kikerültem a tanyára, vettem egy kis koffert. Olcsó volt, pakun- dekliből készült. Aboa szereltem a rádiót. A keretét kidobtam, helyébe keretantennát szereltem. Elemekkel fűtöttem a készüléket. Az is fejhallgatós volt, természetesen. Most is szívesebben hallgatnám, mint a hangszórósat. Vittem magammal a tanyára. Ki, messzire, vagy tizennyolc kilométerre, ahol most a héki Táncsics központja van, még azon is túl. Volt ott egy öreg agglegény. Kun Sándor. „Aki megis- tenelte ezt ecsém! Hol a lemez, meg ami forgatja?” — kérdezte a rádiót bámulva, s az istennek sem akarta elhinni, hogy nem úgy működik, mint a gramofon. Különösen jó szolgálatot tett később a rádió az ezermester családjában. Édesapja világtalan lett. élete utolsó éveiben a rádió volt minden szórakozása. Ezek után magától értetődőnek tartom az igenlő választ, de az öreg a fejét ingatja: — Nem láttam én kérem sem a lakihegyi, sem a szolnoki adótornyot még messziről sem, csak képen. Régebben voltam Pesten, de olyan gyászos volt a Duna- part, hogy visszafordultam. Azt mondtam: tíz évig nem megyek Pestre. De keveset mondtam, mert már jóval régebb ideje, nem mozdultam ki Mezőtúrról. — De a rádiőhoz nem maradt hűtlen? Ez természetes annál, aki az első rádióhallgatók között volt. — Tíz évig nem volt rádióm. Aztán vettem egy régi készüléket. Az egyik tanya padlásán hányódott, az egerek még a hangszóró membrán lemezét is kikezdték. Rendbe tettem, azóta szól. A műhelyből nyíló szobája túlzással sem mondható fényűzőnek. Könyvespolca azonban dugig megtömve. A XIX. század elején napvilágot látott és mostani kiadványok békésen megférnek egymás mellett. — • Mindig szerettem az érdekes, új dolgokat. Csak a tévével nem tudok megbarátkozni. Bántja a szemem. érzem, hogy karos a nézése. De azért kétszer már megnéztem. Először a kultúrházban láttam. Az ember tragédiáját közvetítették, máskor meg a ko- máméknál volt bekapcsolva* de már nem tudom, mit adtak. Van itt televízió a liáz mögött is, hívtak már, menjek át. de nekem szükségem van a szememre. — így is csak szemüveggel látok, — pedig még órásként szeretném keresni a kenyerem. Simon BéU
