Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

IMS. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n Félmillió esztendős emberi koponya Páratlan régészeti leletek Világhírű ásatások Vértesszöllősön Hogyan szelídítette meg a bárány a lovat A hír így szól: „Tovább folytatják a vértesszöllősi ásatásokat...” Tovább —, hisz olyan szenzációs lelet­re bukkantak a kis falucs­ka mészkőbányáiban, amelyre felfigyelt a tudo­mányos világ: a Bécsben ülésező nemzetközi régész­konferencia azonnal egy külön bizottságot, expedí­ciót küldött a Fehér megyei faluba. A világ híres régé­szeiből, paleontológusaiból, antropológusaiból álló bi­zottság a magyar kutatók­kal a legújabb leletről, egy koponyáról megállapítot­ták: több, mint félmillió esztendővel ezelőtt élt em­beré. A csontok, a tűzhe­lyek, szerszámok a legré­gibb ősember eszközei, te­lepülésének nyomai. A nagyértékű lelet két éves szakadatlan tudomá­nyos munka eredménye. Ezen a vidéken már ezelőtt is bukkantak az ősember­típusú tanya nyomaira. Mégpedig Tata városában, a gimnázium alatt. A vér­tesszöllősi házak köveiben pedig már a húszas évek óta — amióta a közeli mészkőbányából szállítják a köveket az építkezéshez —, furcsa rajzolatú csonto­kat falaztak az épületekbe. Évekkel ezelőtt pedig a vértesszöllősi iskola két ta­nára — biológus szakosak megkövesedett „növényre­liefeket” találtak. A megkö­vesedett növények és a kü­lönös csontrajzolatok ősem­beri telep jelenlétét sejtet­ték. Ezek mind csak jelzé­sek voltak. Néhány évvel ezelőtt azonban Pécsi Márton föld­rajztudós földtani kutatáso­kat végzett ezen a vidéken. Az ő jelentése nyomán in­dultak meg az ásatások. A feltárások nyomán értékes anyagot: kezdetleges kő­szerszámokat, állatcsonto­kat, tüzelési nyomokat ta­láltak, amelyekről a külön­böző tudományágak szak­emberei egybehangzóan megállapították, hogy ko­runk mintegy félmillió év és az emberiség történel­mének legrégibb időszakát képviselik. A „nagy lelet” augusztus 21-én került elő. A legrégibb emberfajta, a Homo erectus koponyatöre­«lemes arab telivér lo­*" vakkal vetették meg 176 évvel ezelőtt a világ­hírűvé vált bábolnai lóte­nyésztés alapját. A neve­zetes ménes kiváló szak­értői az évtizedek során sok paripa-arisztokrata különcködésével birkóztak meg. Sokféle tapasztalattal, módszerrel tanítják, neve­lik, szoktatják az okos ál­latokat. Az egyik törzsmén sze­szélyességén azonban hajó­törést szenvedett minden tapasztalat. A 16 éves Syg- lavy Bagdadi természete el­ütött nyugodt családfájától. Nagyon nyugtalan állattá vált. Már úgy látszott, hogy nem tudják továbbtenyész- tésre hasznosítani. — Nem akartak azonban lemondani róla, mert híres család ér­tékes fedező törzsméne. Arab lovaknál még soha­sem használt módszerrel próbálkoztak segíteni rajta. Ez év tavaszán szép hús­véti ajándékkal lepték meg Syglavyt. Egy másfél hó­napos barikát költöztettek mellé. A ló ugyancsak fújt a hívatlan vendég láttán A barika azonban igazi bir­katürelemmel tűrte főbér­lője kitöréseit. A jó példa nem maradt hatástalan. — Amint teltek-múltak a na­pok. Syglavy nemcsak meg­nyugodott, hanem mélyen szívébe zárta kis lakótár­sát. A két állat azóta nem tágít egymástól. Ha vala­melyikük rövid időre el­hagyja a közös boxot, a má­sik nyugtalanul keresi. Sé­tálni is együtt járnak. Ha ilyenkor a bari ka véletle­nül barátja jobb oldalára kerül, a ló idegesen kap­kodja fejét. Ugyanis jobb szemére vak, s csak a bá­rányka nyakán levő csen­gettyűt hallja és keresi kis pajtását. Még az ételt is testvériesen megosztiák. — Amikor pedig a vödörben vizet kapnak,' Syglavy csak akkor oltja szomját, ha ki­csiny társa már eleget ivott. Syglavy Bagdadi jámbor állattá változott és híven teljesíti kötelességét: gon­doskodik értékes nemzet­sége továbbterebélyesítésé- rőL déke. Ilyen régi emberma­radvány Európában csak a heidelbergi állkapocs volt, amelyet azonban nem kí­sértek régészeti leletek. Ed­dig több mint száz külföldi tudós tekintette meg a vér­tesszöllősi ásatásokat. Az ásatások vezetője, dr. Vértes László így nyilatko­zott a kutatások legújabb eredményeiről: „két-három hét és munkánkat befe­jezzük, összegezhetjük az eredményeket. Azonban már most is meg lehet álla­pítani, ez a lelőhely nagyon rövid idő alatt világhíressé vált, hiszen nemcsak Eu­rópában, de világviszony­latban is az egyetlen hely, ahol a legrégibb ősember­nek az eszközeit települé­sének körülményeit ás csontmaradványait együtt megtaláltuk. A tudományos világot főleg az érdekli, hogy tudunk-e képet raj­zolni a félmillió évvel ez­előtt élt ember települési viszonyairól. A mostani le­let alkalmasnak mutatko­zik erre. A leletekből ki­állítást rendezünk, s meg­óvásukra s a várható nagy érdeklődésre való tekintet­tel egy kis külön gyűjte­ményt. múzeumot szeret­nénk építeni a helyszínen. —ai Az ősember telephelye, részlet az ásatásról Dr. Vértes László, a tudományos munkálatok vezetője (MTI fotók — Fényes Tamás felvételei) A kritihua Amint a kéziratba egy- egy sajtóhiba becsúszott, nyomban a radírgumit hin­ták segítségül. — Ejnye — szólt gúnyo­san —, szép kis kultúrem- ber, aki még helyesen írni sem tud. Megáll az ész. Ki­derül, hogy egyedül én va­gyok képzett. Mellesleg szólva: írni azért a radírgumi sem tu­dott. A dió Volt egyszer egy kemény dió. Senki sem tudta fel­törni. Erre azt hitte, hogy 6 a világ nyolcadik csodá­ja. Kifundált egy változa­tot arról is, hogy neki milyen jelentős szerepe, sőt, küldetése van a nap alatt: arra teremtődött, hogy min­denkinek belé törjön a foga. Rendben is ment minden addig, amíg a láthatáron fel nem bukkant a lapos­fogó. — Szeretném azt a ke­mény diót közelebbről szem. ügyre venni — szólt. A ba­ráti találkozó csakhamar létre is jött. A laposfogó rövidesen szoros kapcsola­tot teremtett a dióval. Vas­logikájának a nyomására a dió feladta ellenállását, és — ripityára tört. A talány megfejtése egy­szerű: a diónak vastag h é- j a volt. Egyébként az ég­világon semmiben sem kü­lönbözött a többi diótól. A barométer A barométer téves idő­jóslatokat kezdett adni. Ha szép időt jelzett, feltétle­nül záporra, sőt zivatarra lehetett számítani. Ha vi­hart jövendölt, nem vitás, hogy ragyogó, tiszta idő kö­szöntött be. — Mi ütött belé? — álmél- kodtak a szomszédok. Nagy szakember, eddig oly ma­gas elismerést vívott ki, s most tessék... Bizottságot hívtak össze a barométer tevékenységé­nek felülvizsgálására, A vizsgálat azután kiderítette, hogy a nagy szakember be­zárakózott vastag tokjába, sose hagyva el annak négy falát. Az időjárási adatokat a közvetlen környezetéből merítette. Ha például a konyhából a gőz beáram­lott, akkor esőt jósolt, ha a kályha derekasan fűtött, ak­kor hőséget. Ha a porszívó zúgott, kijelentette: — Vi­har készül! Ettől kezdve a baromé­tert a ház külső falára he­lyezték, hogy így az élet, az időjárás valóságos jelen­ségeit közvetlenül észlsl- hesse. A nyakkendő Rikító és feltűnő volt a nyakkendő, tarka, mint « papagáj. Ellenállhatatlan­nak tartotta magát. Élet­módja is megfelelt köny- nyelmű lényének: egész ál­ló nap gondtalanul csapon­góit ide-oda. Egy napon szoros barát­ságot kötött a fehér gallér­ral, amely szerény és egy­szerű volt, s megszédült íz elegáns nyakkendő közelsé­gétől. — Csodálatos pár va­gyunk mi ketten, drága! — turbékolta a nyakkendő, szorosan hozzásimulva. — Büszke lehetsz rá, hogy a tiéd vagyok! Az együgyű gallérnak hí- zelgett ez, s valóban sze­rencsésnek hitte magát. Nem vette észre, hogy ba­rátnője az ő nyakán élős- ködik. — Szívem — ropogtatta kemíny csücskeit —, meg­szépítetted az életemet! A nyakkendő a szivár­vány minden színében su­gárzott. De mihelyt élettár­sa egy hétre a mosodába .érült, nyomban egy má­sik gallérhoz kötötte magát. — Csodás pár vagyunk, hidd el — suttogta —, ha elveszel feleségül, boldog leszel, meglásd. De a gallér boldogsága csupán az első mosásig tar­tott. Távollétében a csel­csap nyakkendő ismét egy új gallérra akaszkodott... Fordította: Jóba Tibor * Fodnajsztrovics szovjet humorista legújabb köteté­ből. Akinek nem inge Képes krómka Húsz év után újra van zsiráf a budapesti állatkert­ben. Hamburgból érkeztek, Hagenbeck a világhírű állat­kereskedő szállította a magasnövésű párt. A „fiú” 20 centi híján 4 méter, a „leány” alig egy fejjel alacso­nyabb... és még növésben vannak. Életkoruk ugyanis mindössze négy év, ami zsiráíéknál csak erős kamasz­kornak számít. Arkagyij Rajkin, az OSzSzSzK népművésze a Lenin- grádi Miniatűr Színház elén Budapestre érkezett — és a múlt héten már táblás házak előtt mutatták be külön­leges kabaréjukat. Rajkin nagy típusteremtő. Maszkkal, fintorral, pantomin kultúrából átvett mozdulatelemekkel és hangalakítással karakíroz. Szerelik a Pécsi Hőerőmű utolsó 50 megawattos tur­bináját. A nemrég üzembeh?lyezett egységgel együtt, —> így további 100 megawattal bővül az energiaszolgált" táo. Egyidejűleg építik a pernyeleválasztó berendezéseitől

Next

/
Thumbnails
Contents