Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

1965. szeptember 15, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 11,1111 1 Olvasóink írják Temető mellett nem jó lökni Jászalsószentgyörgy ön a Vörösmarthy utcában négy évvel ezelőtt megkezdték a villanyvezeték kiéníté- sét. Az utca közepén azon­ban 200 méteres szakaszt — nem tudni miért — ki­hagytak. Azóta mindig ki­maradt a tervből az össze­kötés. A Néplapban olvas­tuk. hogy 1965-ben befeje­zik Jászalsószentgyörgy villamosítását. Furcsa mó­don azonban az idei terv­ben sem szerepel az emlí­tett szakasz bekapcsolása. Tanácstagunknál is jár­tunk, aki azt válaszolta, hogy minden igyekezete hiábavaló, a tanácsnál nem hajlandók a kérést orvo­solni Az utca egyik végéből a másikba járnak a gyerme­kek iskolába, s ebből hu­szonnégy első osztályos. — Télen a sötétben, még a felnőtteknek is rossz végig­menni a temető mellett — az említett szakasz ugyanis a temető mellett van — nem még a kicsi gyerme­keknek. Hiába fordultunk azonban kérésünkkel eddig a község vezetőihez, ezek után tanácstalanok va­gyunk: kire tartozik a 200 méteres villanyvezeték ki­építése? Vízi Jánosné Jászalsószentgyörgy. Vörösmarty út 34. A jászberényi NEB vizs­gálata több más természe- • tű helytelen jelenségre is fényt derített. Többek kö­zött a tervszerűtlen anyag- ellátást, egy hatvanezer fo­rint értékű gép kihaszná­latlanságát kifogásolta az ellenőrzés. Cikkünk nyomán a Kis­ipari Szövetkezetek Szol­nak megyei Szövetsége is ellenőrzést tartott, mely­nek eredményéről a követ­kezőkben tájékoztatta la­punkat: „A darab, illetve a mű­veletekért járó munkadí­jak változása esetén, an­nak a munkának megkez­dése előtt írásban való ki­adósára a szövetkezet ve­zetőjének figyelmét már korábban felhívtuk. Most ezt ismételten megtettük. Az ellenőrzés során fel­tárt és a cikkben is emlí­tett anyagellátási hibákra vonatkozóan megjegyezni kívánjuk — amellett, hogy az észrevételezést helyén­valónak tartjuk —. hogy az 1964. évi 1400 köbméter ipari fát az OKISZ ellá­tási főosztályától kapott keretből kielégíteni nem tudtuk. Ezt a szövetkezet vezetőivel közöltük s kér­tük. tegyenek intézkedést a kiutalás nélküli szabadke­retből való beszerzésre. — Ennek eredményeként, s a mi közbenjárásunkra az ERDÉRT-től kapott is fát a szövetkezet. A gatterral kapcsolatos észrevételezés is jogos. Az az igazság, hogy a szövet­kezet nem eléggé körülte­kintően járt el. A Jászsá­gi Egyesült Építőipari Ktsz valóban elvállalta a gatter beépítés alapozási mun­káinak előkészítését. Ah­hoz azonban a kivitelezési terv szükséges, melynek el­készítésére viszont az épí­tőipari ktsz nem jogosult. Amikor erről a jászárok­szállásiak értesültek, a Szolnok Megyei Tanács Tervező Irodáját kérték meg a terv elkészítésére, amely azonban csak év vé­gére tudta volna adni a tervet. Ezért engedélyez­tük, hogy magántervező foglalkozzon az üggyel. A terv elkészülte után a szövetkezet építési enge­délyt kért a járási tanács építési osztályától, amely a kérelmet az ÉM területi főépítészéhez terjesztette fel. Az azonban az engedélyt nem adta meg, mondván: ipari célra más terület van kijelölve. Ez az oka annak, hogy a 60 ezer forint értékű gép a vizsgálat idején állt. A gatter beépítése egyéb­ként attól is függ, hogy áttelepítés nélkül, egy he­lyen öt évig működhet-e. Ha erre a megyei tanács építési osztálya engedélyt ad — az ilyen irányú ké­relmet még augusztus első felében elküldtük —, a gatter beépítésének semmi akadálya nem lesz.” Bordás László KISZÖV-elnök Jutalom kirándulás Egerbe A jól sikerült aratási munkák után a cserkeszöl- lői Magyar—Ro­mán Barátság Termelőszövetke. zet vezetősége hu­szonhat család utazási költségét fedezve jutalom kirándulást szer­vezett Egerbe. A? őszi betakarítási munkák után a szövetkezet veze­tősége úgy terve­zi, hogy a leg­jobban dolgozó termelőszövetke­zeti tagokat ts- mét jutalomban részesíti. Pinczés Pál Cserkeszöllő Értékcikk a postán, celofán pedig Karcagon ? A takarékosságból a kunmadaras! fmsz is ki akarja venni részét. Ezért mikor a nyári befőzések idején a papírboltot — az ott dolgozó szabadsága miatt becsukták, nem vettek fel ideiglenes munka­erőt. Lehet, hogy így gondolták: értékcikket vehetnek a postán, celofánért pedig utazzanak be Karcagra. Igaz ,hogy a tanítás csak szeptemberben kezdődött, de egy kilencezer lakosú községnek a nyári hóna­pokban is szüksége van egy papírboltra. Most már csak a remény maradt meg, hogy jövőre nem így csinálják. T. L. íme, így is lehet Már három íz­ben kerestem fel vidékről a túrke- vei Vas. és Mű­szaki boltot, ahol olyan cikkekhez is hozzájutottam, mélyeket máshol nem tudtam be­szerezni, Minden alkalommal a leg­figyelmesebb ki­szolgálásban volt részem. A túrks- vei földművesszö­vetkezet elége­dett , lehet vas­boltjával, mely. nek alkalmazottai elismerésre méltó módon végzik munkájukat. —A kereskedelmi dol­gozókra elhang­zott sok panasz után ime azt is elmondhatjuk: — hát így is lehet dolgozni, B. J. Medgyesegyháza OROSZ MIHÁLY: Odysseus Polyphenus tahitiak voltak ? Furcsa dolgokat tapasz­taltam a minap. Egyik is­merősöm megvette Lyka Károly „A művészetek tör­ténete” című művét, mely a Képzőművészeti Alap kiadásában nemrég jelent meg. Gyönyörködni akart a könyvet illusztráló több mint kétszáz reprodukció­ban.- A gyönyörködésből azonban bosszankodás lett. A képaláírások sorra el voltak cserélve, — Goya: Vándorköszörűs című ké­pe alá „Kártyások” volt írva. A következő oldalon W. Tu mer: Odysseus és Polyphenus című műve alá pedig „Három tahiti ben- szülött”. És ez így folyta­tódott sorra. John Cons­table: Major című művé­nek másolata alá „Szent Genovéve virraszt Párizs felett” írást szedték. Furcsának tűnt az is, hogy Liszt Ferenc ifjúko­ri képe alá „Gyümölcsök, pohár, almák” aláírást tet­ték. Azután az egyik képen egy szamaritánus nő lova­gol csacsi hátán ölében kisgyerekkel. A kép alá­írása: Páholy. Hát ideju­tott Renoir szépszemű del­nője, aki campagnai tájon szamárháton lovagol? Ez aztán a páholy! A pontot a gyönyörű bécsi székesegy­házat ábrázoló kép tette fel a műre, azaz nem is a kép, inkább az aláírás, amely nem volt más. mint: Mosónő. így lett az örömből bosz- szúság. melyet csak azért írtam le, hogy ha esetleg a mű megéri az ötödik ki­adást is, akkor a sei ej tét ne sózzák rá az olvasókö­zönségre. Gátfalvi Mihály Jászdózsa Görényfarm Jászberényben Jászberényben a Rákóczi út 54. számú ház 300 négyszögöles portája valósággal dzsungel. — Szemetes, szennyes a porta, melyen a lakó annyi csigát termel, hogy a szomszédok minden terménye a csigák marta­léka lesz. Ezenkívül harmiminc év óta felgyülemlett szemét van a portán, s az tele van görénnyel. A környék ba­romfiai csaknem kipusztultak már. A fenti dolgokról úgy a tulajdonost, mint a lakót figyelmeztettük, de hiába. Jó lenne, ha az illetékesek is felfigyelnének erre a jászberényi görényfarmra vagy dzsungelra és intézkednének annak megszüntetéséről. A jászberényi Rákóczi utca lakói Az illetékesek intézkedtek A hibát a jász árokszállásiak követték el Lapunk április 24-i szá­mában „Hosszúra nyúlt viták” című cikkünkben a jászárokszállási Fatömeg­cikk és Játékáru Ktsz-nél ta­pasztalt hibákra hívtuk fel a figyelmet. Megírtuk, hogy a munkadíjak válto­zását nem közölték előre a dolgozókkal, mely nézet- eltérésekre adott bkot. Sőt a viták odáig fajultak, hogy a jászberényi Népi Ellenőrzési Bizottságnak kellett közbelépnie és vizs­gálatot tartania« „„ am — Csak. Gondolom, tisz­tességes pénzt kap. En­gedje meg, hogy minden gúny és rosszindulat nél­kül megjegyezzem: ne fe­csérelje rám az idejét... — Nyugodtan beszélt, majd hozzátette: — Vagy ezeket az órákat vonassa le a fizetéséből... Pikó mosolygott, — Meglehet, majd gon­dolkozom rajta. Egy levelet vett elő és átadta a katonának. — Az öné. Szerelmes le­vél. Valaki nagyon epeke- dik maga után. Tudja, hogy ki írta ezt? Egy tíz­éves úttörőlány, A katona szuszogott. — Öröm a százados elv­társnak, ha engem kínoz? Pikó maga is érezte, hogy elvetette a sulykot. — Nézze, Lábas elv­társ, ne értsen félre. — Eszem ágában sincs szó­rakozni. Van néhány do­log, amit el kell monda­nom önnek. Remélem meg­érti és segítségemre lesz. Talán félórát beszélget­tek. A katona sokszor kér­dezett közbe, néha fel-fel­ugrott a székről idegessé­gében. — Tehát önt ma a bíró­ság életfoevtiglani börtön­re ítélte. Ezt holnap reg­gel megtudlak az alaku­lat katonái — fejezte be a diskurzust Pikó. — Értettem. százados elvtárs. — várta vigyázba magát a katona, és csillo­gó szemmel, széles mo­sollyal kért engedélyt a távozásra Az ajtóból még visszafordult: — Százados elvtárs— — szólt bizonytalanul. — Tessék, Lábas elv­társ?! — ...nem lehetne... szó­val, mivel is tetszett az elején kezdeni? — Nos!? — Hát, hogy gyújtsak rá... Pikó nevetett. A katoná­nak nyújtotta a cigaretta tárcáját és öngyújtóját. — Vigye csak, vigye az egészet! — kísérte az ajtóig Lábast. — Kísérje az elő­zetest a fogdába! — szólt az ajtóban várakozó fegy- őrre. A laboratóriumban négy­öt szakértő dugta össze a fejét. Előttük az üveglapon huszonnégy darab cigaret­ta sorakozott, felirattal fel­felé. A vékony cigarettapa­pírokon szürke, feltehetően ecsettel rajzolt, időközben előhívott, furcsa, titkos számcsoportok váltak ol­vashatóvá. A számok ilyen sorrendben sorakoztak: — ... 31 1 12 volt az el­sőre festve, a másodikon 66 8 11, és sorban a kö­vetkezőkre: 83 4 6. 117 l 4, 143 2 1, és így tovább. — Világos! — jegyezte meg az egyik des^ffrirozó — ecsettel dolgoztak, hogy ne sértsék meg a nanírt. — Na. Elek elvtárs — fordult Pikó az egyik fő­hadnagyhoz — most mu­tassa meg. mit tud! Elek főhadnagy azonban nem tudott semmit meg­mutatni. Órákig törte a fe­jét. de semmi énkézláb gondolat nem jutott az eszébe. Késő éiszaka volt már, amikor pihenni tért. az áthelyezett dolgozót, aki lakás hiányában kénytelen családjától külön élni, megilleti négyhetenként a családjához való utazás és visszautazás költsége. Csiga Miklós, Fegyvernek Azt tanácsoljuk, hogy mun­kabér-problémájával a vál­lalat munkaügyi döntőbi­zottságához forduljon. Pa­naszát írásban adja be. A döntőbizottságnak nyolc napon belül tárgyalnia kell a beérkezett sérelmeket. A megbeszélésre meghívják a panaszost, és a vállalat ar­ra illetékes képviselőjét. A szakszervezeti bizott­ság megbízottja hivatalból vesz részt a döntőbizottság ülésén. A megbeszélést kö­vető három napon belül írásban kell megkapnia a döntőbizottság határozatát. Ha úgy véli, hogy a válla­lati munkaügyi döntőbi­zottság nem orvosolja pa­naszát, a területi munka­ügyi döntőbizottsághoz fel­lebbezhet. Erre egyébként a munkaügyi miniszter 9/1964 (XII. 24.) MüM. számú ren­deletében foglaltak az irányadók. B. M., Tiszakürt: Ha a termelőszövetkezet prémi­um címén tagjainak és al­kalmazottainak bort oszt ki, akkor jogszerű-e, ha a tagoknak literenként 40 fillér, míg az alkalmazott­iaknak 5 forint borforgalmi adót kell leróniok? A 11/1961. (VI. 20.) PM. számú rendelettel módo­sított 2/1960 (I. 22.) PM. számú rendelet 8. §-a ér­telmében mezőgazdasági termelőszövetkezet csak tagjai részére adhat ki li­terenként 40 filléres ked­vezményes adótételű bort. Ebből következően, ha a szövetkezet prémium, vagy más, a végzett munkán alapuló jövedelem részese­dés keretében oszt ki bort az alkalmazottainak, ez Sokáig feküdt hanyatt az ágyon, nem tudott elalud­ni. Egyszer csak — a fe­lesége óriási ijedelmére — rugóként pattant fel fek­helyéről. A telefonhoz ro­hant. Hívta az ügyeletet; — Mi az öreg lakásának telefonszáma? — kérdez­te, Lázzas sietséggel tárcsá­zott. Sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy eszébe jutott valami: Az alezredes nem győzte meg­nyugtatni, hogy sorolja csak nyugodtan, hiszen még 5 sem aludt. — Alezredes elvtárs — hadarta Elek — arra gon­doltam, hogy ha két fél, egymástól távol titkos köz­leményt akar váltani, er­re kitűnő módszer, ha megállapodnak egy könyv címében. Mondjuk Kip­ling: A dzsungel könyve. És szépen írják a levelet: 25 3 12. Ez azt jelenti, hogy a huszonötödik ol­dal, harmadik sor, tizen­kettedik betű... — és így tovább. Mit szól hozzá, al­ezredes elvtárs? —És a könyv címét csak ők tud- j ák • • • — Hm, Igen, Feküdjön csak le. Jó éjszakát. — dörmögte az alezredes. — majd hozzátette: — Aztán két óra múlva... várjon csak... nem kettő, hanem másfél óra múlva jelent­kezzen nálam, odabent. — Akkorra legyeinek kéznél az összes, rendszeresen vett, eddig meg nem fej­tett rád*óközlemények. Na, jó éjszakát. 24. A községi kultűrház öl­tözőiében nagy zsongással, vidám sietséggel készültek a fiatalok a felléoésre. A kamarakórus nagy igyekezettel, -de visszatar­tott hangerővel próbált az egyik sarokban. Leginkább a versmondók idegesked­tek, mint rendesein, most sem tudták jól a szöveget. Nagy Andris fűtött volna, mint egy pedellus, de a kavargás annvira lekötötte a figvelmét. hogy inkább csak fojtó füst lente el a szobát, ami miatt szinte állandóan szelló-7+o+ni kel­lett. A lánvok fáztak és a kályha közelébe húzódtak, de a kormosteuverű And­rás kartávolságán kívül« esetben az adótétel literen­ként 5 forint, H. J., Karcag: Az Egész­ségügyi Minisztérium 95 947/1964. számú közle­ménye szerint a hadigon­dozott termelőszövetkezeti tagok jövedelmének meg­határozásánál figyelmen kívül kell hagyni a munka­egység részesedés címén a szövetkezettől kapott jöve­delmet. Tudni szeretném, hogy az említett kedvez­mény megilleti-e azokat a hadigondozottakat is, akik ugyan szövetkezeti tagok, de szántóföldet csak része­sen művelnek? A kérdésben említett közleményben foglaltakat mindenütt alkalmazni le­het, ahol a mezőgazdasági termelőszövetkezetben nincs munkaegység szerinti jöve­delemosztás, vagy az nem az egész gazdálkodásra terjed ki. L. 3., Tiszafüred: Veze­tő beosztásban levő dolgo­zókat hivatalos kiküldeté­sükkel kapcsolatban meg­illeti-e a párnás kocsiosz­tály igénybevétele? A Pénzügyi Közlöny 1958. évi 2. számában köz­zétett állásfoglalás értel­mében párnás kocsiosztály igénybevételére az osztály- vezető, valamint az ennél magasabb munkakörben foglalkoztatott és velük egy tekintet alá eső dolgo­zók jogosultak. A Pénzügy­minisztérium 35 380/1965. 1. d. számú álláspontja sze­rint a tanácsok végrehajtó bizottsági vezetőit hivatalos vasúti utazásuk során I. osztályú (párnás) kocsi- osztály igénybevétele illeti meg. J. József, N. Gábor, Szol­nok: Beküldött verseiket nem tudjuk közölni. Sz. Lajosné, Jászapáti: Fenti üzenetünk önnek is szóL Az egyik lány likőrt kí­nált körbe a szereplőknek, ami még inkább fokozta jó hangulatukat, A nézőtéren párszáz ér­deklődő foglalt helyet, — többé-kevésbé betöltve a széksorokat. A község la­kói már megszokták és szerették a bőhumorú ka­tonaműsorokat. Sárkány hadnagy konfe­rálta be a műsort, néhány szellemes katonaviccet lop­va a bevezetőbe. Ákos az ajtó közelében ült. Andris az öltözőben fűtött és ma- gáramaradva suttyomban a lányok intimebb ruhane­műit simogatta. Meg volt győződve, hogy e perctől 6 is a kultúrcsoporthoa tar­tozik. Jqós a háttérfüggöny mögött sétálva verset ma­golt. Annyit bíbelődött a szöveggel, hogy jószerint át sem tudta élni a vers hangulatát. Pedig éppen a versek következtek. Ákos kiszaladt a nézőtér­ről, néhány perc múlva visszatért és leült a leg­szélső székre. Szemei fur­csán csillogtak, Sárkány hadnagy beje­lentette a csasztuska-bri- gádot. A nagyon népszerű és közismert Magyar Twiszt dallamára énekeltek apró epizódokat a katonaéletből. Ilyeneket: s,— Hajnal előtt félórával — Twiszt Megyünk reggeli tornára — Twiszt Szaladgál a kiskatona, Jancsi, meg a Miska koma, S nyakukon az ügyeletes tiszt... Twiszt! Nyakukon az ügyeletes tiszt — Twiszt! Általában az egész mű­sort a katonák írták, még a táncjátékokat is. Igazán minden elsmerést megér­demeltek. Ákos többször kiment a teremből, de néhány perc után mindig visszatért. Az utolsó jeleneteken már 3 is mosolygott. A tánc alatt az égők többsége „elromlott”, és a félhomályban parázslott a szerelem... * Áz alakulat könyvtárosa igencsak elcsodálkozott, — amikor az ügyeletes tiszt éjfél körül felkeltette. (Folytatjuk) Szerkesztői üzenetek visszautazás 32,60 forintba kerül. Köteles-e a gazdaság havonta egyszer megtéríte­ni az útiköltséget? A Munkatörvénykönyve 137. §-a, 4. bek. szerint azt Kovács Ferenc, Mezőhék: Több mint egy éve Fegy- vernekről járok dolgozni a Mezőhéki Állami Gazda­ságba. Hetenként egyszer járok haza, s az oda- és

Next

/
Thumbnails
Contents