Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-16 / 218. szám
1965. szeptember 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy gimnázium kezdeti lépései Az újszászi Szabadság Tsz tízholdas virágkertészetében szedik a tátika magot. Ahol nincs A szép, modern épületben a gimnáziumi osztályok évről évre szorítják ki az általános iskolai tanuló- csoportokat Öcsödön. Most már csak a VII. és VIII. általános iskolai osztály található az épületben. Harmadik tanévébe lépett a gimnázium és meggyökere- sedését két szám bizonyítja: a második évben huszonhét elsőosztályosa, most a harmadik év kezdetén negyvenhárom új gimnazistája van az iskolának. Ezek közül tizenegyen Mesterszállásról, egy tanuló Békésszentandrásról. Egy másik adat is azt igazolja, a szülők egyre komolyabban veszik az öcsödi középiskolát. Tavaly az első osztályban huszonnégy lányra hat fiú jutott, idén az arány 28:17. Tehát a fiúk jövőjét is biztosítottnak látják már a szülők. A tanulmányi átlag erős közepes. S az első osztályosok közül egyre több a jó tanuló. Min lehet lemérni még azt, hogy egy iskola meggyökeresedik valahol? Talán azon is, hogy mennyire illeszkednek bele a község kultúrális életébe. Ezzel sincs nagyobb baj. Énekkaruk minden megmozduláson részt vesz, évente tartanak egy-egy műsoros előadást is. Hadd jegyezzük meg, hogy ez kevés. A tanárok viszont a TIT-ben és egyéb megmozdulásokban rendre ott találhatók. De a munkában is jelen van a gimnázium. Mezőgazdasági, társadalmi munkát végeznek, például paprikaszüreten vettek részt Mindezek persze kezdeti lépések. Ahogy mondani szokás: több van bennük. A község kulturális életének intenzívebb élesztője lehet a harmadik évébe lépett középiskola, ha ezt tőlük a község vezetői, de önmaguk is igénylik. Együtt ülünk a jeles és a jó tanulóval. Szabó Lídia és Komlós Mária arról beszélgetnek, hogyan érzik magukat itt a gimnáziumban. — Jól — feleli határozottan Lídia. — Ismerős vagyok más helyeken is, úgy vélem azoknál sem magasabb a színvonal, mint mi- nálunk. Sokat követelnek tőlünk és bízunk benne, hogy a mi érettségink ugyanolyan lesz majd az Megkezdődött a magyar haematológiai kongresszus Szerdán a Magyar Tudományos Akadémián 160 külföldi és 250 magyar szakember részvételével megkezdődött a III. magyar haematológiai kongresszus. Megjelent a tanácskozáson dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. Dr. Bartha Imrének, a Magyar Haematológiai Társaság elnökének bevezető szavai után dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter üdvözölte a kongresszus résztvevőit. — Egyebek között hangsúlyozta, hogy a haematológia hazai művelői az elmúlt két évtizedben mind az elméleti kutatásokban, mind pedig a gyakorlati munkában egész sor kiváló eredménnyel gazdagították a tudományt. S. I. de Vries, az Európai Haematológiai Társaság al- elnöke a nemzetközi testület képviseletében köszöntötte az ülés részvevőit, majd három szekcióban megkezdődött a tanácskozás. A négynapos kongresz- szuson csaknem 140 előadás hangzik el, s ezeknek mintegy felét a 19 országból érkezett külföldi szakemberek tartják. egyetemi, főiskolai felvételiknél, mint akármelyik más iskoláé. Három napos KISZ-tanfolyamon voltam mezőtúron és úgy gondolom, hogy a fegyelem és a rend nálunk talán még valamivel szilárdabb is, mint amit ott tapasztaltam. Az orvosnak készülő Szabó Lídiától Komlós Mari veszi át a szót: — Azért sok nálunk a jókedv. Klubdélutánokon szórakozunk, voltunk országjáráson a Dunántúlon, építőtáborban Szolnokon, van fotoszakkörünk, szeretjük ezt az iskolát, egyebet nem mondhatok. Valóban, a tanári kar mindent megtesz mind a színvonalért, mind a rendért, mind a hangulatért. A humántárgyakból mindenütt középiskolai képesítésű pedagógus tanít. Hiány van matematika—fizika és kémia tanárból. Négy állást hirdettek meg, egyre sem akadt jelentkező. Azok az általános iskolai tanárok viszont, akik ezeket a tárgyakat tanítják, nemcsak jó pedagógusok, hanem az | egyik egyetemen, a másik magánúton, egyénileg ké- í pezi magát tovább. A német nyelvtanulást Kun- szentmártonból kijáró szaktanárral oldották meg. Harmadik éve működik Öcsödön a középiskola. Jó úton halad, a megszilárdulás útján. S ezt nagyrészben a helybeliek, a szülők fokozott bizalmának, támogatásának köszönheti. Bíró József, a külkereskedelmi miniszter Béctbe utazott Bíró József külkereskedelmi miniszter dr. Fritz Book, osztrák kereskedelem- és újjáépítésügyi miniszter meghívására szeptember 15-én néhány napos hivatalos látogatásra Bécsbe utazott. A magyar külükereskedelmi minisiter bécsi tartózkodása során hivatalos megbeszéléseket folytat a két ország közötti kereskedelem fejlesztéséről és egyben megtekinti a bécsi őszi vásárt. Irénke néni évek óta intézi Szelevény kulturális ügyeit. Egyáltalán nem idős asszony, de nagyjából mindenki így hívja. Az újságíró elé terveket, jelentéseket tenne le és kissé meglepődik, amikor kiderül, hogy most az egyszer nem hivatalos tervekről és százalékokról, hanem szubjektív érzelmekről, saját emberi tapasztalatairól kérnek tőle felvilágosítást. A beszélgetés kibomlik és egy sok nehézséggel küzdő község aránylag élénk kulturális élete tárul elénk. Az ismeretterjesztő előadásokon évi átlagban hatvanan voltak, igaz, hogy ezek jó része, idősebb tsz-nyugdi- jas. A fiatalság nem igen érdeklődik, elég nagyarányú az elvándorlás. Fogynak a fiatalok, fogynak a gyerekek. Csökken az iskolások létszáma és az első osztályba mindössze tizenkilencen járnak ebben az évben. Ez pedig nagyon kevés. A külön érdekesség Szelevényen, hogy a fiúk inkább maradnak itthon, a lányok mennek él a faluból. Az emberek itt szeretik a művészetet, persze könynyű zenés műveket néznek meg elsősorban. De itt is történt előrelépés. Ezt bizonyítja Az igazság házhoz jön és a Tartuffe sikere. Mi érdekes még Szelevényen? Talán az, hogy nincs analfabéta és igen sokan végezték el a nyolc általánost az elmúlt években. Pedig nehéz, nagyon nehéz. Elalszanak az esti tanításon és a pedagógusnál?: nincs szíve felébreszteni őket. Kétezerkétszáz körül jár a lakosság lélekszáma. Vajon mennyi ezek közül az aktív, az érdeklődő, a mozgósítható? — Gyerünk, gyerünk, ölöltözködni! — hallotta félálomban az utasítást. — Valami polgári alkalmazott könyvtáros van itt a HM- ből. Azonnal rovancsot kell tartani. Holnap jön egy bizottság, és szigorúan becsukják azt a könyvtárost, akinél valami nincs rendben! Miután úgy-abogy felöltözködött és macska módjára megmosdott, az „ellenőr” már a könyvtárban várta. A kartotékokat kérte. Néhány percig nézelődött, rámutatott egv-két hibára, majd eltávozott. — Folytassa csak az elvtárs! — szólt vissza az ajtóból. — Holnap alighanem jön a bizottság és tudja milyen szigorúak, ha valahol nem stimmelnek a dolgok. A könyvtáros magában káromkodott. Semmit nem értett az egészből. 25. Alig egy óra múltán Elek főhadnagy az alezredes irodáiában ült. — Hét könyv feküdt előtte az asztalon. Egy Faragónál, eev Ákosnál. egy Valternél, négy oedig Joósnál volt kint. Lábas már hosszabb ideje nem vett ki könwet olvasásra. Nagy Andris meg talán olvasni sem tudott. A rejtielző tiszt sorra vette a könyveket és a jelkulcs plánján kiírta a meafele'ő hetüket. Először a lapszámok szerint ment — A felnőtt lakosságnak nagyjában egészében 10 százaléka. Másfélszáz ember lehet az, akire számíthatunk mind az oktatásban, mind az ismeretterjesztésben, a különböző rendezvényeken. De szeretnénk a többieket is kimozdítani. Ügy gondoljuk, ez a másfélszáz ember a mi rohamcsapatunk. S előbb utóbb végrehajtjuk az áttörést. Maga is elmosolyodik ezeken a katonai szakkifejezéseken, de úgy érezzük, igaza van.- ht végig, majd visszafelé, a könyv utolsó lapját elsőnek véve is sorrendezte a műveletet. Miután ezzel elkészült, csoportosítani kezdte a betűket, megpróbált minden betűsorból értelmes szöveget összerakni; A telefon csörgött. Valaki jelentett az alezredesnek, hogy a katonák bevonultak a kimaradásról. — Ákos honvéd többször átment a presszóba egy-egy pohár konyakra. A végén csaknem berúgott. A rejtett levélszekrénynek még a közelébe se ment senki. Az alezredes tovább folytatta a rádióközlemények tanulmányozását. A szobára csend nehezedett, csak a papírlapok zizzenése hallatszott. Elek elvtárs! — szólalt meg kisvártatva az alezredes — jö’iön csak és nézze mit találtam magának! Rá dióköziemén vek! A főhadnagy csillogó szemmel figyelte az elébe tolt napíron a számcsoportokat. — Mikor adták ezt? — Felváltva, havonta és hetenként. Szóval először egy hónap az időköz, aztán egy hét, aztán ismét egy hónán. — Mikor esedékes az új adás? — Holnapután. Mindig abban az órában adiák, ahánvadika van. Ha huszonnégynél több a dátum, akkor csak a második számiegv az irányadó. Hát csak folytassa Elek elvtárs, DRA'GA AZ INGYEN TELEVÍZIÓ Amióta feltalálták a rádiót, majd a televíziót, illetve a működtetését engedélyező előfizetési díjat, azóta mindig akadnak olyanok, akik szeretnék megtartani ezt az összeget. A posta azonban rendszeresen ellenőrzi a bejelentési kötelezettség végrehajtását. Az eredmény nem egyszer meglepő. A rádiót és a televíziót vásárlók többsége szabályosan bejelenti készülékét, vannak azonban kivételek. Tavaly például 9512 rádió orvhallgatót és 5234 televízió orvnézőt kutattak fel, s összesen mintegy fél millió forint visszamenőleges díjat fizetettek velük. Ha ezeket az. „orv”-osokat nem csípték volna él/ egy év alatt több mint négymillió forint károsodás éri a postát* illetve a népgazdaságot. Az idén is akadt már jócskán szabálytalankodó paciense a postának. Hat hónap alatt például 6247 orvhallgatót és 2724 orvnézőt lepleztek le, 363 000 forintos visszamenőleges díjjal. Az orvnéző, vagy orvhallgató védekezése így hangzik: nem tudtam, hogy be kell jelenteni... azt hittem, hogy a feleségem már bejelentette... vagy, „jé, elfelejtettem... Nem ritka a 600—800— 900 forintos hátralékot gyűjtő televízió-tulajdonos, de akadt, aki 21 hónapig is „kibírta” fizetés nélkül. látja mennyire kell nekünk az a könyv. A főhadnagy, ha lehet, még fokozottabb figyelemmel látott munkához; Hajnaltájt behívattak öthat tisztet. — Elvtársak! — szólt hozzájuk az alezredes, — társasjátékot játszunk. — Mindenki kap huszonnégy összekevert betűt. Ezekből kell értelmes mondatot ösz- szeállítani. Félóránként cseréljék a betűcsoportokat egymás között. Aki először lesz eredményes, az győz... Egy üveg konyakot tett az asztalra és mosolyogva megjegyezte: — ...és kinyithatja ezt az üveget; Félóra múlva az egyik ' felkiáltott: — Megvan! Köréje csoportosultak. — Lelkesen mutatta a mondatot: „Kati látja Cilit”. — És a többi tíz betű? — kérdezte fanyarul Elek. — Azokkal mit csinászl? A tiszt hümmögött. Kisvártatva sovány, mogorva százados lépett oda az alezredeshez. Suttogva beszélt, hogy a többit ne zavarja. — Lenne itt v.lami, csak hiányos. Egy betű híj- ján ez a szöveg jött ki: „Levéli... ást beszüntetni Veszély”. Az „R” betű hiányzik. — Elek! Jöjjön csak ide! Hagyják abba! Elmehetnek! Az ,,R’’ betűt elszívta a pályamunkás. Vigyék a konyakot! — hadarta az alezredes és elbűvölten nézte az értelmet nyert számokat. A főhadnagy a könyvekhez ugrott. Rövid keresés után ünnepélyesen bejelentette: — Alezredes elvtárs, jelentem — a rejtjelkulcs — Jimanez: „Platero meg én” című könyve; A könyvet hónapokkal ezelőtt vette fel Joós a könyvtárból: Kopogtak. Pikó nyitott be. Az alezredes elébe »letett (Folytatjuk) Ók már e!ő!)b látták... Bolgár festők műveinek reprodukciós kiállítása nyílt meg a martfűi művelődési házban. A cipőgyár ipari tanulói, huszonöt lány azonban már a megnyitó előtt érdeklődött a kiállítás iránt. Vezetőjük, Tóth Im- réné azzal vigasztalta meg a lányokat, hogy elvitte őket a könyvtárba, ott olvasgatták a képes folyóiratokat. Kaposi Judit és Egyed Mária azonban kíváncsiak voltak a kiállításra. Meg is találták a képeket. Mindjárt kipróbálták, hogyan lehetne az emeleti előcsarnok falán elhelyezni a kiállítás anyagát. OROSZ MIHÁLY IIMIIIO, XXVIS.