Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
1965. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 HEGEDŰS GÉZA: KÍVÁNCSISÁG Régi nagynénik mondogatták: „Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel”. — Az ilyen természetű embert azonban sehogyan sem lehet lebeszélni a kíváncsiságról. Mint ahogy a jófülű embert nem lehet lebeszélni a zenei hallásról. Vagy az egészséges gyomrát az étvágyról. A kíváncsiság a lélek jó- hallása és étvágya. Aki nem kíváncsi, hamar elsorvad és megöregszik. Megsiketül a világ hangjaira, megvakul a világ színeire, étvágytalan a világ izeire és illataira. Még csak nem is szégyelltem soha eme tulajdonságomat, amiként sose szégyelltem, hogy vágyódom és igényt tartok a test és lélek minden gyönyörűségére. Kíváncsi voltam és vagyok. És ha egyszer valamiért már nem lennék az, akkor én már nem én lennék. Számomra egyaránt izgalmas híranyag, hogy férfi- és nőismerőseim közt kinek kivel milyen kapcsolata van, és hogy milyen világgazdasági okok hozták ták létre a reneszánsz kulturális forradalmát, hogy mi van egy kwlcsrazárt szekrényben vagy egy húszkötetes regényciklusban, és milyen sebességgel száguld az elektron az atommag körül. Amikor annak idején történésznek indultam, tisztában voltam vele, hogy legfőbb hajtóerőm a kíváncsiság. Ellenállhatatlanul furdalt a vágy: megtudni, ki, mikor, mit csinált? — S habár nem lettem szakma- szerinti historikus, ma is egyforma izgalommal érdekel az öntözéses gazdálkodás, a Ptolemaioszok jogrendje, és igy tovább. És ha valami iránt fellángol a kíváncsiságom, nem- restellek utánajárni — amiként az éhes ember nem restell bemenni a pékboltba és kenyeret kérni. Minden beszélgetésben éhesen figyelem, mi lappang az emberek tudatában, és mi bújik meg a tudat mozivászna mögött. Ha csak tehetem, utazni indulok: hol Párizsba, hol Paks- ra, mert látni kívánom, mi kor tűnhet el — klasszikusaink ezt már régen és sokszor kifejtették —, ha az ember a szó teljes értelmében a természet ura és saját társadalmának tudatos irányítója lesz. Minthogy a vallás nem más, mint emberi védekezés a nyomorral, kétségbeeséssel, szerencsétlenséggel szemben, figyelmünket és erőnket elsősorban nem a mennybéli megcáfolására kell fordítani, hanem azoknak a viszonyoknak a megszüntetésére, melyek táplálják a vallásos nézetek alapját, gyengeség, a félelem és a tehetetlenség érzéséi. Elsősorban ezen az úton, az emberekről való sokoldalú gondoskodással érhető el, hogy fokozatosan a hívők is hátat fordítsanak a tudományellenes elképzeléseknek, a „nagy fantázia, nak” és elfogadják a tudományos materialista világnézetet, saját társadalmi létük tudatos formálásának egyetlen tudományos elméleti alapját. A vallásos embereknél a vita fő témája ma is az, mint évezredekkel ezelőtt volt: saját erejére támaszkodjék-e, vagy isten segítségében bizakodjék mindennapi gondjai megoldása során. Felvetődik a kérdés: mi segíthet a legtöbbet abban. hogy az ember saját erejébe vetett hite tovább növekedjék, hogy egyre jobban képesnek érezze magát sorsa irányítására? Az, és csakis az. ha aktívan bekapcsolódik a társadalmi. politikai életbe, ha érzi, hogy apró személyes van ott. Faggatom a könyveket, képeket, szimfóniákat, hogy megértsem: a mű alkotói mit tudtak emberről és világról. Ügy féltu- catszor magyar áztattam el magamnak Einstein elméletét, és még többször a különböző játékok szabályait. És folytonfolyvást figyelem magamat: mit tudok, mit gondolok, mit érzek, mit akarok. Elmesélem magamnak saját vágyaimat. S emlékek idézésével faggatom magam saját titkaimról, hogy felismervén magamban a külvilág ujjlenyomatait, még jobban megértsem a külvilág té- nyeinek összefüggéseit. S ha úgy rémlik, értek már valamit — akkor annak rendje és módja szerint továbbadom. Idegen számomra a hallgatag, a szűkszavú, a lakó- nikus, a titkokat rejtegető ember. Egyszer meg akartak tenni titkárnak, de ijedten közöltem a megrökönyödő illetékessel, hogy ez képtelenség, mivelhogy én sehogyan sem tudnám rr :g- őrizni a titkokat. — Hök- kenten kérdezte: „Nem is tagadja, hogy fecsegő természetű?” — Én pedig bizonykodtam, hogy lelkesen szeretem és kedvesebb szórni inkább csevegésnek szoktam nevezni. De ha ő annak nevezi, hát legyen. Ezérthát akkor titkárság helyett professzornak neveztek ki. Ma is az vagyok, és a katedráról mondhatom el tanítványaimnak, amit kíváncsiságom folytán megtudtam erről vagy arról. Bizony, ez a szenvedély hozzátartozik az élet szelíden emberi formáihoz. Csak éppen diszkréten kell csinálni. Nem szoktam nevén nevezni azokat az ismerőseimet, akikről megtudjam valami érdekeset. Inkább összevegyítek különböző híranyagot — és elmondom regénynek, hangjátéknak, vagy tanulmánynak azt, amit kilestem az emberekről. Megtörténik, hogy egészen régi hírekkel kötöm össze ismerőseim titkait, és ezt vagy azt a kortársamat páncélba öltöztetem s és országos nagy ügyek megoldásában súlya, értelme van tevékenységének, figyelembe veszik véleményét, igénylik segítségét. A termelő kollektívák tudatos kialakítása, a szocialista demokratizmus mind széle- sebbkörű kibontatkoztatása és tökéletesítése, a kollektívizmus fejlesztése mind egy-egy lépcsőfok ahhoz, hogy az ember érezze és megértse erejét Mindenekelőtt a szocializmus építésében való tudatos részvétel az az erő, mely előbb- utóbb elsorvasztja nemcsak a fejekben, hanem a szivekben is a természetfeletti szüksgletét, a túlvilág iránti vágyat. II. A valóságos viszonyok megváltozása, az emberek széleskörű bekapcsolása a társadalmi tevékenységbe alapját képezik ugyan a vallásos nézetektől való elfordulásnak, de következetes tudományos felvilágosító munka nélkül csak félmegoldást jelent. Ezért hangsúlyozzák az ideológiai irányelvek, hogy: „...a széleskörű társadalmi tevékenységnek a konkrét tudományos felvilágositással való öszekapcsolása révén érhetjük el, hogy a vallásos ideológia elleni harcunk ne rekedjen meg a vallástól már amúgy is eltávolodott emberek körénél, hanem megtalálja az utat. a felvilágosítás meggyőző érveit és eszközeit a hívőkhöz is.” A tudományos felvilágosító munkának feltétlen elkeresztelem... Vergilius néven mutatkozom be, esetleg valamelyik kedves nőismerősömet megfelelő köntösben Nofrétetének nevezem és bizonykodom, hogy fáraóné Egyiptomban. S így egy csapással több legyet ütök: továbbadom, amit az emberi nagyútról tudok, továbbadom, amit emberi tulajdonságokról megtudtam, továbbadom, amit magamról szeretnék közölni, elárulok egynéhány törvényszerűt vagy egyéb fontos tudnivalót... Mindezt olyan formákat keresve, hogy általuk mások is gyönyörűséggel vegyék tudomásul, amit én is gyönyörűséggel ismertem föl. S remélve, hogy az olvasó egyetmást megtud abból, amit én felfedeztem a világról — s ennek nyomán egyetmást fölfedez magában, amit eddig még nem tudott. H a meg lehetne írni e város irodalmi vr - natkozásait ilyen címen: Az irodalom Mezőtúron s Mezőtúr az irodalomban, testes kötet telnék ki belőle. Nagy számban találkozunk ugyanis irodalmunkban olyan alkotásokkal, amelyekben utalás van Mezőtúr városára, az itteni életre, szokásokra és aránylag sokan voltak és vannak olyan írók, akik vagy itt születtek és jórészt itt éltek, vagy hosszabb-rövi- debb időt töltöttek városunkban, ami jelentős mértékben járult hozzá írói egyéniségük kifejlődéséhez. Mindkét viszonylatban helyet találnának e kötetben ily nevek, mint: Gvadányi, Petőfi, Jókai, Pétery Károly. Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Kamjén István, Sós György, Nagy Emma, Busi Vince, de kívülük is sokakról kellene megemlékezni egy ilyen természetű áttekintő munkának. A Mezőtúrral jelentős kapcsolatban állott írók közé tartozik az 1875-ben született Farkas Antal, aki követelménye a konkrétság, az élettel való szoros kapcsolat. Ez elsősorban a következőket jelenti: Először is nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hit világa is ember) világ és ennek az emberi világnak a változásai nem hagyták érintetlenül sem a hit világát, sem a vallásos emberek életét. A ma még hívők gondolkozása sem az már, mint 20 évvel ezelőtt. Hiszen ők is aktívan részt vettek annak a nagy műnek az alkotásában, formálásában, melynek neve: szocializmus. E munka során maguk is formálódtak, változtak és többségük vallásos nézetei ma már a szocializmus igenlésével és elfogadásával együtt jelentkezik. Számunkra a fő kérdés továbbra is csak egy lehet: szilárd egységet teremteni az előttünk álló feladatok megoldásában és ennek keretében a még szilárdabb egység megteremtése céljából folytatni a világnézeti harcot „annál is inkább, mert az egyházak a politikai együttműködés mellett természetszerűleg a saját világnézetüket terjesztik.” Másodszor látnunk keli. hogy a vallás is jelentős változáson ment keresztül. Következésképpen egyesek azt igyekeznek a hívőknek sugalmazni, hogy a vallás nemcsak hogy nem mond ellent a tudományos világnézetnek. hanem szerintük e kettőnek az ideáljaik is sokban azonosak, és így a vallás is a szocializmus építését szolgálja. E nézet tartúgy is mint prózaíró, úgy is mint költő, úgy is mint zsurnaliszta méltó arra, hogy munkásságáról megemlékezzünk; T anyai tanítóként majd egy évtizeden keresztül működött Mezőtúron s Szilaj Péterék című regényében a mezőtúri tanyavilág életét és alakjait állítja elénk erőteljes stílusával és szocialista irányzattal. Van még néhány regénye és egy novellás kötete is. Prózai írásainál sokkal jelentősebbek költeményei (hat kötetéről tudok), amelyekben a proletársors keserűségének s egy jobb, igazságosabb, emberibb társadalmi rend eljövetelébe vetett hitének hangjai csendülnek fel, vagy az elnyomó hatalom dölyfét állítja elénk szatirikus hangon. Különösen a Templomtü- zek, vörös zsoltárok című kötet az, amely megrázó hatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy bármilyen változáson is ment vagy megy a vallás keresztül, lényege, tu- dományellenessége, visszahúzó volta a régi maradt. Hiszen a vallás alapja a hit a természetfelettiben, a kifürkészhetetlenben, mely mindig arra támaszkodik, amit még nem ismertünk meg, a mi világnézetünk fundamentuma pedig a tudomány, melynek lényegei hogy arra támaszkodik, amit már megismertünk és itt semmi keresnivalója a babonáknak, hiedelmeknek, rejtélyeknek. Gorkij nagyon szépen és világosan fogalmazta meg a kettő közötti különbséget: „A világban két gondolat él: az egyik bátran szembenéz az élet rengeteg rejtélyével és arra törekszik, hogy megfejtse őket, a másik megmagyarázhatatlannak tartja a titkokat és tőlük való félelmében istenné emeli őket. Az egyik számára nincs semmi, ami megis- merhetetlen, csak meg nem ismert dolgok léteznek, a másik azt hiszi, hogy a világ mindörökre megis- merhetetlen.” Harmadszor, törekedni arra, hogy a tudományos világnézet terjesztése mélyen átgondolt és sokoldalúan megalapozott legyen. E világnézet megalapozása természetesen már az óvodában és az iskolában megkezdődik. Az iskolai tudományos materialista nevelés fontosságát és jelentőségét hangsúlyozva sem lehet azonban figyelmen kiére jű mind a nyomor festésében, mind a munkás- osztály harcra buzdításában és szinte izzik a szocialista meggyőződés hevétől. Csak a versek címeit kellene felsorolnunk s már ebből is következtetni tudnánk arra, hogy az egyházi ünnepek tanításait az eljövendő szocialista világ megvalósulására vonatkoztatja, amikor új karácsonyt, új húsvétot, új pünkösdöt vár. Lantján van húr a humánum, a szerelem és az igaz hazafiság számára is. F arkas Antal versei nagy hatást gyakorolhattak az olvasók leikére. Tanúság emellett egy volt kortársának, az idős Csatári Imre igazgató-tanítónak visszaemlékezése, aki mint fiatal tanító az 1909. március 15-én Mezőtúr főterén tartott ünnepségen Farkas Antal alkalmi költeményét szavalta, amelynek az a tartalma, hogy a szabadvül hagyni, hogy ez önmagában nem old meg mindent. Ezenkívül fel kell használni az esztétikai és érzelmi ráhatás valamennyi eszközét, a szépirodalmat, múzeumi kiállításokat, színházat, zenét, filmet, az ifjúsági szervezetek és a kulturális intézmények valamennyi rendezvényét. Minthogy a vallástól vald eltávolodás nem pillanatnyi aktus, hanem a töprengés, kételkedés, ingadozás hosszú folyamata, a tudományos világnézet terjesztésében nincs helye sem az elvtelen megalkuvásnak, sem az álforradalmi türelmetlenségnek. A vallásos nézetek ellenállása sokkal nagyobb, mint a régi és új harcának bármely más esetében. A gyökerek mélyek és évezredeken keresztül beidegződött nézetek és szokások ellen kell felvenni a harcot. Nem szabad tehát elfelejteni, hogy „...a széles társadalmi rétegek hosszú és bonyolult utat tesznek meg a kispolgári ideáloktól a szocializmus tudatos vállalásáig. Türelemmel és tapintattal vagyunk mindenki iránt, aki erre az útra lépett. De sohasem alkudhatunk meg azzal a kispolgári szemlélettel, amelyet útipoggyászként magukkal hoztak”. Ezt tudnia kell mindenkinek, aki tudományos ateista propagandamunkát végez, és azoknak is. akiket jószándékkal el akarunk vezetni a tudományos világnézet útjára. Majoros Károly a Szolnok megyei Párt- bizottság munkatársa ság ünnepe volna, de hát hol a szabadság? Szolgaságban sínylődik a nép. Az egyenlőség ünnepe volna, de hát a kiáltó nyomor és a tobzódó bőség áll szemben egymással. A testvériség ünnepe volna, de ehelyett a szívtelenség teszi kegyetlenné az életet: A legnagyobb hatást mégis mint újságíró gyakorolta az olvasókra (versei közül is azok, amelyek az újság hasábjain is megjelentek), hiszen a hírlap a nagy nyilvánosságnak szól. Már tanító koráiban is jelentek meg egyes lapokban karcolatai, s többnyire Róka Tóni néven írta szatirikus cikkeit. Később a pedagógus pályát felcserélte az újságírói hivatással s élőbb Szegeden működött, majd felkerült Budapestre, ahol a Népszavának állandó munkatársa lett Újságcikkeinek hatását már magamon is le tudom mérni. Diákkoromban előszeretettel olvastam a Népszavát s elsőnek mindig Farkas Antal, illetve Róka Tóni cikkeit kerestem. Egyik szatirikus írását könyv nélkül is megtanultam, s többször előadtam baráti körben. A címe volf: Főhadnagy úr Zserzsabek tanít. Azt teszi benne gúny tárgyává, hogy a cseh származású s magyarul hibásan beszélő főhadnagy miként tanítja az újonc legénységet arra, hogy mi a szocializmus. A szlávos kiejtéssel írt képtelen megállapítások derűs hangulatot keltettek. A forradalmakat írásaiban üdvözölte, emiatt a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba ment, egy darabig Bécsben, majd Kolozsvárott élt. 1928-ban tért vissza, s 1940-ben halt meg. Kegyelete® szép gesztus volt a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége részéről, hogy a szocialista irodalom 90 éve született s 25 éve elhunyt e kiváló képviselőjének sírját felkeresték a Kerepesi temetőben, s érdemeit méltatva, oda koszorúkat helyeztek, ülő, hogy mi is emlékezzünk. Botyánszky János Farkas Antal és Mezőtúr Palicz József: Mosónő
